...gazer, post-rock. (A pontok helyére azt helyez be az ember, ami akar. ) Vokálügyileg bajban vagyok, mert ennyi effek azért megfekszi az ember gyomrát. Zeneileg nem tűnik egy kiegyensúlyozott albumnak, bár gondolom nem is ez volt a cél. Maradok távolról szemlélő, hallgató, inkább majd máskor. - Néhol ez azért már-már rendszeridegen. (Hirtelen az jutott eszembe, hogy nem minden metal amit gitáron játszanak, no nem gonoszkodom.)
Igazából ha tonnányi pofás riff hemzseg egy helyen, akkor sosem számított, hogy mennyi "idős" témák tömkelege szerepel az albumon. :) Olyan szinten varázsolja elő egy éra ordotox, majd' kőbe nem vésett rezdüléseit, hogy okunk sem lehet panaszra, s szerencsére a hangzás sem tufa. (A fanyalgók nem tudom, min hallgatják?! ) Nem, s ezerszer is elmondom újra, nem akarja megváltani a világot, de ha minden egyszemélyes "zenekar" ilyen szinten akar múlt idézni, vagy csak hinni a hagyományőrzésben, akkor szerintem havonta megdobhatnának az előadók egy az elefántcsont toronyból előbukkanó pogány remetével. - Bármennyire sem eredeti, szórakoztató. :) A címe ellenére mindenkinek ajánlom. :) - Nos, szerintem a fent nevezett zenekar inkább hajaz egy szimpla Sargeist-re vagy Behexen-re, de szerintem leginkább magára. :D Én sehol nem hallok bele DF-et. :D
Előre is köszönöm az ajánlónak. Igazából túl sok mindent most nem tennék hozzá, de aki rá van kattanva a BM lengyel előadóinak stílusára az itt kellemes perceket költhet el. Barański bácsi meg már amúgy is bizonyított a Blaze of Perdition-ban, az már csak hab a tortán, hogy itt sincs miért szégyenkeznie. A Piołun garantált, hogy nem lesz a polák black metal kézművesegyletnek a szégyene. Számomra ez izgalmas irány, s ezt a tényt csak jelezni szeretném a stílussal most ismerkedők számára. Szóval... Kalandra fel. :)
Akinek nagy kedvence a tech death, vagy épp' tökéletesen lefedi a fent nevezett zenekar az érdeklődési területét, full komoly, hogy nem fog mellé nyúlni. Imádom a lemez szólóit , mindegyike klasszis, de számomra a Revocation-ben, Strange and Eternal-ben, a The 9th Chasm-ben, vagy a Godforsaken-ben hozza a legjobbat Davidson bácsi. Játékától igazi állattá válnak a nóták. Ugyan néhol "lágy" thrash szerű riffek is dominálnak, amik mindennemű éles váltást nélkülözve válnak prog death metal-lá. A hangzás minden elemében megfelel a zsánerrel szemben támasztott kritériumoknak, és a zenészek munkájáról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Stílustól függetlenül is ajánlott. Tökéletes hosszúságú játékidő. :)
Huh... aki kedveli a Ensiferum és/vagy a Wintersun munkásságát, az nagykanállal fogja zabálni az album dalait. Elsőre kicsit féltem, hogy a dallamosság túlzó eleme lesz a zenének, s így is lett. Bár hangszín, témák, komplexitás ideális mértékű, én mégis az olyan nótákat preferálom jobban, mint a Forged in War, Landfall, Seeds of Downfall. Szóval teljesen ízlés kérdése az egész, de nem vitatható, hogy hosszabb évek múltán is időtálló marad e a teljes lemez. (Sajnos a folyamatos kórust túlzásnak tartom, s így sok zenei részt kiszámíthatónak. Hosszú távon kikezdi az embert.) Az arányok imádnivalók, s a kiállás is tökéletes. :) - Kezdők azonnal tapadjanak rá, :) - Azt nem szeretném kijelenteni, hogy nem így van, de számomra a Dark Funeral feldolgozás lett a lemez legjobb pontja. - Szóval srácok, portyára...
Hol olyannak hangoztatja magát, mint egy olcsó lopott profilú Fear Factory, hol meg olyan, mint egy kiherélt Kataklysm. (Ez utóbbi talán csak Maurizio Iacono vokálja miatt, mert sajna, élnekelni azt nem tud.) Igazából jelenléte nélkül kapnánk egy marhajó, groove-os MDM, metalcore bandát. Ugyan jól szól, majd steril, de ettől még mindig jobban örülnék neki, ha ez menne mázsa szám a rádiókban, mint a mostan divatos kereskedelmi mocsokban. - Majd legközelebb. Azért azt el kell ismerni, hogy jól zenélnek, de ennyi. Amolyan fesztivál metál, semmi több.
Első hallásra tökéletes kis black-dungeon synth lemez. Igaz, most hallottam róluk előszőr (gondolom még van egy pár millió hasonló horda :D), de amit képvisel, s mutatni akar magáról a világ és a rajongók számára, az olyan aranyos. - A kásáról: mindig beszélünk, hogy bombasztikus hangzás, megasound, stb. Hallanátok a próbateremben a többi zenekart. :) :D Persze az is igaz, hogy otthoni, próbatermi keveréskor jobban figyelhettek gitárhangzás arányára, de ennek valahogy így van bája. / Azért megsúgom, tökéletes hangzással ezt újra meghallgatnám megint. - Kísérletezők nyugodtan engedhetnek neki nagyobb teret, mert teljesen rendben lévő témák vannak a kása alatt. :) - Más: Sokszor úgy érzem, hogy a zenék megítélésével az a baj, hogy van amelyiknek engedjük, hogy csak bájos legyen úgy a saját maga módján, míg a másiktól pedig maximális komolyságot várunk. :)
Proggerek Mekkája. Számomra megunhatatlan, napokig is elhallgatnám. A mai kor komolyzenéje valahol itt kezdődik, ahol az ember szabadon gondolkozhat, lebeghet, inspirálódhat. Tökéletes íráshoz, olvasáshoz, egyszerűen eteti magát. Nem tudok mibe beleállni, elcsépelt szuperlatívuszokat, bonyolult körmondatokat pedig feleslegesen használnék. Tessen hallgatni. :) - Újoncoknak egyenesen kötelező, de heavy-black-death-grind nácik is vígan elengedhetik magukat hallgatása közben. - Nem, ne öntsük aranyba az ajánylót, de most bíz' isten rátalált.:)
Kellemes kis heavy-metal. Számomra ettől függetlenül unalmasnak tűnt, mert még a többszáz oldalas excell táblák is jobban lekötötték a figyelmemet, mint a zene. Ez persze nem az előadók baja, ők mindent megtettek a siker érdekében. Erős emlékeimben is mélyebb, tömörebb és tökösebb zenék mennek az angliai kis klubokban, vagy pubokban. Dolan bácsi sokkal tökösebb anyagot is össze tudna fércelni... Újoncok szigorúan ne ezzel kezdjétek. :)
Aki szereti a marhajól összefésült halálfémet, az garantált, hogy nem fog unatkozni. Habár számomra még mindig az első két album (Resurrection Through Carnage, Nightmares Made Flesh) az etalon, ennek a korongnak sincs miért szégyenkeznie. Ráadásul mióta Nick bácsi is oszlopos tagja a zenekarnak most éreztem úgy előszőr, hogy a hangszíne is kellően fekszik a nótákhoz. A hangzás egyébként vérprofi, a gitártémák pedig folyamatosan lebilincselve tartják a hallgatót, minden groove a helyén van. - Stílustól függetlenül ajánlom mindenkinek, s ami nem mindegy, hogy közel hasonló kiállású nótákat kapunk a korongon.
Jól esett hallgatni, kicsit több durvulás nálam jobban feldobta volna. ebben a műfajban számomra az etalon a Dreadnought még mindig.
Próbáltam elkülöníteni a számokat kevés sikerrel. Ha volt is egy-egy jó ötlet a számtalan ismétlés unalmassá tette. Nem is szól valami jól.
Egy elég korrekt lemez, kicsit talán túl sűrű.
Többedik hallgatásra kitűnt a masszából néhány kellemes progresszív pillanat, a vokál elég egyhangú
Kellemes hallgatnivaló, vannak kifejezetten jó témák, de azért nem lett kedvenc.
Nem szoktam ilyesmit hallgatni, de még így is olyan mintha már hallottam volna.
Számomra a dungeon synth önmagában nem élvezhető produkció, így időhúzás/töltelék elpocsékolt idő. A többi meg számomra semmi kiemelkedőt nem nyújt.
Ott folytatódik ahol az előző nagylemez abbahagyta. A lemez második felére megjön a játékosság megjönnek az új ötletek, sokkal érdekesebbé válik. Azért ez egy kicsit több mint langyi ének, meg ordibálás
Nem kötött le, főleg az "énekes" zavart. Néha mintha egy kis Metallica copy befigyelt volna.
Általában a hangzás a vesszőparipám, de ennél úgy éreztem, hiányzik egy kis kosz, hogy hozza azt az igazi kriptahangulatot.
Az extrém vokálnak, ritka az ilyen, kifejezetten jót tesz, hogy hölgy viszi véghez. Szinte vág, szúr, hasít...a tiszta ének a szokásos. Jó, de különösebben fogós dallamokat nem hoz. A zene változatos, de szintén hullámzik kicsit.
Ismét fiatalnak éreztem magam:) Nem ez lesz a legerősebb lemeze a mesternek (azokat sok-sok éve elkövette), de méltó kiadvány. Rövid, ütős retro black/death szórakozás.
Pont a napokban gondoltam rá, hogy manapság nem kaptunk lengyel nehézfémet. Ez a lemez ennek a mintapéldája. Nem kiemelkedő, de a minőségébe nem lehet belekötni, a polák csapatok ismerőinek minden rezdülése ismerős lesz.
Zene szempontjából erős tech death/thrash egyveleg, de a teljesen monoton, íztelen vokál nálam nem jól muzsikál.
Amikor lassú, nagyon jó, amikor durván felpörög, akkor nagyon jó. Amikor lötyögnek a szépen unalomba fulladó kórusok és érkezik a monoton, erőltetett extrémkedés, akkor tucat. Nem rossz lemez ez, a keményebb zenékkel ismerkedőknek jól jöhet.
Szia Uram? Lopott lerágott csont érdekel???
Visszafogottan kásás hangzás, egész jó dungeon részek, viszont a bm részét nem éreztem olyan izgalmasnak. A róla szóló cikk jobban bejött. A szintén idén megjelent Nachtmusik ráadásul szerintem szintén jobb.
Egyedi egyveleg, nagyszerű ZENE.
Hú, de hosszú, hú de unalmas.
Mondhatnánk, hogy a zenekar túlvan már a fénykorán, de nem tudom, volt-e neki ilyen:) Leginkább a tagok névsora miatt ismert, másképp millióból egy death metal banda lenne. Profi és jó témák is akadnak, de annyira direkt és kimért, hogy nem mozgat meg túlzottan. Én a gitárszólókat és témákat élveztem a legjobban.
A megjelenése óta rajta van a meg kell hallgatni listámon, most már végre csak kipipáltam ezt is. Sejtettem, hogy kiemelkedő lesz, és nem csalódtam.
Warmasterre 10 pont a minimum, amit adhatok. Már egyre kevésbé trve az öreg, kifejezetten tisztán szól a lemez, így a kevésbé edzett füleknek is okozhat pár kellemes pillanatot. Nekem nincs bajom egyébként az új iránnyal. Már a Lux Satanae splitet is imádtam a szintivel átdolgozott régi számokkal, itt pedig ugyanez folytatódik, a Warmaster epikusabb és melodikusabb, mint valaha, és nagyon jól áll neki. Szerencsére túlzásba sem viszi, az old school részek sem vesztek kárba. Meglepő volt azonban, hogy most szakított a szokásos ambient befejezéssel. (Sosem azok voltak a kedvenceim, de már annyira megszoktam őket a lemezein.) Remélem a következőre nem kell ennyit várni. A Dark Funeral örülhetne, ha egy fele ilyen jó lemezt össze tudnának hozni ennyi év után.
A lengyel black metalból sosem elég.
Ugyanolyan izgalmas, mint a Venom. Bár itt a szövegek még gyerekesebbek, mint ott. A Kataklysmnál el tudom nézni, mert ott legalább tetszik a zene.
Ennyire jóra nem számítottam.
Őszintén sajnálok mindenkit, akinek ez megér 9-10 pontot. Nagyon egyhangú és unalmas.
Hát, volt már jobb lemezük is... a Grand Morbid Funeral volt a legjobb az újabbak közül.
Lehetett volna gitárcentrikusabb, de a hangulati faktor erős. Kellemes hallgatnivaló volt, a Myrkur legutóbbi lemezére emlékeztet.
Ez 2023-ban elég ódivatú és idejétmúlt produkció, egy ezerszer lerágott csont. A Dark Funeral első nagylemeze ugrott be hirtelen 1996-ból (nem most vót?). Az még gitárhangzás és dallamok tekintetében nagyon hasonlít ehhez, de sokkal jobb, fogósabb számokkal. És természetesen nem a Dark Funeral másolja a Satanic Warmaster-t (milyen ciki ez a név, meg tiszta giccsparádé), hanem fordítva. Lehet a mai tizen-huszonéveseknek ez valami csudajó, akiknek ez az újdonság varázsával hat, de én ezen már túl vagyok és mivel semmi új és egyedi nincs benne, baromi unalmas volt a számomra.
Nem értem minek kellett beajánlani a Satanic Warmaster-t mégegyszer?!? :) Szinte teljesen olyan, leszámítva a giccsparádét meg az idétlen bandanevet, ezért jár a +0,5 pont. :)
Kifejezetten jó és ígéretes death metal lemez. Talán a vokálon lehetne még javítani. A Strange and Eternal szám kifejezetten tetszett, főleg ahogy elkezdődik.
Ennél undergroundabb nem is lehetne és mégis a nagyokat megszégyenítő profizmus! Látszik, hogy az ajánló gondot fordít a valóban ismeretlen, de mégis nagyon értékes lemezek beajánlására és nem fecsérli a drága időmet valami harmadrangú tucategyüttes tucatlemezére. Köszönet az ajánlónak, mert így megismerhettem egy valóban értékes underground bandát!
Nem értem ezt a Kataklysm gyűlöletet egyesek részéről. Azért szar, mert a régi énekesük begolyózott és nem tudta folytatni a munkát és a banda nem oszlott fel, hanem folytatta. Azért ez nem egyedi eset a metal világában, hogy csak a Kamelot-ot említsem. Ami e lemezt illeti, azt kell hogy megállapítsam, hogy nyilván van némi Kataklysm áthallás, de hogy pont olyan, az nem igaz. Semmivel sem rosszabb a Revocation-nál!
Ez még a Satanic Warmaster-nél is rosszabb, hangzás terén legalábbis mindenképpen. Irigylem annak az idejét, akinek ilyen demóhangzású anyagok hallgatására is van ideje, nekem még a profi lemezek meghallgatására sincs mindig időm. Egyébként időpocsékolásnak jó volt.
A progresszív dolgok általában tetszeni szoktak. Kellemesen elcsörgedező zene ez, bár annyira jónak sem mondanám, de nem bántam meg, hogy meghallgattam.
Itt meg a havi metal a baj gondolom. :) Ha nem valami experimental, drone, funeral doom, post-izé stílusú a lemez az egyesek számára máris unalmas. Annyira tipikus. Pedig ez a lemez minden csak nem unalmas. Persze itt dallamok, jól felépített számok vannak, nem pedig valami sehonnan-sehová nem tartó végtelen világfájdalom. Nem is értem azt, akinek a világfájdalom jön be, nem egyszerűbb lenne bekapcsolni a híradót, vagy kimenni az utcára, na nem a Rózsadombon. Egyébként köszönet az ajánlónak!
Itt-ott egy kicsit Cannibal Corpse-osra sikeredett, de nem tudok belekötni igazán semmibe. Aki jó death metal lemezt akar hallgatni az ezzel nem fog mellé.
Nem vagyok nagy barátja az efféle blackgaze vagy akármilyen 'gaze hangzásnak, de ettől függetlenül el kell ismernem ha valami jó, színvonalas, és ez itt megvan, hangulatos, jó dalokkal teli album. Nálam a 2022-es év emlékezetes albumai között van.
Megint egy a kismillió hasonlóból...
Szerintem itt ez pont nem ugyanaz, mint a Satanic Warmaster. Itt is ezerszer hallott alapok, de azt kifejezetten jó dallamos részekkel dobják fel rendre és van egy karaktere, jellege a daloknak is, és az albumnak is. Viszont összességében nálam a néhány jó téma még nem üti át a lécet, a jó, jó, de nem igazán jó, aminél sokkal több kellene, hogy meggyőzzön.
Szeretnem kellene tudni, csak mégsem sikerül. Nem tudom, mi hiányzik belőle, de az nagyon...
Stílusában ez egy jó, lendületes, szórakoztató, szimfós-melodeath-power album. Túl sok "mélysége" azonban nincs, pontosabban nálam nincs.
Elejétől a legvégéig a dögunalmas, semmitmondó lemez, sajnos.
Kásásnak kásás, de még pont az élvezhetőség határán belül nekem. A black részek tucat sablon kategória, a dungeon synthel meg őszintén szólva nem tudok mit kezdeni, az nálam olyan, mintha zacskózizegést, patakcsobogást, fitymacsattogást vagy épp hordókongást kellene hallgatnom, értékelnem, pontoznom. A "stílus" kedvelőitől elnézést kérek.
Az ilyen albumok miatt jó a HP, meg a heti fémjelzés. Jó kis post/prog, sok érdekes témával, odafigyelős album. A kedvenc a Hope. Úgy adna többet, ha booklettel és szövegekkel hallgatnám, csak sajnos erre nincs időm. Tetszett.
Jó pontot kap, mert egy lendületes, élettel teli, old school 80'as évekbeli heavy/thrash "táncdalfesztivál". Stílusában az adott év top 5-jében benne van nálam.
Jó, mint az összes eddigi.
Minden adott lenne egy 10+-os lemezhez, de sajnos a dalszerzői véna elég közepes, egyszerűen nem elég izgalmasak a dalok. Én sem tudom másképp jellemezni, kellemes.
Satanic Riffmaster!
Nem, ez nem olyan, mint a Satanic Warmaster. Ettől persze még jó, de egészen mai lengyel black íze van.
Hú, ez nálam nagyon betalált. Eddig nem ismertem, vagy nem emlékszem... Jan 31. koncert, megyek.
Amikor nyár végén kijött, feldobta az apple music újdonságént és hát jól meglepődtem, a borító, leginkább a logó miatt kissé mást vártam. Aztán beragadt és eléggé megörültem neki, még ajánlani is akartam. De aztán elfelejtettem az egész lemezt, úgy ahogy van. De ez nem az album hibája, egyszerűen túl sok a megjelenés. Jó sok Amorphis hangulat van benne, ha most megmarad a horizontomon, még feljebb is mehet a pont.
Igazából az Ex Deo az egyetlen, amit szeretek tőle. Ez kb ugyanolyan arctalan nekem, mint az újabb Kataklysm albumok.
Középtempós, vámpíros raw black és 50%-ban hangulatos dungeon synth. Engem megvettek.
Én itt pont a "langyi éneket" hagynám meg. Tetszik, de ha ilyen hangulatom van, inkább az új Katát választom.
Még amikor megjelent, meghallgattam. Nagyon sótlan egy muzsika.
Szeretem a Bloodbathot, szereten Nick Holmes-t. Nem túl izgalmas, de nagyon kellemes album.
