Azt hiszem, az év egyik nagy koppanásaként könyvelhetem el első találkozásomat az Elffor névre hallgató „zenekarral”. Minden előzetes jel (borító, logó, képek Eöl-ről) arra engedtek következtetni, hogy valamiféle korrekt raw black metal támadásban lesz részem, ám már az elég hosszú intró alatt éreztem, hogy valami bűzlik Dániában (vagy inkább Spanyolországban) és biztosan nem az asztal mellett hagyott használt zoknimat érzem…
Aztán a Son Of The Shades című első tétel hallgatása közben azonnal helyére kerültek a pandafestéses puzzle darabkái. Hát bizony bátran kijelenthetjük, hogy az Elffor az osztrák Summoning kistestvére katalán földről. Medieval black ambient. Olvasható a stílus megnevezésben. Erre varrjon gombot az egyszeri hallgató, de kérdem én, mitől medieval egy hatvanpercnyi szintiszöszmötölés? Talán, mert van benne furulya? Aki ismeri a Carmina Burana-t annak nyílván van fogalma a középkori zenék jellegéről… A másik nagy gondom a teljesen megtévesztő black szócska, ugyanis itt egy centiméter black zene sincsen. (Az igen szorványosan megjelenő teljesen széteffektezett, két témát elreszelő gitárzúgást, és a körülbelül három számban előforduló szintén Summoning-ot idéző „károgás” szerű vokáltól még nem lesz valami black az én értelmezésemben). Ha a szó abban az értelmében szerepel, hogy „fekete” akkor tudom a koncepcióhoz kötni, bár ebben az esetben ésszerűbb lenne, mondjuk darkot írni. Így azonnal kikerülhető a fogalmi zavar. Mindegy, ezen nem muszáj fennakadni, vagy tovább kukacoskodni, mivel úgyis csak a zene számit.
Innentől viszont elkerülhtetlenül viszonyítási alap lett a Summonning munkássága. A hangzás, az effektek, a „dob” samplék mind-mind a nagy testvért idézik. Talán ugyanazt a programot használják mindketten? A nagybetűs hangulat, ami igazán fontos ebben a stílusban viszont egyértelműen a sógorék javára billenti a mérleg nyelvét. Elég unalmas és fárasztó egy órán át hallgatni ezt a meglehetősen műanyag gépi zenét, ami még monoton is, mint a rossznyavalya. A legnagyobb problémám az, hogy minden szükséges hangkép és hangszerutánzat megjelenik az Elffor zenéjében, mégsem lesz grandiózus, vagy teátrális a végeredmény. Sokszor inkább „szép” akar lenni a zene, ami nem tesz jót a koncepciónak, és véglegesen érthetetlenné teszi a téli erdőben készült festett arcú égre üvöltő fejszét a kezében tartó fotókat. Ugye milyen eredeti? Sokat nem lehet ragozni a zenét, nagyjábol minden szám ugyanúgy épül fel. Adott egy dallam, és azt játsza körbe-körbe 5 percen át, egyszer a zongora, egyszer a furulya, míg a háttérben vastag szintiszőnyeg telepszik a semmire. Hulla fárasztó, ötlettelen és klisés.
Összességében az a véleményem, hogy a Summoning messze a legjobb „zenekar” a stílusban és az általuk képviselt színvonalat, hangulatot az Elffor csak nyomokban tudhatja a magáénak. Sajnos a Son Of The Shades valószínűleg úgy fog eltűnni a bal fenéken, mint használtpelenka és uborkahéj a szemeteskocsi belsejében. Azért Summoning fanok tehetnek vele egy próbát.
Kiadó:
Stílus:
Medieval Black Ambient
Értékelés:
Dalok:
1. | Intro |
2. | Son of the shades |
3. | ...Of wolves and blood |
4. | Infernal woods |
5. | Ravensong |
6. | The nocturnal moon |
7. | Long winter days |
8. | Unholy gleam |
9. | Hidden in the nebular landscapes |
10. | Endless dark flames |
Írta:
2008. május 16., péntek
Facebook: