Mindig is szerettem Marta Gabriel hangját és most sincs ez másként.
Jó kis zúzda.
Hasonlóan erős, mint az előző körös W.E.T.
Ez a trip számomra a White Skull-t és a Warlock-ot juttatta eszembe. Ami nem is igazán volt baj... mert legalább még mindig azt hiszem kis taknyos vagyok. :) - Mindjárt elő is veszem a csajok albumait. - Marta pedig igencsak odateszi magát a Whispers From Beyond-ban (tetszik az akcentusa), ami egyértelműen Warlock párhuzam. :) - A zenekart nem ismertem - csak az "elődöket" - szóval számomra már az is meglepő, hogy nem csak énekel, hanem gitározik is a hölgy.
Akkor inkább Malmsteen...
Nos, aki szereti a jóféle death/thrash lemezeket - ilyen azért elég ritka - , annak felesleges tovább is keresgélni, itt van a Needless új albuma. - Nem, nem tudom mihez hasonlítani őket, s azt hiszem nem is kell . :) - (Bevallom, előtte azért a Heresy albumot végigpörgettem, mert számomra teljesen ismeretlen volt a banda.) - Jó volt hallgatni, mert az apró kis trükköket, finomságot amit gitáron játszanak többször is végighallgattam. Igazából több apró kis darabja a nótáknak rejt olyan zenei megoldásokat ami miatt többször is újra kell hallgatni. - Nem kicsit meg is lepődtem azon, hogy hazánk fiai. :)
Szűz füllel ültem neki az albumnak. - Hűha... Első hallgatásra kissé megijedtem, hogy a kezdő "I Don't Like You" tétel után biztos le fog ülni az anyag. Nos, nem így történt. Ekkora méretű intenzitásra és brutalitásra pedig nem is számoltam. - Elmondható róluk, hogy fiatal banda, veterán, kipróbált zenészekkel. Ez ugye még nem a legjobb recept az üdvösséghez, de akár működőképes is lehet. Nem igaz? Itt pedig olyan riffeket és dobolást hallunk, ami elég jó táptalajt jelenthet akár későbbi albumokhoz is. (Ígérem az előzőt bepótolom.) - A dob dinamikája elsőre, és másodikra is néhol a The Berzerkert juttatta eszembe, de végül sikerült megfejteni a miérteket. :) - Ajánlott, a pontszám pedig a zenekarba vetett bizalom most részemről. :) Lenne még miről írnom a hordát illetően, de ezt hallgatni kell. :)
A cseh legények azt hiszem elérték a céljukat, s sikerült egy igazán hideg és sötét albumot kreálniuk. De az egyedi karakterrel leírható hangzás nem könnyíti meg a mű azonnali, úgymond instant befogadását, hiszen a sötétség manapság sem aposztrofálható egy egyszerű, kézzelfogható fogalomként. - A vokál érthetetlenségét negatívumként jegyzem, s továbbá azt is, hogy az album végére már rendesen visszhangzott a koponyám. (- Persze, lehet csak az ürességtől.) - A stílussal most ismerkedők számára ez elég kihívást jelentő korong lehet.
Bevallom, a zenekar előző albumai mind a mai napig pörögnek, hol itt, hol ott. Viszont most 2-3 számért nem fogom ronggyá hallgatni az Aeromantic második felvonását. - (Mondjuk még mindig jobban esik ezt hallgatni autóvezetés közben, mint a hírcsatornákon felhergelni magad a dugóban.) - Viszont Björn Strid hangjába még mindig szerelmes vagyok. El se merem képzelni milyen ingereket váltana ki belőlem, ha az ellenkező nembe tartoznék. :D - Visszatérve, a zenekar részéről most egyfajta biztonsági játékot érzek, persze még mindig profi szinten... Azok ellenére, hogy ellenszenvesen fogadom, az új lemez folyamatosan, és lassan érik be... Az tuti, hogy sokaknál ki fogja csapni a biztosítékot. (Nem is csodálkozom rajta, ha az oldal eredeti szellemiségét figyelemben tartjuk. Ez biz' már rendszeridegen.)
Igazából a germán heavy/speed/power metal iskola kliséje egy helyen meghallgatható. - Az album viszont szól úgy, mint egy ágyú és a riffek, szólók is olyan minőségűek, hogy bármely zenei stílusban megállnák a helyüket. Ilyet pedig csak profi zenészek csinálnak. :) - Számomra ez a produkció is a kórusmunkában vérzik el, de pont ez az erőssége is egyben, mert a fejedbe költözik, s nem tudod onnét kiverni az istennek se. :D - Ha Grave Digger, Blind Guardian, Accept rajongó vagy, akkor már tudod, hogy ezt az albumot sem fogod kihagyni. - Már csak az a pofátlan, hogy minden germán albumon hallani, hogy törődtek vele a hangmérnökök.
Pogány fekete fém, ultra magas szinten. - Csak, hogy köpködjek is: a nóták hosszából picit vehettek volna vissza. ( De akkor meg rövidnek tartanám. :D ) - Hatalmas újrahallgathatósági faktorral rendelkező album.
Érdekes elemekből táplálkozik a W.S. - Mindenesetre elég intenzív a zene, ráadásul ebben az elegyben még nem volt ilyenhez szerencsém, bár a stílusleírás is hagy egy kis gondolkodásnyi időt. - A breakdown-okon kívül én mindent megbocsátok bármilyen stílusban is... No, ebből kapunk itt is, de még a hallgathatósági faktoron belül van. (A szimfonikus felhang azért elég sokat javít a hangulaton.) Szerintem a stílussal most ismerkedőknek ez egy jó kezdés lehet.
Bármikor el tudnám ezt hallgatni Tolkien klasszikusának olvasása közben. - Talán a hangzás némi kritikai felhangot érdemelne, de mint "kezdő" zenekarba nem illik csak úgy páros lábbal beleállni. - Mindenesetre Summoning rajongóknak ez az album még kellemes utazás is lehet. :)
Akartam én szeretni, de nem ment. Mégpedig pontosan azért, amiben a fórum részben folyik a dialógus, ez - számomra(!) - semmilyen izgalmat, újdonságot nem hozott, ergo feleslegesnek érzem. Ettől persze az érdemeit elismerem, de ez szerintem tisztes iparosmunka, semmi több.
Ezzel hasonlóan voltam, mint a TNFO AOR lemezével. Debütáló anyagnak tökéletes, jól megírt számok, énekdallamok, kiváló hangzás. DE ebben a lemezben szerintem egyrészt semmi újdonság nincs, másrészt ezt progresszívnak nevezni elég nagy bátorság, márpedig megtették itt-ott bizonyos cikkekben. Ja, ráadásul marha hosszú...
A lemezt már megjelenés előtt meghallgattam néhányszor, így ízt kell mondanom, hogy az előzőhöz képest - amire 7.5-et adtam - nekem jobban tetszik. Abban is éreztem a többletet, de ez sokkal jobban nekem szól.
Ez pont az a fajta death metal, ami nekem nem fekszik. Túltechnikázottsága a dalok rovására megy, számomra nulla megjegyezhető pillanattal. Szerencsére nem volt hosszú. Ezen kívül persze hozzák a kötelezőt úgy hangzásban, mint ahogy az artwork tekintetében, de nálam ez tisztes iparosmunkának tűnik, amire véleményem szerint túl nagy szükség nincs, hacsak az alkotók önkifejezési vágyát nem vesszük figyelembe.
Súlyos hangulata szinte agyon nyom, mélységbe húz. Nem is hallgattam szívesen. Jól megírt témák segítik a megfelelő hangulat elérését és szerintem itt ez is volt a cél, bemutatni a lélek sivárságát. Maximálisan eleget is tettek ennek.
Nem is tudom... Az első lemezük nagy kedvencem volt, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Korrekt, ám súlytalan anyag, kevés gitárral, annál több billentyűvel. A '80-as évek filmzenéit idézi, de kb. annyi emlékezetességgel.
Sosem hallgattam Rage-et. Tudtam, hogy kb. milyen vonalon mozognak, ez a lemez pontosan azt is adta. Teljesen rendben van, sőt, ennyi lemez után is érezni a lendületet. Keresni nem fogom, de ha véletlenül egymásba botlunk szívesen meghallgatom újra.
Sose gondoltam volna, hogy egy black metal anyagra annyit adok. De ami jó, az jó és ráadásul színvonalas is. Anno láttam a csapatot egy Nightbreed feszten és nem nyűgöztek le. Itt viszont igen.
Túl sűrű, túlságosan egybefolyik. A folyamatos billentyűs alap engem egy idő után nagyon zavart.
Alapvetően nem vagyok odáig az ilyen filmzenés, zongorás, hangulatcuccokért, ez valahogy mégis jól esett. Az biztos, hogy kellemes háttérzene lenne valami fantasy olvasásához.
Rage mellett ez volt a másik anyag, amit gyorsan le akartam tudni, hogy a jó lemezekre több időm legyen. Női frontos hard rock/heavy metal, fényévnyi távolságra minden érdekestől.
Sablon heavy metal néhány progos résszel. Ahol kevesebb a Disney kompatibilitás, ott azért működik. Első nekifutásra a Carry Onig bírtam, az érvágósan unalmas, fájt pazarolni rá az időmet. Tegnap este letoltam a kedvenc Neal Morse lemezemet (Sola Scriptura) egy kis proggerkedésre vágyva, a minőség és egyediség közti különbség égbekiáltó, még ha nem is egy vonalról beszélünk.
A Needless Heresy albumát imádtam pár évvel ezelőtt. Rövid, tüzes és letaglózó anyag volt. Kifejezetten vártam a folytatást, ami sajnos erőteljesen ellentéte lett a debütálásnak. Nem rossz lemez, tök jól néz ki, de sokszor nem tudják a srácok kitölteni azokat a monumentális időkereteket, aminek nekiugrottak. Nem rossz a The Cosmic Cauldron nemzetközi szinten sem, de az előd ösztönössége sokkal jobban bejött.
Forgácshoz méltó finomság, de ezt már írtam a cikkben:) Természetesen nem sokkal gyengébb a maga stílusában, mint az élen álló Bornholm, aki meg Disney muzsikáért jár ide, annak csak vörösödjön a fejecskéje:) A minőséget nem felismerni bármilyen stílusban csupán szegénységi bizonyítvány.
A gitárhangzás vastagságának, erejének megfelelő szélességű döglött hallal kellene felpofozni, aki nem hajol meg a sötétség előtt! Ugyanakkor nekem ez a fojtogató, nyomasztó légkör túl direkt és kapaszkodó nélküli. Mintha valakit belelöknének egy adag fortyogó kátrányba és még rá is parancsolnának, hogy tessék megfulladni. Nincs ösztönösség, kevés az ötlet.
Igényes popzene ez, meg minden, de a rádióban van a helye, nem itt. Te jó ég, a közepére már olyan unalmas, mint egy 50-szer ismételt délutáni zsarusorozat zenéje a 80-as évekből... Fő témaköre a szerelem és az érzelmek...dömdödöm :)
Meglepő, de ez a cirkuszi sablonhalmaz fél órában még működőképes is lett volna. Thrash részek egész jól sikerültek, a többi természetesen kuka.
Nekem néhány dal hosszabbnak tűnt a kelleténél, ettől függetlenül továbbra is a valaha volt legjobb hazai zenekarok egyike. Egye fene, feltolom tízre. Hazai és ma is jól esett.
Minden core-sága ellenére tetszett, de ezt csak néhány dalonként lehet meghallgatni, megfelelő hangulat mellett (öreg vagyok már ehhez). A borítón a maszkos csákó a bokorba invitál???
Én erősen szelektálok általában a Summoning lemezek közt is: akad pár nagy kedvenc és jó néhány, amit középszerűnek tartok. Ez egy jól sikerült anyag ettől a friss formációtól még akkor is, ha sajnos egyéniséget itt sem kereshetünk. Munloire hatalmas dal!
Ahogy a kiadó neve is mondja, hallgatható, de semmi több.
Ennek számomra 0 élvezeti értéke van.
Pár éve koncerten találkoztam velük, akkor nem győztek meg, és a Heresy sem. Ez az album már sokkal jobb, és érdekes hogy mennyit változtak. Ami kicsit fura volt, hogy néhány helyen azt éreztem, hogy nem illik egybe az ének és a zene, és itt most nem a tiszta énekre gondolok.
Erre a lemezre repkedtek a magas pontok, ezért nagy elvárásokkal ültem neki, aztán valahogy nem estem seggre. A borító és a név alapján valami bunkó black/thrashre számítottam.
Velük koncerten találkoztam először az Inner Awakening fesztiválon, és ott olyan atmoszférát teremtettek, hogy leesett az állam. A 2017-es albumuk a csúcs számomra, ott minden nagyon egyben van. Ezzel az új anyaggal is csak annyi a bajom, hogy az előző lemezhez képest ezen kicsit gyengébbek a dalok, de lehet hogy az elvárásaim voltak túl nagyok.
Az előző album szerintem is erősebb volt egy fokkal, most több a töltelékdal, de azért hatalmas slágerekből sincs hiány. Lehetett volna egy 10 perccel rövidebb, mert egyben hallgatva tényleg sok lehet.
Csak névről ismertem őket, és bevallom sokkal rosszabbra számítottam a borító alapján. Nekem nincs bajom a vokállal, szerintem illik a zenéhez. Van benne egy kis giccs is, de a thrashes riffelés simán egyensúlyozza.
A Bornholm egyben hallgatva valahogy mindig elálmosított, és az új albumnál is így történt. Az epikusabb számok tetszettek, de a végére lefárasztott. Túl lett nyújtva, és a folyamatos középtempós hömpölygés se segít. Élőben is láttam őket kétszer, ott ugyanez történt, szegények mindig nagyon leültetik a hangulatot.
Benne van minden amit nem szeretek a stílusban. Szimfonikus elemek nélkül még ennyire sem tudtam volna élvezni.
Elég profin művelik a Summoning worshipet, de nekem már az eredeti banda sem nagy kedvencem, így erre max ennyit adhatok.
Egy jópofa heavy metal album a lengyel csaj frontos csapattól, Lovecraft fantasy világa ihlette koncepcióval. Érdekes módon az utolsó négy dalra indult be nálam a cucc, de azért nem estem hanyatt a székkel!
Tucat lemeznek semmiképpen sem mondanám ezt az albumot. A túlnyomó részt heavy metal szerzemények rendkívül jól építkeznek a progresszív elemekből, és itt-ott a hangszeres virtuozitásból. Szép munka.
Nagyon erős, nemzetközi mércével mérve is kimagasló lemez a magyar bandától. Már a 2019-es Heresy című album is lenyűgöző volt. Egyelőre az egy kicsit jobban tetszik, és ahhoz mérten adom a pontot. Gratulálok a csapatnak, egytől-egyig kiváló zenészek. A dalok egyediségéhez, a thrash-, death- és black metal éléskamrájából egyaránt bőségesen merítő zene kiváló minőségéhez kétség sem férhet!
A lemez az első hangtól az utolsóig hamisítatlan, töményen adagolt, kegyetlen death metal esszencia! Az 'Unfathomably Fucked' című tétel pedig egy csillogó gyöngyszem a stílus rendkívül színes palettáján!
A zenekar bandcamp oldalán a következő ajánlás olvasható: "Gyászos és nyomasztó, delíriumos, ugyanakkor furcsa módon felemelő. A Paradeigma a luciferi művészet nyirkos, paradox és egyedülállóan magával ragadó darabja, amely kaput nyit a túlvilágra." Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni.
A zenekar számomra olyan, mintha a Van Halen-t nyakon öntenénk az ABBA zenéjével. Az ABBA-t a szüleim nagyon sokszor hallgatták annak idején, így rám is ragadt jócskán a svédek zenei munkásságából. Ennek a lemeznek is van egyfajta '70-es - '80-as évekbeli feeling-je, így valamelyest visszaidézi számomra azt a hangulatot, amit anno éreztem. A pontszámnál mindenképpen figyelembe vettem, hogy ezt nemhogy underground, de még metal zenének sem tudnám besorolni. A maga nemében és az adott hangulatban ez sokaknak kellemes hallgatni való lehet. Ha jól emlékszem, az előző lemezüket eléggé lepontoztam, most inkább semleges maradok.
A zenekar 1986 óta íródó történelmében ez az album méltó helyet foglal el! Számomra a 2002-ben megjelent, 'Unity' című album a zenekar csúcsteljesítménye. Az akkori felállás bivaly volt - az állandóságot képviselő Peter 'Peavy' Wagner basszer/énekes mellett Mike Terrana istenkirály dobos és Victor Smolski über gitáros szállította a jobbnál jobb szerzeményeket! Sőt, Peavy anno az MTV Headbanger's Ball című metal műsorának külső helyszíni tudósítója volt - főleg a Wacken fesztiválon készített riportokat. Szóval nálam a nosztalgia faktor jelentős mértékben hozzátesz az új lemez értékéhez - ez a album az átlagból kiemelkedő heavy/power metal anyagot tartalmazó kiadvány! Kellemes hallgatni való!
Bővebben a tavaly december 09--én megjelent ismertetőmben olvashatsz az albumról.
Teljesen olyan érzés, mintha két különböző lemezt hallgatnék egybegyúrva, két különböző stílusban. Alapvetően nincs gondom vele, tetszik ez a kombináció, viszont bízom benne, hogy a zenekar a következő albumra talál arra megoldást, hogyan tegye gördülékenyebbé az egyes részek közötti szofisztikáltabb átmenetet.
A skandináv zenekarok nagyon érzik a hangulati elemek ilyen, és ehhez hasonló ötvözését. Ez az album egy remek epikus/atmoszferikus black metal anyag, de nekem hiányzik belőle egy kis keménység. A vége felé már kezdtem unatkozni.
No a Rage így szólna ha egy jó énekese lenne.
Egy kiváló progresszív metal lemez Pinochet tábornok hazájából! A zenészek profi szinten hozzák az izgalmakban teli számokat egységesen magas színvonalon. Ennél jobb bemutatkozó lemezt aligha tudok elképzelni. Minden elismerésem a lemezt illetően. Köszönet az ajánlónak!
Az előző lemezük 10 pontos volt és elég sokszor hallgattam, még manapság is elő-elő kerül. Ez a lemez egészen más, mintha nem is ugyanaz a banda játszana. A lemez mind megjelenésében, mind megszólalásában rendkívül igényes, de engem egy kicsit zavar, hogy eléggé eltér az előző lemeztől.
Az én patyolat tiszta finom lelkemnek már túl durva ez a zene. :) Tényleg jó meg minden, de én a death metal melodikusabb, progresszívebb, technikásabb vonulatát jobban kultiválom.
Annyira nem tetszett, mint az előző körös W.E.T. és mint az együttes előző lemeze, de még így is kellemes hallgatnivalónak bizonyult számomra a lemez. Az Orchestra előző lemezét jobbnak érzem valamivel a mostanihoz képest, mintha fogósabb számok lettek volna rajta. Ja igen és köszönet az ajánlónak! :)
Peavy az elmúlt közel 100 év alatt megtanulhatott volna énekelni, mert tényleg a vokál a leggyengébb láncszem. A zenében is sok a sablon, de egy korrekt iparosmunkának megteszi.
Már majdnem elrepült a radarom alatt. Szerencsére sikerült megismernem ezt a kitünő lemezt, ami olyan zenekari magaslatokhoz mérhető, mint a Borknagar és az Enslaved újkori munkássága. Elismerésem!
A csaj jól énekel, de a zene elég sótlan. A Battle Beast új albuma az előzetes dalok alapján köröket ver majd erre.
Egyáltalán nem rossz ez, de nem nekem szól...
Metál! Igazi szögbelövő zene, teli jobbnál jobb slágerekkel. A borító is menő...
Az a helyzet, hogy ez gyakorlatilag ambient zene, és mint ilyen, a hangulatteremtésre van kihegyezve, a hagyományosabb, verse-refrén dalértelmezés itt értelmét veszti. Adott egy sötét, gonosz hangfolyam, amire valakinek vagy rááll az agya vagy nem tud vele mit kezdeni. Ez teljesen normális, nem vagyunk egyformák. Nekem ez egy kis híján 10 pontos hangulatcunami, de csak azért nem 10, mert mostanság nem szeretek gyorsan 10-et adni. Érdekes, hogy az Inferno pályafutása nagyobb részét egy teljesen középszerű és meglehetősen unalmas (ennek elenére metallumon szerették régen is) cseh black metal bandaként élte le és az utóbbi kb 3 anyaguk ment el a mostani irány felé.
Ez nekem semmilyen formában nem mond semmit. Eleinte elintéztem volna egy semleges 5-tel, de a felénél már kifejezetten zavart. Ha végi bírtam volna hallgatni, elértem volna az egyig. Lehet, hogy zeneileg igényes, de annyira üres és semmilyen, hogy kifejezetten irritált.
Ez egyáltalán nem rossz. Nekem eddig teljesen kimaradt a banda, most hallom őket először. Egy Joacim Cans kaliberű hanggal 9-10 pontos lehetne az anyag. Nekem az énekes itt gyenge láncszem.
A szimfós részek jók, de összeségében fárasztó.
Kifejezetten erős lett ez az új "Summoning" anyag :) Tetszik a koncepció, hogy dungeon synth és metál nóták felváltva váltják egymást. Persze leginkább az tetszik, hogy nem arról szól a projekt, hogy lemásolják a Summoning hangzást, hanem saját és nagyon jó dalokat írtak. Kiváló bemutatkozás.
Nem tudom és nem is akarom lehúzni. Tetszik az ének, velősek, kompaktak a dalok és a stílusnak megfelelően jól, arányosan szól. Elég sok a svédes megoldás, ami jó pont. Viszont az ikerszólóknál, néha a sima szólóknál is kiüresedik a hangzáskép. Itt éreztem némi hiányt. Sokszor eszembe jutott a Wolf mint párhuzam, ahol ezt jól oldották meg a srácok. A pontom a Wolfhoz is mért (maximális szubjektivitással)
Az itt hallható zene gyakorlatilag a 15-20 évvel ezelőtti progresszív nagyokat fedi le. Nagyon korai Vanden Plas, Poverty's No Crime, Enchant, csipetnyi Dream és Symphony X. Kevesebb szinfónikussággal és virgával, de egyértelmű zenei utalásokkal, megoldásokkal és tematikával. Számomra az erősségének vélt múltidézés maga a legnagyobb gyengéje is. Ez egy 15 éve lejárt lemez. Jobban passzolna a regresszív metal stílusmeghatározás. Amúgy meg ha már akkora nagy fitymacsattogás van a hangzással kapcsolatban, az itt hallható gitár egy 10 évvel ezelőtti Cubase gyári ampsimulator plugin képességeivel bír. Engem nem zavar, csak mondom...
Profi, minden tekintetében nemzetközi produktum. A 8 pontom inkább a stílusnak szól.
Masszív mészárlás. Szeretem a receptet amiből dolgoznak a srácok.
Atyaég mekkora lemez!!! De rég hallottam ekkora hangulatot experimental black fronton. Benne van az Oransi Pazuzu, a Deathspell Omega és még az Ulcerate varázsa is. Nálam telitalálat, sokat fog pörögni!
Fura... Az előző lemezüket a megjelenése környékén rommá hallgattuk feleségemmel. Szerettem minden dalát, ciki de együtt énekeltük a konyhában sütés-főzés közben. Ez meg egyszerűen csak idegesít. Pedig szinte semmi nem változott. De csak szinte. Kicsit még rózsaszínebb, pudingosabb, talán már átlépett nálam is egy alig látható vonalat. Vagy csak rosszkor van rossz helyen...
Peavy Wagner és a Rage munkásságával több alkalommal is próbáltam barátságot kötni, de Wagner csúszkáló, bizonytalan torka miatt ez sosem sikerült. Amikor hallgatom, folyamatosan van bennem egy feszültség, hogy sikerüljön megtalálnia a megfelelő hangot és amikor nem vált, hanem csúszik valamelyik irányba a hangmagasság, akkor odaérjen a tiszta hanghoz. Egyszerűen nehéz hallgatnom. A pergő hangzása pocsék, a dalszerkezetek pedig végletesen kiszámíthatók.
Nagyon profi, kérdés nélkül nemzetközi színvonal. Fülessel, olvasáshoz kiváló aláfestés, kocsiban is működik hosszú úton. A középlassú andalgás felhánytorgatása jogos szerintem is, igazán odafigyelve valahogy egy idő után beáll az agyba egy komótosság, ami egyelőre nem tudom hogy erény, vagy probléma-e. Kicsit több tempódinamika jót tenne a bandának. Ahol blastol a dob, ott a tremolós gitártéma sokszor lassú dallamot fon, ami a tempóérzetet összességében a középtartományba tolja. De ezek szőrszálhasogatások, megérdemelt a magas összpontszám.
Az Infant Annihilator folyamatos domesztikálódása nem elszigetelt eset, hanem egy, a stílusra is jellemző folyamat. Ennek a jelei erősen megmutatkoznak a Ritual Hymns-en is. Számomra még mindig sok a megmosolygós deathcore elem és megoldás a hosszútávú barátsághoz, de a The Monolith Deathcult-i zeneiség fel-feltörése mindenképpen biztató jel. A lemez hossza szerintem indokolatlan és egy 2 éve létező bandára jellemzően sok megoldás útkeresésnek, környezetidegennek hat egyelőre.
Meglepően hangulatos, kellőképpen változatos és hallgattatja magát, ha egyszer sikerült felülni a tolkieni mesevilág hangulatára. Egyetlen mínusz pontját a túl egyértelmű és túl nyilvánvaló Summoning lekövetés miatt adom. Bár több Summoning lemeznél jobb a Seven Portals...
Kellemes, nem túl tolakodó bemutatkozó anyag. Részemről egy hangyányival lehetett volna karcosabb és agresszívebb, de így is abszolút élvezhető debüt volt.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 458. 459. 460. 461. 462. 463. 464. 465. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2022. január 29.
69Nostromo79 9000Sanyi boymester CarolusRex dimmurtal Husky mike666 Szpeter Weide ∑:
1. Husky
Bornholm
Apotheosis
10 10 8 10 7 10 10 9 8   9.1
2.
Werewolves
What a Time to Be Alive
9.5 10 6.5 9 5 9 6.5 9 9   8.2
3. 9000Sanyi
Needless
The Cosmic Cauldron
8 8 8.5 7 8 9 9 8 8   8.2
4.
Rage
Resurrection Day
9 7 7.5 5 7.5 8.5 7 8 5   7.2
5. mike666
Urdôl Ur
Seven Portals to the Arcane R...
7 8 7.5 8 7 7 3 9 7 7 7.1
6.
Inferno
Paradeigma (Phosphenes of Apho...
2.5 7 7 7.5 8.5 7.5 3 9.5 9.5   6.9
7.
Crystal Viper
The Cult
9.5 8 6 4 4.5 6 8.5 6 7   6.6
8. dimmurtal
Catalán
First Stop Station
7 5 7 5 3 8 9 7 5   6.2
9. Weide
Worm Shepherd
Ritual Hymns
5 8 6.5 7 4 7 4 6 6   5.9
10. CarolusRex
The Night Flight Orc...
Aeromantic II
9.5 8 7 1 8.5 5 7.5 2 5   5.9
∑:
6.8 7.9 7.2 6.4 6.3 7.7 6.8 7.4 7 7 7.1
Needless - Heresy (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 14., vasárnap, 13:12
The Night Flight Orchestra - Amber Galactic (2017)
Kritika, oldboy @ 2018. június 24., vasárnap, 11:53
Inferno - Gnosis Kardias (Of Transcension And Involution) (2017)
Kritika, boymester @ 2017. április 24., hétfő, 20:05
X. Nightbreed - Ecsegfalva, 2016. 07. 09.
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2016. augusztus 10., szerda, 10:56
Needless - The Dark Spirit of Ages (EP) (2015)
Kritika, farrrkas @ 2016. július 8., péntek, 16:55
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render