Nagyon szépek a tisztán éneklős részek, a hisztizős/károgós vokál pedig valóban nagyon komoly, hogy szintén a hölgy csinálja. Valamelyest feldobja, de nekem jobban tetszettek a tisztán éneklős, gyönyörű részek. Egyedi, érdekes lemez, a kolléga lemezkritikája pedig valóban jó, szintén érdekes dolgokat tudhat meg belőle az olvasó.
Úgy igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, vagy melyik volt kevésbé rossz, ez, vagy a Piolun. Utóbbinak a hangzása sokkal jobb, itt a károgás jobban tetszett. Mindkét lemez kb. egyformán "tucat" - ha lehet így fogalmazni, monoton, egyhangú, jellegtelen. Mindezek ellenére egyik sem idegesített, a háttérben szépen elszólt, itt-ott még feljebb is vettem a hangerőt.
Lásd Satanic Warmaster komment.
Kellemes, kellően technikás death/thrash album. Jól esett, nekem a vokállal sem volt sok problémám.
Nagyon sajnálom, hogy csak decemberben akadtam rá erre a lemezre tavalyról. De azóta, ha nem ment le vagy 50-60x, akkor egyszer sem, annyira magával ragadott. A melodikus/szimfonikus death/pagan/power metalt a csúcsra járatják a finnek ezen a lemezen. Hangszeres teljesítményt, zenei részeket nézve ez kb. a csúcskategória, nem véletlen, hogy az év végi listámon is dobogós lett. Imádom az Ensiferum/Wintersun/Finntroll/Equilibrium, stb. bandákat is, de rég hallottam tőlük ilyen jellegű kiemelkedő lemezt, mint amit a Brymir letett az asztalra (és akkor az előző, Wings of Fire lemezüket még nem is említettem, vagy akár az első kettőt). Dalok közül az összeset ki tudnám emelni, annyira jó mind, a Herald of Aegir viszi talán legjobban a prímet, hát milyen zenei rész jön ott be 1:28-tól...elképesztő profizmus - de hát nem csak ott, a Landfall, a címadó, meg úgy mindegyik dal tartogat valami mást magában. A hangzás tökéletes, az pedig külön dicséretes, hogy a bandatagok csinálnak mindent a dalírástól kezdve a lemez rögzítésén át a produceri, masterelési, keverési, stb. munkálatokon keresztül. A bónusz nóta, a Dark Funeral Diabolis Interium számát is játszi könnyedtséggel játsszák el. Ritkán szoktam maximális pontszámot adni, de ez a lemez megérdemli, lemezkritika/ajánló hamarosan érkezik.
A lemez legalább első fele kifejezetetten erős, a Bleed Me Out-ban a tiszta ének különösen tetszetős, a Get Up, Weaponized, 3656 vagy az első számok mind-mind nagyon jók. Az utolsó harmadba viszont került pár töltelékdal. Tetszik, hogy Maurizio nem végig ugyanúgy énekel/hörög, mint a Kataklysm-ben vagy az Ex Deo-ban, a hangszeresek pedig szintén nagyon jók, de hát ilyen nevektől nem is lehet mást várni. Jeramie Kling dobos jó sok bandában aktív már, nem semmi. Annak is örülök, hogy nem teljesen olyan ez a banda, mint Maurizio másik két fő zenekara.
Elmegy egynek, rosszabbra számítottam. A kásás hangzás persze jelen van, de vannak egészen jó részek is bizonyos dalokban. A borító és a téma számomra nem gáz.
Nagyon idegesített ez hosszú távon, elsődlegesen a vokál miatt. Amúgy sem igazán szeretem az ordibálás-langyi vokál kombót.
Kellemes heavy metal lemez lett, nem ismerem az első lemezüket, de pótolni fogom. Nem semmi, hogy itt is Jeramie Kling üti a bőröket.
Ez most jólesett. Az a fajta minőségi, svéd, death metal, amit én szeretek.