Előítéleteim és félelmeim ellenére is pozitívan csalódtam az új albumban. Hiszen, nem tudok haragudni sem a stílusra, sem a zenekarra, még akkor sem ha én jóval karcosabbra kevertem volna a lemezt, s a "giccses" részeket tűzzel-vassal irtottam volna. Így viszont több emberhez jut el... Nem (csak) nekünk sznoboknak készült ez a lemez, hanem a nagy közönségnek. Ha pedig ez így van, akkor az egyszeri fogyasztó nem csak ebbe a zsánerbe kostól bele. :) - Unokaöcsit/hugit inkább ezzel etessük, mint valami új gore grind anyaggal, arra majd ráér később... :D
Azta! - Vártam, hogy majd sikerül fogást találni rajta, aztán semmi. Tátott szájjal hallgattam végig elsőre, másodjára, harmadjára, ... Pantelaios úr hangja ráadásul imádni való. Új albumot akarok. Mikor?! Ez kérdés? Most. Az összhangot nagyon eltalálta a zenekar. Nem is kívánhatok más, mint szép jövőt nekik ezen a rögös úton. :)
A német srácok mindent megtettek, hogy a saját útjukat járják (vagy épp' másét). Töretlenségüket mi sem tükrözi jobban annál, mint az, hogy ez már a kilencedik! albumuk. - Persze, ez még kevés az üdvösséghez. A nóták elemei, technikai megoldásai, dallamfűzései talán máshonnan is ismerősen hangzanak, ezért óhatatlan, hogy az ember ne keressen folyton valami korábbról hozzá kapcsolható előadót. Talán az egyéniségre való törekvés szabhat gátat annak, hogy a zsáneren túli megoldásokat is alkalmazzák zenéjükben, kiszámíthatóságra, biztonságra beállt csapatmunka az ami az albumon hallható. Annak tökéletes...
A korábbi albumaik tükrében ez még mindig egy igen jó teljesítményű death/black album. Furcsa ízét valószínűleg annak a Dissection valamint Tribulation (minő meglepő!) áthallásoknak köszönheti ami megfűszerezi zenéjüket. Ráadásul Michael Czerwoniuk hangja néhol kísértetiesen hasonlít a néhai Jon Nödtveidt-ére vagy Johannes Andersson mesteréjére. Finom kis zene ez minden d/b rajongó számára, újoncoknak akár még kötelező is lehet a beavatáshoz, tuti nem lőnek mellé. :)
Riffek, tempók, témák, szólók, hangzás és a vokál is mind mind a helyükön. (Ráadásként a basszust is hallani!) - Így aki hiszi az Annihilator, Exodus, Death Angel féle triumvirátust a thrash muzsikában, annak öröm lesz ez a zene. Felesleges tovább papolni, egyszerűen hallgatni kell amit a spanyol srácok elénk citáltak. - Ha sokáig hallgatod, te magad tűzöd fel a farmer mellényedre a felvarrójukat.
Prága, sör és grind (valamint a pornós lányok is) az eszembe jutnak, ha Csehországról beszélünk. Kész a triumvirátus, hiszen ahogy a Jig-Ai, a Hostia és most már az Insistent is végleg magával ragadta a lelkemet. - Itt senki se számítson világmegváltó témákra, csak a puritán, fekete-fehér lényegre az élet sötétebbig oldaláról. Legyen szó a hajléktalanságról, pesszimizmusról és a visszatérő szociális problémákról. Nem kertelnek a prágai srácok, csak szépen a pofánkba vágják mindazt ami nekik is fáj ebben az elcseszett világban. - Ha a grindcore-t szereted, itt nem igazán nyúlsz mellé, itt csak az van, amit a stílus kínál: blastbeat, brutál hangzás, torzított basszus és mikró nóták, amik intenzitása pont annyi energiát termel, ami Paks 2-re is elég volna. :)
Nos, igen. Nem egy maximális fordulatszámon pörgő hulladaráló zene ez kérem, de legalább annyira félelmetes, és baljós. Hallgatása közben megkértem a piciny családot, hogy ne zavarjanak, mert a nóták hallgatása és értelmezése teljes odafigyelést érdemel. Nem kenyerem az egekig magasztalni a stílust, ismereteim is kissé hiányosak a funeral doom irányában, de azt hiszem bátran ajánlhatom az arra bátrak részére. Hallgatni olyan, mintha a boszorkányok óráján érintené meg valami felfoghatatlan az ember lelkét a túlvilágról... Igazi kísérteties hangulata van, s nem is lehet ezt csak úgy bármikor teletömni a lejátszóba, de legalább olyan fagyos, mint az izlandi téli éjszakák. Libabőr...
Mondhatnám, hogy rendszeridegen ajánlás.Sőt! Persze, underground... Ha így vesszük, lehetne létjogosultsága... - (Lehet valaki trollkodik?!:D) - Ezek ellenére pimasz kis pop-prog-rock album. S a stílusleírásból fakadóan mindent elmondtam. Viszont cserébe izgalmaz fúziós, jazz-es megoldásokat kapunk, amolyan crossover. No, de ennyi. Le akartam pontozni. - Ha következő körre is ilyen beajánlások lesznek, megy a pont lecsóba.
Egy az atmoszferikus black, ambient és dungeon synth jelzőkkel társított egyszemélyes zenekar tökéletes kikristályosodása az Elffor. Nem tökéletes, de nem is akar az lenni. Lehet nem mindenkinél működnek az egyes zsánerek elemi, de hagyni kell rá időt. - Nem minden hangulati elem működik csak úgy egy egyszeri meghallgatásra, de esélyt kell adni. A stílus kedvelői számára viszont ez is egy jól sikerült pazar lakoma. :)
Epikus hangvételű prog, melodeath gépezet Dániából. Mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen az fanyalgó, vagy a stílus iránt a végletekig elkötelezett. Mindenhol megfelelő arányosság uralkodik. Imádni való vokál, gitár, dob és szólók uralkodnak. Ha jellemezni akarnám egy olyan ember számára a stílust aki még nem hallgatott ilyet, most ezzel kezdeném. Magas újrahallgatósági faktort hordoz magában ez az album.
A borító és a zene gyorsan megihletett, de inkább más szavait választottam a sajátjaim helyett. Ő Komlós Aladár író, költő, irodalomtörténész, aki mindent leír a Battle Beast jelenségével kapcsolatban: "...a giccs mindig igen érzelmes, sőt mindig a legszentebb érzéseket akarja közvetíteni; csak az a baj, hogy túlságosan könnyen juttat ezekhez az érzésekhez. Olcsón ad olyan dolgokat, amelyeket csak drágán volna szabad megszerezni..." Giccs a Wikipédia szerint: Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya. Az élet minden területén előfordulhat, az esztétika foglalkozik vele, de nem művészeti kategória, nem rossz, hibás vagy dilettáns alkotás, nem antiművészet, vagy avantgárd. Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával. Áldás és békesség.
Winci írásánál már megemlítettem az ötlettelen borítót és az itt-ott azért kiszámítható, néhányszor giccses megoldásokat. Nem a progresszió csúcsa, de egy igényes album ami egész jól hallgattatja magát. Kifejezetten tetszett, bár nem sokáig fogok rá emlékezni.
S íme, az örök középszerűségre is lehet felhúzni karriert.
Volt egyszer egy korrekt debütálásuk és utána egy kurva jó lemezük. Ezt most a kettő közé helyezném el. Párszor meghallgattatta magát hónapokkal ezelőtt a promók között, de aztán szépen kikopott. Sok mindent olvaszt magába, mégsem igazán tud változatos lenni.
Jó thrash lemezek sem nőnek minden bokorban manapság. Ennek sikerült utat törnie a fény felé.
Király kis frissítő grind anyag. Nem kell ide nagy újdonság, csak pusztítson.
Pokoljárás a javából, amit nem lehet bármikor, bárhol hallgatni. Az első fele annyira nem is jött be, de a két záró monstrum zseniális. Szívesebben ragadok bele a kátrányba és az ismeretlenbe, mint a vattacukorba:)
Azért messze nem egy The Night Flight Orchestra...ez valódi, 70-es évekből eredő, néhol eklektikus progresszió rengeteg jazz elemmel. Nem tartom kompatibilisnek és az ének sem lopta magát a szívembe (Kolosai itt-ott rohadt jól tolja: durván, enyhén karcosan...máshol meg a tökbetérdelős nyávogást erőlteti), de a zenek annyira profi és úgy kalandozik, hogy egyszerűen hallgattatja magát. Itt különösebben giccsnek sincs nagyon helye. Mivel külön perverzióm a canterburyi prog szcéna és bizony sok elemet találok ebből, így ez is tetszett. Ha valaki kedveli a korai Genesis, King Crimson, Gentle Giant stb. anyagokat, annak fog jól esni. Ilyen szempontból szerencsém van, mert nekem a rock és metal zene a 60-as évek közepén indult és a mai napig virágzik...Aki csak egy-egy műfajt, vagy csak az mai extrém vonalat kultiválja, az csak egy szeletkét birtokolhat a fémzene torájából.
A monotónia néha nagyon jó célt tud szolgálni, máskor unalomba fullaszt. Itt az első két tételt éreztem középszerűnek, míg a másik két dalban szinte ugyanazok az eszközök voltak működőképesek. Stílusában elmegy ismét, de mondjuk az első 7 Paysage d'Hiver demóért lecserélném a teljes munkásságát.
Lásd: kritika. Ahol kiemeltem, rohadt jól szól...ezt mindenképp érdemes kiemelni!
Szerintem is a legjobb albumuk eddig.
A megjelenésekor hallottam egyszer, azóta nem nagyon vettem elő csak a klippes számokat róla, de most hogy újra végighallgattam rá kellett jönnöm, hogy ez végig kurva jó. Azért a csúcs számomra még mindig az Indoctrination, még az elég egyértelmű Fucking Hostile áthallás ellenére is.
Még 20 perc alatt is sikerült untatnia, pedig szeretem a grindcoret, de ez borzasztóan középszerű.
Próbáltam értékelni, de sajnos nagyon nem nekem való. Ettől függetlenül hallom hogy a saját közegén belül minőségi zene, úgyhogy legyen egy 5 pont.
Kicsit talán túl hosszú, de egyébként nagyon jó, főleg a Waves Below.
Ez egy amolyan csajozós féle album! Azt kell mondjam, hogy - mindenféle negédes megnyilvánulásuk mellett - ezek a dalok nagyon is jól működnek. Ettől persze még nem lesz kedvenc sem a stílus, sem a banda, de bőven akad a mindennapokban olyan szituáció és olyan hangulat, amikor ez a lemez simán magával tud vinni!
A banda ismertetője alapján a Memories egy olyan koncepcióalbum, amely egy emberről szól, aki mentális zavarokkal küzd és az összeomlás szélére sodródik. Végül e harcból győztesen kerül ki. Ez a vezérfonal köti össze az album dalait, de minden tétel egy kicsit más és saját karakterrel rendelkezik. Kellemes prog rock/metal Görögországból, néhol meglepően jó és egyedi hangszeres megoldásokkal.
Német nyelven elővezetett melo/death. Nem is lenne rossz, de a végére már rettenetesen unalmassá vált a középszerűsége miatt. A dalok mennyisége és a lemez hossza a minőség rovására ment. Nagyon kevés az egyedi, kiemelkedő pillanat.
Nem mondanám azt, hogy Dissection-kópia, amit a zenekar produkál, de tisztán hallatszanak a hatásaik. Nincs is ezzel semmi baj, mert ettől függetlenül teljes mértékben hiteles és magával ragadó az album, frankó death/black metal Manchester-ből. A 'Fire in the Hills' című dal hozzáadott még egy kis pluszt az összképhez, így alakult ki a végső pontszám.
Alapvetően egy korrekt thrash metal lemez a spanyol brigádtól. A belassuló, döngölős részek nálam nagyon betaláltak, az itt-ott Exodus-ra hajazó ének viszont idegesít. A stílus szakértőinek és rajongóinak kellemes perceket fog okozni, én maradok az Evile tavaly kiadott albumánál (Hell Unleashed)!
Huhh, ez nagyon jól esett vasárnap délutánra! Ebéd utáni desszertnek kitűnő választás - már persze csak akkor, ha csipázod a jófajta grind megnyilvánulásokat! Mert a csehek ebben profik! Az utolsó dal pedig egy tökéletes death metal döngölés! Királyság!
A lemez hallgatása közben át lehet érezni az Izland mélyéről feltörő gejzírek erejét, a skandináv melankóliát, az elmúlás zenei megfestését. A funeral doom stílus rajongóinak ez mennyei manna - aki érzelmileg kiegyensúlyozatlan, vagy labilis, netán depresszióra hajlamos, annak súlyos lelki terhet is jelenthet. Egy biztos: ez egy igazi underground album.
Az elején megfogott, de folyamatosan csökkent a lelkesedésem. Profi, képzett zenészek, ez vitathatatlan, de számtalan olyan rész volt, ami inkább idegesített, mint elbűvölt. Sok sikert a magyar zenekarnak, különleges élmény volt meghallgatni a lemezt!
Igencsak termékeny ez a spanyol, egyszemélyes, atmoszferikus black metal projekt. Az előző, Arkaik című lemez nem kapott el igazán, ez viszont egészen jól működik nálam! Biztosan fogom még hallgatni!
Igazán remek alkotás! Bonyolult, összetett, többször hallgattatja magát ez az egyedi prog/melo-death album. Teljes megismerése elég sok időt igényel, nekem sem sikerült tíz pontosra hallgatni, de valószínűleg ez az idő is el fog érkezni. Mivel egy első lemezes banda albumáról beszélünk, az is előfordulhat, hogy még ennél is jobb teljesítménnyel rukkolnak elő legközelebb! Csakis ezért kap most kilenc pontot, de innen csakis felfelé vezet az út! :)
Engedelmes fogyasztóként csak dicsérni tudom a lemezt :) különösen az eddig pontozott szörnyűségek tükrében! Az előző lemezükhöz képest keményedtek, metalosabb számokat hallok. A lemez nem Nightwish-os, tehát megőrizték egyedi mivoltukat. Jó lett az új Battle Beast lemez! Köszönet az ajánlónak!
Kellemes anyag, bár az előző kör Catalán nevű formációja köröket ver rá. Egy kicsit dohos, megfáradt a zene és a számok felépítése is egyfajta jól bevált sablont követ, ami az izgalmi faktornak nem tesz jót, mert eléggé kiszámíthatóvá teszi a zenét. Én inkább elindítom a Catalán lemezét, az izgalmasabb és frissebb mint ez.
A Battle Beast-hez hasonlóan ez is egy nagyon szórakoztató és kellemes pillanatokat okozó lemez. A német nyelv fel sem tűnt, így nem is zavart. Jó kis melodikus dallamokat felvonultató színvonalas zene. Pont annyira kemény amennyire kell. Véleményem szerint a banda vonatkozásában karrierről nem beszélhetünk. Nem ismertem őket és soha sehol nem olvastam róluk semmit, azt sem tudtam a múlt hétig, hogy léteznek! Gondolom a karrier fokmérője nem az, hogy minél ismeretlenebb egy zenekar. :)
A Tribulation-nal való párhuzam erős túlzás! A Tribulation legutóbb egy kiváló lemezt tett le az asztalra, ez pedig jelenleg csak egy ELMEGY vagy ÁTLAGOS szintűt. Egyszer meg lehet hallgatni a többi időpocsékolás. Szerintem erősen túlértékelt zenekar.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy szeretem a thrash metalt. Ez a lemez is nagyon jól esett.
Végre egy jó kiállású és hangzású grindcore lemez. A stílusában tisztességes munka, bár nem én vagyok a célközönség, emiatt érdemei elismerése bla bla bla.
Én nem is értem mi folyik a lemezen. A hangszereket is a lemez alatt készítik el? :) Végül is ráérnek, csak az én időmet rabolják...
Az előző kör The Night Flight Orchestra lemeze death metal volt ehhez képest, a Battle Beast meg egyenesen grindcore. :) A világzenei stílusban tuti lehet. Ennél több pontot nem tudok adni rá, sajnálom.
Elffor 542. rész, tisztára, mint valami latin szappanopera. :D Csak itt nem a főszereplő szemműtétjére kell gyűjtést szervezni, hanem a fülműtétjére, mert az illető tuti süket, ha nem hallja, hogy milyen ótvar ez a hangzás, amit produkál. :D Jöhet a következő rész, gondolom egy laza délután elég is lesz hozzá, a számítógép úgyis mindent összerak egy szempillantás alatt. :) A végeredmény meg hát olyan amilyen...TUCAT
Zsánerlemez. Így nem kérdés a magas pontszám. Szeretem az ilyet!
Valóban giccses, de a giccs nem feltétlenül rossz. Az előzetes dalok alapján (Eye of the Storm, Where Angel Fear to Fly) azt hittem, ez egy 10 pontos slágergyűjtemény lesz, de sajnos a teljes albumon azért akadnak kevésbé izgalmas tölteléknóták. Érezhették ők is, hogy a Hollíwood Endings lemezzel valami félrement, visszaváltoztak metál zenekarrá. Noora Louhimo energiáit meg csak elveszett állkapoccsal figyelem... 100 pontos hang, 100 pontos kisugárzás és megjelenés. Mondjuk valószínűleg megenne reggelire, de azt sem bánnám ;)
Eléggé sótlanra sikerült Amon Amarth koppintás, ráadásul német nyelven.
Juhuúú, mekkora funeral doom, ez most jól esett. Pontszám még kúszhat feljebb, eddig csak egyszer ment le.
Fura, én ezt sokkal tökösebb és karcosabb zenének hallom, mint a Night Flight Orchestrát... Ettől függetlenül nem az én zeném, viszont nem idegesített. Mondjuk nem értem, miért erőltetik ezt a pop jelzőt a bandcampen. Ha ilyen popzene szólna a rádióban, nem lenne idegesítő a spárban vásárolni füles nélkül. Szóval szerintem igényes jazz-rock zene ez, de nem hallgatnám magamtól.
Fagyos menetelés egy ismeretlen világ ködbe vesző, zord hegyei közt...
Nagyon a helyén van minden. Az ének bármely formája zseniálisan kivitelezett, a dalok nagyívűek és az egész albumból árad a hangulat. Újkori klasszikus.
Ennek a szőke ciklonnak akkora brutál jó hangja és dallamérzéke van, hogy már csak emiatt sem tudnék kevés pontot adni nekik. De a zene is jó! Igen, szórakoztató az egész produkció, de nekem pl. van, hogy ennyi elég is. Számomra nem szitokszó a szórakoztatás, sőt még a giccs sem feltétlenül. Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy hallgatásról-hallgatásra egyre unalmasabb lenne ez a korong, mert sokszor így szokott lenni az elsőre ható muzsikáknál, ezért nem tervezem többször meghallgatni. De ez így elsőre és utoljára igen jólesett! :)
Igényesen hangszerelt, néha egész hangulatos, progos hard rock/metal anyag ez, de nyilván évek múlva nem fogunk rá hivatkozási pontként tekinteni. Mivel valóban minőségi muzsika , ami hallgattatja magát, kapnak a görög srácok egy jóindulatú nyolcast.
Nem rossz ez, de annyira nem is jó, hogy 13 dalon/56 percen keresztül fenn tudja tartani az érdeklődésemet. A címadó és a zárótételt találom legkiemelkedőbbnek.
A hangzás és a hangulat is telitalálat, de zeneileg is bejövős. A vokál se rossz, de ha az utolsó dalban hallható minimáléneket gyakrabban használták volna, még jobban tetszene!
Frankó zsánerlemez, szerintem például a legutóbbi Exodus-t megeszi reggelire. Igaz, az amcsikkal azért nem sikerült szorosabb barátságot kötnöm, mert a legtöbb lemezük esetében Zetro állt a mikrofon mögött. A spanyolok vokalistájának hangszíne, énekteljesítménye számomra sokkal szimpatikusabb!
Legalább disznóvisítós vokál nem volt benne! :D A grindcore nagyon távol áll tőlem, én még a klasszikusnak tartott csapatok stílusalkotó lemezeit sem szeretem. A fél perces, perces zajongások számomra nem dalok, inkább csak hangszereken előadott dühkitörések. Az utolsó, 4 perces tétel már valami, ott már beszélhetünk dal formáról. Jobban is tetszik, mint az előtte lévő bő negyed óra összesen!
Nem könnyű hallgatnivaló, de amellett a tény mellett ne menjünk el csak úgy, hogy ez a fickó klasszikus zenei képzettséggel rendelkezik. Gyakorlatilag egymaga képes megszólaltatni egy kamaraegyüttest, hisz vonós és fúvós hangszereken is játszik a rockhangszerek mellett. Ezek leginkább az utolsó két monstrumban kerülnek az előtérbe, ahol a szokásos funeral doom nyomasztást szinte már vidám dallamok váltják. Valóban némileg filmzenés, itt-ott Vangelis-es és valljuk be a giccs határán mozgó, vagy néha azon átlépő szimfonikus dallamvezetéseket hallani abban a két szerzeményben. És igen, ezek a lemez leginkább zenei részei. A kuriózum jellegét tudom díjazni, az élvezeti értéke számomra nem túl magas.
Előbb-utóbb bővebben is ki fogom fejteni véleményemet a lemezről egy kritika formájában, de addig is 1-2 gondolat: Igen, tudom, hogy nem az oldal profiljába vágó zenét játszanak a srácok, de ez a műfajokon átívelő crossover prog. annyira ultraigényes, annyira színes, változatos, annyira nemzetközi színvonalú, hogy ezt még a süketnek is hallania kellene. Függetlenül attól, hogy nem tetszik neki, nem bírja ezt a könnyedebb(nek tűnő) stílust. Félreértés ne essék, nem az adott pontokat veszem rossz néven, csak azzal nem tudok mit kezdeni, ha valaki annyira szemellenzősen áll számára idegen, nem tetsző műfajú zenék felé mint itt mostanában sajnos egyre többen. Higgyétek el, egy kis zenei nyitottság senkinek sem árt! :)
Néha már majdnem elkapott a hangulata, aztán mégsem. Maga a zene és a hangzás pedig nem jön be.
Azon ritka esetek közé tartozik, ahol a hörgés és a dallamos ének is egyaránt minőségi, a hangzás és hangszerelés/hangszeres játék pedig szerintem is pazar. Nagyon zenei az album és viszonylag könnyen fogyasztható.
Azt hittem utálni fogom... aztán meg nem. Szerintem jól áll a giccs, ami nem nagyobb mint egy Edguy, vagy Avantasia, vagy Strato, vagy Rhapsody esetében (mindegyik bandával kapcsolatban a hőskorszakra gondolok, nem a hattyúdalokra). Sajnos be kell valljam az említett csapatok mindegyikétől imádok pár lemezt. Evvan...
Frankó, könnyen és jól hallgatható progos rock lemez. Nem egyszer elszórakoztatott autóúton.
Számomra az Amon Amarth is érdektelen, így a gyengébb germán klónnal vallatni lehetne. Pusztító kliséhalmaz. Oktoberfest Metal
Kiváló súlyosság. Kellően mocsok, de kellően érthető, szellős és rendezett is egyben. A kriptavokálért külön pacsi jár.
A thrash mint műfaj alapból számomra ingerszegény. Ez a lemez viszont kellően agyas és megtekert. Élveztem, tetszettek az ötletes gitártémák, a vokál pedig végre nem egy eunuch halálsikolyait idézi. Nálam is megette az Exodust, bár ettől még nem leszek a stílusirányzat megveszekedett fanatikusa.
Nem rossz kis gyűlöletbomba, de nem is kiemelkedő. Az érdekesség faktor hiányzik nekem belőle, amúgy stílushelyes kávédaráló.
A stílus is, és ez a lemez is fényévre áll tőlem. Nem tudom megszeretni, de még megbarátkozni sem vele.
Aztamindenit!!!! És magyarok! Ekkora nagy fúziós rockot nagyon rég hallottam. Kolosai Ferenc éneke zseniális és mindenki más is. Szeretném külön megjegyezni, hogy ha metal, ha nem, minden hangszer él, lüktet, hallhatóan természetes, "hand-made". A dalok pofátlanul erősek. Csak kapkodtam a fejem, hogy képes valaki egyszerre koherensen egyedi lenni és egyszerre megidézni a The Mars Voltát, a Karnivoolt, a Fair To Midlandet, Birds of Tokyot és akár a The Butterfly Effectet is egyszerre. Pazar zenei élmény!
Sosem voltam Elffor fan. Engem ez a lemeze sem győzött meg semmiről sem.
Szinte tökéletes. Nagyon sokat pörgött az utóbbi napokban. A Waves Below a teljes lemezből is kiemelkedik.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 459. 460. 461. 462. 463. 464. 465. 466. ... 484. Full screen Vertikális nézet
2022. február 12.
69Nostromo79 boymester CarolusRex dimmurtal Husky mike666 oldboy Szpeter ∑:
1.
Iotunn
Access All Worlds
10 10 9 8 9 10 10 9 9.5 9.4
2.
Angelus Apatrida
Angelus Apatrida
10 9 8.5 9 7 8.5 7 8 7 8.2
3. CarolusRex
Wode
Burn in Many Mirrors
5 8 8.5 9 8.5 6 8 8 9 7.8
4.
Scream Collision
Memories
8.5 10 8 5 7.5 6 7 8 8 7.6
5.
Battle Beast
Circus of Doom
9.5 8 2 3 7 8.5 8.5 8 8 6.9
6. oldboy
Antares
InSanity
5 8 8 5 6 2 5 9.5 10 6.5
7. Husky
Obscurity
Skogarmaors
8.5 6 6 7 6.5 8.5 5 6 4 6.4
8. 69Nostromo79
Insistent
Disease
5 9.5 8.5 4 9 5 6 4 5.5 6.3
9. mike666
Elffor
Kaosaren Mendi Odoltsuetan
5 9 7 4 7.5 3 9 4 4 5.8
10. boymester
Dau?aró
Ákall a? handan
3.5 8 7.5 5 6 1 8 6 3 5.3
∑:
6.2 8.6 7.3 5.9 7.4 5.9 7.4 7.1 6.8 7
Devilish Triumph Tour 2012 - 2012. október 31. - Viper Room, Bécs
Koncertbeszámoló, Krigare @ 2012. november 3., szombat, 19:20
VA - Century Media June (2010)
Kritika, haragSICK @ 2010. augusztus 16., hétfő, 23:45
Elffor - Son Of The Shades (2008)
Kritika, emp @ 2008. május 16., péntek
© 2001-2022 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.034 seconds to render