Nem nekem szól, de elment a háttérben.
Hozza a szokásos minőséget, amit megszoktam tőlük.
Minőségi zene, de a körben számomra vannak jobbak.
Az utóbbi három lemez közel tökéletes és nem egyszerű választani belőlük, hogy melyik is a jobb.
Jót tesznek neki a szimfonikus részek.
A Nija után jó EP lett, mindenképp kíváncsi vagyok a következő lemezükre is.
Elmegy kategória.
Ez sem nekem szól, de legalább idegesítő is.
Nekem kicsit Disembowelment íze van. :) - Ez a death/doom stílus érdekes egy korcs "gyártmány", de semmiféleképpen sem vegytiszta funeral, bár kétség sem férhet hozzá, hogy tartalmaz az elhantolással kapcsolatos elemeket. :D - Lehet próbálkozni, a lecke fel van adva.
A zenekar zenitje valamikor 1998-ra tehető. Aztán a jól felépített szerkezet omladozni kezdett. Az alapító zenészek lassan elhagyták a bandát, majd a kis kobold Dani diktátor megkaparintotta a vezetést... A Midian-t még megbocsátom, de ami utána jött, azt már nem. Az egész banda Dani homokozójává vált ahol folyton ugyanaz a díszlet. Egy dolog nem változott, a kis majom mutáló hangja. A mostani albumon ugyan vannak jó részek, de azok alapja is a régi korongokon már elhangzottak.
Prog/tech death hívőknek kötelező, egyébként hosszú távon nem ajánlott. Hirtelen a német Obscura jutott eszembe, de legalább is valami hasonlót képzeljetek el, csak sok-sok énekkel. :) - Én ezen a vonalon maradi vagyok és maradok a Necrophagist-nál. - Ha van felesleges közel egy órád tökéletes választás. :)
Felemás érzésem van. Talán nem kellett volna részükről a "keménykedés", de én saját részről a dallamosabb irányvonalat erőltettem volna. Valahogy olyan érzésem van velük kapcsolatban is, mint a Machine Head-el, csak fordított viszonyban. - Persze szólnak úgy, mint az ágyú és ennek meg is lett az eredménye. Kótyagos lettem a dobtól. (Biztos túl lett triggerelve, de ember nem dobol így, inkább gép.:D A gitárhangzásukat viszont lopnám. :) )
Pont, mint egy rosszul sikerült időutazás. Mintha megint 1996-ot írnánk... Követelem, hogy Kaiaphas-t (Valério Costa) tiltsák el a vokalizálástól. Ekkora rikácsolást és ilyen hosszan csak egy madárházban tudnék elviselni. Az anyag nekem kb. az Ancient The Cainian Chronicle anyagához hasonlít. Ez a fickó megállt a tér és idő kontinuitásában. (Elismerem, ebben profi.)
Tudom, hogy a kanadaiaknak másképp' jár az agyuk, de hogy ennyire?! :) Más a zenei stílusról alkotott véleményük, ez rendben, de nem kéne ezt a rohadt jól megírt zenei alapot most egy férfi torokra rábízni? Nincs Vicky Psarakis-al semmi bajom, de Alissa White-Gluz hangterjedelmét, s előadásmódját felesleges minden egyes albumon célként megugrani. Az akkori idők már elmúltak. Váltsunk, akár zenekart is. :)
Közel tökéletes, ráadásul olyan groove-ok vannak benne, hogy a fal adja a másikat, s ezt megfejelve még az ipari jelleget is emészthető arányban elegyítik ezzel a death/groove stílussal. Már csak egy kérdést szeretnék feltenni? : - Mit keres a zenekarban James Hetfield?!:D
Van itt minden amit egy jó death metaltól elvárhat az ember. A svéd ötös munkájára valóban nem lehet panasz, amely leginkább a nagy amerikai death metal istenek munkájára hajaz (hangzásra szinte teljesen). - Igaz, hangulatában pont a címadó nóta üt el igazán a kitaposott "ösvénytől". - Aki szerelmese, de leginkább elkötelezett híve a Deicide, Cannibal Corpse, Hate Eternal zenekarok műveinek, az itt megtalálja a számítását.
Aki szívből szereti a progresszív metalt vagy az anyatejjel szívta magába, annak erősen tudom ajánlani. Az anyag minőségéről sokat sejtet, hogy (bár duóról beszélünk) a soraiban tudhatja Tom MacLean-t (ex-Haken, To-Mera). Ha jellemezni kéne az egész produkciót akkor az Athemon nem más, mint egy anglo-brazil prog banda, amely egybekovácsolja a sötétséget a szépséggel. :)
Én látok benne fantáziát, de azért jó lett volna ha nem éppen a hugi karácsonyra kapott 2 bites játék hangfelvevőjén rögzítették volna a pincébe zavart (s mindenki által kiutált) bratyó black metal zenekarárának demoját. :) - Fegyvertény, nem hallgatóbarát zene. :)
Papirforma szerint lelkesednem kéne, de sokadik hallgatás után sem tudott meggyőzni. Gyakorlatilag semmilyen hatást nem váltott ki. Tök semleges ahogy a pont is
Zeneileg sok jó ötletet hallok, de a vokál nekem rettenetesen túljátszott, teátrális, az a szó jutott eszembe legtöbbször: ripacs. Ennek ellenére sokszor szórakoztató.
Ügyesen ötvözik a death metalt a post rock-kal, a jazz elemivel. Érdekes zenei utazás sok fogódzóval. Amúgy szaxofon az a trombita.
Az előző lemez is tetszett, ez sem marad el mögötte.
Egynek jó, de semmi kiemelkedőt nem hallottam.
Az énekesnő hangja számomra bántó, néha kicsit túlvállalja magát, női hörgést is hallottam már jobbat, de tud szórakoztató lenni.
Meglepett mennyire teszik, különösen a Sailor's tale. még futok vele egy-két kört.
A mondanivalót kevésbé éreztem bőségesnek mint a lemez hosszát. Néha olyan érzésem volt, mintha egy harkály próbálna kiszabadulni a fejemből. Helyenként azért elkapott a hangulata.
Számomra semmitmondó, rettenetesen untam.
Álatlában szeretem az atmoszférikus black-et de ennél a lemeznél több dolog is zavart. Nem szeretem a hamis hangokat még akkor sem ha direkt hamisak. Nálam nem ad hozzá az atmoszférához, hanem inkább bosszant, kizökkent. Nem tetszett a hangzás sem, a hangulatos részek teltebb hangzása és a bleckes részek szikárabb kontrasztja olyan hatást keltett, mintha két különböző lemezt hallgatnék. Pedig direkt fülessel hallgattam. Engem nem ragadott magával.
Funeral death/doom magas minőségben. Ezt a jó zenészek így játsszák, mert így kell játszani.
Az ezredforduló után okoztak néhányszor csalódást, ám az utóbbi időben nagyon stabil lemezeket szállítanak. Nekem hosszú és gyakran rá is unok, de dalonként ugyanazt a feelinget hozza, amit elvárhatunk tőlük.
A kevesebb néha több törvénnyel kellene megismerkedniük, akkor nem találnám unalmasnak, soknak, fárasztónak és időnként sznobnak... Egyébként folyamatos a hullámzás a zseniális és a középszerű között.
Emlékeimben egy sokadrangú metalcore csapatként élnek az ezredforduló környékéről...és tényleg azok:) Viszont egy kis nosztalgia elkapott hallgatás közben. Lerágott csont, de van erő a lemezben.
Volt szerencsém besegíteni Necron hamarosan érkező kritikájába, ami nagyon alaposan körbejárja a lemezt és annak történéseit. Nagyjából a pontszámával is egyet tudok érteni. Olvassátok majd el, nagyon jó írás!
Továbbra is szerencsétlennek tartom a női ének efféle megjelenését a metalban, ettől függetlenül a zene valóban minőségi.
Nija lemezről írtam anno, ajánlom meghallgatásra most is. Ez sem rossz.
Semmi meglepő vagy extra, de minőségi death metal ez. A lemez hosszából azért lehetett volna bőven csípni.
Zeneileg ok, bár számomra a vendégzenészként feltűntetett dobos mozgatta az egész anyagot, az énektől pedig ásíthatnékom van, ahányszor mélyebb tartományba megy (kb. majdnem mindig). A Coldunos Steffen Thümmelnek van hasonló tünnyögése, de ott a doomos háttér miatt elviselhetőbb.
Kifejezetten egyedi zene, egyedi hangulattal, de ettől még nem esett jól a végighallgatása.
Mocskos, dohos, de atmoszférikus és melodikus egyszerre.
A 2015-ös lemez óta folyamatosan erős anyagokat adnak ki, szerencsére ez az album sem kivétel. Maradtak a heavy metalos ikergitáros riffelések is, szerintem nagyon jól áll a zenéjüknek. Még nem érett be annyira, mint az előző 2, azokra 10 pontot is adnék, úgyhogy ez egyelőre marad 9. A legkiemelkedőbb szám egyébként szerintem a How Many Tears to Nurture a Rose, simán ott van a legjobbjaik közt ha az egész diszkográfiát tekintjük akkor is.
Nem rossz, de az előző album sokkal jobban sikerült.
Szerintem ez az album kicsit korábban jött a kelleténél, összecsapottabbnak érzem a többihez képest. Most nem voltak olyan kiemelkedő számok, mint az előző lemezen.
Borzalmasan szól, főleg a dob, a zene meg unalmas, de nem hallgathatatlan.
Az Alissás lemezeket hallottam, és azok sem kötöttek le végig, de volt rajtuk pár kiemelkedő pillanat. Ezen most nem nagyon, elkezdődött, vége lett, semmi hatást nem váltott ki belőlem.
Nagyon jól szól, de a pozitívumok ennyiben ki is merültek. A tiszta ének nem tetszett, és az elektronikus részek sem.
Nagyon középszerű death metal.
Nem nekem való.
Elment a háttérben, de többet nem fog előkerülni.
Vannak kifejezetten jó pillanatai, de én már nagyon untam a végére. Továbbra sem én vagyok a doom célközönsége. Amikor néha tekernek egy kicsit a sebességen, akkor számomra is élvezhetőbbé válik a zene.
A Darkly.... lemezig minden egyes cd-t megvettem, de az azóta megjelent lemezekkel nem kötöttünk szoros barátságot. Viszont ez az album a maga nemében és ebben a stílusban szerintem egy kiemelkedő alkotás, bár én is belátom, hogy a zenekar már jóval túl van a zenitjén. A két klipes dal nagyon látványos és hatásos, a borító is pazar, szokás szerint.
Nagyon szép, nagyon egyedi, nagyon technikás, és nagyon progresszív death metal. Többszöri hallgatást igényel, bár rengeteg, elsőre is megjegyezhető momentumot tartalmaz. Remek kikapcsolódás volt végighallgatni, köszönet az ajánlónak!
Nem értem, hogy miért kell intro-t tenni egy olyan lemezre, melyen az intro-t követő dal maga is egy intro-val kezdődik? Így az album első bő négy perce csak felvezetés, és már idegesen várod, mikor indul végre a zúzda? Amúgy tisztán világít, hogy profi a produktum. Élőben is nagyon jók, a Brutal Assault-on volt szerencsém belenézni a koncertjükbe. A 2011-es In Waves című albumukat még megvettem, aztán lelankadt az érdeklődésem a zenekar iránt. A régi dolgaik karakteresebbek, jobban tetszenek a mostani témáknál.
Alapvetően tetszett. Tele van finom megoldásokkal, a francia nyelv különleges ízt kölcsönöz az avantgard black metal stílusban megszólaló daloknak. Nagyon kellemes hallgatni való az őszi estékre.
Vannak ennél gyengébb melo-death zenekarok is. Jó érzékkel választották ki a két klipes dalt. Az öt tételből három tetszik, ez hat pont. Ehhez hozzáveszem a tetszetős borítót, és kijön a végső pontszám.
Végig járt a lábam, és bólogattam is a dalok hallgatása közben. Pofátlanul jól szól, és a groove-ok közé ékelt zenei megoldások is igazán remekre sikerültek. Termékeny zenekar, egy koncertet is szívesen megnéznék.
Ez egy hamisítatlan, vegytiszta death metal förmedvény a svéd Deicide-tól! :)
Remek, egyedi progresszív metal. A hibái ellenére is különleges élményt nyújt a hallgatása.
Vannak benne érdekes részek, és jól adagolt érzelmekre ható elemek, de összességében kellemetlen érzéseket okozott a hallójárataimnak is, és a lelki világomnak is.
Itt legalább már beszélhetünk zenéről! A hallgatása során nyilvánvalóvá vált, hogy profi zenészek csinálnak itt zenét, de sajnos olyan irányba tartanak, amerre én nem. Voltak jó részek pl. szólók terén, hangulati faktor terén, de összességében nem tetszett. A funeral doom, mégha nem is vegytiszta módon, de erősen éreztette hatását. Kár érte, mert tényleg tehetségesek a zenészek.
Végre a Cradle of Filth egy olyan kaliberű albumot adott ki, amely a legjobb lemezeikhez mérhető. Örülök neki, hogy a Cradle of Filth újra a reneszánszát éli, a metal szcénának szüksége van rájuk.
Izgalmas zenei élményt nyújtott. Egyszerre volt progresszív és szórakoztató. Nagyon friss és modern hangzásvilágú alkotás.
Nekem az intro utáni szám (címadó szám) elején nem volt intro, hanem egyből belecsaptak a belecsapni valóba, bár én spotin nyitottam meg a lemezt és ott hallgattam végig. A Trivium keresi önmagát!:XD Hát persze hogy nem! Teljesen kiforrott zenét nyomnak már egy jó pár lemez óta, csak hát ismerni kéne a munkásságukat, vagy legalább az utóbbi 3-4 lemezüket. Már az előző lemezük is nagyon betalált és ilyen rövid idő múltán egy újabb szintén remek lemez. Nem tudok belekötni semmibe. Aki szereti az igényes és technikás metal zenét, ami leszakítja az ember fejét az nem fog csalódni!
Kellemes és izgalmas zenei utazás volt a lemez meghallgatása. A black metal számok egyenletesen magas színvonalat nyújtanak, de ez mondjuk el is várható a stílusban nem ismeretlen zenészektől. A női azt hiszem francia nyelvű narrátor hang is adott egy pluszt a számoknak. Az ?Eloa, Le bel ange? című szerzeményt külön ki kell emelnem, mert ez tetszett a legjobban. Remek album, köszönet az ajánlónak!
Profi zene profi zenészektől. Aki szereti a dallamosabb death metalt, annak tetszeni fog. Ki kell emelnem a hangszeres tagok magas színvonalú teljesítményét. Nem mellbedobással akarnak kiemelkedni, hanem a zene is kellően jó.
Nem rossz lemez, de nem is kiváló! Ha a Trivium nem találja a hangját, akkor ez a banda mit csinál? Túl sok kísérletezgetést érzek, ahelyett, hogy daráltak volna, mint az állat. A Nija lemezük jobban tetszett, nem értem, miért nem azt a vonalat vitték tovább. Mondjuk izgalmasabb volt, mint az Aeon.
Úgy az ötödik számnál elvesztettem a fonalat. Szépen szól, mindenki teszi a dolgát, de sajnos nem egy izgalmas lemez. Egy idő után szinte minden szám ugyanolyannak tűnt.
Valahogy nem igazán sikerült jó számokat írni, ez alól az egyetlen kivétel a ?The Glass Hindered Us? című szerzemény. Az lehet, hogy progresszív meg minden, de sajnos engemet annyira nem szórakoztatott, mint amennyire az elvárható lett volna.
A lemez címét kiegészíteném egy 1-essel, elvégre MMXXI van! :) Lehet, hogy sznobnak fog tűnni, pedig nem vagyok az, de ez a ?zene? már az a kategória, amiről nem lehet mit írni. Egyszerűen az ilyen mutatványnak nem értem a miértjét, esetleg valami elmebajgyógyítási alternatív módszerként tudom elképzelni. Rettentően amatőr az egész. Régebben az ilyenre szoktam volt mondani, hogy zene a diliházból és nagyon találóan fogalmaztam már akkor is!
Sokszor jutott eszembe az Evoken, az pedig nálam csak jót jelent.
Nekem az első lemezük a top, igazi nyers feketeség, emlékezetes dalokkal és átvezetőkkel. Általában hidegrázást kapok az agyonpolírozott megszólalástól, de a Cradle ezt olyan ízlésesen tudja tálalni, hogy nem fekszi meg a gyomromat.Aki eddig nem bírta őket, ezután se fogja, a stílus nem változott. Jól megmunkált, komplex dalok, többszöri hallgatásra álltak csak össze a fejemben. Még környezetvédő nóta is van (Suffer Our Dominion). A CD formátum nagyon teszkógazdaságos lett, Nuclear Blastos stílusban. Hiányoznak a Peaceville nagy digibookjai.
Sokszor hallgatós darab ez is, de nem tudom, hogy előkerül-e még. Kicsit sok.
Nem az én világom
Sokszor nekifutottam, hogy megértsem, miért is szereti ezt itt ilyen sok pontozó. De egyszer sem bírtam végig tolni. Pedig én nagy Ancient rajongónak tartom magam, szinte minden lemezük tetszik, de ez valahogy olyan fáradt és üres. Nekem bejön Kaiaphas orgánuma, azon túl a csajos részek is jók, de az egész olyan unalmas.
Nem az én világom
Metáál!!!
Sokkal jobban szeretem ezt a régi vonalas amcsi vonalat, mint a svédet. Tudom, hogy ez svéd, de stílusában nem.
Huhh, hát ezt sem nekem csinálták...
Először azt hittem két zene megy együtt. Igazából érdekes, de engem sem szórakoztat.
Gondoltam ránézek hol járunk, közeleg-e már a lemez vége, mert szól egy ideje... Aztán kiderült, hogy még csak a második dalnál tartok. Engem semmilyen szinten sem mozgatnak meg a lassú zenék. Ez alól kivétel persze a darkjazz, de azt máskor, más okból szeretem.
Én valahogy mindent utálok ebben a csapatban. Bocsi mindenkitől, nem tudok objektív maradni. Utálom ezt a gagyi vámpíros imidzset, Dani hangját, kinézetét, de még a magasságát is, utálom az operás női huhogást a háttérben, a Warcraft 2-őt idéző szintiszőnyegeket és ánblokk mindent is. Utálom, hogy a nyitódal, az Existential Terror fő témája 0:42-től egy az egyben az Opeth - Lotus Eater témája 0:50-től... és még sorolhatnám (van Dimmu és King Diamond párhuzamom is bőven, de nem akarok ennyi időt a kutakodásra szánni). Hogy miért nem 1 akkor, ha ennyire gyűlölöm a létét is ennek a bandának? Mert azért képes vagyok túllátni a saját ellenérzéseimen és alapvetően zeneileg rendben van a lemez.
Rivers of Nihilebb a friss Rivers of Nihilnél. Nem mint ha a friss RoN rossz lenne, mert távolról sem, csak a Where Owls... után valami ilyesmit vártam. Amúgy meg csak örülhetek, mert így azt is megkaptam amire vártam, meg egy érdekes RoN lemezt is. Nekem így is megfelel.
Felemás nekem a Trivium (mindig is az volt). Most is vannak tök jó témák, első sorban a tiszta énekes és alacsonyabb fordulatszámon felvezetett dolgok. A receptjük másik felével, az acsarkodással és a túltekeréssel nem tudok azonosulni. Amellett hogy profi zenészek, valahogy a két összetevő között zenei minőségkülönbséget érzek. Nekem a keménykedő részek túl... hogy is mondjam... egyszerűen gyerekesnek hatnak. A másik problémám a hormonpácolt dob, ami akkor is borzasztó gépi kattogásnak hat, ha ezt hús-vér ember fel is dobolta. Minden virtuozitása ellenére sem érzem okosan, kifinomultan kezeltnek a dobtémákat.
Itt is a '90-es évek Agathodaimon és Mystic Circle lemezei köszönnek vissza. Bár anno én csipáztam a "B"-vonalas black bandákat is a helyükön kezelve, ez a 2021-es reinkarnáció különösebben nem mozgatott meg. Kicsit vérszegény is számomra az egész produkció.
Nem nekem zenélnek. Alapvetően nem szeretem a női extrém vokált (Jinjer kivétel).
A Nija asszem' tetszett, bár nem emlékszem rá. Ez az EP elég sokat forgott mostanában, nagyon odab@sz a hangzása, tetszik az ipari jellege is. Bár érzek én is némi konzisztencia hiányt a szerzemények tekintetében.
Aki élte a '90-es évek Immolation-jét, Suffocation-jét, Nile-ját, Kataklysm-jét, annak sok újdonságot nem fog a banda jelenteni. Alapvetően minden rendben van vele, egy bajom az, hogy a második számnál azon gondolkodtam, hogy milyen rég hallgattam már a Close to a World Below-t és hogy valamikor besűrítem a napomba, mert mennyire bitang lemez az.
Valahogy nem működik. Pedig szeretem az ilyen jellegű muzsikákat és részleteiben sok érdekes, tetszetős megoldást hallok. Talán a dalok nem elég erősek. Vagy az énekes orgánuma nem fekszik. Vagy mindkettő... nem tudom igazán.
A disszonanciát és kakofóniát ügyesen építi fel zenévé (nem úgy mint pl. a Portal aminek számomra se füle - se farka). Érdekes kísérlet, különcség, ami az én értelmezésemben mindvégig a zene kategóriában marad. Még elemezgetem majd magamban. Amúgy azt meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi fehozatalban ez az egyetlen lemez ami valami egyedit hoz, kizökkent a komfortzónából.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 452. 453. 454. 455. 456. 457. 458. Full screen Vertikális nézet
2021. november 6.
69Nostromo79 banya07 boymester CarolusRex dimmurtal Husky mike666 Szpeter ∑:
1. banya07
Fractal Universe
The Impassable Horizon
8 6.5 9 8 7 8.5 9.5 7.5 9.5 8.2
2. Husky
Cradle of Filth
Existence Is Futile
9 6 7 8 9 9 10 9 5 8
3.
Orbit Culture
Shaman (EP)
9 10 8 8 5 8 7.5 8 8 7.9
4. dimmurtal
Aeon
God Ends Here
7 9 7 7 5 9 7 8.5 7 7.4
5.
Trivium
In the Court of the Dragon
9 6 9 6 7 7 10 5 6 7.2
6.
Le Chant Noir
La Société Satanique des Po?te...
9 6 7 8 5 8 9 5 5 6.9
7.
Worm
Foreverglade
5 7 5 9 9 6.5 5 8.5 5 6.7
8.
The Agonist
Days Before the World Wept (EP...
8 5.5 7 6 6 6.5 8 5 6 6.4
9.
Athemon
Athemon
6.5 9 4 7 5 8 6.5 5 6 6.3
10.
Yaeth
MMXX
4 7.5 5 5 6 4 1 5 8.5 5.1
∑:
6.8 7.3 6.8 7.2 6.4 7.5 7.4 6.7 6.6 7
Arcania - Dreams Are Dead (2014)
Kritika, emp @ 2014. szeptember 27., szombat, 19:47
Malevolentia - Ex Oblivion (2011)
Kritika, emp @ 2011. augusztus 14., vasárnap, 16:22
Hate Eternal, Misery Index, ... - '09.01.17, Bécs, Arena
Koncertbeszámoló, butch @ 2009. január 20., kedd, 13:38
AEON - An Extravagance Of Norm (2008)
Kritika, haragSICK @ 2008. augusztus 12., kedd, 09:39
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.015 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'9n14qp29hmt1d25k2jumpgi5s6','','szoveg|s:7:\"ZSDCARN\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:11:\"bobgore.php\";lyricsrow|i:1;','54.158.251.104','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1