Továbbra is émelyítő az egész stílus, amit szeretek letudni két fasza metal lemez között, de még így is köröket vert az itt megfordult idei power lemezekre (legyen akármekkora név). Néhány HP-val korábban linkeltem pár hasonlót, ezeknél számomra ha valakit érdekel a minőség is az eladott koncertjegyeken és rajongótáboron túl.
Csak ismételni tudok másokat: ahol van súlya a gitárnak, ott működik, a többi része számomra unalmas és egyhangú.
A be nem került anyagot leszámítva a kör lemeze. Nektar, Camel, Gong, Black Sabbath, Yes és Blue Öyster Cult alapokon nyugvó, tökéletes proto-metal a 70-es évek közepéről.
Korrekt brutal death, de pont a gazdag színtér miatt Dunát lehetne a hasonló anyagokkal rekeszteni.
Our Place of Worship is Silence: hangulatban kilométerekre.
Ez a lemez rohadt jó. Igazi pusztulat és nagyon eltalált nyersesség. Köszönöm az ajánlónak.
Nagyon jó kis album lett ez is, de egyelőre ha thrash metalra hangolódok, akkor a Crisix féle Full HD-t, a Sacrifizer Le Diamant De Lucifer lemezét vagy a rövid, de pusztító Besieged korongot (Violence Beyond All Reason) kapom elő.
A borító azonnal heveny gyomorégést okoz, mert power metalt sejtet, de szerencsére hagyományosabb dologgal találjuk magunkat szemben. Alapvetően szeretem a heavy/doom metalt és nem ez az első találkozásom a butyuta nevű (és ezúttal lemezcímű) bandával, viszont a sokszor pozitív visszajelzéseik többségét nem értem. Jó zenekar, de a műfaj nagyjai mellett egyszerűen középszerűek (Magic Circle, Argus, Castle, Seamount, Pale Divine, Spirit Adrift, Sinister Realm (kifejezetten az első lemez hatalmas). De még a The Ossuary, King Witch csapatokat is erősebbnek érzem a frissebb előadók közül.
Nem kedvelem túlzottan a szimplán instrumentális anyagokat és a poszt maszatolás sem kedvenc, ennek megfelelően az első dalt végigszenvedtem. Utána viszont meglehetősen változatossá vált minden és tényleg jól esett.
Jajj, már látom lelki szemeim előtt, hogy vágják hanyatt maguk néhányan a több énekhang hallatán. Pedig az itt-ott hamis, ami azért sokadik lemeznél sem szerencse. Alapvetően nem kenyerem az efféle kocsmai sramli, de ez még azok között is hátul kullog.
Hallgatáskor el voltam vele, de többet nem venném elő. Saját stílusában is iparosmunka.
Egyértelműen jobb az Embersland-től, de tőlem még mindig nagyon távol áll. A power metalnak a női ének általában jobban áll szerintem, de itt most annyira az sem nyerte el a tetszésem.
Próbáltam velük barátságot kötni a Maiden koncert előtt, ha már ők voltak az előzenekar Pesten, és 2 hét múlva Bécsújhelyen is ők lesznek, de nem ment. Élőben elvitte az energia, ott annyira nem unatkoztam rajtuk, lemezen hallgatva viszont jóval gyengébbnek érzem. A játékidő miatt is muszáj vagyok levonni egy pontot, tényleg eszméletlen jónak kell lenni egy bandának ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba egy másfél órás album. Amúgy a gothic metalt eléggé szeretem, de ez inkább a populáris vonal, ami nem tetszik.
Amikor megismertem őket engem is az énekes hangja zavart egy kicsit, de hamar meg lehet szokni, és illik a zenéhez. Igazi időutazás a 70-es évekbe, csodálatos melódiákkal.
A brutal death nem a kedvencem, de ami lejjebb húzza a pontom az a hangzás. Így olyan lelketlennek és kimértnek érzem. Koszosabban jobban tetszett volna.
Egy kicsit monotonnak éreztem néha, ettől függetlenül az atmoszférája nagyon ott van.
Az előzetesen kiadott dalok egyáltalán nem győztek meg, így kicsit félve hallgattam meg a lemezt, de pozitívan csalódtam. Én imádtam az előző 2 album irányvonalát, így kicsit sajnáltam, hogy most oldschoolabbra vették a figurát, de nem áll rosszul nekik még ennyi idősen sem, van benne erő, húzás, és egyáltalán nem öreges. Azóta beütöttek a single-ként kiadott számok is, és így utólag annyira nem értem mi zavart bennük. Csak azért nem 10 pont, mert a dalcím ismételgetéssel eléggé átestek a ló túloldalára, tudom, ez mindig jellemző volt a Kreatorre, de úgy érzem most fokozottan. A 666 World Divided ráférhetett volna még amúgy a lemezre.
A stílus jó, de a banda nagyon középszer.
Valahogy így kell instrumentális zenét írni úgy, hogy ne fulladjon unalomba. Kellően változatos. Lehet énekkel még jobban tetszett volna, de így is nagyon be tud szippantani. Post-metalnál a túl vidám riffek szoktak azért zavarni, szerencsére ezen az albumon nem volt ilyen. A hangzás is szinte tökéletes.
Már az első szám alatt felidegesített, alapból nem nekem játszanak, mellé még nagyon amatőr is. S8 hangulat.
Stílusán belül kb ugyanaz, mint a Wolftooth. Van benne egy kis metalcore is, és nem csak az énekben. Most már tényleg jöhetne valami kiemelkedő melodeath ajánlás.
A lemez hallgatása közben szörfölgettem a neten. Gondoltam, megnézem már, hányadik dalnál tartok, mert úgy tűnt, mintha már fél napja hallgatnám. Láttam, hogy még csak a hatodiknál jár a lejátszó, és még hátra van nyolc! Teljesen elment a kedvem az egésztől, rettentően idegesített a hangfalakból áradó giccsorgia. Azt viszont el kell ismerni, hogy a hangszerekkel remekül bánnak! Ám ez kevés az üdvösséghez!
Ez is veszettül hosszú! Nekem az indusztriális témák és azok a részek tetszettek, amikor a gitáron volt a hangsúly. Nem kötöttünk szoros barátságot, de kifejezetten állíthatom, hogy szereztek néhány kellemes percet.
A maga nemében ez egy nagyon jó lemez, kellemes emlékeket idéz fel az előző évezredből! Többször meg fogom még hallgatni, köszönet az ajánlónak! Ettől valóban változatos lett az aktuális HP!
Ritkán hallani ilyen profin megszólaló, és remek brutal death dalokat tartalmazó albumot ázsiai zenekartól. Nagyon tetszik az album, még biztosan fogom hallgatni, bár már eddig is lepörgött párszor!
Impozáns fekete fém Los Angeles-ből! Igazi death/black underground mocsadék! Remekbe szabott sanzonok!
Szerintem a Hordes of Chaos óta csak zseniális albumaik születtek! Persze a régi klasszikusok az igazi nagyágyúk a diszkográfiában! Sőt, én még a sokak által meg nem értett Renewal című lemezüket is imádom! A Hate Über Alles méltó a zenekar munkásságához, igazi Kreator féle thrash!
Figyelem! Ez a lemez nyomokban Black Sabbath és Iron Maiden hatásokat tartalmaz! Egész jól egybegyúrt anyag, okozott kellemes perceket a nyilvánvaló sablonossága ellenére is!
A zene nagyon jó, de tényleg hiányzik a vokál! A művészi értéke ettől függetlenül magas!
Ez egy giccses művészkedés, aminek a végeredménye egy (számomra) befogadhatatlan katyvasz. Bosszantó időpocsékolás volt a meghallgatására szánt idő, minden egyes momentuma idegesített.
Igényesen kidolgozott, megkomponált és előadott melo-death album. Sok kellemes pillanat volt benne.
Elképesztő zenei teljesítmény, mind hangszeres, mind vokális téren! Köszönet az ajánlónak!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett. Ne firtassuk, hogy miért nem...
Elavult és ósdi és ezen már a WD-40 sem segít. :)
Hát szerintem meg egyáltalán nem egy tucat death metal lemez, sőt nem is átlagos! Ez egy jóféle modern death metal anyag, izgalmas és magas színvonalon előadva! Az Our Place of? hol van ettől, sehol.
Death metal a?la kőbalta. :) Technical death metal, melodic death metal jelenti számomra a stílust. Ez a kőbalta/szakóca death metal-t fanyar megvetéssel hallgatom, közben eltartott kisujjal teát szürcsölgetve egy hollóházi porcelán teáscsészéből. :)
A Kreator nem tud hibázni. Már a sokadik lemez, ami minden igényemet kielégíti.
Olyan kellemes, mint egy tökönrugás! :) Számomra nem sok értéket képvisel. Háttérzenének meg valami harmónikusabbat tudnék elképzelni, ebben túl sok a kaotikus rész.
Na, én vagyok az egyik, aki hanyatt vágta magát! :D Nincs itt ezzel semmi probléma, sőt ezzel a többszólamú vokállal még különlegessé is tették az egészet. A számok is tetszenek, jó kis lemez! Köszönet az ajánlónak!
Valahogy így kell és érdemes ezt a stílust csinálni. Kiemelkedő death metal lemez, úgy ahogy én szeretem!
Így kell minőségi disneymetált csinálni. Nem láttam jönni a 4 taggal technikailag újjáalakult Dreamtale friss lemezét, gondolom, köszönhető ez annak, hogy szerzőiben tolják a kiadást. Nem értem, miért, tuti lenne rá sok jelentkező és akkor lenne normális promó meg mindenféle formátum. Ráadásul magyar vonatkozása is lett a zenekarnak, a szólógitáros Szilágyi Zsolt személyében. Mivel én tegnap láttam meg az ajánlások közt ezt először, azóta vigyorogva pörgetem. Természetesen szupercheesy fantasy metál hallható az egész albumon, női énekkel, szintivel, szóval aki ezt nem éli, szenvedni fog... :)
Fiatalabb koromban jobban kajáltam volna, most inkább csak elprüntyögött mellettem. A For They Know... című dal tűzvarázslót megszégyenítő refrén ismételgetése meg már elsőre dögunalom volt.
Nincs vele baj, de egyáltalán nem az én zeném, nekem semmit nem mond, de nem is zavart. Mondjuk zenében az idejétmúlt, elavult kifejezéseknek nem sok értelme van. Ezzel a logikával Beethoven is idejétmúlt, hiszen kurva régen élt...
Nekem is az jutott eszembe, hogy ez vajon miben más, mint a többi sokszáz ilyen. Azért egynek jó volt.
Nem ismertem, kösz az ajánlást. Az énekhang külön 10 pontos. Többször meghallgattam, első lelkesedésemben majdnem 10 lett, de aztán az tűnt fel, hogy hallgattam már érdekesebbet is a műfajban. De még így is nagyon erős cucc.
Mindig meghallgatom az új albumukat, aztán elfelejtem. De ez most nagyon kemény lett!
Ez sem kerül elő többé. A koncerten is elaludnék szerintem.
Nekem tetszik, de valami krágokás legalább elfért volna. Szóval én szeretem az instrumentális zenét, de ebből nekem hiányzik a vokál. Mindig vártam, de nem jött.
Az ilyen zenéhez azért illik jól képzett hangokkal nekivágni. De nyilván nehéz ennyi jól képzett énekest összekalapálni egy bandába, szóval engem nem is zavarna a kissé amatőr hozzáállás, ha ezt ellensúlyozná a dalok minősége, hangulata. A lány jól nyomja egyébként, rajta kívül csak a hörgést hagynám bent.
Nem szeretem ezt a fajta tipikus melodeath vokált. A Bodom is emiatt maradt ki főleg az életemből. A zene pont olyan, amit vársz egy ilyen albumtól, ami nem baj, de szintén nem az én világom.
Volt egy időszak pár éve, amikor a "mekkora ősmetal" kifejezés kétheti rendszerességgel felütötte a fejét HP-n. Akkoriban én is nagyon éltem a Graveyard, Witchcraft stb. bandák életérzését. Az Isle of Wisdom is kellemes hallgatnivaló annak aki vevő erre. Bevallom, én is jól szórakoztam, bár az énekes szerintem nem olyan erős. Meg az ősmetál életérzés sem akkora már bennem. :)
Frankó kis lemez az elég hullámzó életművel rendelkező teuton thrash legendáktól. Talán a Cause for Conflict óta ez tetszik leginkább. Érdekes, hogy pont a napokban hallgattam az Outcast-ot, meg nekifutottam ismét az Endoramanak sikertelenül. A Violenttel elindult nagy visszatérő dallamosodó vonal tőlem csak eltávolította a csapatot. Én mindig is a kegyetlenebb, agresszívebb oldalukat favorizáltam, ami a Hate-en ismét előtérbe került.
Szinte minden instru lemeznél kényszeresen megjegyzem, hogy mennyire félkésznek, valahogy hiányosnak érzem őket. Az instru vonalon belül további nehéz ügy a post metalba fulladás hihetetlenül magas esélye. A Black Particles is hiányos számomra, valamint ha bele nem is fulladt, de mindenképpen fulladozik a post stílusjegyek mindent elkendöző, vastag, egyen dunyhájának nyomása alatt. A hazai fronton nekem a Corrodal egy sokkal szerethetőbb instru banda (nem jobb, nem bezzeg banda, csak más - az ajánlónak lehet ez egy jó tipp ha nem ismeri még a srácokat), a nemzetközi porondon pedig maradok a Monkey3 megingathatatlan rajongója.