Egy igényes anyag, de ahogy a korábbiakra sem csavarodtam rá, erre sem fogok.
Van benne valami, ami miatt többre értékelem, mint amit a hangzás alapján "érdemel". A harmadik tétel filmzenés kezdése például ilyen. Ennek ellenére nem hiszem, hogy önszántamból bármikor is meghallgatnám újra.
Az a fajta anyag, amin hallatszik, hogy érzéssel készült, profi zenészek írták és rögzítették, akik hallhatóan élik és értik a műfajt. Velem azonban nem rezonál.
Azt tudnám írni, amit a Thulcandra-nál is. Az a gond ezzel, hogy nem hoz igazi újdonságot, ráadásul hiányoznak a lemezről - számomra - kiemelkedő és emlékezetes témák.
Visszarepítettek a '90-es évekbe. Nagyon jó minőségben játszák a PL/korai Anathema/MDB jellegű gótikus Death/Doom-ot. Itt-ott Agregator párhuzamot is hallani vélek.
A pontszám némileg szubjektív a nosztalgiafaktor miatt és mivel hazai a csapat. Van rá esély, hogy előveszem még alkalmanként.
Jó, jó, nem is sablon, de valahogy mégse tudott elkapni a lemez hangulata. Mert azt el kell ismerni, van neki.
Egyetértek Armanddal, az idei év crossover királysága, remek közreműködésekkel, társadalomkritikával. A Judgement Night összehasonlítás is releváns.
Anno a The Summoning lemeznél leírtam a HP-n a véleményem. Ők is változtak. Azt hiszem, már nem az okkult rock a fő csapás, hanem a Ghost-hoz hasonlóan a hard rock csak kevésbé teátrálisan és egy-két fokkal kevésbé fogósan. Kellemes anyag és jól is szól.
Még egy kicsivel több egyéni megoldással akár kiemelkedő cucc is lehetne. Az elején érdekesebbnek tűnt, a végére azért nehezen tudta fenntartani az érdeklődésem.
Nem a death metal a kedvenc műfajom, ez az EP sem győzött meg igazán. Érzem a potenciált a csapatban, háttérnek el is tudnám hallgatni, de egy albumnyi dal - legalábbis a jelenlegi szinten - nem tudná fenntartani az érdeklődésemet. A vokál kifejezettem rendben van és a témák, a váltások is a helyükön vannak amúgy.
Az első két lemezük metalosabb részei elmentek érdekességnek, azóta ez ilyen lingyi langyi pop-rock cucc. Igényesnek igényes, viszont valóban roppant eseménytelen és unalmas. A címadó végére beváltottam volna egy 20 perces funeral doom tételre legszívesebben.
Brutálisan egyedi, de nem érzem kiforrtnak az anyagot. A dalok tekervényes vonulata ellenére sokszor instantnak, ötletszerűnek éreztem és kellene nekik ilyen sok hanghoz a tisztább hangzás.
Lásd: kritika.
Ha félretesszük a videók kissé erőltetett mivoltát és az elcsépelt Lilith témát, amit valódi okkultizmussal karöltve jobban kedvelek, valamint az erős Arch Enemy utánérzést (kifejezetten az Angela-s korszakot idézi némi black metallal és szinti szőnyeggel megtoldva), akkor egy nagyon erős lemezt kapunk. Tipikus amíg hallgatom, addig tetszik anyag.
Minőségi fekete fém remek hangulattal.
Ha most lennék fiatal, ott lennék egy koncerten. Pár évet (vagy évtizedet) csúsztak ennek a vonalnak a fénykorától, de hát ez alapvetően jellemző a magyar zenére. Jól szól, de a szövegek viszik a prímet.
A kezdetektől követem őket, jó kis okkult heavy/doom bandaként kezdték, Anders hangjának köszönhetően pedig kellemes gótikus horror hangulatot is kapott a projekt. Viszont elkezdtek számomra követhetetlenebb, bazáribb irányba menni a doom elhagyásával (hard rock, horror metal vagy mi a szösz...). A lassabb és középtempósabb dalok jobban álltak az énekesnek, ezek a tételek valamelyest elveszik a dolog valódi okkult feelingjét. Viszont ha hard rocknak nézzük, akkor a pár nyálasabb refrént leszámítva király lemez és igazán dögösen szól.
Minőségi lengyel black metal, ahogy azt megszokhattuk. Azért húzom le kicsit, mert az ajánlatnak köszönhetően beleakadtam a bemutatkozó lemezükbe és az nagyon bejön!
Ígéretes, de egy nagylemezzel tudnának meggyőzni igazán. Arra viszont érdemes lesz rárepülni. Király a vokál, nem a szokványos.
Igényesen unalmas "poprock" anyag, teátrális / filmzenés hangulattal - amit zömében nem szeretek, itt sem. Nem is igazán tudtam hova tenni az egészet. A profizmus és a minőség lejön, csak nem szívesen hallgattam, leginkább a végét vártam...
Becsülettel végigkínlódtam. A harmadik dal harmadik percétől bő egy percnyi jó témát sikerült benne felfedeznem. Eleve nem szeretem a keleti témákat, de itt legalább hamisan vagy legalábbis furcsán elbaszottul sikerült feldolgozni azokat. Akkormárinkább Fazlija - Helikopter!
"Énszerintem" ez tavalyi anyag, de sebaj. 1) Imádom a Dissectiont. 2) Ez egy Dissection stílustribút zenekar. 3) Profin csinálják. -> Jár a magas pontszám. Szerény vinylgyűjteményem is gazdagítja ez a lemez. (Azt egyébként megértem, ha valakinek esetleg bassza az agyát az efféle "stílusmásolás", viszont szerintem ez egy valid tisztelgés minden idő egyik zenekara előtt!)
Kimaxolt középszerűség. Korrekten össze van rakva, csak minek. Semmi bántó nincs benne (eltekintve attól, hogy normális férfi énekkel jobb lenne, hisz ez a női vokál semmi pluszt nem ad), de sokkal több részt untam, mint ami tetszett, és kb. nyom nélkül áthaladt rajtam. Lehet 15-20 éve jobban tudtam volna lelkesedni érte, viszont akkor meg miért ne hallgatnék valami korai CoF anyagot vagy a Cainian Chronicle lemezt az Ancienttől...
"Hungarian guys play melodic doom / death metal in the vein of 'Draconian times' era Paradise Lost." - írják, és tényleg, raádásul kiváló minőségben - bár aki ismeri Csarnogurszky István gitáros/dalszerző egyéb projectjeit (Black Hill, musicformessier, Realm of Wolves stb.), az ezen nem fog meglepődni. A Papp Norbert kezemunkáját dicsérő borító is szép, nem szokványos. Borongós őszi-téli napokra remek választás.
Kiváló, modernebb hangvételű black metal anyag. Nem ismertem eddig őket, de ez alapján az első lemezük is érdekel. Jellegét tekintve mehetne az OdiumNostrum yt csatornára is akár, de azért jóval befogadhatóbb. A többszöri hallgatást meghálálja. Tetszik a borítófestmény.
Fasza, direkt hc-metal anyag olyan mondanivalóval, amivel teljes mértékben azonosulni tudok. 15-20 évvel fiatalabban biztosan lelkesen ordítanám koncerten, pár 10 év múlva meg jó lesz kordokumentumnak. Jó ötlet volt vendégeket hívni, változatosabbá teszik a dalokat (Funktasztikus azon kevés repperember, akit önszántamból is hallgatok néha, Bobafett meg a 3,14 gyerek a másik kettő, valamint a debreceni Machos formáció egyik demója). Jó a borítógrafika is.
Az a bajom ezzel a lemezzel, hogy a zenéből számomra egyáltalán nem át az a design / külcsín / koncepció, amit vizuálisan megjelenítenek. Ettől eltekintve egy teljesen korrekt dallamos rockmetal anyag, kerek hangzással, jó énekdallamokkal - fesztiválokra korai időpontba, kocsmába-munkához háttérzenének tökéletes. Talán ha a szintit intenzívebben használnák, akkor sikeresebben lehetne "horroros" atmoszférát teremteni.
Minőségi urbánus black metal Lengyelországból. Hangzásilag, hangulatilag, dallamilag nekem tetsző egységet alkot. Jók a videóklipjeik, pl. állnak egy egy háztetőn, isznak, és besötétedik / mászklának az utcán este - illik a koncepcióhoz. Sajnálom, hogy nem néztem meg őket élőben.
Nem ez a death metal altípus a kedvencem... Egyébként nem művelik rosszul, amit csinálnak, gitártémailag rendben van, de számomra zavaró volt a dob hangzása, és nem is tudtam ettől elvonatkoztatni. Meghallgatom, nincs vele bajom, de önszántamból nem venném elő megint.
Az előző metalosabb/keményebb lemezük jobban tetszett. A The Fire I Long For című lemez vaskos gitárhangzása és kevésbé szomorkás, melankolikus jellege nekem jobban bejött. Az új lemezen többnyire már-már akusztikus és/vagy nagyon soft gitározás folyik. Számomra a számok hangulata is túl szomorkás és melankolikus az előző lemezhez képest. Egy dolog változatlan az énekesnő gyönyörű hangja. Nem egy átlagos lemez, de ha több God Is Silent típusú számot hallok a lemezen magasabb pontszámot kapna, de szégyenkezésre így sincs ok.
Sehonnan sehová nem tartó zenei hömpölygés, ami itt-ott tartalmaz értékes megnyilvánulásokat, de a daloknak nincs se szerkezete se felépítése, olyan mintha leültek volna és elkezdtek volna játszani ami éppen az eszükbe jut. Kíváncsi lennék egy koncertjükre, hogy ezt ugyanígy elő tudnák-e adni, mert nekem nagyon improvizatívnak hatott az egész.
Kifejezetten jól esett a The betrayed kingdom után, attól szerintem sokkal jobb. Nem is tudok belekötni semmibe, minden a helyén van. Kiemelném a jó számokat!
Hát meglepett a lemez és nem kicsit! Ilyen minőségű anyagot a legtöbb banda a harmadik, negyedik lemeznél tud letenni az asztalra. Idén nagyon el vagyok kényeztetve a remek lemezek terén, de ahogy egy balatoni építőmunkás kiabálta a társának ?a jóból is megárt a kevés?, úgyhogy hajrá!
Nem rossz zene ez, de annyira nem is jó. Nekem unalmas volt. A végtelenségig ismételgetett dallamok egy idő után már kellemetlenek voltak. Összefoglalóan azt tudnám mondani rá, hogy kellemes, de nem túl izgalmas. A Paradise Lost-os áthallás is eléggé megáll.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Zeneileg sem nagyon tudok belekötni semmibe. Egyébiránt a rock, mint zenei stílusnak a létrejöttében óriási szerepet játszott a fennálló rendszerrel szembeni kritika. Történelmi példaként lehet említeni a Woodstocki Fesztivált.
Több okkult ízvilág elférhetett volna a zenében. Nekem most nem jött át annyira, így egy kicsit untam is. Kellemes, de nem túl izgalmas. A faszi hangja sem igazán tetszett.
Hát ez nagyon gyenge produkció volt. Ez még a Kostnaténi-nél is gyengébb lemez. Borzasztó paneles, rettentő unalmas, azok a több milliószor eljátszott riffek és dallamok tiszta lerágott csont. Olyan mintha visszamentem volna az időben úgy 30 évet. A lengyel black metal elég előremutató és sajátos, de ez a lemez valahol nagyon félrecsúszott. Nagy jóindulattal 3 pont! Futószalag black metal.
Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt! Egész pofás death metal anyag. Tetszett, hogy minden számba sikerült belecsempészni valami egyediséget. Szerintem jöhet a nagylemez, a csapat kellően felkészült!
Az első album és Ep örök kedvenc, az azt követőket egyre kevésbé hallgattam és kedvelem és ez az album is folytatja ezt a sort. Doom már csak nyomokban - God Is Silent - helyette van minden más, soft rock, folk rock, pszihedelikus rock, de még pop-rock is - jelen esetben a címadó. Nyilván nem játszanak rosszul, önmagában a gitár/szólók nagyon ott vannak, csak még nagyon nem találta meg hozzám az utat az album. Egy dolog viszont biztos: a banda ezzel is és az előző albumok dalaival is olyan munícióval bír, amiből ha ügyesen válogatnak, jó érzéssel választanak dalsorrendet, akkor 1000 pontos koncerteket tudnak adni.
Inkább érdekes, semmint jó. Pozitívum/1: a HP rockosabb albumai után simán legyalulja az ember fejét. Pozitívum/2: hogy érdemes rákeresni a 3 dal egyéb stílusú előadásaira a YT-on, mert érdekes. Pozitívum/3: hogy csak 3 dal, igaz, kettő is elég lenne. Negatívum: megkötönének sem tudnék ezekből egy teljes albumnyit végig hallgatni.
Korrekt, erős lemez, jó dalokkal, igaz - ahogy többen is írták - stílusgyakorlat, de hát a stílust kedvelem, az album pedig "többszörhallgatós/polcrakerülős", így egy erős nyolcast mindenképp érdemel.
Dallamos szimfo black/death, ami a háttérben ugyan elszól, de odafigyelve kevés dologra kapom fel a fejem. Semmit nem találtam benne, ami miatt újra meghallgatnám.
"Sárkényos" szezon van :). Az, Paradise Lost meg MDB. Ott a helye a listában nem csak a külföldi bandák, hanem a honiak mellett is - Evensong, Ideas, Eclipse of the Sun stb. Jók a dalok, mint oly sokszor a tiszta ének nem tetszik, nem gyenge, csak nem elég erős.
Ez egy nagyon meggyőző, komplex black/death album, igencsak jó témákkal, amire rá lehet kattanni rendesen. A disszonánsabb, elvontabb témákat pont kellő érzéssel és mértékkel építik a dalokba, ez - nálam - nagy pozitívum. Ami viszont "nemgyerebe" volt az az, hogy intro és outro gyanánt egy-egy olyan dallal indítanak és zárnak, ami abszolút kilóg a többi közül, ha azok nem lennének ott, akkor több pont járna, de így is kiváló ajánlat.
A zenével és a szöveggel nincs semmi baj, így hát jogosan kérdezhetné bárki, hogy miért az ennyire kevés pontszám? Nos a téma választás miatt, és innentől durván szubjektív minden tőlem. Sajnos, bennem a düh helyét az elmúlt évtizedek honi politikájában teljesen átvette a szánalom. Lehet durva - és remélem nem jár érte törlés - de igazság szerint azon csodálkozom, hogy az ilyen-olyan oldali "politikusi" szellem-fejedelmek mi a rossebért nem lövik magukat szépen-sorban fejbe. És sajnos azoktól az érzésektől, hogy "egyforma hülyék cirkálnakföl-alá, mindkét oldalon", illetve, hogy "Móriczot, Rejtőt, Krúdyt kell ismerni, ezeket a gyökereket ott a parlamentben nem" - ez utóbbit nem tudom pontosan idézni -, nos ezektől az érzésektől semmiképp sem tudok elvonatkoztatni. Meghallgattam becsülettel, de ez nem nekem szól.
Darkened hard 'N' punkish horror rock vagy mifene... Van hangulata, csak épp ilyen szórakoztató jelleggel, ez inkább a vidámpark és nem az okkult, ahol marcipán a koponya, fehér csoki a csont-nyalóka, Lucifer pedig még mint "fényhozó" ül a rocker szülők gyerkőcei elé mesélni - természetesen szárnyakkal, de még nem "elbukva", nőként. Amúgy: korrekt, volt már ennél egyaránt jobb és rosszabb albumuk is.
Annak ellenére, hogy kb semmi érdemleges, stílusában - talán - nem is annyira rossz. Csak miért kell a fejemre húzni a hangfalat ahhoz, hogy meghallgathassam? Nem hiszem, hogy ennek a fajta blacknek, ennyire szarul kell szólnia.
Brutal death metal az underground mélyéről. Most ez nekem nem volt meggyőző.
Nem minden albumuk tetszett, mert gyakorlatilag nincs két egyforma albumuk. Edling Mesternek mint dalszerzőnek mindig is volt egy olyan rockosabb stílusvilága, amivel már nem tudtam azonosulni. Szerencsére ezúttal nem erre mentek el (megint), hanem a líraibb dolgok felé, és ez nálam teljesen betalált.
Sajnos sem a hangzás, sem az értelmetlen dobolászás (erre jobb szót nem tudok mondani) nem tesz jót neki. Ez utóbbival lehetett volna valami követhetőséget, dalszerkezeteket varázsolni bele, de sajnos ismét győzött az öncélúság.
Korrekt black metal album, itt-ott egészen hidegrázós riffekkel.
Igazából se hasonlítani nem tudtam semmihez, se besorolni nem tudom sehova ezt a zenét, és azt gondolom, hogy ez elég nagy dolog 2022-ben. Pláne, hogy mindemellett még élvezem is hallgatni, tehát egyáltalán nem öncélú, amit csinálnak.
Biztos minőségi anyag, de én nagyon untam.
Zeneileg semmi világmegváltó nincsen benne, igazából tipikus "2000-es évek magyar metálja". Viszont nagyon jól szól, van a daloknak tempója és dögje, és ez a fajta vokál valahogy újítóan hat most így 2022-ben. (Ha csak a tipikus ordibálás, vagy a háromhangos, fahanggal előadott énektémák mennének benne szokás szerint, nem tetszene.) A szövegekkel meg szintén tudok azonosulni (sajnos), és irodalmi szempontból is tartalmaznak értékeket. Arról nem is beszélve, hogy végre ez a fajta politikai kiállás is megjelenik a magyar metal és rock palettán. (A "másikkal" már ugye Dunát lehetne rekeszteni.) Emiatt eggyel több pontot adtam rá.
Stílusában biztos jó ez, én is hallom, hogy fogósak a dallamok, meg jó a hangzás és a hangszerelés, de sajnos ez tőlem zeneileg eléggé távol áll.
Igazi retró cucc. A zene tetszik, de ezzel a hangzással már akkor sem tudtam mit kezdeni, amikor még sztenderd volt. Most meg úgy érzem, hogy a zene semmiben nem vesztene az értékéből, sőt!, ha nem így szólna.
Az ének(hangzás) sajnos rontja az élményt, de azt leszámítva eléggé harapós zene. Engem is érdekelne egy esetleges nagylemez ebből.
Épp most hallgatom a lemezt? Az első szám simán elmehetne egy James Bond film főcímzenéjének! Kicsit erősebb, dommosabb albumra számítottam. De mindent összevetve újszerű hangulatot hoztak a műfajnak a dalaik swinges, countrys, musicel-es vonalával. Nekem kicsit Johan Edlund (Tiamat) Lucyfire nevű counrty/goth projektjének a hangulatát jutatja az eszembe, bár az nem volt ennyire noir atmoszférájú. Szóval egy kellemes doom musicel lett.
Ahogyan azt korábbi Kicsi a bors EP rovatunkban is írtam ?A Kostnatěni az amerikai kortárs black metal szcéna egyik legérdekesebb zenekara.? Ezt továbbra is fenntartom. Dalai kakofón, bizarr black vonala és a tradicionális török dallamok igazi spirituális élményt nyújtanak.
Aki szereti a '90-es évek klasszikus brit "bánat" melo-atmoszférikus doom vonalát az ebben sem fog csalódni.
Ez a magyar Judgment Night! A '90-es évek hc-rap metalja... Imádom... szókimondóan pofátlanok és provokatívak. Zsigerből hozzák a mindenkit érintő aktuális "hétköznapi" politikai - társadalmi témákat. Ami kicsit klisé, mert most szinte az összes HC-punk, powerviolance, stb vonal ezt témát lovagolja meg, de Beerzebub a szöveg szerkezet,a szavak játékára is nagy hangsúlyt fektetett.
Bloody Hammers-es. Halloween, töklámpások, nyalókák... temetőben szól a zene.
Én bírom az eddigi cuccaikat is, de messze ez lett a legegyedibb lemezük.
Amennyire a Thulcandra Dissection, ez annyira Paradise Lost a 90-es évek közepéről.
Pont, hogy nem szarok a szövegek, pedig magyarul nem könnyű ez a műfaj.
