Háttérzenének tökéletes, egyáltalán nem zavaró.
Az előző körös Wizardthrone profibb, de ezzel sincsen semmi baj, megfelelően zúzós és slágeres is.
Hozzák a megszokott minőséget a veteránok.
Háttér-és relaxációs zenének ez is jó, bealváshoz pedig tökéletes.
Szinte már mindent leírtak a többiek pro-és kontra.
Az Ephemerald jobb lett, de első lemeznek nem rossz.
A stílusban ők is a minőséget képviselik.
Ők is veteránnak tekinthetők, de szerintem nincsenek olyan jók, mint az At the Gates.
Hahaha... :D Tisztára, mint egy jól elcseszett Red Fang vagy Cluch. Ez a dalcsokor már csak a lazasága végett is megéri a maximális pontszámot. :D
Tisztára, mint egy Wintersun, de az ezerszer jobb. Majd legközelebb. - Sokszor elgondolkozok, hogy egy puccos stúdióhangzás helyett egy organikus, lüktető hangzás csodákat tenne. Ezt a túlcicomázott köntöst adjuk Jari Mäenpää-nak, meg még az Ensiferum-nak külön. :D - Amúgy szép is, epikus is, csak a fogam fáj már ennyi sziruptól. Én azért Jari bácsi zenéjével kezdenék, majd Markus Toivonen-művekre cuppannék rá, ha érdekelne. Egyes elemek még a Wintersun-ból is felsejlenek... Ja, az is finn. :D
A Metal Church, Sanctuary, Jag Panzer triumvirátus jobban megmarad bennem anno. De "dzsojrájdozáshoz":D ezerszer inkább ez mint valami vadabb grind álom. - Főleg szerpentines szakaszon. - Tehát aki a stílus nagy kedvelője az tuti hamar megbarátkozik vele. :) - Én ajánlanám némi groove-os elszálláshoz is, mert jó kis témák vannak itt egymásos hegyén-hátán. Én az új énekesnek, Nick Courtney hangjával nem vagyok megelégedve, nagyon sok mindenkinek akar bizonyítani, pedig néha a kevesebb több. (Nem illő más szokásait csak úgy szolgai módon lemásolni.)
Rendszeridegen... S pont.
Én vagyok már elfáradva vagy tényleg egy rakat Bathory, Tormentor, Hellhammer hatás van itt?! (Ok, és ezer más dolog. :D ) - Ha így haladnak a következő albumot nem fogjuk megélni, de ők se. :D - Hangulatos zsáner lemez, ennyi. Mindenesetre jól el lehet vele szórakozni, - s a kétkedőknek mondanám, hogy ők már túl vannak egy albumon. :) A stílussal most ismerkedők nyugodtan vehető "akadályként" kezelhetik. :)
Érdekes kis egyveleg. A hangzást mintha egy régebbi Hypocrisy és In Flames albumról kölcsönözték volna a srácok, amihez szépen hozzámixelték Tomas Lindberg és Anders Fridén hangját. Alapjában nincs vele baj mert jó kis témák leledzenek az albumon, csak az egész olyan erőtlen, mint egy fullra járatott vibrátor elem. - Igazán kár érte, mert profik a srácok, csak épp' csúsztak kb. 20 évet... (Kerestem a core-os énekhangot, de nem találtam. Ki is b@szom a centert... )
A nagy restart óta sikerült a srácoknak egy kiváló ám de újfent unalmas albumot kreálniuk. Tisztelem a Lindberg-műveket, de hiányzik az újjáalakulásuk óta valami a zenéjükből, nekem. Profi, igényes kivitelezés. De... hiába szólnak a hangszerek úgy, mint az ágyú, s velőtrázóan kiáltozik a vokálista, valami nagyon hiányzik, egy érzés, megmagyarázni nehéz. Meg amúgy is, vén hülye majom vagyok aki visszakívánkozik a Slaughter of the Soul idejébe. - Kerek kis történet amúgy az egész album, csodaszép betétek, finom harmóniák, technikás szólók és Tomas Lindberg. De hova tűnt Martin Larsson ?!
Ennyit rég unatkoztam MDM-en... A német másolóbrigád kiadványa egyértelműen a Napalm Records malmára hajtja a vizet, ez van. (Nekem anno az Arch Enemy-ből elég volt egyszer. A Johan Liiva majd Angela Gossow vezette zenekarral eltöltött évek kalandnak szép volt, de amit mostanság Alissa White-Gluz-al művelnek az már csak árnyéka önmagának.) - Ennek tükrében pedig végigtekintve a produkciót elég is volt egyszer végigszenvednem magam rajta.
Huh, a zenekar nagy rajongójaként mondom, hogy ez bizony nem egy egyszerű album. - Bár munkásságukat és technikai felkészültségüket vitathatatlannak tartom, de azért van egy pont, ahol ez már inkább öncélúság. - Kár, hogy a zenei tudás az önkifejezés rovására megy. (Majd egy új albumon talán.)
Huh... Én elvoltam vele. :D - Aki kíváncsi a szövegre, nyugodtan tehet vele egy két próbát. :D - 14 nóta közel 36 percben, a stílus szerintem nem kérdéses. (Az album viszont meglepően jól szól, s az energiaszínt is kellő kihívást véleményez.) - A norvég anyanyelv itt nem különösebben kihívás, inkább selymesen beleillik ebbe az elmebeteg közegbe. :)
Való igaz ebben a stílusban sem lehet újat alkotni, mint ahogy sok más stílusban sem. Ezt vagy szereted, vagy utálod. Igen, van benne Red Fang, van benne Clutch, van benne Kyuss, QOTSA? minden ami sztóner és zöld füst. Nekem hozza azt, amit egy ilyesfajta zeneének hoznia kell.
Meg van az epikussága és első albumnak valóban Pazar. Nagyon le tud vinni magukkal a Bathory-féle himnikus megoldásaik, fenséges dallamaik, melyek meglehetősem ízlésesen tálalnak az extrémebb vonalú zenéjük mellé. Az egész album egyedien atmoszférikus és extravagáns (annak ellenére, hogy sok hasonlót hallottunk már).
Klasszikus power némi thrash ízekkel. Ők azt hozzák, ami tőlük elvárható. Mindig is nagy riffelő banda voltak, alap a zenéjük. (vagyis ők is a nevükből élnek? ha-ha.)
Hangulatos? annak aki ráhangolódik, de valahogy sok az egyhangúsága? sosem szerettem a tábortűz zenét.
Igazából újat nem csinálnak, de mait csinálnak azt piszok jól. 100%-os black metalnak nem nevezném őket, számomra sok helyen átjön, vagy inkább emlékeztet a Tiamat korai dallamaira, pl az első dal riffelése (Clouds). Remek kis ?90-es évekbeli múltidézés.
Mindent hoz, amit egy jó svéd vonalú melo-death albumnak kell és még van benne némi groove alapú motor-core töltés is, ami csak plusz löketet ad nekik. Első albumnak patent, csak tudjanak túl lépni a kliséken.
Munkájuknak minden eddigi mozzanatai itt van ezen a lemezen. Az, hogy kicsit frissítettek, beújítottak a zenéjükön csak jót tett nekik. (Sok más banda is megtehetné ezt, elhagyva a kaptafa kliséiket.)
Ha unod az Arch Enemy-t hallgass Hiraes-t. Hogy mi a különbség? Igazából nem sok? mind a két banda melo-deathben utazik és mind a két banda hörgős női-fornos. Az utóbbi talán kissé, vagyis jobban heavy metal centrikusabb, amivel csak színesítik a svéd alapú dallamaikat. Izmos egy kis cucc lett, de igazából csak pár hallgatásra ajánlott.
Lánc-lánc-Pestilánc? tőlük mást nem is vársz csak gyilkolást! És azt hozzák! Egyébként nagyon jók lettek benne a progresszív vonalú és a sci-fi hatású témák.
Nem vagyok egy nagy grindcore fan (azaz grízes tészta), de okés cucc. Pörög, pofán b.sz, megmosolyogtat. Néha eszembe jut, hogy vajon unalomból csinálják ez ezt a műfajt az adott zenekarok?
Rég hallgattam ilyesmit, sajnos eléggé ráállt a stoner világ a túltermelésre...Ami ugye nem a véletlen műve. Egy-két varázsgomba és egy kis garásban való pöfékelés után már mennek is a stúdióba... Minden esetre elgondolkodtam rajt, hogy leporolom a vizipipám:)
Ezért a pontszámért felelős még az előző körös Wizardthrone is. Azzal feltöltődtem egy darabig a szimfonikus melodeath vonalat illetően hiába cserélték itt le a fantasy vonalat folkra, úgyhogy a hátam közepére se hasonlót egy fél évig legalább... Kifejezetten bejött, ahogy a vasútállomáson keresztül, a bakterház és a death metal érintésével, de a giccsmentességgel való meggyanúsítás puszta lehetősége nélkül közelítették meg a számukra ismeretlen black metalt, amihez itt-ott véletlenül hasonlítanak az egyébként melodeathben is megtalálható károgásszerű énekhanggal. A Lost és az Into The Endless szerintem hatalmas nóták lettek, a többi kicsit laposabb.
Na kérem, így kell tisztességesen megöregedni! Évtizedek óta minőséget szállítanak és tudnak saját maguk elvesztése nélkül megújulni. Persze ettől még a stílusuk nem lesz keményebb és számomra érdekesebb, de a tisztelet a minimum.
Számomra inkább érdekes, mint jó. A közepesnél jobb ponthoz mindkettőre szükségem van.
Párszor lement pár hete, amikor még szerepelt a promós cuccok között. Kifejezetten hangulatos, minőségi album, de a szimplán jó lemezek sorát bővíti nálam. Az meg pláne bejött, hogy a black metalon keresztül közelíti meg a black metalt és még olyan metalosan is szól, mint egy metal lemez. Német black metal vonal van olyan jelentős, mint az északi és még sok országé...csúcsosodni meg nem csúcsosodik sehol:) A banán sem az Alföldön terem, mégis jóízűeket lehet belőle zabbantani.
Újabb nyalodeath. Itt is akad pár jó téma, mellette a megszokott érdektelenséggel és tucat jelleggel. Hol van már a Mercenary Everblack lemeze...A Mors Principium Est The Unborn korongja, Misteria Universe Funeral anyaga, meg a Insomnium féle Above the Weeping World... Mondjuk ők egész egyedi irányba indulva állják még ma is a sarat...
Itt is akad Arch Enemy effektus: a 90-es évek első fele óta nem hoztak ki formabontó, erőteljes lemezt, de a kezdeti sikerekből máig jól megélnek. Profik, tekintélyt parancsolóak és roppant unalmasak. Ettől függetlenül a The NIghtmare Of Being még így is jobb, mint amit az elmúlt 10 évben produkáltak. Korrekt lemez.
Hű, de hangulattalan TUCAT melodeath. Nagyítóval sem találok benne különösebb egyediséget. Harmadik szám környékén már az járt a fejemben, hogy ezek után valami jóféle metalt is hallgatok majd. El lehet bohóckodni rá, de értékben, hangulatban és őszinteségben bármelyik garázshangzású egyszemélyes projekt lever egy ilyen giccshalmazt. Ezeket a dallamokat már mind eljátszotta valaki más, több erénye pedig nincs. Műfajában jól kezeli a hangszeket a csapat, ez megéri az átlagos öt pontot. Arch Enemy (nem a mostani zenekar, ami árnyéka önmagának, hanem az első néhány lemezes klasszikus zenekar - Stigmata, Burning Bridges, Wages Of Sin) más kategória, ráadásul lassan 20 éve nem tettek le minőségi korongot az asztalra.
Már az előző ajánlásnál volt róla szó, hogy számomra közepes az anyag. Ha nem Pestilence lenne a zenekar neve, ami kiadta, lehet még többen is felfigyeltek volna rá. Egy kezdő bandának felfelé lépés, nekik vissza.
Jóféle, szórakoztató grind. Most valahogy kifejezetten jól is esett. Lehet, hogy számomra a kör legjobb élménye lesz.
Továbbra sem kedvelem a stonert, egynek elment, voltak néha jobb pillanatok, de nem hallgatnám újra.
Korrekt, de kissé lélektelen és unalmas.
Nem ismertem őket korábban, de nem maradtam le sokról.
Sajnos nekem ez 2 szám után is idegesítő volt, nem bírtam végighallgatni.
Nagyon oldschool, kicsit first wave beütésű black metal. A hangzás alapján tuti görögnek tippeltem volna őket, a Varathron és a Thou Art Lord ugrott be róla.
Jellegtelen, tucat melodeath. Sajnálom az elpazarolt időmet rá, lehet ki is tisztítom a fülem a The Gallery-vel. :D Úgy érzem amúgy kissé saját maguk ellen dolgoznak azzal, hogy se bandcampen se youtubeon nincs fent a teljes albumuk.
Mindig meghallgatom az aktuális albumaikat, de egyik sem hagy maradandó nyomot bennem. A klasszikusok közül is csak a Slaughtert tartom jobbnak az átlagostól. A 3 újkori albumuk közül talán ez eddig a legjobb még így is.
Kár, hogy csak az énekben hasonlít az Arch Enemyre, ha nekik is lenne egy Michael Amottjuk, sokkal jobban tetszett volna, de azért így is egész jó volt, főleg az Under Fire.
Eddig még csak a régieket hallottam tőlük, de ez egy hatalmas visszalépés azokhoz képest. Kíváncsi lennék mennyire hisztizne be az énekes az itt lévő kommenteken, lehet megint fenyegetőzne a facebookja törlésével. :D
Ebben a stílusban nem szeretem, amikor túl rövidek a számok, szerencsére itt 2-4 percesek, így az élvezhetőség határán belül maradtak, de 5 perccel hallgatás után sem emlékszem belőle semmire.
Ez nagyon nem az én zeném, de egy fesztiválon biztosan tudnék érte lelkesedni. Az egésznek olyan Woodstock feeling-je van. Akadnak rajta jó pillanatok, de nem nekem szólnak a dalok.
Frankón összeállított kompozíciók. Számomra ebben a stílusban a BRYMIR zenekar Slayer of Gods című albuma az etalon, és az abszolút tíz pontos album. Szerintem az Ephemerald is nagyon jó úton jár, és ez a korong is erős. Kellemes hallgatni való.
A banda dalai igazán nagyot koncerten hasítanak. Az ének néhol nem tetszik, de a hangszeres zene, a feeling, és főleg a power teljesen rendben van! Egy kis érdekesség: a zenekarban a jelenlegi felállással együtt eddig 51(!) zenész fordult meg! :)
Türelem, és egyfajta spirituális hangulat kell hozzá. Az én lelkemet abszolút megérintette. Nagyon szép, érzelmes zene.
A kiadó a következőképpen aposztrofálja a bandát: "Korábban már kijelentették, hogy aki nem érti a Mortuary Drape, a Root, a magyar Tormentor, a korai Samael és a nagyon korai Mayhem zenéjét, akkor az nem érti a Baxaxaxát sem, és egészen biztosan nem érti a BLACK METAL-t." Én ehhez nem is fűznék hozzá egyebet.
A görög Descending legjobb pillanatait juttatta eszembe! Nincs itt semmi gond - tisztelni kell az elhivatottságot, a törekvést, és a metal zene iránti alázatot! Ők így akarják kifejezni önmagukat! Vannak kifejezetten jó ötletek és egyéni megoldások. Első lemeznek tökéletes! Részemről respect! :)
A '90-es évekbeli lemezeiket nagy ritkán hallgattam, de nem hagytak mély nyomot bennem - a skandináv zenék más csapatok révén találtak meg engem. Végig ment ez a lemez is, és olyan, mintha el sem kezdődött volna. Egyetlen momentumot sem tudok visszaidézni, és ez nagy probléma. Semmi különös, semmi kiemelkedő. Ez már inkább metalcore, vagy melodic deathcore, de a valódi death metal-hoz nem sok köze van. Ez nekem gyenge.
Valószínűleg 20-30 évvel ezelőtt jobban levett volna a lábamról ez a stílusú zene. Ugyanis a hangszeres játékkal és a női hörgéssel nincs semmi probléma. Egyszerűen az van, hogy a lemez nem az én korosztályomnak készült. Tovább megyek: stíluson és az aktuális HP körön belül maradva nekem ez jobban tetszik, mint az At The Gates lemeze. Ízlések és pofonok.
Többször meghallgattam, és próbálok mindent megtenni, hogy közel kerüljünk egymáshoz. Kénytelen vagyok a világ egyik legjobb valaha megjelent death metal alkotásához (PESTILENCE - Testimony of the Ancients) mérni. Az a lemez nyilván megközelíthetetlen és überelhetetlen. Vannak itt jó pillanatok, de valahogy nem az igazi. Viszont még így is kiemelkedik a szürke átlagból.
A bivaly hangzás, a brutális death-es döngölések előnyére válnak a lemeznek. Ebből kifolyólag a zene egy erős 9-es. Viszont a norvég nyelven előadott, humor-paródia témájú szövegek és a majomkodás sokat rontanak a színvonalon.
Nekem ez gyenge. Nem a minősége, mert az rendben van, hanem a stílusa az számomra nem vonzó. Valami keményebbre vágyom!
Első lemeznek kiváló. Az extrém vokál időnként túlzottan előtérbe lett tolva, ami zavaró volt. Meg időnként egy kicsit sűrű a zene. Ezt leszámítva azonban ez egy színvonalas alkotás, a banda munkáira a jövőben is kíváncsi leszek.
Örülök, hogy megismertem ezt a bandát is. A maga stílusában éppen olyan jó, mint az At The Gates. Köszi az ajánlónak!
Az tagadhatatlan, hogy minőségi zene, de ez a stílus pont olyan távol áll tőlem, mint ami a Tottal Tomming-on szól. Egy lemez már be volt ide ajánlva és megnéztem hogy arra mennyit adtam. Hát mit mondjak, most arany szívem volt. Már én sem vagyok a régi...:)
T U C A T
A külcsín (borító, logó) igénytelen, de a belbecs (zene) az tetszik, nagyon is. A vokált nem nevezném core-osnak csak a death metalban így is lehet vokalizálni (lásd: Carcass: Heartwork lemeze).
Kiemelkedik a death metal mezőnyből, ami nagyban köszönhető az együttes tagjainak, akik rutinos rókák a szakmában. Külön kiemelném a dobost, a vele készített COF lemezek a kedvenceim.
Nem akarják megírni az Arch Enemy következő lemezét is? :) Mert jól csinálják, amit csinálnak. Zsánerlemez. Köszi az ajánlónak!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Gondolom a saját stílusában ez egy jó lemez. Én ezt továbbra sem élvezem. A jó hangzás és néhány elviselhetőbb számban lévő jó téma miatt adok neki néhány pontot.
Ez a tökéletes hetes lemez (bár kicsit gondolkodta a hatoson...). No, ahogy már előttem leírták, ez egy zsáner lemez. Ettől persze még lehetne jó, ha lenne benne valami emlékezetes, de sajnos a borítón kívül én nem találtam.
Nem mondom, hogy az újdonság erejével hatott, de összességében kellemes perceket szerzett. Nagy erénye, hogy nem vitték túlzásba a játékidőt, mert úgy biztosan unalomba fullad a mutatvány. Az elején gondolkodtam az alacsonyabb pontszámon, de a végére meggyőztek, hogy van potenciál a bandában. A pontszám jóindulatú és biztatásnak szántam.
A kitartásuk példaértékű és nem érzem az izzadtságszagot sem és a minőségre sem lehet panasz annak ellenére, hogy semmi meglepőt nem hoznak. Nem nekem zenélnek, ebben a stílusban sok ennél emlékezetesebb lemezt tudnék mondani a múltból...
Igazi hangulat zene, ami nekem sokat jelent. Az viszont tuti, hogy világszínvonal, nem véletlenül került Dávid a Season of Mist-hez. Azzal egyetértek, hogy magyarul hatásosabb és nem mindig adja ugyanazt.
Számomra ez a minden egyediséget és egyéniséget nélkülöző lemezek mintapéldánya. Nekem ez egy tök átlagos zsáneranyag, amit ha a háttérben szól nem zavar, de nem is kapom fel rá a fejem. Odafigyelve meg piszkosul fáraszt. Nem mondom, hogy nincs egy-két érdekes momentum, mert a Ghosts of Törzburg nyitánya például érdekes, de az üdvözüléshez (egy BM anyag-nál mondjuk ez paradoxon...) kevés.
Kezdetnek nem rossz. DE az alaptudáson túl kellene még egy jókora adag egyéniség, meg emlékezetes témák. Nekem még a Soilwork is beugrott az említett In Flames hatásokon túl.
Az első 1-2 hallgatás során nem adta magát - igazán a korábbiak se lettek #ostofmylife (ha értitek mire gondolok). Valamiért aztán az utolsó hallgatásnál elkaptam a fonalat és érzem, hogy még tovább fogok barátkozni az albummal.
K. ugyanezt tudnám leírni, amit a Baxaxaxa-nál már megtettem. Nem fogom újra elővenni, de valószínűleg még az emlékeimben is erősen kutatnom kell majd, ha bármit fel akarok idézni ezzel a lemezzel kapcsolatban.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 447. 448. 449. 450. 451. 452. 453. 454. ... 455. Full screen Vertikális nézet
2021. augusztus 28.
69Nostromo79 Armand boymester CarolusRex dimmurtal Husky 9000Sanyi ∑:
1.
Ephemerald
Between the Glimpses of Hope
9.5 7 9 6.5 7 8 8 7.5 7.9
2. Husky
At the Gates
The Nightmare of Being
8.5 7 9 7 7.5 5.5 10 7.5 7.8
3.
Vicious Rumors
Celebration Decay
9 7 8 7 5 7 9 6.5 7.4
4. Armand
Marijuana Johnson
Gem City Kush
7.5 10 8 7.5 5 6 5 7 7
5.
Hiraes
Solitary
8 5 7 5 8 6.5 9 6 6.9
6.
Baxaxaxa
Catacomb Cult
3.5 8 8 8.5 9 8 3 6 6.9
7.
Tottal T?mming
Tankeskrekk
8 9 6 8.5 6 6 3   6.6
8.
Aphotic Layer
Aphotic Layer
8 7 7 5 3 8 8 6.5 6.6
9. dimmurtal
Pestilence
Exitivm
6 7 8 6.5 5 8 5   6.5
10. 9000Sanyi
The Devil's Trade
The Call of the Iron Peak
6 7 4 5 3 8.5 3 8 5.2
∑:
6.3 7.4 7.4 6.7 5.9 7.2 6.3 6.9 6.9
Sempiternal Deathreign - The Spooky Gloom (1989)
Kritika, boymester @ 2018. október 29., hétfő
From The Shores - Of Apathy (2016)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 2., szerda, 18:32
Anders Björler - Antikythera (2013)
Kritika, Armand @ 2016. október 13., csütörtök, 10:14
Mindwarp - A Cold Black Day (2016)
Kritika, boymester @ 2016. augusztus 13., szombat, 18:13
Diesear - Ashes Of The Dawn (2013)
Kritika, boymester @ 2016. január 21., csütörtök, 19:15
The Devil's trade - Those Miles We Walked Alone (2014)
Kritika, 9000Sanyi @ 2014. október 31., péntek, 12:04
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.013 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'8reacteo5694hmal8lugsgikp0','','szoveg|s:7:\"HHXUGOI\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:10:\"rendet.php\";lyricsrow|i:1;','3.239.50.33','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1