Hordes of Chaos (2009)
A germán thrash színtér egyik legtöbbet emlegetett és legismertebb régi motorosa, a zenészek és zenehallgatók tömegének szemében hivatkozási pontul szolgáló esseni Kreator négy év elteltével jelentette meg újabb, sorrendben immár a 12.-ik (!) nagylemezét. A tavalyi évben kijött ugyan egy speciális DVD-jük At the Pulse of Kapitulation - Live in East Berlin 1990 címmel, mely a Vasfüggöny és a Berlini fal leomlása utáni első keletnémet koncertjüket elevenítette fel némi extrával megtoldva, de ezt leszámítva meglehetősen sokat kellett várniuk a csapat híveinek a friss hallgatnivalóra.


Az új Kreator nagylemezt a csapat terjedelmes diszkográfiájában úgy lehet legkönnyebben elhelyezni, mint a Violent Revolutionnel megkezdett, s a 2005-ös Enemy Of God lemezzel kiteljesedett irányvonal logikus folytatása; a zenei oldal mellett a sound és a borító is ugyanazokat a hangulati, érzésvilágbeli sajátosságokat idézi, de a friss mű, bár nem higgadtabb, egy fokkal talán elődjénél is dal-központúbb. Azaz agresszív, gyors, ugyanakkor fogós, változatos és dallamos is egyben, kiegészülve Mille jellegzetes rikácsolásával. A Cd-t nyitó Hordes Of Chaos (A Necrologue for the Elite) például olyan fogós, melódikus gitártémákkal kezd, ami még az előző album tendenciájának fényében is meglepő lehet. A kimunkált harmóniák tetőződése után persze beérkeznek a jellegzetes fűrészelős thrash riffek és a kapkodó, vad tempók és szólók is, Mille pedig keményen fröcsögi a dal címét a refrénben. Annak ellenére, hogy a második leghosszabb, igazi koncerthimnusz a dal, s a galoppozós témákkal kezdő kapkodós, sikálós Warcurse is hamisítatlan headbanger induló, ha szabad így fogalmaznom. A szóló utáni katonás kiállásnál szinte rögtön magunk elé képzelhetjük, ahogy öklök erdeje emelkedik a levegőbe a koncertjeiken. Az Escalation hasonló szellemben fogant, egy hangyányit kevésbé karakteres tétel számomra, míg az Amok Run lágy felvezetésében Mille ismét megcsillantja éneklős oldalát, amúgy Endoramasan, vagy mint az előző műről, pl. a Voices Of The Deadben. Azonban nem kell megijedni, pár taktus után címéhez méltón igazi ámokfutásba torkollik, szinte minden Kreator-jellegzetességet felvonultatva. A Destroy What Destroys You egy húzós, középtempós groovy szaggatás húsos gitártémákkal, a dobpörgetésekkel induló Radical Resistance pedig olyasmi keményebb darab, mint 2005-ből a World Anarchy, s a záró Demon Prince reszelős, a korai idők felé visszakacsintgató egyszerűbb darálása is hasonló szinten mozog. Előtte azonban ott van még az ének nélküli, alig egy perces Corpses Of Liberty, mely szinte csak felvezetése a Démonherceg himnikus indulásának. A To the After Burn lassabb, vészjóslóbb, de ebben is találkozhatunk fogós gitárharmóniákkal, refrénnel. Csak a végére gyorsul fel, ám a duplázók dübörögnek benn rendesen. Társainál szürkébb darabot most talán egyedül az Absolute Misanthropy képében találhatunk csak, így nincs túl sok üresjárat ezen a tömör és velős korongon, ám talán épp emiatt hosszabb távon kissé megterhelő a Cd.

A számcímekre pillantva konstatálhatjuk, hogy a szövegvilágot tekintve nincs változás, de ez így is van rendjén egy thrash korongon. Tíz fogós, kidolgozott, profi dal alig negyven percben – bár a Kreator már megalkotta a maga és a műfaj klasszikusait, valamint megjárta a saját poklát a kilencvenes években (a mélypont a szörnyű Outcast album volt), s az ezredforduló utáni lemezeikből sem valószínű, hogy klasszikus lesz, azért megmutatja, hogy továbbra is jelen vannak, számolni kell velük.
Kreator_Hordes_of_Chaos_2009
Kiadó:
Stílus:
thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Hordes of Chaos (A Necrologue For The Elite) (05:04)
2.Warcurse (04:10)
3.Escalation (03:24)
4.Amok Run (04:12)
5.Destroy What Destroys You (03:13)
6.Radical Resistance (03:43)
7.Absolute Misanthropy (03:37)
8.To The Afterborn (04:53)
9.Corpses of Liberty (00:55)
10.Demon Prince (05:16)
Írta:
butch
2009. január 5., hétfő, 12:17
Facebook:
voivod32 2010. szeptember 13., hétfő, 17:15
voivod32
Csatlakozott:
2010. április 13.
Hozzászólások: 56
Egyetértek a többiekkel, magam is 36 éves vagyok, így adja magát, hogy én is Kreatoron ,Destruction-on,Sodomon, Protectoron,Holy Mosesen, Deathrow-n -(Hogy csak a germánokat említsem)- nőttem fel. (persze felnőhettem volna Depeche Mode-on is ,de az nem az én asztalom :-)
Engem is hihetetlen nosztalgia fog el, valahányszor meghallgatom -mondjuk az Assassin: Interstellar Experience-ét, mondhatni mintha 20 évet fiatalodnék.
A Kreatorral kapcsolatban annyit mondhatok, hogy , ha valaki azt kérdezi, hogyan definiálnám a thrash metal műfaját, akkor azt mondanám neki, hogy hallgassa meg a Kreator : Extreme Agression című lemezét...
De az az igazság, hogy nekem az újabb műveik is tetszenek, talán egyedül a Cause for Conflict az , amelyik nem tudott annyira a szívemhez nőni , a monotonitása, és szárazsága miatt.
Én is megvédeném az Outcastet, nekem például egyik kedvencem róla a Leave this World behind című szerzemény, hogy a Stronger then before-ról, vagy az Enemy Unseen-ről már ne is beszéljek. De lehet ,hogy ez azért van, mert nekem van egy egyenletem, amely valahogy így néz ki:
Kreator=Thrash=God
Én vén trottyosként is hallgatni fogom őket, és a többi klasszikus thrasht, ahogy az apám is haláláig Black Sabbathot, Rainbow-t, És Deep Purplet hallgatott.
A fiatalok zenéjét meghagyom a maguk generációjának, nekik ezek lesznek a klasszikusaik.
Thrash Metal forever!!!
alcapone 2009. január 9., péntek, 14:09
alcapone
Csatlakozott:
2008. augusztus 3.
Hozzászólások: 1167
Azok akiket említettél, inkább a metálkórságosok,nem a metálosok:D. Mert aki most kezd el ilyen zenéket hallgatni az vissza nyúl a Death-ig is. Aki 30 év múlva fog death metalt hallgatni az ugyanúgy meg fog velük ismerkedni, mert "klassszikus" és akik akkortájt is hasonló dolgokat művelnek, azok is az ő hatásukra teszik.
butch 2009. január 7., szerda, 12:28
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Alcapone gondoltaihoz hozzáfűznék még annyit, hogy akik 25-30 év múlva lesznek metal-rajongók, nem tudom visszaásnak-e egyáltalán azokig a zenekarokig, akiket mi most klasszikusnak nevezünk. Nem hiszem, már most sokaknál látom, akik pár éve kezdték a stílust hallgatni, hogy ők se ásnak visszafelé, mert rengeteg a banda.
Ha ez a lemez nem Kreator név alatt jönne ki, szarrá akkor sem fikáznám, mert nem egy rossz anyag, SICK-nek igaza van, nem mocskolják be a nevük vele, de nem is fényesítik tovább, csak mutatják, hogy még itt vannak, számolni kell velük. De a Kreator számomra az Endlesstől a Coma-ig, a többi sajnos nem működött, remélem értitek.
emp 2009. január 7., szerda, 10:08
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Hát ha már egy Kreatorról és pályatársairól beszélgetünk, akkor hozzájuk mérten nem egy öreg brigád a LotD. "Fiatal" csapat engem évek óta nem tud megfogni. Mélypont van szerintem. Megcsömörlés és középszer jellemzi a zenészeket és a világot elárasztó végtelen számúnak tűnő bandákat is... Maradnak a régi csapatok és a nosztalgia. Gondoljatok bele, így tizen év távlatában, micsoda albumokat termeltek ki a kilencvenes évek, amik akkoriban a metal fekete napjainak voltak elkönyvelve...
--
Aki homokba dugja a fejét, azt előbb-utóbb segbebasszák!
Sheol 2009. január 6., kedd, 23:42
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
A LotD a másik nagy kedvencem a stílusban, de ők sem mai gyerekek már, ugyebár 1992-ben kezdték Occult néven.
--

emp 2009. január 6., kedd, 23:06
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Na azért a köv. HP-re menni fog a friss Legion of the Damned anyag, ami szerintem izmosabb az új Kreatornál. (b)
--
Aki homokba dugja a fejét, azt előbb-utóbb segbebasszák!
Sheol 2009. január 6., kedd, 22:58
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Én meg annak örülök, hogy a Kreator le tud tenni egy ilyen kurva jó lemezt az asztalra ennyi idősen is.
Lássuk csak mit tudnak a fiatalok pl. ebben a thrash műfajban...hmmm az esetek nagy részében szart sem.
Na ez itt a lényeg. \m/
--

haragSICK 2009. január 6., kedd, 22:36
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz alcapone üzenetére:

Az Outcast annyira azért nem szörnyű, (én azzal ismertem meg őket)az Endoramaval nagyobbat buktak.
Ezt még nem hallottam.
Azért egy kicsit fura, hogy az összes klasszikus, amin felnőttünk (magam részéről elsősorban a CC-re meg a Slayerre gondolok)"öreg napjaikra" beállnak a kb. 4 évenkénti lemez kiadásra, amik azonos minőségűek és, ha mások adnák ki őket, akkor szarrá fikáznánk meg klisével telinek neveznénk meg stb...remélem van aki érti mire gondolok. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz velem 25-30 év múlva majd amikor a Slayert úgy hallgatjuk meg veszik a fiatalok a Reign in Bloodot, hogy az előadóik trotyos öregek (jobb esetben). Teccik érteni.Ez kicsit ilyen szentimentális dolog, még elmondani is nehéz,nemhogy leírni. Mostanában azért kutatok annyit fiatal zenekarok után, hogy ne legyen ez a frusztráció.


Én sajnos tökéletesen értem, amit írsz... de ez ellen semmit sem tehetünk, ott van pl. a Sex Pistols, mára kultikus nevek, s a létrehozott lázadásuk egy divat, mellyel éppen elvesztette a deviancitáját és valós lázadás formáját az álltal, hogy trenddé lett. A világ így működik, még nem haltak ki azok a fémgenerációk, melyek végére te fiktiven utaltál, hiszen a Black Sabbath 69-es, a Judas Priest 67-es, ahogy az Iron Maiden 74-es vagy 75-ös... igaz, a mi generációnk nem is nagyon hallgatja ezeket.
A helyzet az, hogy az egykori nagy bandák vagy feloszlottak (sokszor jó esetben) vagy átalakultak (vagy idővel újjá és tönkretéve az eddigi kultikus szférájukat - erre jó pl. az Assassin, Terrorizer vagy a Celtic Frost) vagy azt teszik, amit a Kreator, Slayer, Deicide, Napalm Death... 3-4-5 évente kijön egy új lemez, amivel nem mocskolják be a nevük, de nem is fényesítik tovább, egyszerűen csak léteznek, és kiszolgálják a piacgazdaságot - mondjuk a Slayer utolsó lemezét készíti el.
S abban is igazad van, hogy ezek az anyagokat ha no-name csapatok tennék le mocskolnánk őket a fénymásológépek copy-centeres fényével...
Abban viszont nem osztom a véleményed, hogy új bandákat keressek, hogy ezt a frusztrációt elkerülhessem... nem tudod! A létezés magával viszi azokat is, az idő múlásával minden ugyanarra a pontra jut, TE magad is! Így inkább én elnosztalgiázok, némi mikszáthi romantikával az egykoron hatalmas lemezeken, s ha időm, kedvem, energiám engedi, akkor némi cigaretta vagy sör után felrakok egy Pungent Stench, Slayer, Kreator, Sodom, Benediction, Protector, Unleashed és még sorolhatnám milyen bandák hanglemezeit és átadom magam a múltnak, emlékezésnek, és a barázdák kattogásának...
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.063 seconds to render