Ha Kátai, akkor nekem továbbra is a Gire az etalon.
Finom kis delejező hatású muzsika, amit nem kell nagyon odafigyelve hallgatni, mert akár netezés közben is hatásos. A francia népek nagyon értenek ehhez a stílushoz; míg mások produktuma hamar idegesítővé válik, az övék szerethetővé.
A sok szép rész mellett nagyon szellős is egyben a zene. Emiatt sajnos nem jön be annyira, amennyire bejöhetne.
A nagyszerű "Altitude" után az új lemez kissé nehezebben befogadható, és több alternatív hatást is magán viselő lett. Tőlem megkapta a szükséges hallgatásmennyiséget, így aztán a "Cold Comfort" dalai is egészen szépen beértek mostanra. Marjan Welman hangjának egyszerűen nem lehet ellenállni; viszont kissé fogósabb dalok nem ártottak volna.
Zeneileg elég semmitmondó lemez, de azért nem szörnyű. Az énekes arc amúgy nagy kedvencem ebben a műfajban, csak jó lenne, ha izgalmasabb zenékben kamatoztatná a tudását. A sárkánnyal nincs baj, biztosan a srácok is várták már a Skyrim című mesterművet. :D
Ezek a fajta black metal lemezek kezdenek mind ugyanolyanok lenni. Ez szerintem nem a zenészek, hanem a stílus hibája, mert nagyon kevés újításra van lehetőség. Most megjelent a bendzsó vagy mi a frász (hiszek óbénak), de ettől még nem lett korszakalkotó lemez. Azért a Taake szerencséje, hogy a meglévő elemeket nagyon profin használja fel, jó a hangzás, és ez a tetszési indexemen is meglátszik.
Sokkal többet vártam ettől a lemeztől, amíg csak az infókat nézegettem róla. Mi már az, hogy metal-archives-on két nőnemű egyed is fel van tüntetve énekesként, aztán meg komolyan hegyeznem kellett a fülemet, hogy egyáltalán valami nyomát felfedezzem a ténykedésüknek. Zeneileg meg nagyon nem az én világom, szóval pápá HoM. o/
Igyekeztek változatossá tenni a zenét, ami helyenként sikerült is nekik, ezért görbül felfelé az átlagost jelző 5 pont.
Származási hely: Internet; Tartózkodási hely: Hard Disk Drive; Státusz: Elhunyt, Élt 1 órát (túl sokat)
Nocsak, egy újabb klassz black metal lemez. Hangulatos, változatos, szóval ennek is jár a jó pont.
Kövezzetek meg, de nekem eddig valahogy a Thy Catafalque kimaradt. Így nincs viszonyítási alapom a korábbi anyagokhoz, de lesz. Vannak részek, amikkel nem nagyon tudok mit kezdeni, de összességében sokkal, de sokkal jobb, mint az átlag. Barátkozunk még.
Ez kemény volt. Jelentem kétszer sikerült végighallgatni, de leszívta az energiáimat. Vannak érdekes részei, jól meg is van írva, sőt még csak azt sem mondhatom, hogy nincs hangulata. Nyomasztó háromnegyed óra. És nem csinált kedvet, hogy előássam az előzőt.
Kis nyugis háttérzene. Anno az első lemezükről írtam ismertetőt, akkor még ilyen folk-black vonalon mozogtak, ami szerintem némileg izgalmasabb volt.
Annekét hallom a The Gathering időkből, csak nem olyan jó. :-/
Alapvetően itt egyben van minden, ami miatt tetszenie kéne (dallamok, refrének). DEaz egész egy nagy kliséhalmaz szerintem, ráadásul az énekes hangja se jön be.
Ha a Farsot hét és fél ez csak hat. Az idegekre is. A Du ville ville Vestland viszont egész pofás darab, de nem menti meg.
Ez tetszik. A 17-es utca, meg a The Grain kedvenc. Csak nekem ugrik be az énekes hangjáról Holdampf Gabi? Hallgatom még, s lehet megy még feljebb a pontszám is.
Jó ez annak, ami. Mivel itt nem találtam olyan kiemelendőt, mint a Taake-nál, a pontszám is kevesebb.
Az ismertetőben leírtakat ma is tartom, azóta is gyakran pörög.
Nem vagyok a stílus elkötelezett híve távolról sem, ez viszont eléggé változatos ahhoz, hogy ne csak kötelességből hallgassam meg.
Kevésbé elvont, mint régen, de valahogy ez nem zavar. Sőt, semmi nem zavar. Élmény hallgatni. Ennyi.
Tulajdonképpen jobban tetszik, mint az előző; azt szabályosan megviselő hallgatni, ez meg az élvezhető kategória. A súlyos jelző nagyon illik rá.
Nagyon szép. Perszepeta este hallgatós receptjével tökéletesen működött is, máskor, máshogy kevésbé, de 8 pontot megér az, hogy alkalmanként még nagyon kellemes perceket fog okozni.
Nem is árt, nem is használ. Előbbiben a csaj hangjának van nagy szerepe, utóbbiban annak, hogy már most nem rémlik belőle semmi, pedig egész délelőtt ez a lejátszóban felejtettem.
Nem is tudom, mikor találkoztam ennyire klisékből építkező, tipikus heavy metal lemezzel, értve azt a zenére és a külsőségekre is. A borítón minden van, ami kell, még esetleg valaki beparkolhatna bőrruhában motorral, hogy teljes legyen a kép. A számcímek szintén árulkodóak, mondjuk nem tudom, Pearl Harbort hogy keverték ebbe a kereszteslovagos palloslóbálásba, nem is érdekel, indulj keresztes vitéz, innen nagyon messzire.
A borító is, a lemezcím is, és a zene is eleinte azt sugallta, hogy ez egy nem rossz, csak éppen kiszámítható black metal lemez lesz. Aztán jöttek a meglepő fordulatok, amik nagyon fel tudták dobni az egészet, ezekből lehetne még több, de így is tetszett.
Talán a jótékony semlegesség álláspontját sikerült volna megtartanom a címadó szám eleje és a Summers Tears krájkasszandrázása nélkül. Ez a két momentum hihetetlenül irritált.
Darabokra szedve azt tudnám mondani, amit a húros hangszereken csinálnak, az tetszik, amit a többin, az nem. Vannak ilyen tökjó részek, mint az I Am Alive második fele a gitárkiállástól kezdve; van az egésznek hangulata, nem csak darálás.. megfordult a fejemben, hogy felfelé kerekítem a pontszámot, de azt azért nem.
Ez komolyan thrash metal? Félretéve az igen ostoba kérdést, a kör kezdete óta halasztgattam, hogy meghallgassam, mert a hátam közepére nem hiányzott az, amivel ez a stílus általában jár, ehhez képest egy kifejezetten hallgatóbarát és dallamos lemez; semmi nagyon szigorúan éneklés, semmi ezerrel darálás. Az I'm alive és a Giant szinte slágeres, az első Hymnnel felvezetett In the end szintén, meg tök hangulatos is.. (szóljatok ám, ha ilyen című számok nincsenek is, és én valami egészen mást hallgatok, mint kéne)
Én valahogy semmi olyan többletet nem találtam benne, amiért szeretni tudnám.
A hihetetlenül sok 10pont miatt nem merem leírni az őszinte véleményemet. Marad a pontszám, az is beszédes.
E lemez hallatán a reménykeresés elrejtett óceánját támolyogva járó lélek meghitt, ámde kellően komplimáló révbe érhet, ahol a szürke évek pernyelepte ködmönét rálibbenti a szinte hangjegymentes amorf süppedés. Én inkább teleöntöm a fülemet erjedő cefrével és annak hallgatom kevésbé monoton moraját.
Akárcsak a kapitalizmus a vallást, a Kuu engem el tudott varázsolni, jelentsen bármit is a cím. Hangulatában feloldódtam, mint Művészlélek Ödön egy rózsaszín IFA platóján a melegfelvonuláson. Csak nem pont úgy.
Én a múzsájuk lemezeit sem hallgatom, ezzel sem teszem meg többé. És erről az üres dalok tehetnek, nem a selyemhangú énekesnő. Más bandában szívesebben venném.
Ismerkedésünkkor csupán a címadó dal és a borító nyerte el tetszésem, viszont ma már fütyörészem az összes nótát is. Az említetten kívül ugyan nincsen kiemelkedő a lemezen, de Nils Patrik Johansson zsenije garancia a szórakozásra. (Azért a Wuthering Heights egyedibb.)
Nem vagyok válogatós, ha black-ről van szó. Egyformán idegesít mindegyik. Viszont ezúttal voltak a sivítozással elegyített tuka-tuka folyamokban gitárszólópisztrángok, harmóniaebihalak és egzotikumszúnyoglárvák. Jobb az átlagnál, de rosszabb az általam befogadhatónál.
Nekem a "The Day The City Died" a kedvencem róla. Talán azért, mert az idézi fel bennem a legjobban a már régen elfeledett gyermekkori zenehallgatási élményeket, amikor az muzsika hívogató országának ismeretlenében bátortalanul haladtam előre jobbról Eddával, balról Nazarethtel karöltve.
A duplázó bőreinek folyamatos nyújtogatása egészen addig nem zavart, amíg a gitárok harmóniákat voltak képesek kirezegni magukból. Kár, hogy nem volt folyamatos a lélekápolás. Háromszori meghallgatás kellett a pontszám végső eldöntéséhez, mert a szép részek sokkal többet érnek benne.
Ha ősrajongó lennék, hátra arcot vennék. De mert hogy az nem vagyok, jó pontszámot adhatok. (Azért gyomlálhattak volna belőle a "srácok".)
Megpróbáltam szeretni, de csak nem ment. (Az utolsó szám közepén a gitártéma nagyon ismerős. Talán Duran Duran?)
Végre egy fasza magyar lemez!!!
Nyomasztó, idegesítő és unalmas.
Gyönyörű
Marjan nagyon jól énekel és a dalok sem rosszak.
Aki szerette Ronnie James Dio-t, az az Astral Doors-t is szeretni fogja. Én nem voltam olyan nagy rajongója, de elismertem munkásságát.
Nekem is a The Grain című dal tetszik a legjobban.
Ezt a fajta death metal-t nem igazán díjazom.
Jó kis lemez lett!!!
A zene nem is rossz, de amit 10.XIXt művel, az már nem tetszik.
Nem csalódtam: franciák és extremitálnak. Inkább mentek volna csigát gyűjteni.
Emlékeim szerint kedveltem az előző lemezüket. Ez azonban nem ragadott magával. Szép, kellemes az ének - ennyi.
Finom, cizellált sehol máshol eddig nem hallott muzsika, hihetetlen hangszeres teljesítménnyel, bámulatos énektémákkal. Na és ez a művészien kifejező megjelenés, gondolom minden egyes koncert előtt hosszú órákon át dolgozik rajtuk Sven, a szomszéd szobafestő.
Teljesen az érdeklődési körömön kívül eső darab. Nem lesz maradása.
Sejtettem, hogy jó lesz, de ez azért meglepett. Első hallgatás után ilyesmi reakcióm volt: "AZT A ROHADT!" Azóta fokozódott, de nem írnám le, jobban jár mindenki :D
Nem szándékoztam ebbe a körbe beszállni, de Nagaarum hozzászólása miatt mégiscsak belehallgattam eme alkotásba. Hát ez rohadt jó! Egy kis levonás jár neki, mert nem vitt elég messzire.
Mialatt hallgattam, egész végig egy dolgot kérdezgettem magamtól: EZ MI?! Az egyetlen negatívuma, hogy nem értem a nyelvet, egyébként szinte tökéletes, de tényleg. Bővítem a véleményem... teljesen elvarázsolt.
Okozott pár kellemes percet... de ez kevés. Főleg a 'Naeon' egyes részei tetszettek, meg néha elszórtan egy-egy rész.
Hülyén fogalmazva, minden szám rosszabb lett a végére, mint ahogy kezdődött.
Hiányoltam a... fogalmam sincs mit, de az egész album egy hatalmas hiányérzetet hagyott maga után. Kihagyott ziccer effektus.
Jó. De tényleg. És mégis, most csak ennyit ér. Magas az a rohadt léc.
A Jörmungandr-el díszített borítón kívül nem sok minden fog megmaradni belőle. Egyszeri hallgatásra alkalmas volt, többre nem hiszem. Na jó a The Revealing tetszett.
A The Big 4 egyetlen olyan tagja, akiket sohasem szerettem. Ennek ellenére egy korrekt anyag, kár hogy túl egyhangúra sikeredett.
Olyan ez a zene, mintha valaki azt sikítaná "Adj még nekem időt!". Hát sajnos abból nem sok van, de értékelem azt, ami jó.
Metálosabb mint az eddigiek, és valahogy furcsa mód pont emiatt nem tetszik annyira mint a korábbi két lemez. Nagy baj azért nincs, 9 pontra akármikor jó egy Thy Catafalque mű!
Őszintén mondom hogy munkássága miatt később simán lehet nagyon komoly hivatkozási alap a Blut Aus Nord, de most csak ennyit dobok rá.
Egyszer régebben volt szerencsém már egy Kauan albumhoz, de mintha egész más stílusú zene rémlene. Ez az ambientes klasszikuszene-féleség egyáltalán nem találkozik az én ízlésemmel.
Üresnek érzem én is a dalokat, nem találom az igazi érzelmi csúcspontokat, ráadásul a dalok sebessége is azokban a tartományokban mozog, ahol könnyen elkalandozik a figyelem. Ráadásul pont a lemez végére rakták be ezeket az andalító, süppesztős szerzeményeket! Az énekesnő hangját bírom amúgy!
Trúmetál vonalról az Astral Doors majdhogynem az egyetlen amit nemhogy megtűrök, hanem kifejezetten szeretek. A gitárok karcosságát mindig bírtam ebben a bandában.
Az említett "egzotikus" hangszer jelenléte kellemes felüdülés, de jórészt mégiscsak egy hagyománytisztelő 46 perc ez, aminek nem vagyok feltétlen híve.
Hát ezt rohadt nehezen bírtam végig.
Nem tűnik túl erősnek ez egy 15 éve működő, 4. lemezes bandától.
Thrash-közeli zenéből vicc több mint egy óra, akármekkora királyok is ők. 35 percben talán tudnám szeretni!
Jól szórakoztam ezen a lemezen, ami nagy szó mert ritkán köt le igazán black metál-féleség. Nálam sosem hátrány ha kicsit technikásabb, progresszívabb a zene mint az átlag.
Az Értelem Mentora mondja: szerelem, tűz, harag, világra jövetel és porrá hullás, örökkön létező igazság, húson átható valóság!
Az Ösztön Démona mondja: egy anyagból vagyunk így megférünk, de szeretetet ne várj, megértést ne kérj!
Messze nem eredeti, de szinte tökéletes
Az Érzelem Koldusa mondja: adj kenyeret, szórj morzsákat, kevés az időnk igazán élni!
Büntet!
Rock out with your cock out!
okos soft/prog/klasszikus rock anyag szépen megkomponálva, érzéssel előadva
Az elején még tetszett a sikálós dallamvezetés, azonban a végére az albummal karöltve együtt fáradtunk meg. Azért a dobosnak simán kiállítanék egy OKJ-s oklevelet dikicselésből! Az megy neki.
Az Értelem Mentora mondja: biztos talajon kérges talpak taposta műút, zaklatott ködből a semmibe fut.
Az Ösztön Démona mondja: etess gyötrelemmel és balzsamozz gyűlölettel. Karmokkal ölellek, csókollak véres fogakkal.
Nem fogok dicshimnuszokat zengeni, de annyit elmondhatok, hogy napjában nem kevésszer meghallgatom és nem unom. Pozitívum a metalosabb zene és az anyanyelv használata, pláne külföldi kiadónál. Egyik korábbi TC lemez sem tetszett ennyire.
Szép is, jó is, néha kell is.
Profi, remek hangzás, szép énekhang. Nem ártott, de nem is használt kategória. De van bőven mit hallgatnom...
Na, ehhez aztán nem sok közöm van - sárkány ide vagy oda. Jerusalem, Pearl Harbor, jajj.
Nem vagyok nagy rajongója a hagyományos black metalnak, de ez kimondottan tetszik. Az idén talán csak a Thulcundra új munkája az, amit szívesen előszedek. A borítója is hagyományos, fantáziátlan, de ez mondjuk pont nem számít különösebben.
Ez nekem nem gyere be zene. Semmilyen érzés kerített hatalmába, ami nem jó, ha muzsikáról van szó.
A hozzászólások alapján túl sokat nem vártam, de szerintem rendben van ez a Metamorphosis. Könnyed hallgatni való két hétre, de ha később felbukkan, akkor sem zárkózom el tőle.
Az album közepe a két himnusszal egész erős. Viszont ez magában még nem elég a magas pontszámért. (A hymn 1-ért plusz fél pötty)
Félig csócsált Kapucíner az, ami eszembe jutott a borítóról. A korong tartalma nem egészen lerágott csont még, de összességében annyira nem esett jól, mint az említett édesség. Ám nem rossz az ember szájíze utánna.
Metálzene népiesen/folkosan előadva, vagy népzene metálosítva? Mindegy. Nem tetszik ez a párosítás. Folyton beugrott a Nox zenekar, akiket pont emiatt nem szeretem hallani (bár ők nem metált, hanem modern elemeket vittek a népzenébe/táncba)
Egész végig mintha mázsás súly nehezedne a mellkasomra; nem kapok levegőt... Van hogy így hat rám zene.
"Tenger és alkonyég között a szerelem hozzámszökött. Örömre bú jött, napra éj, a hosszú vágyra kurta kéj, s óh, szerelem, reád mi jött tenger és tengerpart között! Tenger és kikötő között az édesből keserű lett, a vágyból könny, a könnyből láng, holt kéjből új vágy, új fulánk: s a szerelem így font-kötött a tenger és homok között. Tenger és napnyugat között egy órát köztünk font-kötött, de már suhant is, fürge láb, a tegnapok után tovább az arany vízen: jött s szökött tenger és tengerhab között. S tenger fölött és part alatt minden vágy meghalt, elszunnyadt. Az első csillag látta, míg kettőnk egy lett; a második csak engem látott magamat, tenger fölött és part alatt..."
Az énekesnő hangja/előadásmódja hippi-s. A zene meg nem elég erőteljes. Hiányoznak a kiemelkedő pillanatok. Elszólogatott a háttérben; azért rossznak nem mondanám. (Nem a Jóbarátok szereplőjének :)
Egy teljes hétig abban a hitben éltem, hogy a borítón egy gázpalack van a templomos lovag kezében. Csak ma esett le, hogy nemis. Ennyit magamról. A zenei élményeimről pedig nem tudok mit mondani.
Nagyon válogatós vagyok blekk terén, ezért nem adhatok többet. A folyamatos tekerés bőven levon az élvezeti értékéből. A kezdő nóta tetszett a legjobban.
Őszintén megmondom, hogy nekem az egész lemez hangulata, a dalok előadásmódja, és mindent egybevetve Dinnyés Jóskára emlékeztet :) Mintha versek lennének megzenésítve. Szívhez szóló versek, szívhez szóló dalok. Az album legjobb dala a The Grain c. szerzemény.
A dobos a kakukktojás. Szörnyen elviselhetetlen amit művel, bele is fájdult a fejem.
Nagyon nehéz véleményt nyilvánítanom annak a zenekarnak az albumáról, aki már 8 éves korom óta létezik, de én semmit nem tudok róluk, nem ismerem egy albumukat sem, ráadásul a thrash sem az én szívem csücske. Ezért csak azt tudom mondani, nekem egy hetest ér.
Az jutott eszembe e lemez hallgatása közben, hogy ha emp Petiék a Maverick Spirits-el kicsit blekkesre vették volna a figurát, akkor kb. egy hasonszőrű lemezt csinálhattak volna :) Nem? De! :)
Ha a zene kemény, akkor legyen kemény az ének is.Ez nekem nem jön be. Csak néhány riff miatt 5.
Kínszenvedés volt. Szerintem a gitáros a számok közti csendekre ébred meg.
Csukott szemmel félálomban biztos jó, de én 10 másodperc alatt elaludnék rajta. Úgyhogy én sosem fogom megtudni.
Tetszik a borító és ezzel ennyi. Háttérzene.
Jó kis heavy power cucc. A lábdob egy picit furcsa, de ettől eltenkitve frankó a hangzás. Egy picit unalmas, de csak egy picit.
Nem szeretem a blackmetalt. Az 5. szám nagyon idegesitő azzal a betéttel.
Az ének nem tetszik. A szinti nem tetszik. A dob egyszerű és nem is tetszik.A gitártémák változatosak, ez tetszik.
A dobos egyik lábát lekötözném. Szerintem egy is elég lenne neki. A death-es részek tetszenek, a black-esek nem.
Sokkal jobb lett mint az előző album. Tetszenek a dallamos refrének, ettől nem annyira trash. Egyáltalán nem unalmas.
Cak meghallgadtam és már el is felejtettem.
Nekem a Róka jobban tetszett. Ez metálnak 10, TC-nek 8. De mivel viszonyítani is kell a többi indulóhoz képest, le kell vegyek még fél pontot belőle. Meg ismét belehallgattam a Rókába.
Az a legjobb zene, ami elvisz valahová. És ez elvisz. Nem preszli.
Ha most ezt azzal kritizálnám, hogy nem elég mozgalmas, az olyan, mintha Robbie Williamst azért bántanám, mert keveset hörög. Úgyhogy ezt most nem is ecsetelem. A pontlevonás azért jár, mert elég hasonlóak a témák. Meg hát erős is a mezőny.
Na! Ez hangzás, kérem! A zene meg boncolgatós, nem elsőre ható fajta. Kellemes, és a The Gathering hatás eléggé szembeötlő.
Elviselhetetlen sablonok gyűjteménye. Nekem az ilyen felér egy kínzással. Most nyomhatnám itt azt, hogy nem az én posztom ezt pontozni, és tolhatnék rá egy diplomatikus ötöst, de mivel egy iromba tapló vagyok, inkább belerúgok egyet :-D Megnéztem a klippet is hozzá. Ez alapján még azt az egy pontot is elveszem tőle... Az Operation Freedom felhúzta 1-re. Az utolsó szám meg 2-re. Nem értem miért a végére kellett tenni a sekélyesen ugyan, de némileg hallgatható cuccokat.
Kiváló.
Azért ilyen egyszerű dobtémákat illene pontosabban leütni. A hiba nem zavar, csak a rendszeres hiba. A tempótlanság. Egy kicsit langyin indult, nem tudtam vele mit kezdeni. 5 pont. A The Grainnál jelentős minőségjavulás történt. 6,5. A lemez hátralévő része tetszett is, meg nem is. A furaságért jár még egy pont. 7,5. Meghallgattam a végén a The Graint mégegyszer. Egye fene... 8. Viszont ajánlom, hogy nagyon jók legyenek azok a régebbi lemezek Oldboy! :-D Újrahallgatás után: 8,9, ami fel kerekítve 9.
Nagyon egysíkú az ének, a basszus fosul szól, a duplázó folyamatos tekerése meg idegesítő. Bahon imádni fogja :-D. Hogy mi a jó benne, az egyértelmű. A gitár. Néha. Számomra a közepétől kezdett az anyag érdekes lenni.
Ugyanúgy vagyok vele, mint Linci. Én sem hallottam még tőlük semmit, ez meg állatira nulla hatással volt rám. Zene, oszt jól van. Nem büntetem meg annyira, de bevallom, hogy a végére nagyon uncsiztam. Az In The End nagyon tetszett. Ha az egész lemez olyan lenne, 9-et is kapott volna. A Judas Priest elején pontatlan a szólógitár :-DDD Ezen nem akadnék fel egy black bandánál... na de itt??? :-D
Én tudom mi hiányzik nálad ebből Peta! A beleszarás. Hallatszik rajta, hogy érdekli őket, mit szól a hallgató hozzá. A Craftnál vagy a DT-nál ennek nyoma sincs. Ezért adok én is annyit rá, mint te. A végefelé egy kicsit már unalmas lesz.
Továbbra is fenntartom azt a véleményem, amit már a Róka kapcsán is leírtam, azaz szerintem Tamás az egyik legnagyobb kortárs magyar zeneszerző! A Rengeteg nem csak metalos, de talán az eddigi legslágeresebb alkotása. Ha már Linci megemlítette a Noxot, akkor hozzáteszem, hogy a Trilobita olyan effekttel kezdődik, amilyeneket Ákos is előszeretettel alkalmaz...
Nem olyan kemény és közel sem olyan tömény, mint a trilógia első darabja. Talán emiatt, de nekem jobban is tetszik. Stílszerűen dobok rá egy hetest!
Egyszerűen nagyszerű muzsika ez. Ritka, de nagyon kedves vendég lesz nálam!
Nekem már a The Scarecrow kezdése is nagyon szimpatikus volt és a folytatással is meg vagyok elégedve. A hangzás pazar és iszonyat egyben van a produkció! Tény, hogy nem egy elsőre ható album, mert pont a dalok tónusa, a hangszerelés, a borító együtt teremtenek egy sajátos, hűvös, távolságtartó atmoszférát. Ami az első hallgatások alkalmával valóban képes is távol tartani az embert, de ha valaki elég kitartó, akkor viszont jó eséllyel be fogja szippantani ez a lemez. Zeneileg nekem többször is beugrott a Katatonia neve, főleg a Last Fair Deal... album, csak az Autumn kevésbé borult, szuicid hangulatokat közvetít. Talán a rezignált lenne a legtalálóbb kifejezés, mert a dalokban tényleg érzek bizonyos visszafogottságot, csendes beletörődést... Nem nehezednek mázsás súllyal az emberre, de kellemesen elzsibbasztják.
Sokan a "másfeles" énekeseket nem bírják elviselni, én meg ezt a Nils Patrikot... Annyira természetellenes a hangképzése, és néha majd besz@rik az erőlködéstől. A zene is csak egy közepes eresztés, túl sok a szinti, ráadásul tök gagyi hangszínekkel, a szövegek meg ezúttal is nagyon magvasak... És nekem a borító se tetszik... :P
Bakker! Bendzsó black metalban! És mennyire jól hangzik a Myr-ben! A Du ville ville Vestland hatalmas nóta, de szinte mindegyikben van valami figyelemre méltó. A tempók terén valóban lehetne még változatosabb és a borító is tök ötlettelen, jellegtelen, de összességében talán még a hozzám hasonlóan nem épp "blekker" emberkéknek is bejöhet!
Lásd kritika!
Tényleg nem az igazi a hangzás, a dob elég műanyagon szól, a dobos játéka pedig dinamikátlan, köszönhetően annak, hogy szinte le se száll a duplázóról. A szólók azért rendben vannak, a kedvenc momentumom a The Revealing második fele, amikor az akusztikus gitáros alapra rápakol a gityós egy fajin szólót!
Bár nem vagyok a skatulyák híve, de többen is említették a thrash-t, ami természetesen jelen van, de ha jobban megfüleljük, akkor nem az van túlsúlyban, hanem valami modernebb heavy metal. A Fight'em... refrénje simán szerepelhetne akár egy Judas Priest albumon is, és Joey énekstílusa is inkább heavys, mint thrash-es. Az óóóóózásokról nem is beszélve. Ezzel együtt nem rossz lemez ez, bár nem tudom mi értelme volt az ezt megelőző szappanoperának... És kíváncsian várom, hogy a következő lemezen ki fog majd énekelni! :D
Jó-jó, de nekem azért a Maverick Spirits jobban tetszik!
Engem is meg lehet kövezni, én sem ismertem eddig őket... (a Róka hasa rádiót meghallgattam azóta). Kérdem én hol éltem eddig?! Igaz nálam nem talált be igazán elsőre, "csak" szimplán tetszett, de sokadik hallgatásra beérett. NEM kicsit mindkét lemez! :)
Nagyon elvont, de különleges zene. Először nem adtam rá ennyit, de ha korábban a Deathspell Omegára, és a múltkori Hp-s Oranssi Pazuzura megadtam a maximálisat (amit természetesen nem is bántam meg), ők is simán megérdemlik!
Rég volt Zene rám ilyen mély hatással, annyira gyönyörű, természetes, varázslatos az egész! Szavakkal nehéz is kifejezni... (Nyugodt körülmények között, este fejhallgatón érdemes hallgatni.)
Jesszus, mintha a The Gathering lenne elektronika használata nélkül, csipetnyi Katatoniával. Az előbbi miatt számomra egyszerre vonzó és taszító (Anneke legtöbb lemezét ugyanis nagyon szeretem). Sajnos az Autumn alulmarad hozzájuk képest a dalírásban, a Cold Comforton legalábbis. Tetszik, de hiányzik belőle a lélek!
Csak az ének miatt kap ennyit.
Na ebben is van bőven "Craft" :) Számomra az év másik legerősebb black metal lemeze (igaz idén nem volt túl sok). Ötletes, izgalmas témák, "meglepetéshangszer", erőteljesebb hangzás, mint a korábbi albumokon, és pluszban vendégzenészek (sajnos csak tényleg) 1-1 pillanatra, pl: Csihar, Nocturno Culto, Demonaz. Az egyetlen, és zavaró tényező: a lemez 70%-a tekerésből áll, ami zavaró, és monoton tud lenni, ha az ember csak erre figyel (az összhatás ezt feledteti, de sajnos meg kell jegyezni). Ebből a szempontból lehetett volna változatosabb a Noregs Vaapen. Ha nem is múlja felül Hangulatban a nagyszerű 2005-ös Hordaland Doedskvad-t, ez mindenképp egy kihagyhatatlan lemez.
Jó ez, de most nem volt több időm jobban megbarátkozni vele.
Hallgatása közben alig növelte meg a pulzusszámomat, ami egy ilyen zenénél nem előny. Háttérzenének tökéletes, néhány rész még jó is lenne, csak kár hogy milliószor hallottam már itt-ott.
Régen kifejezetten szerettem a thrash metalt, ma már csak szimplán nem köt le. Nem ismerem az összes Anthrax albumot, de anno volt 1-2 kedvencem tőlük. Most ez is jól esett, pl. Fight 'Em 'Til You Can't, The Constant, In The End egy 9-10 pontos számok, több hasonló kellett volna. Pontlevonás: valóban nagyon hosszú a lemez, a fentebb említett dolog miatt, és azért csak mert :)
Gondban vagyok ezzel a lemezzel. Nagyon minőségi, élvezetes, mégis minden hallgatás közben hiányérzetem is van. Majd az idő eldönti, ér-e többet ennél, de ennyit biztosan.
Számomra ugyanolyan lenyűgöző, mint a Róka volt. Az hogy kissé direktebb, metálosabb lett, nem tett neki rosszat, sőt... Ha az megkapta a maximumot, ennek is jár.
A trilógia előző része nehezebb, ha úgy tetszik merészebb volt talán, de szerintem ez is nagyon jól sikerült, nem szokványos zene.
Szép, de nekem az ilyenek leginkább csak háttérzenének alkalmasak. Odafigyelni rá nehezemre esik.
Jó lemez, az előzőn talán hajszállal erősebb dalok voltak.
Hiába a jó énekes, ha ennyire semmitmondóan üres a zene, ennyire középszerűek a dalok. Erősen felejtős kategória.
Jó anyag, a tempó lehetne talán picit még változatosabb, de így is jó.
Kedvelem ezt a bandát, viszont az előző lemezük nekem jobban tetszett, legalábbis jelenleg. A pontszám még változhat.
Két számot találtam jónak (Shadow Work és a rövidke Wolf at Your Door), a többi nem érdemel túl sok figyelmet. Összességében átlagos lemez.
Teljesen egyetértek insomnium véleményével, azzal a különbséggel, hogy 65 perc thrash nekem nem vicc hanem tragédia. :-) A pontszámnál nem tudom nem figyelembe venni, hogy mennyire utálom már a végére, fele ilyen hosszúságban biztos többet kapott volna.
Hangulatos, változatos, jó.
Soha nem éreztem öncélúnak Tamás lemezeit, most is alázattal közelített a zenei anyaghoz. A lehetőségekhez képest korrekt a sound is, már csak a billentyűs hangszínek nem tetszenek igazán.
Jól állnak ezek az indusztriális elemek a bandának és a hangzást is sikerült eltalálni. Pozitív meglepetés.
Alkalmanként igazán jól esik hallgatni, máskor meg képtelen lennék egyhuzamban végigvinni. Igényes, odafigyelős zene. Jelen pillanatban ennyi..
Szépen hozza az ismert/tipikus stílusjegyeket és egy kis hangulati többlet is ott bujkál, de azért ez a lemez sem tesz gothic fanná.
Nem hiszem, hogy manapság sokakat hoz lázba ez a fajta heavy/power. Kiszámítható is, izgalommentes is, a figyelmet sem vonja magára. Profi tömegcikk.
Három évente egy lemez, nem kapkodó zenekarra vall. Nem baj, volt idő megrágni a témákat és ez hallatszik is. A jelen felhozatal legjobb black jellegű lemeze.
A kora '70-es évek progrock zenéje is ott van erősen, - amit különben csípek - de az összhatás nem győzött meg. Inkább csak a gitárszólók tetszettek.
Alapos stílus frissítésen esett át a banda. A korábbi lemezek brutális deahtmetálja mára megszelídült, technikásabbá vált és tele van izgalmas harmóniával. Jobban is tetszenek ezek a dalok.
A legutolsó jó Anthrax dal is feldolgozás volt 1988-ban...
Annyi mindent írtam volna még a kritikába, de nem akartam tovább nyáladzani. Hibátlan műalkotás!
Hiányzik a 777- Sect(s)-en fellelhető Epitome 2, 3, 4 és 6 hangulatvilága. A lekeverés sem annyira masszív, mint elődjénél, de szerethető anyag. A nyitó VII komfortos lebegését a VIII varázslatos transza koronázza meg. Nem rossz ez sem, nem rossz, na!
Ennél a lemeznél félre kell tenni a fejekben lévő zsibvásárt. Ezt nem lehet úgy hallgatni, hogy rákenról van, gyerekek, és nagyferó meg rockbajusz. Olyan egyszerű ez a zene, mint amilyen egyszerű a papa, aki vet, betakarít, fát vág, egyszerűen csak teszi a dolgát - panasz nélkül, csendesen. A válaszokat akkor kapod meg, ha nincs már kérdés. Nos, a Kauan hallgatása közben egyetlen kérdés sem merült fel bennem. (Hú, de bölcs lettem! XD )
Kellemes zene csodás hanggal párosítva. Nem csinált semmit ez a lemez, csak adott nem kevés felemelő pillanatot. Ennyi éppen elég.
Khm!
Első találkozás, nem vagyok nagy blackendekker. Du Ville Ville Vestland-nél megnyugvásomra kezdődött valami érdekesség is (nem a gitárszólóra gondolok). Ötletes a Myr bendzsós színesítése, de ha már van efféle, akkor ne ezzel a hangszerrel! Egy szépen kikevert csembaló például utaztató is lehetne, arról nem is beszélve hogy sokkal jobban illene a zenei közegbe. Amúgy semmi különös.
Tiszteletreméltó a múltidézés-akarás, de a Summer Tears-en kívül sajnos nem igazán bírt megfogni.
Olyan ez a lemez, mint a tejszínhab: jó is, finom is, de az éhséget önmagában nem csillapítja. Egyébként első találkozás. Hasonszőrű a C. Epidemic dallamos thrash/deathjéhez. A lassabb, kimértebb témák jobban állnak a Vile-nak. Pl. a Shadow Work című. Ez teljesen rendben van. A lemez második fele ebben a megközelítésben fogant: jobban megfogott, de a végére olyan lapos lett, mint a szomszéd Jolika néni popója.
Az Among the Livinget hallgattam tőlük kölyökkoromban, azóta semmi. Thrashanddekker sem vagyok, főleg a dallamos vonal áll tőlem távol. Nem dobogtatta meg a szívem. Nagaa! A Judas Priest elején a ritmushoz képest a dob is siet. Szoktak ilyet hatásfokozóként csinálni, de nem olyan mértékben, hogy a hallgató kihallhassa. Szerintem direkt van.
Ha asztalos lennék, mondhatnám, hogy nem rossz ez a farostlemez, de a szélein csiszolhattak volna még.
Nagyon jó lett a lemez!Igaz az előzeteseket is sokat hallgattam már ,de még így is okozott kellemes meglepetéseket.Rajongóként (mind a stílus mind a zenekar tekintetében)mondhatom azonban,hogy szerintem is túl hosszú ezért is a kevesebb pont.De ennek ellenére megéri rá időt szánni,mert egy kidolgozott ,változatos,profi munka született meg.Remélem a következő lemezig nem kell újabb 7 évet várni.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 194. 195. 196. 197. 198. 199. 200. 201. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2011. december 3.
Sheol 9000Sanyi baathory bahon bush Caayn Grimmjowgod insomnium Irsfa jpeter Linci lostmind17 Nagaarum ∑:
1. baathory
Thy Catafalque
Rengeteg
6 8 10 4 9 7 10 9 10 10 7 5 8.5 8.5
2. Linci
Kauan
Kuu...
6 7 8 8 8 6 9.5 4 9.5 8.5 10 5 8 7.8
3. insomnium
Farsot
Insects
8 7.5 6.5 5.5 5 4 7 9 9.5 7.5 8 5 8.5 7.2
4. Sheol
Autumn
Cold Comfort
9 6 6.5 6.5 7.5 7 5 5 8.5 5.5 7 5 8 7
5. Perszepeta
Taake
Noregs Vaapen
8 6 8 5.5 4 3 6 7 8 8.5 7 3 9 6.8
6. Pistike66
Blut Aus Nord
777 - The Desanctification
8 6.5 9 2 3 1 9.5 7.5 7 7.5 6.5 3 10 6.8
7. oldboy
Hammers of Misfortun...
17th Street
4 8 5 8 7 5 7.5 5 8 5 7 5 9 6.6
8. 9000Sanyi
Anthrax
Worship Music
3 8 8.5 7.5 8 8 6 5 7 6.5 7 8 5 6.6
9. viribusunitis
Vile
Metamorphosis
6 5.5 7.5 6.5 5 4 4 6.5 6 7 6 6 7 6.1
10. bahon
Astral Doors
Jerusalem
5 6 3 9 7 10 5 9 3 3 5.5 7 2 5.3
∑:
6.3 6.9 7.2 6.3 6.4 5.5 7 6.7 7.7 6.9 7.1 5.2 7.5 6.9
Pistike66 2011. december 3., szombat, 14:55
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz oldboy üzenetére:



Talán... (whistle)
De persze így fair! (yes)

Az előbb itt volt, de mire megírtam a privit, elment.
oldboy 2011. december 3., szombat, 14:54
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz Pistike66 üzenetére:


Majd ha kiderül, hogy Nightprowler akar-e még pontozni. Megkérdeztem tőle privátban, talán válaszol.


Talán... (whistle)
De persze így fair! (yes)
Pistike66 2011. december 3., szombat, 14:53
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz oldboy üzenetére:

Szerintem indulhat az új kör...

Majd ha kiderül, hogy Nightprowler akar-e még pontozni. Megkérdeztem tőle privátban, talán válaszol.
oldboy 2011. december 3., szombat, 14:51
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Szerintem indulhat az új kör...
Sheol 2011. december 3., szombat, 12:29
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Nocsak, Caayn is meg bush is betoppant így a végére. (wtf)
Nagyon helyes! (yes)

(Taake komment nagyon nagy! (hrhr) )
--

Sheol 2011. december 2., péntek, 21:22
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Persze, peta mindent lát! :-D
--

Perszepeta 2011. december 2., péntek, 21:08
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Sheol, sejtettem hogy a TC-re vagy 10 pöttyöt adsz v alacsony pontszámot, ezért vártál ki vele eddig, de az én farkas szemem kiszúrta a turpisságod :-p
jpeter 2011. december 1., csütörtök, 12:38
jpeter
Csatlakozott:
2006. szeptember 12.
Hozzászólások: 1044
Válasz Sheol üzenetére:



Ez nem betartás kérdése, mindenki úgy csinálja ahogy jó neki. :-)
Én pl. biztosan nem nézem meg addig mások pontjait amíg nem végeztem a pontozással, mert így lesznek a legőszintébbek az enyémek.
Persze, szerintem mindenki igyekszik csak saját magára hallgatni, de azért fene sem tudja, hogy tudat alatt hogyan működnek a dolgok. :-D
Ha rajtam múlna egyébként, senki sem látna egy árva pontot sem a forduló végéig, de azt el kell ismernem, hogy ez is rengeteg problémát felvetne, szóval olyan sosem lesz valószínűleg.

Szerintem biztosan működik ez a tudat alatt dolog.
A másik viszont, hogy néha jó reagálni egy-egy kommentre. Pláne, ha szórakoztató a téma.
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.071 seconds to render