Ebben a német zenekarban egy jó van: a csaj angol kiejtése...
Pofás kis PBM. Túl nagy gondolkodást nem igényel, de hogy micsoda hangzásuk van attól simán a padlón találtam magam, ráadásul minden groove-uk telitalálat. Kezdőknek erősen ajánlott. :) - Más zenekar a témákból megír vagy 2-3 albumot is. :D - A Lausdans Under Stjernene ráadásul úgy hatott elsőre, mint anno a Watch My Dying Lopott könyvek feldolgozása a TCS-től. :D - Minőségi pogány BM. :)
Egyértelmű zenei utalások a régi nagy thrash/death/hc zenekarokra a teljesség igénye nélkül. Könnyed szórakozás, igazi popcorn muzsika. - Csak ezt az erőltetett horror, western (sick) dolgot nem értem. -Amolyan crossover. :)
A Napalm Recordsnak külön kell fizetni a jogdíjakért?
Igen, ha a Porcupine Tree, Opeth (s még sokan mások :) ) egyszer egy másik, párhuzamos univerzumban black metalra adnák a fejüket hasonló koncepcióra számíthatnánk. Mivel ez nem vegytiszta bm, ezért felesleges is páros lábbal beleállni a nóták hosszúságába... A renitens fanyalgók, s a követőik figyelmét pedig felhívnám két szóra: az atmospheric és a post. Ennek tükrében essenek neki. Vagy lehet, hogy én teljesen más albumot hallgattam végig, s nem csak beletekertem egy qrva lemezbe?! :D - Alex Becerra egyszemélyes zenés színháza meglepett. Köszönet az ajánlónak. - Underground ist krieg. :D
Sajnos Matt Barlow hangja továbbra is rendszeridegen, hiába van már évek óta ebben a stílusban... A zene pedig, mintha nem akarna összeállni. Hatalmas kontrasztot érzek az egyes témák között, amit sajnos nem ment meg az sem, hogy minden egyszerre akar szólni.
Nem rossz, de a groove-ok nem igazán működnek, s valljuk be ez a stílus egyik fő mozgatórúgója. Az út ismert, ki kell használni, s a közönségnek írni a dalokat.
Német elitista progresszív halálfém, hozzá egy rakat úszós, hangulatkeltő résszel, tökéletesre szabott szólókkal. Az arányokra külön odafigyeltek a zenészek. :) Hívőknek, kezdőknek erősen ajánlott. :) - Most én mondom, hogy ne a hossza után ítéljetek, mert itt minden secundum egy olyan zenei utazás, amit ember csak kívánhat, hogy soha ne érjen véget.
Amikor a pénz előbb jön, mint a tehetség...
Nagyon tetszik a borító, de kb. ennyi, ami nem patikamérlegen született.
Ezt kaptam virgács helyett... diplomatikusan kap egy hármast, mert ha minden más hanghordozó bedöglene a világon, akkor néhány évtized hiányérzet után ráfanyarodnék, csak, hogy metal szerűséget halljak.
Nem hoz sok újdonságot, de egyszemélyes projekt ellenére nagyon hangulatos anyag egy igen termékeny előadótól. Megfelelő hangulat mellett érdemes többször nosztalgiázni vele.
Lehetnék semlegesebb is, de inkább idegesített a középszerűsége. Magamtól nem hallgatok ilyen unalmas sablonlemezt.
Promók között már találkoztam vele, nem egy ingerküszöböt megugró anyag, valahogy sehova nem passzol...
Egy dögösebb, 3-4 számos EP-re való ötletet húztak szét egy teljesen felesleges, középszerű melodeath album hosszára. De legalább nem idegesítő a háttérben.
Szintén találkoztam már vele, egész korrekt, de bőven lehetett volna még keresgélni ebben a stílusban jobb lemez után...
Kerülgettem a lemezt, amíg oldboy konkrétabban rá nem bökött...megérte.
Örülök hogy a western vonal csak a külsőségekben jelenik meg (plusz talán a szövegekben, de nem olvastam őket), zeneileg pedig a tipikus asszonyverős fajta (vérférgen tesztelve), imádom az ilyet. Csak azért nem 10 pont, mert az előző albumot egy kicsivel erősebbnek érzem, illetve ott még megvolt az újdonság ereje is. Kár, hogy videók alapján az énekes hangja nem túl erős élőben, de azért így sem utasítanék el egy dürer kistermes koncertet. :D
Csak a szokásos napalm hulladék, de a legrosszabb fajtából.
Kezdem megutálni a melodeath-et, annyi borzalmasan unalmas egykaptafa album van ide beajánlva.
Idegesítően öreges.
Megfáradt lemez lett a Kampfar legújabb anyaga. Hiába már ők is túljutottak munkásságuk zenitjén.
Vicces banda ez a fójersvánc és a nevük is nagyon tetszik. Engem most meggyőztek.
Egy dologról meggyőzött, hogy egy tökéletesen középszerű lemez. A számok indokolatlanul hosszúak, a vokál vagy mi hallhatóan nem megy. Jobb lett volna egy gitáros instrumentális lemezt csinálni, mert a gitáron kívül minden más csapnivaló.
Jó hát a The Halo Effect supergroup nyilván jobb mint ez, de akkor minden beajánlott lemezt lehetne a stílus krémjéhez hasonlítgatni és akkor én sem tudnék adni a krémen kivüli zenékre 1-5 pontnál többet. Véleményem szerint ez a lemez a stílusában ugyan nem korszakalkotó, de egy kiváló lemez. Ami meg a vokált illeti, az is teljesen rendben van. Ha meg változatos volna pl. tiszta ének is lenne benne, akkor meg az volna a probléma. Ez a van rajta sapka, nincs rajta sapka történet. A melódikus death metal azért még death metal, ergo elég kemény stílus, de itt úgy van beállítva egyeseknél mintha valami kis rádióbarát soft rock volna, pedig én még magyar rádióban sosem hallottam egyetlen egy melódikus death metal anyagot sem, gondolom nem a soft jellege miatt. :) Egy underground melódikus death metalnak pedig igenis helye van a HP-n! És szerencsére nem csak én gondolom ezt így!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Nincs a stílussal semmi bajom, az énekesnő is tehetséges (a zenén túl is látok benne fantáziát...), csak ezek szerintem nem jó dalok, legalábbis nekem nem tetszenek. Összességében meg olyan produkció amiben 80% stúdió/technika/producer/PC munka és max 20% zenekari/zenészi munka van. Legalábbis nálam.
Meg lehet hallgatni, csak hosszabb távon nem lesz működő, nincs benne, ami miatt újrahallgatnám, az utóbbi Kampfarokkal rendre így vagyok, nálam marad a Kvass, ami vissza-vissza tér. Annyi pozitívum, hogy azért ahhoz meghozta a kedvem, hogy legalább ezzel együtt az előző hármat szép sorban végighallgassam.
Zeneileg átlagos hc/thrash/crossover. Azzal nem tudnak meggyőzni, hogy van egy intro, meg egy borító, és a figyelmet magukra ezzel akarják felhívni. Ez legalábbis nálam nem működik, a zene végighallgatása után pedig nem vagyok kíváncsi se a videóikra, se dalszövegekre.
Sajnos a nyelv miatt sztereotípiák tömkelegét juttatja eszembe, amit meg jobb ha inkább magamban tartok.
Nem én vagyok a célközönsége az albumnak, rosszat írni nem akarok, jót pedig nem tudok. Ha beletekerek, ha csak belehallgatok, ha végighallgatom a végeredmény egyaránt 5 pötty nálam/nekem.
Zeneileg ez rendben van, a stílusnak egy az átlaghoz képest jobb képviselői. Nálam speciel pont a vokál tűnik gyengécskébbnek, azért az elég szenvedős, pont az album első felében.
Hát ez fájóan középszerű, azért tőlük, ettől, sokkal-sokkal többet várnék, azért az, hogy az 5. dalnál heveny ingerem van a kikapcsolásra - akárhányszor hallgatom - és vissza kell fognom magam, hogy ezt a 7.-nél tegyem csak meg, az beszédes - nálam.
Van egyfajta demós jellege az albumnak, ami érdekes, hisz már a második albumuk - ha minden igaz. Az album elején érzek benne kicsi death/doomot a melodethen túl, na azok még tetszenek is. Azt érzem benne, hogy visszavehetnének kicsit a tempóból, lemehetnének a "pincébe", és hozzákeverhetnének egy jó nagy adag penészt, mocsárbűzt, dohot, templomok esti sötétségét a csilingelés helyére. Nem tudom máshogy leírni, hogy nekem mi hiányzik belőle, de kb ezek.
Ez rendben van, ott a súly, ott a dög, a figyelmet fenntartva lehet végighallgatni, de: elég az albumból 3 dal, és azt érzem, "túltolják". Nem vagyok szakértő - és elnézést, ha egy jó nagy marhaságot írok - de nekem olyan "kollektív szabad improvizációnak" tűnik - jazz-ben van ilyen, de ha rosszul tudom, nem akarok okoskodni. Máshogy fogalmazva: ezt inkább a maguk kedvéért játszák, és nem a hallgatók kedvéért.
Első hallgatásra is, és azok után is, nagyon rendben van ez. Abide the Storm: 11 pont. Az egész album nekem szépen ad egy keretet az évnek: az elején a Wilderun, végén pedig ez, köszönöm, nekem ennél több nem kell. (Na jó, persze, hogy simán lesz még 10-15 kiemelkedő album az évvégi listán.) Ez, amikor ilyen hideg, párás, ködös, taknyos idők vannak, mindennél többet ér. Azért nem 10 pont - még - mert kicsit össze kell még "raknom" amit hallok, kb mint egy Hannu Rajaniemi könyvet.
Az énekes hölgy önállóan egy nagy 10-es, kár, hogy ilyen bazári valami megy a háttérben.
Már hallgatom egy ideje, eddig valahogy kimaradt a banda, de surgősen pótolnom kell.
Teljesen jó aláfestője lehetne a Zombicide Dead or Alive társasnak, de most attól nem lesz valami western, mert van egy coutry intró. Amúgy nem rossz, de érdekesebbnek tűnt borító alapján, kiváncsi lettem volna egy country elemekkel színesített death metal albumra.
Én mondanám, hogy ne bántsátok a Napalmot, de nehéz, mivel a kiadványaik jó része ilyen bazári fesztiválszemét. Lehet a giccset jól is tolni (Battle Beast, Brothers of Metal), de nekik nem sikerült.
Most mondhatnám azt, hogy nem lehet ezt nem szeretni?! Hát úgy, hogy sokszor teljesen másképp vannak bekötve az emberek és ez így van jól. A beletekerőket meg nem hibáztatom én sem bírtam végigtolni a Psychophobiát...
Feltehetném a kérdést, hogy hogy a fenébe lehet végighallgatni a negyvenezredik totál ingerszegény mdm lemezt, de nem teszem.Mégpedig azért, mert én ugyanezt nyomom az old school black anyagokkal :) Inkább csak annyit mondok, hogy nekem ez nem ad semmit.
Nagyjából minden, a műfajban tevékenykedő banda izgalmasabban csinálja ezt, mint az Ashes of Ares, szóval nem érzem indokoltnak a hallgatását. A stílus elkötelezett híveinek persze biztos lecsúszik ez is, de én inkább mást tolok, ha ilyenre vágyom.
Lásd: Psychophobia.Azért ez 1 ponttal jobban tetszett.
Kellemes színfolt ebben körben, de magamtól azért skippeltem volna.
Egyértelműen a kör második legjobb lemeze a Kampfar után számomra, de hogy visszatér-e még többször, most nem tudom megmondani. Az a bajom, hogy főleg a Katatoniás hangulatok tetszenek...
Ha egymás után olvassuk az ötödik és a tizedik szám címét, akkor az úgy elég ütős! :D Mivel nincs a lemeznek különösebb zenei értéke (a kései Lacuna Coil és In This Moment gyengébb dolgaira hajaz), így megpróbálják a szexualitással eladni. Viszonylag csinos és egyébként jól éneklő hölgy, a borító közepén egy olyan logó, amiről kb. mindenki ugyanarra fog asszociálni (nem a Renault jelre gondolok, bár arról is mindenkinek ugyanaz jut az eszébe... :D). Nem is tudom kiknek jöhet be ez a muzsika leginkább. Talán tini fiúknak (az énekesnő külseje miatt) és "lázadó" tini lányoknak (az énekesnő szövegei miatt). Mivel én egyik táborba sem tartozom, így számomra ez egy közömbös produkció.
Rémlett, hogy a Hangpróbán már beléjük futottam, így utánanéztem a dolognak. És valóban, a 2011-es lemezüket pontoztam (kemény 5 pöttyöt kapott akkor tőlem), de nem hagyott bennem mély nyomot. Viszont azt is megnéztem, hogy az utóbbi három lemezük rendre megnyerte azt a fordulót, amelyikben el lett indítva. Én azokban a körökben nem pontoztam, de most egy nyolcast tudok nekik adni. Ha meg nem is fogják nyerni ezt a kört, de érzésem szerint a dobogón fog végezni ez a tetszetős black metal album.
A lemezborító lehetne akár egy Tarantino, Rodriguez, vagy másik elvetemült rendező trash western, fantasy, horror filmjének a plakátja is. A klipek képi világát is ilyenre próbálták belőni. Zeneileg nem sok western feeling van itt, az első tétel, vagyis intro egy az egyben westernes, country-s, de az album 98%-a pőre death/thrash metal, HC-s vokállal. Tehát ilyen '90-es évek béli crossover stílus. Nem rossz, de szerintem nem is elég jó.
A Krampus című daluk ma (Mikulás napja van) épp aktuális, de alapvetően nem a kenyerem ez a német nyelven előadott, maskarás folk/heavy/power metal.
Alex Becerra kartárs a black metal mellett biztosan előszeretettel hallgatja az Opeth korai lemezeit is. Zeneileg ügyes album a Wounds, az első dalban felcsendülő tangóharmonikaszóló pl. üdítő színfolt! Ének terén már nem vagyok annyira elégedett, de összességében az sem vészes.
Az látszik, hogy az utóbbi időben jóval több MDM banda lemeze kerül be a HP-ra, mint korábban, ergo olvasóink között vannak, akik kedvelik ezt a stílust. Nekem ugyan sosem volt a szívem csücske, azért van pár alaplemez ebben a műfajban is, amiket szívesen hallgatok. Az idei termésből a The Halo Effect debütálása magasan kiemelkedik számomra a mezőnyből, hozzájuk képest minden más kb. csak középszer. A Mask Theory zeneileg még nem is rossz album, de az egysíkú vokál elég sokat ront az összképen.
Teljesen rendben van ez a lemez, nekem azok a dalok tetszettek jobban, amikben leállós, akusztikus részek is vannak. Ott valahogy működött a varázslat. A döngölős részeknél kevésbé. A hangzás, főleg a dob, azon belül is a cinek/lábcinek rendkívül furák. Mintha külön életet élnének a cinek, meg minden más, ami szól... Matt Barlow hangját kedvelem, de tény, hogy ha az ő orgánumára, énekstílusára vágyom, akkor az Iced Earth The Dark Saga és Something Wicked... lemezeit tolom be.
Dicséretes, hogy már Jordániában is képesek készíteni egy teljesen átlagos MDM albumot! Zeneileg számomra kicsit szögletes, néhol nem túl gördülékeny, a hangzás pedig kissé fura, bár ezek miatt beugrottak a '90-es évek végén 2000-es évek elején hazánkban készült dallamos death lemezek. Dying Wish és társaik. Amik itthon azóta hivatkozási pontokká értek. És szívesebben is hallgatom azokat, mint ezt.
Technikás, meg minden, de kapaszkodót nem nagyon találni a dalokban.
Amikor kijött a két lemezelőzetes dal, úgy gondoltam, hogy meg fog születni számomra az év lemeze. Aztán a teljes album ismeretében kissé alábbhagyott a lelkesedésem. Legalábbis az első pár fülelés után. Mert most már hallgatásról-hallgatásra tisztul a kép, nyílik kifelé szépen az anyag, szóval lehet, hogy mégis ez lesz számomra az év lemeze. Annak kifejezetten örülök, hogy ezúttal csupán 3 év telt el az előző korong óta, nem pedig 13! Egy kiváló, sokat hallgatós, néha csak rockosan kemény (extrém) prog. metal lemez az Ayam, zseniális hangszeres megoldásokkal és fantasztikus atmoszférateremtéssel. Opeth, Ihsahn, Katatonia hívők számára kifejezetten ajánlott!

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 481. 482. 483. 484. 485. 486. 487. 488. ... 489. Full screen Vertikális nézet
2022. december 17.
69Nostromo79 boymester CarolusRex Husky kopi mike666 oldboy ∑:
1. oldboy
Disillusion
Ayam
5.5 9 10 7.5 5 9.5 8 9.5 8
2.
Kampfar
Til Klovers Takt
6 9 8.5 8.5 6 7 10 8 7.9
3. boymester
Nostalghia
Wounds
5 9 9 7.5 4 5 8.5 7 6.9
4.
Heaving Earth
Darkness of God
5 7.5 7 7 2 7.5 7.5 5 6.1
5. CarolusRex
SpiritWorld
Deathwestern
5.5 7 5 9.5 3 4 7 6 5.9
6.
Ashes of Ares
Emperors and Fools
9 5 5 3 9 4 5 7 5.9
7. Husky
Psychophobia
Mask Theory
7 5 4 3 10 7 4 5 5.6
8.
Eternal Insomnia
A Fight to Survive
4 5 5 3 9 6.5 5 6 5.4
9.
League of Distortion
League of Distortion
9 5 4 3 8.5 4 4 5 5.3
10.
Feuerschwanz
Memento Mori
9.5 5 3 1 8.5 4 3 5 4.9
∑:
6.5 6.7 6.1 5.3 6.5 5.9 6.2 6.4 6.2
Midgardsblot Metal Festival - 20-23.8.2015, Borre, Vestfold, Norvégia
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2015. szeptember 4., péntek, 10:05
E-Force - The Curse... (2014)
Kritika, Mindenholottlevo @ 2014. május 6., kedd, 19:32
No Return - Psychological Contamination (2013)
Kritika, zeba @ 2013. november 3., vasárnap, 16:11
Altars / Heaving Earth (Split) - Engulfed (2012)
Kritika, Nagaarum @ 2013. június 5., szerda, 15:06
Devilish Triumph Tour 2012 - 2012. október 31. - Viper Room, Bécs
Koncertbeszámoló, Krigare @ 2012. november 3., szombat, 19:20
© 2001-2023 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.03 seconds to render