lennék szerelmes álmodozó

Nem tudom...nem jól válogattam az egymás után meghallgatandó lemezeket most...brutálisan monoton, a lemez meg mintha egy örökkévalóságig tartana. Van benne néhány jó zenei ötlet, rész bizonyos dalokban, de úgy isten igazából egyetlen teljes dalt sem tudnék mondani, ami végig tetszett volna. Az énekesnő/dobos hangja nem rossz, de sehol sincs például az előző körös Avatarium énekesnőjéhez képest. "Post-hardcore"...ez sem lesz az én műfajom.

Maradjunk a semleges középútnál, mert a zenei rész nagy része nem rossz, a dalszövegeket meg többnyire nem értettem - szerintem mindkettőnknek jobb is így. A végére eléggé egysíkúvá és monotonná vált.

Az biztos, hogy kész felüdülés volt az Aebsence után hallgatni, meg én általában imádni szoktam az ilyesmiket. De ebben annyi felesleges sipítozás, sikongatás volt, hogy még nekem is felállt a szőr a hátamon olykor. Zeneileg lendületes, remek hangszeres játék hallható a lemezen, de túl vannak tolva a sikolyok. Ettől függetlenül számomra még így is sokkalta élvezhetőbb volt, mint az Aebsence.

A heavy/power metal stílusban ez egy bitang erős lemez. Én elsődlegesen egyértelműen Judas Priest és Primal Fear hatásokat mondanék, kevésbé King Diamond-ot. A zene nagyon jó, Samuel Nyman énekes hangja remek, az olyan dalok pedig, mint a nyitó négyes, hibátlanok - de a lemez második felében is vannak remek dalok. Az első két lemezüket nem ismerem, a 2018-as Purgatorio szintén nagyon bejött annak idején. Ezzel sincs ez másképp.

Nekem ez tetszett a legkevésbé a death anyagok közül a mostani körben. Nem igazán tetszik az énekes hangja, nem annyira jók a dalok sem, mindazok ellenére, hogy kik is alkotják a bandát.

Ez valami grindcore viccbanda akar lenni? Ahhoz nem elég jók. Egy Nanowar of Steel ennél ezerszer ötletesebb, kreatívabb szövegeket és zenét ír.

Hát, ahhoz képest, hogy mindössze félórás, a végére nekem ez is unalomba fulladt. Az utolsó, Loudness feldolgozás egész jó volt, illetve a 6 saját dalból egyértelműen az első, klipes Live in Blood viszi a prímet. A csajok viszont meglepően jó zenészek és remekül bánnak a hangszereikkel - meg ahogy nézem, majdnem mindegyikük már lassan 40 éves, aztán letagadhatnának vagy 10-et minimum.

Számomra előny és pozitívum, hogy nem egy tipikus, sablon melodeath anyag ez, hanem megfűszerezték az elektronikus effektekkel, hatásokkal. A vége felé kicsit elfárad, de mindenképpen egy jó lemez. A Follow the Blind kimért, darabos sodrása külön tetszik, az album egyik legjobb dala.

Kb. ugyanannyira tetszett, mint a Parasite Inc, az talán egy picit jobban. Most valahogy nem zavart a hc-s vokál.

Elismerem, hogy a maga stílusában ez egy jó album, meg hallom, hogy profi. De brutálisan nem az én műfajom, nem nekem szól, így számomra ez borzasztóan unalmas volt 2-3 szám után már.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 479. 480. 481. 482. 483. 484. 485. 486. ... 506. Full screen Vertikális nézet

2022. november 19.			∑:

1.	Manimal Armageddon	9	9

2.	Parasite Inc. Cyan Night Dreams	8.5	8.5

3.	Nightrage Abyss Rising	8	8

4.	Seax Speed Inferno	8	8

5.	Fate Gear Killers in the Sky (EP)	7.5	7.5

6.	The Lurking Fear Death, Madness, Horror, Decay	7	7

7.	Aebsence Sűrű	6	6

8.	Brutus Unison Life	6	6

9.	Denevér Vámpír	5	5

10.	Wadge Grindcore Penitentiary	2	2

∑:		6.7	6.7