Elmegy, de különösebben nem izgatott fel.
Átlagos.
A saját műfajában ez sokkalta nagyobb minőséget és zenei értékel képvisel, mint egy Friisk.
Imádom a Blind Guardian-t is, így örülök, hogy ráakadtam erre a bandára.
Első lemeznek egész jó, hátha lesz folytatás is.
Különleges, talán ezt tudnám rá mondani.
Nekem az egyedüli negatívum talán a hossza.
Van benne jó hangulatkeltés, de a bandcamp oldalon mindenhol ez a rózsaszín szín, valami hányinger.
Attól, mert ismert(ebb) zenészek csinálják nem feltétlen lesz kiemelkedő.
Ezzel a lemezzel sincs sok probléma, EU-power, ami valamelyest más, mint az US-power.
Hallgatása közben leginkább ugyanaz a dolog zavar, mint a Behemoth esetében. A zenei túlzsúfoltság. - Bezzeg a Nile-ban ezt a kérdést milyen jól megoldják. :) - Így ez a black/death metal stílus is kérdéses... Elemeiben túlnyomórészt death metal, de nem vegytisztán. :) - Kellemes időtöltés lehet Nile hívőknek, s kezdő egyiptológusnak, én szívem szerint inkább maradok a német Maat-nál. Ha már a hasonló megközelítés a cél... - Habár a Drowned in Theban Blood című tételen mutatott aprításért minden elismerésem. (Egy albumra valót el tudnék belőle viselni. :)
No, ha ez az album a 90-es évek elején vagy közepe táján hullott volna az ölünkbe, akkor most vígan tapsikolnánk, hogy micsoda újító csoda ez. - Márpedig a lényeg az apró részletekben rejlik, s nem temetkezik ortodox megoldások alá. Szerencsére. Stílusában - ha nem is hoz megújulást - de mindenképpen kiemelkedő darab. Néha vártam valami átütőt, de lehet, hogy csak a fülem szennyezett már túlságosan. :) Mindenféleképpen jó arányokkal bíró album, ahol végre nem temetik el a basszust. Aki zsánerszűz mindenképpen tegye magáévá. :D
Huh, elsőre a Nevermore ugrott be, mert egyik-másik témát akár a nagy gitárzseni Jeff Loomis is írhatta volna - persze a dalok hallgatása közben beugrott a Sanctuary és a Symphony X neve is. - Jake Dreyer a zenekar bárdja nem mellékesen úgy gitározik héthúrosán, mint maga Loomis... (Jó,jó... stílusuk jócskán eltér, és az egyéni jegyeket jól el lehet különíteni.) - Mit is mondjak még? Hallgasd meg, megéri. :) - Bár Joseph Michael orgánuma nem egy Warrel Dane, de a stílus keretein belül kellemesen hozza mindazt, amit 2021-ben ebben a stílusban elvár az ember. :) - Az Another Face nótát akár a NM is írhatta volna. :D
Profin hozzák a Blind Guardian, Iced Earth és Demons & Wizards arculatát. Elsőre be is kajáltam, hogy ez valami új Hansi Kürsch-féle project, azután nézem csak, hogy ez bizony egy jó 9 éves zenekar. Tehát az iránnyal semmi baj, mert dörren is az anyag rendesen ahogy stílushoz illően kell, és az arányok is ügyesen vannak elosztva. Egyedül a zsáneren lehet fennakadni, de ha már ronggyá hallgattad a "klasszikusok" anyagait, akkor ennek is bátran nekiállhatsz.
Csak ismételni tudnám boymester véleményét. - Nem rossz, de nem is működik. Jó pér évet késett lemez...
Aki egy "kicsit" is szélesebb spektrumon gondolkodik a zenei stílusokat tekintve, annak okozhat egy-két kellemes percet a produkció. Bevallom az extrém zenében a gyengéim a Temenigru féle "vadhajtások", s a Ministy, Anaal Nathrakh, Berzerker óta igen is jól tudjuk, hogy az elektronika szerves része lehet a fémzenének. :) - Más utakon jár, mint az Igorrr, mert Vanja Venezia úr alapvetően "fémipari" ismeretekkel rendelkezik. :D
Nem, nincs multiplex személyiségzavarom, de nagyon jól elférnek az extrém zenék mellett a melodikus power elemekkel operáló zenekarok is - meg még ki tudja mi minden más. :D A lemez rengeteg, szinte megszámlálhatatlan kellemes futamot ígér a jól megszerkesztett fő témák mellett. Mindamellett a zenekar érezhetően próbálkozott a hangszerek kiegyensúlyozott keverésével is. A dob-basszus lüktetése áthallatszik a gitárszólókon és áriázásokon túl is. - Stratovarius hívőknek meg egyenesen csemege lesz. :)
Értem én, hogy egyértelmű a Black Sabbath féle ős-boszorkány doom hangulat megteremtése, de Tony Iommi a legmókosabb állapotában is sokkal változatosabb témákat varázsolt nekünk. - persze azt szögezzük le, néha egész jól működik közel háromnegyed órán keresztül csak egy témát boncolgatni. :D
Kriptaszag ide vagy oda egy ez egy vérbeli Massacre - Far Beyond... folytatás. :) Aki tudja miről beszélek, annak felesleges ecsetelni a pontszámot, aki meg "még" nem, annak épp' itt az ideje, hogy a dolgok mélyére ásson. :) - Rohadt jól húz a basszus-dob dúó. Érezni, hogy ez a rohadt hús még lüktet ám igazán legbelül, s nem is annyira halott. :) - A múltszázadban született deatherek ide, meg még aki kimaradt a körből. :D - A gitárok terén nem kell nagy megoldásokra gondolni, csak marha jól megírt riffeke. - Ha pedig a Tyrantula tényleg nem darál be, akkor semmi.
Még jó, hogy csak közel 45 percben ontja a Helloween, HammerFall kópia szagot a zenekar. :D - Épp' elég. :)
Hossza a hangulatot! Alapjábban egy klasszikus death metal album, viszont nagyon jók benne a tradicionális egyiptomi zenei motívumok a téma meg adott volt. Lásd: Nile. Élből hozzájuk tudom hasonlítani, ami nagy elismerés.
Számomra csak egy egyszerű sablon lemez, ami igazából semmi újat nem nyújt. A black metal dicsősége leporolva.
Nem vagyok egy nagy progger-heavy metalos, de van benne kraft az biztos. Nagy energiák és technikai megoldások tárháza ez az album. De ilyen volumenű zenészektől nem is lehet mást várni.
Lemezük hallgatása közben folyamatosan olyan bandák jutottak az eszembe, mint a Blind Guardian, Iced Earth, Symphony X, Demons & Wizards. Nagyon jó kis veretes heavy/power/prog anyag. Igaz, mondhatnám, hogy rég elkoptatott témák vannak rajta (mint maga az album koncepciója: Belisarius, egy 6. századi bizánci tábornok életén alapszik, de a történelem az egy kifogyhatatlan tárház) de ezek a témák nagyon is tüzesek, energikusak és kellően dögösek. Nekem egy unalmas perc sem volt a lemezen. a műfaj rajongóinak egy hatalmas power vitamin adag.
Nem értem miért mondjátok, hogy ez a lemez 20 évet késett? :) A legtöbb "post-black, dark-black" bandának hasonló az atmoszférája. Tény, hogy totál hozza a ?90-es évek korai Katatonia hangulatát (na meg hangzáaát), amit én örömmel hallgatok.
Annak idején, amikor mi ipari zenét akartunk csinálni flexel zajongtunk a fémfödrőn. Ez ahhoz hasonló, csak ők komolyan is veszik. Annak ellenére, hogy a hangszerestudás néha megközelíti a nullát van benne egy-két ötletes rész, pl: az alap deathcore mellet fúziós math metal, klasszikus rock és MarioCore.
Zeneileg nagyon sok réteg van rajta, de nekem mégis opera metal. Egyébként nagyon jól kidolgozott témák vannak rajta és a bő lére engedett szólók sem az unalomig nyújtva mennek, inkább játékosak. Néha, annyira sokrétű témáik vannak, hogy szinte elveszem bennük (pl. Hall of Heroes) és ez nekem inkább zavaró? de ez az én hibám.
Fa ék egyszerű doom. És valóban a témák csak ismétlődnek. Kár érte?
Bitangul vártam és nem is csalódtam benne. Elvégre a death metal mestereitől mit is várhat az ember. A ?90-es évek gyilkolása a XXI. században.
Mindent hoz, amit egy jó veretes powernek kell? epikusság, dinamikus riffel. Robban az egész.
Modernebb black/death, ami nekem kicsit laposan kezdődött, majd fokozatosan talált meg magának. Nem rossz lemez, de nem lesz év végi listás, az biztos.
A lemez bődületes erővel, hangulattal kezdődik. Már azt hittem nagyot durran, de aztán szép lassan átfolyik tucatba és hosszú, unalmas részek is egyre többször kerülnek elő benne. Azon kevés lemez közé tartozik egyébként, amit volt időm meghallgatni korábban, mivel vagy pár hónapja már ott pihent a digi promók közt.
Saját műfajában nézve egy fokkal sem jobb, mint a Friisk:) Ostobaság a két műfaj alaposabb ismerete nélkül ítélkezni. A mostani prog/power dömbpingből ez volt a legkevésbé giccses, bár megvoltak a maga vállalhatatlanul ciki pillanatai is (szintén a The Riverről tudnék panaszt benyújtani, de az And They All Blew Away is messze áll a jótól).
Műfajának stabil darabja, viszont szokás szerint nem volt könnyű végighallgatni a hossza és az időnként giccsbe futó témák miatt.
Ez egy több, mint 20 évet késett lemez, szóval a Born Of Thorns életútja nem a finn lét mintapéldája. Ettől függetlenül tényleg van egy erős iparosmunka jellege. Nem esett nehezemre hallgatni, de okot sem tudnék felhozni arra, hogy ezt vegyem elő újra sok másik lemez helyett.
Ha műfaját nézzük (cybergrind), akkor ez egy rohadt jó lemez! Mindenképp egyedi zajhalmaz:)
A nehézkes, számomra kényelmetlen végighallgatás közben eszembe jutottak Ayreon mester művei is. Akad néhány hasonlóság, csak míg az egy zseni megnyilvánulását takarja, ez egy tucat. Fájdalmas, ahogy a progresszívnek szánt részekben random összelapátolják az elmúlt 20 év megoldásait, a visításoktól meg falra lehet mászni. A női éneket lehet, hogy egy másik lemezre vették fel és vágták ide. Mindennek tetejében több, mint egy órás... Egyedül a Bloodbound múlja alul számomra hitelességben és izgalomban számomra.
Hjaj. Ugyanaz a 3 perc környéki szám ismétlődik majd az egész lemezen. Tömény olasz psych/okkult doom keverék... Egyetlen erénye tipikus hangulatra való törekvés. Keressetek rá youtube-on a 666MrDoom vagy Stoned Meadow Of Doom csatornákat és válogassatok a több száz, ha nem ezer lemez közül...
Nagyon jó korszakát éli a death metal, bárki bármit mond. Havonta hallok 7-8 pont körüli, átlagos, de fasza minőségű anyagokat, melyekkel néha-néha foglalkozok, de ha mindet le akarnám gyűrni cikk szempontjából, akkor sosem érnék a végére. Ebben az egészséges közegben az öregek is meg tudják villantani magukat, ez a lemez pedig arra példa, hogy nem is akárhogy. Kriptaszag, remek témák, bólogatás és thrash alapok a lemez nagy részén...baromi jó lett. A borító ötletes és mutatós a tipikusságga ellenére is. Tyrantula nyitó riffje...ah.
Fel kellett miatta pontoznom az Ultimatumot is... Ha egyik dalból kivágnánk 1 percet és billesztenénk random egy másikba, észre sem vennénk... Gagyi tucatlemez koca metal kedvelőknek. Bár lehet, hogy az sem tett jót neki, hogy a hasonszőrű anyagok közül ezt hallgattam meg utoljára. Kicsit elegem lett az egyetlen vizuális látomásból, ami megjelent előttem: valaki hősies áriákat zeng egy hegy tetején maskarában, egyik kezében kardot, a másik kezében férfiasságát bizonyítandó a pöcsét lóbálva...
Hangulatos volt, de egyelőre nem fogott meg annyira.
Semmi új, de egész végig szórakoztató volt, még rövidnek is éreztem.
A The Riverrel vallatni lehetne, de azért voltak jó pillanatok is a lemezen. A legminőségibb power metal a körben, mégsem bírok rá több pontot adni, mert már az életkedvem is elment a 4. power album után.
Főleg az ikergitáros témák tetszettek. Az énekes hangjával nem vagyok teljesen kibékülve én sem, és az is zavaró, hogy túlzottan hangos az ének a hangszerekhez képest.
Nem tipikus melodic black, a sok tiszta ének engem meglepett benne, de szerencsére nem lett tőle túl giccses.
Low budget Igorrr. Megpróbáltam végighallgatni, de 3 szám után elbuktam.
Huh, és még azt hittem a Temenigrutól csak jobb jöhet ebben a körben. :D
A szipus doom nem az én stílusom. Nem volt ezzel különösebb baj, a műfaj hívei gondolom találnak benne majd szórakoztató pillanatokat.
Év albuma esélyes. A borító miatt hallgattam bele a megjelenése körül, de arra nem számítottam, hogy ennyire jó lesz. Egyszerű death metal, de mégis, minden számban van olyan riff és refrén, ami utána napokig megy a fejemben. Az egész lemez olyan, mintha a Massacre From Beyond albumának az egyenes folytatása lenne. (Pedig csak egy közös tag van, Terry Butler képében.)
Nem borzalmas, de rövid távon is idegesítő.
Egyiptom gazdag történelme és színes kultúrája blackened death metal dalok formájában prezentálva. A zene kapcsán óhatatlanul beugrik egyik kedvenc zenekarom, a Nile, de a Crescent egy kissé dallamosabb és talán emészthetőbb is. A témák feldolgozása pedig mindenképpen hiteles, lévén a ma már Németországban székelő zenekar Egyiptomból indult. Pár hete már hallgatom az albumot, de örülök, hogy bekerült a HP-ra, mert kíváncsi vagyok a többiek véleményére is!
Aki szereti a kissé bedohosodott '90-es évekbeli atmoszferikus black metal hangulatot, annak ez a lemez tetszeni fog. Én ezt a tábort erősítem. Nem kiemelkedő album, de a célját elérte.
Nagyon frankó, progresszív elemeket felvonultató power metal alkotás, ahol valóban van power. Mindössze kettő apró problémám van vele: az énekes visításai, és az album hossza.
Történelmi témákat feldolgozó epikus power metal. Nagyon profik a zenészek, de nekem valamiért az egész egy nagy giccshalmozásnak tűnik. Végighallgattam, de sajnos nem jött be.
Tökéletesen átjön a skandináv, hosszú, téli éjszakák hangulata. Az nyilvánvaló, hogy igazából semmiféle újdonságot nem hoznak a műfajba, ennek ellenére a bevált receptet megspékelve a finn ízvilággal egy remek albumot hozott össze a banda.
Na, ez abszolút underground lemez, amely még jobban kiszélesítette az egyébként sem beszűkült látókörömet. Ez a Vanja Venezia nevű amcsi gyerek teljesen beteg, de van rálátása az extrém zenékre. Teljesen egyedi, amit művel, és nekem tetszik ez a fajta hozzáállás. Simán megér egy hetest!
Egyedül a gitárosok teljesítménye tetszik valamelyest. Ettől a fajta vinnyogástól a falra tudok mászni.
Mostanában hallgattam egy-két jó doom lemezt, még lemezismertetőket is írtam. De ez a rózsaszín, marihuánával átitatott olasz izé förtelmesen gyenge.
Na, ez telitalálat! Egy remekbe szabott, sallangmentes death metal orgia. A stílus kedvelőinek kötelező anyag!
Arannyal futtatott bizsu. Egy nagy kupac giccs.
Kicsit hektikus, például az első szám nem tetszik, de a második zseniális. Összességében végül meggyőzött. Mivel megvan benne az újrahallgatási faktor, ezért megkapja tőlem az ominózus 9 pontot.
Valóban CSAK egy egyszerű SABLON lemez. Még a sablont is ehhez igazítják annyira sablonos. Olyan, mint a sablon alumínium vödör, percenként 1000 ilyen születik. DE minek? Vagy azért olyan jó, mert német? TUCAT ez semmi több, a finn metal zenék pocskondiázása miatt nagyon nagy jóindulattal 3 pont, nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne bassz@k be neki egy karót! NEM AZÉRT LETT 3 PONT MERT MARDUK EGY MÁSIK LEMEZHEZ ÍRT VÉLEMÉNYE MIATT ELGURULT AZ ELGURULNI VALÓ, HANEM MERT EZ A LEMEZ EGY TUCAT ÉS HA VISSZANÉZED A PONTOZÁSI GYAKORLATOMAT AKKOR JÓL LÁTHATÓ HOGY KÖRÜLBELÜL MÁSFÉL ÉVE VAGY KETTŐ ÉVE A TUCAT LEMEZEKRE 3 PONTOT ADOK! ITT IS LEÍRTAM HOGY VISSZAFOGTAM MAGAM HOGY OBJEKTÍVEN ÉS TENDENCIÓZUSAN PONTOZZAK AMI TUCAT LEMEZNÉL NÁLAM 3 PONT! A MÁSIK LEMEZ MEG NEKEM NEM TUCAT ENNÉLFOGVA NYILVÁN NEM 3 PONT! KÉREM VÁLASZON SZÍVES TUDOMÁSULVÉTELÉT!
Azt hittem, hogy ez valami melodeath lemez lesz a borító alapján, de nem. Elég ütős power metal ez, de mivel nem az én stílusom, így újrahallgatás sem lesz, megkapja az újrahallgatási faktorhiányos lemezekre általam adott max. pontot.
Ez is egy jó power lemez, bár nincs olyan jó, mint a Witherfall. A lemez végén sorakozó baromi hosszú számokat nem értettem és egy kicsit már fájt is.
Nahát mintha egy magyar zenekar lenne, 1997-ben alakult, de csak most tudta kiadni első nagylemezét. Gondolom ez arra utal, hogy agyontámogatták őket. :XD Első lemezhez képest egy kiforrott alkotás, bár elég sok ideje készülhetett. A számok jól felépítettek, a hangszeres tudás és rutin megvan, a hangzás nagyon jó. Ha nem is kiváló, de ez egy jó lemez, élvezetes volt hallgatni, nem egy sablonos alkotás, azonban a számok lehetnének még ütősebek, de sebaj, majd legközelebb.
Mint egy rosszul sikerült biológiai kísérlet eredménye.
Kellemes zene ez, nekem nagyon bejött. Köszi az ajánlónak!
Tényleg egy jó lemez lett. Jár a magas pontszám.
Elég magas színvonalon nyomják ezt a stílusú zenét, a teljesítményt pedig értékelnem kell.
Eddig általában ha azt olvastam, hogy blackened death, legtöbbször valami sótlan, profi cucc jött szembe. Na ez minden, csak nem sótlan. Tényleg már az első hallgatásra szerethető és nehéz megunni.
Ez egy elég stabil lemez.
Kellemes, semmi extra, de jó volt.
Vannak jó elektronikus zenék. Ez szerintem nem az :)
Eleinte jópofa volt ez az occult doom dolog, de annyira nem jön be, hogy az ezredik is érdekeljen.
Nem ismertem eddig, de nagyon az én zeném.
Majd minden perce kincs! Jó hogy nem törik meg a galoppozást kötelezően betett lírai szarokkal.
