A bandának nincs túl sok albuma, de azok mind kimagaslóak a black érában. Kedvencem az albumról a Nightfall és a Nosferatu című tételek.
Az album első két tétele valóban kicsit túl komoly, aztán jönnek a jobbak, mint a klipes Passenger, ami talán a legjobb tétel a lemezen.
Leginkább a rövidsége miatt tetszett, a Satanic Magick Attack, a Death Returns és a címadó tételek tetszettek a legjobban.
Vannak rajta erős tételek, mint a The City the Old Ones Built vagy a Food for Worms, de összességében elég önismétlő és a többek által felhozott Entombed párhuzam is adott.
Meglepő hangulatú album volt számomra, amely többszöri hallgatást igényelt. Kedvencem az albumról a Take Up My Bones tétel volt.
Ezt inkább passzolom.
Az albumról nekem pont a Halállovas című tétel jött be a legjobban, de zeneileg is megállja a helyét az album a heavy/power mezőnyben.
Nem igazán nekem szól ez, így inkább passzolom.
Eddigi mindhárom albuma nagyon bejött a csapatnak, zeneileg nagyon erős produkció. Kedvenc tételeim a klipes The Water Dancer és a záró, összetettebb Blood on the Snow.
Nagyon hasonló tételek vannak rajta, így most nem emelnék ki csak egyet-kettőt, mert egyik sem kiemelkedő, ám mindegyik hoz egy egységes színvonalat.
Számomra a Dark Funeral mindig egy hullámzó teljesítményű csapat volt. Nincs olyan lemezük, ahol ne éreznék öncélú, unalmas kalapálást, máskor meg hatalmas pusztító hangulatot. Ezzel most is így vagyok. Néhol fárasztott a hallgatása, máskor meg befeszültem tőle mint egy mit sem sejtő apáca a swingerklubban. Összességében elvoltam vele, még ha semmi újat nem is kaptam.
Pár éve a Veil of Imagination nálam év végi listás volt, ugyanezzel a hosszúsággal. Ott nem éreztem ennyire az idő múlását, kevesebb volt az üresjárat. Ettől függetlenül nagyszerűen szól, az Opeth neve akkoriban is felmerült a HP-n és a rokonság most is egyértelmű, de azért még nem kópia.
Szórakoztató black/speed menetelés az elődök nyomdokain. Nincs különösebb egyénisége, de nincs is rá szüksége.
Az utóbbi évek, lassan évtized igazi retro hullámot hozott az old school death metal számára és bizony folyamatosan repkednek a 7-8 pontos, korrekt és szórakoztató anyagok. Nem emelkednek ki, de mindent tudnak, amit egy ilyen death metal cuccnak tudniuk kell. Ugyanakkor az is teljesen érthető, hogyha valakinek már a könyökén jön ki... Szép és egyben kaotikus borító, megfelelő hangzás és jó kis aprítás, semmi több.
Ez egy nagyon kellemes kis doom lemez, ami olyan elemekkel építkezik, amit nem tudom, el lehet-e lőni másodjára is ilyen módon. Bemutatkozásnak minden esetre erős.
Teljesen egyetértek Morcossal, ugyanakkor kicsit lágyszívűbb vagyok a hanzás miatt. Szerintem ezzel egy kis punk feelinget akartak összehozni, ami itt-ott sikerül is, viszont tényleg lehetne jobb a hangzás. Séta közben hallgattam, adta a "szrok bele mindenbe" érzést:)
Rengeteg közhelyes, sablonos megoldás van a szövegben és a zenében egyaránt, viszont jó hangszeres játékot hallhatunk és akadnak igazán ragadós dallamok, figyelemfelkeltő ötletek. Örülök, hogy a szimfonikus részek sem akarják megváltani a világot, csak úgy kiegészítik az összképet. Nem kenyerem a stílus és nem tűnik annak, de tőlem ez a pont dicséret egy magyar heavy metal csapatnak.
Örülök, hogy ismét az ajánlatok közé került. Ez egy nagyszerű album. Az elmúlt hónapokban kicsit kopott a fénye nálam, de rég hallottam ennyire meggyőző fekete fémet, ami őszintén bánik a pogány örökséggel. A borító gyönyörűen félelmetes, mint egy Blake festmény.
A maga stílusában ez egy korrekt lemez, de a Neverland előnye is csak az volt, hogy magyar nyelvű, ezért jobban oda tudtam figyelni rá. A zene nagyon igényes, az női ének rettentően unalmas és sablonos és sok helyen teljesen enerválatlan. Szó se róla, ez nem feltétlen a hölgy hibája, ez férfival sem lenne izgalmasabb.
Én attól tartok, hogy kezd kifogyni a fő csapat üzemanyaga hosszú évek után. A Rituals még bejött, a The Heretics pedig olyan volt, mint egy 40 perces intró... Talán Sakis Tolis is megérezte ezt a kiüresedést és új utakat akart találni. Nem sikerült neki. Kellemes hangulatú, de sokszor álmosító anyag.
Ha nem a Dark Funeral adta volna ki, fele ilyen jó pontokat sem kapna. Borzalmasan egysíkú, nulla megjegyezhetőség, folyamatos blastbeat polírozott hangzással, hogy esetleg az a kis erő ami lenne benne is ki legyen herélve. Rég ásítoztam ennyit black anyagon. A stílussal ismerkedőknek egy cseppet sem ajánlott, elég messze van ez a black metal élbolyától.
Az első szám meglepett, egyáltalán nem erre számítottam, és csak fokozatosan egyre jobban kezdett idegesíteni. Később aztán voltak jó részek is, de összességében több volt a nekem nem tetsző rész. A színvonal ettől függetlenül magas, úgyhogy 5-nél lejjebb nem pontozom.
Satanic Magick Attack. Ebben minden benne van, miért imádom az ilyen zenéket. Egyszerű old school blackes speed metal, szerethetően ostoba szövegekkel.
A borító itt is jobb mint a zene. Az is kellemes, csak semmi olyan amitől eldobnám az agyam. Egynek jó volt.
Nem nagyon voltam most olyan hangulatban, hogy ezt értékelni tudjam sajnos. Az ének nem igazán nyerte el a tetszésem.
A koncepció tetszik, és a dalok sem rosszak, de nem emelkedett ki semmi.
Egyetértek a többséggel, nagyon magyar ízű produkció, tipikus kocsmai háttérzene. A Halállovast emeltétek ki többen is, mint különösen kínos pillanat, de szerintem a Megkapod vagy a Mindig itt leszek jóval vészesebbek. Pont nem rég akadtam rá a Stardustra, szintén egy magyar banda erről a szintis dallamos vonalról. Ég és föld különbség, pedig ez nem az én stílusom, de abban legalább érezni a magas színvonalat.
A Malokarpatan nagy kedvenc, és ez sem rossz, de nem olyan kiemelkedő mint vártam. A borító jobb mint a zene.
A gitáros részek tök jók, szeretem ezt a neoklasszikus vonalat, és még a női éneknek is örültem, power metalban szerintem sokkal jobb, mint a férfi. Megfogni viszont nem tudott sajnos, valószínűleg a dalok nem voltak elég erősek.
Nem vártam sokat a legutóbbi Rotting Christ album után, de meglepően tetszett. Az önismétlés persze ahogy az anyabandában is már szinte nevetséges mértékben van jelen, de a hangulata mégis elkapott. Elment volna egy RC albumnak is, annyira nem különbözik, meg amúgy is volt már a bandának egy gothic korszaka.
Remek, minőségi dalokat tartalmazó album Svédország ikonikus black metal bandájától. De talán már sohasem fognak olyan, tíz pontos alapvetéseket letenni az asztalra, mint a Vobiscum Satanas és a Diabolis Interium.
Egészen elképesztő hangulatú alkotással örvendeztet meg minket a boston-i banda. Egyedi metal zenéjük több stílusból táplálkozik, szimfonikus és folk elemek ugyanúgy megtalálhatóak benne, mint a death metal-t jellemző mély, hörgő ének. Továbbá az egész nyakon van öntve a hangszerek széles spektrumának használatából adódó, lelket melengető, progresszív művésziességgel. Aki igényes, intelligens zenére vágyik, annak ez a lemez megkerülhetetlen!
Nem rossz speed/black metal. Rengeteg hatás fellelhető a zenéjükben. Ez már a csapat harmadik nagylemeze, de az az igazság, hogy ez engem valamiért nem tud elkapni. Nagyon egysíkú számomra, én nem a banda által preferált értékeket keresem a zenében.
Ezt most nagyon jól esett meghallgatni! Aprólékosan kidolgozott, ennek ellenére nem bonyolult, szigorúan a stílus keretei között gyaluló régi sulis death metal. A nyilvánvaló hatások mellett nekem az első dalnál rögtön beugrott a Gorefest neve is. Bivaly album az ukrán hordától! Remélem, lesz alkalmuk turnézni és még több lemezt kiadni, mert akkor az annyit jelentene, hogy végre béke van!!!
Bevallom őszintén, ez a zene beszippantott. Ilyen az, amikor egy zeneművész alkot. Nem zsánerem a stílus, de ennek a lemeznek a hangulata magával ragadott, hangjai befészkelték magukat a sejtjeimbe. Lenyűgöző! Mivel ez még csak az első lemez, remélhetőleg folyamatosan magas lesz a színvonal, úgyhogy nálam a project 9 pontról indul - és innen csakis felfelé vezethet az út!
Az egész olyan, mintha egy rozsdás bili belsejéből szólna, de maga a stílusegyveleg és az ötlet nem rossz! A kiforrott zenei ízlés szintjét nem üti meg, ennek ellenére ez egy igazi underground mocsok, aminek itt van a helye a HP-n!
Ma 04.05-e van. Elolvastam az eddigi értékeléseket. Nagyjából mindegyikkel egyet értek - a pozitív és a negatív dolgokkal egyaránt. Jelenleg a HP pontozók által kiosztott pontszámok átlaga pontosan 5 pont. Úgy döntöttem, hogy ezen én nem javítok, és nem is rontok. Annyit azért hozzátennék, hogy bármelyik kimaradt lemezt szívesebben láttam volna a mostani listában.
A szlovák black metal zenekar azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a természet iránti tiszteletét fekete fémbe ötvözve tárja elénk gondolatait az olyan példaképeken keresztül, mint a korai Satyricon és Ulver. Ezen elképzelés remekül sikerült a kétszemélyes zenekarnak, igazán impozáns lett ez a bemutatkozó anyag!
Néhol jó nagyokat tekernek benne, és akkor van egy kis Dragonforce utánérzésem. Egyébként nagyon ritka az olyan power metal, ami igazán el tud engem kápráztatni, és ez az olaszoknak most nem sikerült. Sablonos, giccses, a középszerűnél is halványabb női énekkel. A hangszeresek profi játéka hozta fel az értékét öt pont fölé.
Díjazandó Sakis zenei sokoldalúsága. A Rotting Christ zenekarban nem felhasználható, gótikusabb hangvételű oldalát domborítja ki ezen az albumon. Alapvetően nem rossz az anyag, de én inkább gyorsan meghallgatom a 2016-os Rituals című RC lemezt.
A banda megkerülhetetlen a black metal stílusban. Az első lemezük a The Secrets of the Black Arts nagyon bejött, mert egyszerre volt brutális és a gitárok terén mégis dallamos. Aztán jöttek a keményebb lemezek, ahol már nyoma sem volt dallamoknak, így útjaink elváltak. Az új lemez viszont ismét befogadhatóbb, melodikusabb és mintha jobb számokat is sikerült volna az együttes tagjainak kreálni. Akárhonnan nézem, nem tudok belekötni semmibe, pont jó úgy ahogy van. A stílussal ismerkedőknek kötelezően ajánlott!
Korrekt iparosmunka, jókora Entombed/Dismember nosztalgiafaktorral.
A hangzás pöpec, a hangulat is az lenne, ha nem lenne a végtelenségig elhúzva. Borzasztóan lassú és így számomra elég ingerszegény produkció.
A demóhangzású anyagok mindig is gyengén szerepeltek nálam. Most sincs ez másképp. Én szeretem ha egy anyag szépen szól.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Tisztességes alapokon nyugvó, sztenderd kiadvány. Jó a hangzás, brutálul tekernek. Összességében minden szépen a helyén van, de nem emlékszek egy számra sem a lemezről.
Elismerem, hogy kulturált, igényes muzsika. Tiszta, szép hangzással, látványos borítóval. A női ének és az akusztikus hangszerek alkalmazása nagyon tetszett, ahogy a könnyed szellős atmoszféra is. Elismerésre méltó, hogy ez utóbbit a komplex dalszerkezetek és gyakori témaváltások ellenére is fent tudták tartani. Sokszor Opeth-es megoldásokat véltem hallani. Értem, hogy hatásokat nem lehet teljesen kizárni, de valahogy úgy éreztem, hogy szándékosan próbálnak az előbb említett zenekar fogásaira reflektálni. Mintha eláltal: "mi is ilyenek vagyunk ám, látjátok?!? érzet jött volna át. Élvezettel hallgattam, de nem éreztem azt, hogy utána ismét elindítanám a lemezt. A dalok nekem egybefolytak (de lehet, hogy ez tudatos, hogy egységes képet adjanak). Nagyon kiemelkedő melódiákra vagy dalra nem emlékszek. Ezekért én nem adnék teljes pontot, de ezeket leszámítva, a lemez ott van a szeren.
A felvezetőben szinte már magam előtt látta Nergal Cowboy kalapját:-D! Szerintem baromi szórakoztató lemez. Igazi nyári muzsika! Viszont nagy slágereket nem írtak és az egyediség sem érződik belőle (sem a szöveg, sem a zene terén), a hangzás is lehetett volna egy kicsit vastagabb, vagy koszosabb, de ezeket leszámítva. Tök jó cucc! A borítóra is figyeltek, ami elismerés.
Nem Necron, hanem Necrom:-D! A banda logója egy ígéretes temetői bulira invitál. Ahogy a zene is betoppant az eseményre, bizony az ódon-szagú kripták kellemesen ismerős bűze is megcsapott. Régi-sulis death metál hívők számára szerintem tök jó lemez. A borító is a régi idők zenéire emlékeztet (nekem a középiskolás évekre). A hangzást is kellően megkoptatták, mint a felvarrókkal teli bőrdzsekihez illő farmert :-D)! Tehát, erre tudatosan figyelhettek, hogy nosztalgikus emlékeket idézzenek fel a kedves hallgatókban. Pár helyen hallható egy-két jó témaváltás, vagy atmoszferikusabb rész, vagy szóló amit igencsak díjaztam. Nekem ez egy kicsit szokványos és egy idő után egyhangúak a számok. De ettől eltekintve egy tök korrekt, a "régi szép időket" felelevenítő kiadvány.
Gondoltam, hogy bedobok valami váratlant ebbe a körbe, hagy izzadjon a társaság:-D! A lemez történelmi tematikája, illetve az sajátos műfaji megközelítés miatt számomra egy igazán kellemes kiadvány lett. Noha igazán nem tartalmaz nagy "slágereket", de az akusztikus betétek és kórusok és pár jól megragadott pillanat miatt egy emlékezetes szóló albumot sikerült beadnia a Winterfylleth-ből ismert Mark Deeks-nek.
Hú, ezzel fel lett adva a lecke számomra. Bevallom a virágoskert és a fordított keresztes logót nem tudtam összepárosítani. Próbáltam tárgyilagosan ítélni. Hát a hangzás az rossz, de talán szándékosan is "retro", ami egyébként illik a zenéhez. Így ezt el is fogadom. Nagy kreativitást nem éreztem benne. A számok a a szinti szőnyeg jó volt - én erre még nagyobb alapot fektettem volna, mert a "horror" jelzőt nem igazán éreztem. Értem, hogy mit akartak, csak ebben a formában nekem nem igazán jött át. Lehet, hogy lett volna még ebben lehetőség...
Bocsánat, de ez az irányzat iszonyat-nagyon távol áll tőlem. Sosem hallgattam ilyen zenét, talán most először életemben :-D. Elismerem, hogy jó a hangzás, a minimális elektronika, billentyű elemek is jók, de nem különlegesek benne. Teszi a dolgát, de a kiemelkedőtől messze van (nekem már a borító is ezt sugallja). Talán nem is célja a zenekarnak, csak zenélni, kikapcoslódást nyújtani. Gondolom, heavy-rock, sörözgető klub koncertek alkalmával, ezen zenék iránt érdeklődő rajongók körében tud működni a muzsika. Így részemről marad a közepestől valamivel jobb értékelés.
Az erdőjáráshoz kiváló atmoszférát biztosít a lemez. Semmiképpen nem nevezném egyedinek, vagy kiemelkedőnek, de azért érződik ,hogy magukhoz képest minden eszközt bevetettek ennek a megteremtéséhez. Az együtt működő szintetizátor, akusztikus hangszerek, sample-k valóban jól teljesítenek. A téma váltások is jól időzítettek. A hangzás számomra gyenge. Azért ettől többet várnák el. Emiatt az a plusz, amit beletettek, mondjuk az akusztikus hangszerekkel, nem igazán jelentkezik. Összességében azt mondom, hogy a Na Severe Srdca egy korrekt cucc, de azért belesimul a sok hasonló zenekarba.
Iszonyat mennyiségű ilyen zenekar van, és nem látom azt, hogy ebből kitűnne a Frozen Crown. A zenei része rendben van, mert tényleg tudnak muzsikálni. Ezt nem lehet vitatni. Az ének számomra semmitmondó, de legalább nem hamis. A dalokban sem éreztem azt, hogy bármiért ezt a lemezt rakná be az ilyen muzsikák iránt érdeklődő rajongó. A külsőségek terén is teljesen sztenderd, nem túl egyedi borító, sablonos portré fotó stb. Egyébként tényleg egyben van, meg van, korrektül teljesít, de nem emelkedik ki az óceán mennyiségű hasonló bandából.
Rádióbarát Rotting Christ! Ez az, amit a nem létező unokáimnak is bemernék tenni legózáshoz. Jó-jó, de nem értem, hogy ez most miért kellett? Nagyon szólóságot nem éreztem benne. Összességében jók a dalok, de nem forgolódtam volna az ágyamban, ha nem hallhatom ezt a korongot. Úgy gondolom ha szólózni akarok ,akkor azt adom ki amit a Nagy bandában nem tehetek meg. Mondjuk úgy, mint Karl Sanders szólólemezei. Tehát, valami ilyesmit vártam volna. Egy jó kis ördögi, vasárnap délutáni rituálét. Jók a számok, szépen is szólnak, Sakis Tolis-t is szeretjük, de nagy magasságok nekem nem jöttek át a lemezről.
Nekem a Where Shadows Reign egy fokkal jobban tetszett, a hangzás jólesően tompa volt azon a lemezen. A Dark Funeral nálam a hangulaton, illetve annak hiányán bukik el szinte mindíg. Hiába a profizmus, megy a szögbelövő rendesen, de a ködbe borult sötétség és a gonosz miazmák helyett a srácokat látom, ahogy össze szorított végbélnyílással tekernek a stúdióban.
Műfajában kb egy szinten van a Necrommal, csak én azt a műfajt kicsit jobban szeretem.
Még az albumcím is a példaképet idézi, gondolom, szándékosan.
Gyönyörű, mély, szomorú...
Érdekes képződmény. Ez a hangzáson való kattogás a metálban kb olyan, mint pc játékoknál a grafikán rugózás. Voltak nagyon hangulatos részek, de sokszor unatkoztam is. Egyelőre ennyi.
Nem szívesen húzom le, de ez nagyon izé. Semmi erő nincs benne, a szövegvilág nekem nagyon nem stílusom. Arra gondoltam, hogy legalább énekelnének ezek is elfekről, kevésbé lenne zavaró, aztán megkaptam a halállovast, ami már stresszi mélységekben mozog. Persze aki szeretni ezt a sajátosan magyar ízű heavy metalt, ami a nyolcvanas évek végén ment itthon, az kajálni fogja, én nem.
Na ez már hangulat! Amúgy ennél aztán tényleg nem értem a hangzásbeli kritikát, gyönyörű szépen és jéghidegen szól.
Nem érdemes a Neverlanddel összehasonlítani, egy percében több dög van, mint az egész holnap markában lemezen. A vokál valóban kissé egyhangú sajnos. Kösz az ajánlást, nem ismertem eddig.
Én szétuntam rajta magam, de rendesen.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 463. 464. 465. 466. 467. 468. 469. 470. ... 485. Full screen Vertikális nézet
2022. április 9.
boymester CarolusRex dimmurtal Husky Necron mike666 ∑:
1.
Wilderun
Epigone
7.5 9 5 9 10 8.5   8.2
2.
Bewitcher
Cursed Be Thy Kingdom
8 8 9 6 9 8.5 7 8.1
3. Husky
Dark Funeral
We Are the Apocalypse
8 7 4 8 10 8 6 7.5
4. Necron
Ar?
Take Up My Bones
6 8.5 5.5 9 6 8.5 10 7.3
5.
Necrom
All Paths Are Left Here
6.5 7 7 8 7 8 8 7.3
6.
Frozen Crown
Winterbane
9.5 5 6 5.5 9 7 8 7
7.
Sakis Tolis
Among the Fires of Hell?
6.5 6 8.5 7.5 5 7.5 4 6.8
8.
Stangarigel
Na Severe Srdca
3.5 9 7 8 4 7 9 6.4
9.
Neverland
A holnap markában
8.5 6 3 5 8 6.5 4 6.2
10. boymester
Gabestok
Én gang r?dden, altid r?dden
4 7 7 6 3 6.5 7 5.6
∑:
6.6 7.3 6.2 7.2 7.1 7.6 7 7
Ad Noctem Funeriis - Satan's March Black Metal (2015)
Kritika, emp @ 2015. december 15., kedd, 19:01
25. Rockmaraton - Dunaújváros, Szalki-sziget, 2015.07.13-19
Koncertbeszámoló, Xhavael @ 2015. július 28., kedd, 20:29
Tuska Open Air Metal Festival 2015 - 26-28.6, Helsinki, Suvilahti
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2015. július 13., hétfő, 14:03
Tuska Open Air Metal Fesztivál 2015 - Helsinki, 26-28.7.
Galéria, andiprkl @ 2015. július 5., vasárnap, 18:44
Kaltenbach Open Air 2010 - Spital Am Semmering, Ausztria
Galéria, godfucked @ 2010. július 23., péntek, 09:24
© 2001-2022 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render