Lásd: kritika/ajánló!
Még megy a lemez, hallgatása közben utánanéztem kicsit: ez egy dupla lemez (bár ez gondolom mindenkinek feltűnt), az első CD (Damnation) az első 12, a második CD (Salvation) a második 12 szám. Ez is, mint sok másik album a Covid és a karantén alatt készült, gondolom ezért is dominálnak rajta a lassabb, melankolikusabb, komorabb számok (és a dalszövegek is hasonlóak, ahogy beleolvasgattam párba). Ettől függetlenül ez egy jó banda, korábban nem hallottam még róluk, abszolút egyedi hangulattal és imázzsal rendelkeznek, Chris "The Lost Lord" Harms énekes hangja nagyon szép, magával ragadó, rengeteg érzelem van benne. Az viszont igaz, hogy kicsit sok és hosszú ez a 24 szám, főleg egyben hallgatva. Biztos jók lehetnek élőben is, ahogy nézem, októberben önálló koncerten is meg lehet őket majd nézni a Barba Negrában.
Hát, elment egynek. Bizonyos dalokban a zene remek, másokban rettentően unalmas. Az ének elmegy, számomra egy Tobias Forge sokkal jobb dalokat, melódiákat és zenét ír, mint az itteni dalok többsége és a hangja is jobb az itteni énekesétől. Én inkább maradok a Hellacopters és The Night Flight Orchestra féle zenéknél, ha régies(ebb)ről van szó, azok számomra sokkalta jobban bejönnek.
Végig ugyanaz megy, egyszerűen nem tudom megkülönböztetni egyik számot a másiktól. Még ez a fél óra is brutálisan unalmas volt így.
Az ének kikészít, főleg ez a kaotikus ordibálás. Szó szerint idegtépő. Az első négy szám nálam kuka, a Mgla feldolgozás nem rossz, az utána következő két számban még voltak értékelhető momentumok, igaz, nem sok.
Hamisítatlan Kreator-féle német thrash, amit még a női vendégvokálos szám sem tud elrontani.
Lásd: kritika/ajánló!
Hát, nem tudom, nekem ez baromira unalmas és fárasztó volt így, vokál nélkül (igaz, óbégatós acsarkodással sem lett volna jobb). Vannak értékelhető részek bizonyos dalokban, annak járnak a pontok.
Egyáltalán nem olyan rossz, mint néhányan mondják. Egész ötletes, a sima férfi ének eszembe juttatta a Falconert, bizonyos dalok a Crematory-t, vagy például az Amaranthe-t is. Ráadásul egy spanyol bandáról van szó, akikről szerintem szintén nem hallott még senki itt, azok sem, akik esetleg jobban benne vannak a szimfonikus zenékben. A Skeptic Mind dal nálam mindent visz, számomra egyértelműen a lemez legjobbja.
Nem rossz, de nekem ebből ez az 50 perc sok volt. Igaz, például az utolsó, Faith in Uncreation az egyik legjobb dal a lemezen. Kicsit felidézte bennem a Norther-t is. A hangszeres és a produceri, keverési, masterelési teljesítményekbe nem lehet belekötni, de hát ilyen neveknél, mint Jeramie Kling vagy Jonas Kjellgren, ez nem is csoda.
