Rendkívül egyedi, különleges lemez volt számomra. Az énekesnő hangja nagyon kellemes, gyönyörű (mint őmaga is), valamint rengeteg érzelem és érzés átjön belőle a dalokban. Igen, a zene, hangulat melankolikus, szomorkás (a vége felé már kicsit túlságosan is), a musical-es hasonlítás is helytálló (de ez nálam pont, hogy előny). Néhány számban van egy jó adag Ghost-íz/érzés (Nocturne vagy a címadó pl.), utóbbi pedig olyan szinten kellemes hallgatnivaló, hogy rég hallottam ilyen jó számot. Valamint, mindenképp meg kell említeni a szintén gyönyörű, mesteri cselló-, billentyű/zongora- és hegedűjátékot (nem egy helyen szinte "sír a hangszer" - találó kifejezés). Ez minden, csak nem unalmas.
Még az a szerencse, hogy ilyen rövidek ezek az EP-k. Lement ez a 3 szám és gyakorlatilag nem tudnám megmondani, hogy milyen zenét is akarnak ezek játszani...a néha-néha bejövő török hangszerek, hangulat jó lenne, ha nem vágnák tönkre a többi zenei résszel.
Minőségi melodikus black/death, ám egy kicsit sablonossá vált a végére.
A Rise of the Trinity első klipes dallal máris megvettek maguknak. Igaz, annyira "fülbemászó" refrén és billentyűs betétek a többi dalban nem igen vannak, de így is egy remek bemutatkozó lemezt sikerült készíteniük. Sandie Gjortz dán énekesnő károgása némelyik dalban olyan brutális, amit Angela Gossow produkált az Arch Enemy-ben. Mindenképp figyelemre méltó debütlemez.
Vannak rajta nagyon jó dalok és a zene melodikussága és egyben melankolikussága is tetszett.
Nem rossz, vannak benne kifejezetten jó témák, részek, de egy idő után unalmassá válik a monoton vokál. A Never Dead Enough számot eléggé feldobja a gyerek (kórusos?) ének.
Meglepett a lemez, elsődlegesen természetesen a szövegek miatt. Nem sokszor fordul elő velem, de itt az első szám felénél megállítottam, rámentem a bandcampen, hogy mutassa a dalszövegeket is és az egész lemezt úgy hallgattam végig, hogy közben azokat olvastam. Ha nem ez lenne a valóság, ami a dalszövegekben van, azt mondanám, hogy baromira kreatív dalszövegírókkal van dolgunk - így azért sajnos ettől nem tudok elvonatkoztatni (olyan szinten kreatív, mint a Belga Királyok a házban című számának dalszövege, amely szám is baromira tetszik, vagy az Akela Farkastörvények lemezén jó néhány dal). A zene is bejött, így nem tudok (és nem is akarok) kevesebbet adni erre a lemezre, mert jól esett hallgatni - az aktuális témák és társadalomkritika ellenére is. És a vendégek is valóban feldobták a dalokat, koncerten is jók lehetnek, főleg, ha adott esetben a vendégzenészeket is meg tudják hívni.
Nagyon kellemes, nekem jobban tetszett, mint az előző lemezük. Jó, hogy elmentek kicsit a horrorpunk vonal felé, a olyan dalok, mint az At Midnight I'll Take Your Soul vagy a Last Rites of Lucifer kb. hibátlan horrorpunk dalok. A hangzás szintén kiváló.
Legfőbb erénye, hogy rövid és csak egy EP. Igaz, vannak benne jó zenei részek, például az utolsó számban, de nem igazán lettem kíváncsi az ezt megelőző nagylemezükre.
Egy fokkal jobb, mint a lengyel black. Ide is leírható, hogy szerencsére csak egy 15 perces EP-ről van szó és nem kell 50-55 percet ebből végighallgatni. Zeneileg elég jó.
