Én eddig csak a második meg harmadik Dream Theater lemezt ismertem, de azokat se hallottam vagy 18 éve. Úgyhogy nem hasonlítom hozzá. Ez a nyeszlett gyerekhang elég vicces volt. Jó lehet ez óvodásoknak a napközibe.
Ez se jobb az Infernal War-nál. Én a black metalt se így szeretem meg a death metalt se. Itt is annyira átlagos minden.
Nálam a death metal stílusban nem válik be az egyhangú reszelgetés. Könnyed is volt , meg unalmas is. Pont ezeknek nem kellett volna.
Ez inkább idegesített minden szempontból. Egy jó témára nem kaptam fel a fejem. A Necrophobic - Bloodhymns albuma köröket ver erre. A baj az,hogy darálnak rendesen ami szimpatikus, de azon kívül semmi nem történik. Stílusában közepes. Persze csak nekem.
Nekem ezen a lemezen van bőven amit nem szeretek a stílusban. Béna női ének, váltott ének, teátrális hangzás. Valahogy meg mindig olyan röhejes együttes volt nekem.
Végre van valami életjel. A Dolmen meg az Élet nekem sokat jelentettek. Szerintem még "fejlődtek" is. Jó lenne ha évenként adnának ki valamit "magukból", mert szeretek azonosulni velük.
Nekem nincs igényem az "igényes" zenékre. Ha valami nem tetszik hiába minőségi nem adok rá plusz pontot. Voltak hangulatosabb részek amik tetszettek, de ez nem az én zeném. Kb. ebben a stílusban van egy kedvencem oxt elvagyok azzal. Több nem kell.
Ebben a közegben a Dust Sculptures sokkal jobban tetszett. Háttérzenének elmegy mert nem rossz, de nem is valami nagy szám.
A Summoning nem érdekel. Ez sokkal jobb. Nekem nagyon tetszett, minden amatőrizmusa ellenére.
Az ének nem volt egy nagy was ist das. Jól el is szúrta, az egyébként hangulatos bár nem kiemelkedő zenét. De inkább ez, mint a nekem túl mai lengyel vonulat.
Én sem így szeretem a death metált. :) Éppenséggel hallgatható meg minden, de tényleg eléggé felszínesen karcolgatja csak azt a lényeget, ami a death metál "valója" és sava borsa.
Az intenzitás megvan, a dalírói véna csak halványabban. Egyszer-egyszer hasznos, de inkább nem raknám el későbbre.
Na most egy kicsit lepörgettem magamban hogy hallottam-e én COF-ot valaha...szerintem csak a Darkly,Darkly...-t pár éve. Ahhoz képest biztosan jobb, de nagyon nincs előttem hogy mit tudott a csapat régen.
2 éve hallgattam anno az EP-jüket, annyira nem nyűgözött le, de első nagylemezként már egész tisztességesa anyaggal álltak elő.
Attól félek hogy ezt komolyan gondolták....:{
Ha nem nézek oda és eltekintek a vokáltól egész kellemes zene. Sok tapasztaltabb zenekar is büszke lehetne egy ilyen teljesítményre. Valószínűleg bármit el tudnak játszani és ha megtalálják a saját útjukat sokat fogunk még hallani róluk. Most azért hívhattak volna egy kiforrottabb hangot.
Basszus! Pedig már tervbe volt véve , hogy beajánlom. Már "régóta" ott figyel a könyvjelzők között. Jó anyag.
Jóformán az első perctől untam. Végig ugyanaz a ritmus, ugyanaz a béna vokál. Néhány pillanatni gitárszólóért meg a borítóért 2 pont. Soha többé!
Zsigerből jön meg megy a zúzás ezerrel meg hangulatom is volt hozzá, technikailag nem nagyon lehet belekötni, de hiányzik belőle az ötletesség, a változatosság ami arra ingerelne hogy újra meg újra meg akarjam hallgatni.
Olyan mint a sportleves; mindent bele. Van itt minden: black, szimfo, opera, trash, death, csak valahogy a koncepció nem áll össze egységgé. Eddig se szerettem őket eztán sem fogom.
Majdnem bedőltem. Hatásvadász ripacs ömlengés lett a végére. Pedig felületes hallgatáskor hatásosnak tűnt. A csúcs meg a Csend. Azér' ennyire ne legyünk má' művészek! Voltak hatásos pillanatok is de nagyon hullámzó teljesítmény.
Az előző lemezükkel próbálkoztam, de az valamiért nem kapott el. Első felületes hallgatásra ez sem, de utána jól megfogott. A korai Leprous nekem is beugrott főleg a The Moth-ban. Kicsit félve mondom de még a Pink Floyd is.
Nem tudom mit szednek mit isznak, vagy mit szívnak mostanában Lengyelországban de ontják a jobbnál jobb lemezeket. Ez is úgy tökéletes ahogy van.
A monoton végtelen témaismételgetéseken a rekedt krákogás sem segít.
Hogy lehet így elqúrni egy ilyen hangulatos zenét egy ilyen idegesítő vokállal? Pedig olyan jól indult...
Ezt hallgassa akinek készült, nekem biztos nem.
Nem volt rossz, de semmi több.
Deff and Roll..... jeeeeee!!!! Lehet hülyén hangzik de egyszerűen jó kedvem lesz az albumaiktól.Azért nem kapnak 10 pontot mert volt már jobb albumuk is.
Semmi nem maradt meg belőle, pedig 3szor neki futottam, valahogy ez olyan félkésznek tűnik, pedig nem az.
Egyre komolytalanabb amit csinálnak, őszinteség nem sok van benne.
Számomra Örömteli , hogy még léteznek.A fanyalgók meg rúgjanak sínbe.
Technikás meg progresszív meg tiszta meg igényes meg korrekt meg langyos , meghallgattam egyszer, de többet nem fogom.
Pont annyira és pont úgy élveztem mint a Kingcrowt.
Hát a Summoningal való hasonlóság tagadhatatlan, de közel se olyan meggyőzőek.
A vokál lehetett volna színesebb, a dalok száma kevesebb.Megmondom öszíntén egy idő után hangosan röhögtem. :)
Van pár jó téma... DT párhuzamot meg nem érzem túlzottan, ez annál messze ötlettelenebb.
Eddig a kör felfedezettje számomra. A borítót nagyon imádom, a zenét is, csak kissé hosszú. Ekkora adagban fárasztó tud lenni, de félreteszem télire...Taigával egyetemben.
Csak a többiek hozzászólásaiból pedzegetem, hogy ez death metal akart lenni. Inkább emlékeztetett egy középkategóriás rock bandára akik negróhiányos énekessel kénytelenek lenyomni egy koncertet.
Kegyetlen kis féreg ez, ami mohón zabálja fel belülről az ember agyát. Minőségben, jó témákban sem szűkölködik, de nálam a 10 pontos lemeznek hangulata is van, méghozzá nem tucat. Hiányzik a varázslat, a mágia.
A legjobb lemezeik is erős nyolcasok lettek volna...
Egyedi, utánozhatatlan, hangulatos és ugyanakkor egy nagy nulla.
Csúcs a hangszerelés és a játék, de mindemellett végtelenül elcsépelt, unalmas kópia ami véletlenül sem hagyná el a maga komfortzónáját.
Hangulat oké, egyediség megkérdőjelezhető.
Infernal War ellentéte: hangulat a köbön, ötletek és színvonal messze az átlag alatt.
Bántóan középszerű a csapat munkássága, a helyzetet pedig nehezíti hogy a lemezeik nagyban hasonlítanak egymásra. Most is lement kétszer, ahogy az előzőek is, de a két év múlva megjelenőig nem kerülnek elő az tuti.
Elég komoly fordulatszámon gyalulják végig a lemezt, mondjuk nem A-ligás produkció, de tetszett.
Nem olyan rosszak ám az újkori lemezeik. Ezt is szívesen hallgattam...
Zeneileg nem egy nagy teljesítmény,de tud azért működni megfelelő hangulatban.
Igényes, de én nem nagyon tudom ezeket a fajta zenéket élvezni. Esetleg ha néha-néha kicsipek egy jó számot...
Nem nagyon érte el az ingerküszöböt.
Pár olcsó megoldást leszámítva kreatív, élvezetes és hangulatos. Szerencsére annyira nem hasonlít a Summoning-re! :D
Ebből egy negyed óra bőven elég volt az idegeimnek, pedig azért szoktam állni a sarat. Szerintem a hangszeres játék sem menti meg a lemezt...
Nem tetszik itt nekem semmi sem. Megcsinált valami ez, amin szerintem annyit és annyian dolgoztak, hogy megtévesztő a maskara. Ez az amerikai babymetal.
A pergő keverése a blastok alatt annyira szar, hogy legalább két pontot vesztett nálam az élvezeti faktorból. Egyébként korrekt lemez.
Nevetségesen igénytelen hulladék. Már az első dal alatt tudtam, hogy németek, pedig nem ismertem őket.
Számomra pont így szólal meg egy tempós kíméletlen black lemez. Lehetne persze ötletesebb, de minek? Az ötletelést hagyjuk meg a Portnoy csemetéknek...
Sosem szerettem a bandát különösebben, némely megmozdulásuk és albumuk pedig kimondottan taszított. Ez a mostani teljesen hallgatható, konzum lemez. Zeneileg korrekt, de totál súlytalan.
Mi a...??? Hát ez valami fertelmesen tré. Ez a midi filmzene prüntyögés és ez a keménykedően mélyített szövegmondás, persze hihetetlen mélységes mondandóval... A kettes dal kimondottan facepalm úgy ahogy van. Attól, hogy nagy kesergős én még nem esek hasra tőle. Inkább még jobban várom a friss Remetét.
Szinte tökéletes prog. rock lemez. Csodálatos munka. A fél pont levonás egyedül totálisan szubjektív okkal történt. Az elektromos gitár hangzása nem tetszik. De ez összességében csak egy hajszálnyi probléma.
Tudjátok mi a helyzet? Az, hogy nálam nagyon kifutott ez a hörgős / tisztaénekes progresszívkedés. Telítődtem, elvesztette a varázsát, kezd az egész stílus egyen ruhát ölteni. Minden profi, minden hangulat tetszik, de ezerszer szívesebben hallgatom a Kingcrow-t, csak hogy ebből a körböl említsek ellenpéldát, de lehetne ezer bandát felsorolni.
Többnyire untam. Summoningból számomra pont elég és tökéletes az az egy szem.
Nem rossz ez, van hangulata és engem még a sikítozás sem zavarna, ha levágta volna a minden sor előtt feltűnő "hűűű" levegővételt. Na az a vicc kategória.
Ezekben a szemtelenül fiatal zenészekben ott pezseg valami, az biztos! A tagok, akik közé Mike Portnoy fia is felsorakozott, 15-16 évesek. Persze, egyértelműen a Dream Theater hatott rájuk a legjobban, és az is hallatszik, hogy kicsit többet akarnak, mint amennyit jelenleg elbírnak, de érződik a tinédzser tűz, rengeteg jó téma van a lemezen, jó a fickónak a hangja, még ha még érnie is kell egy kicsit (az ordibálós éneket részemről el is hagyhatnák) és nézzétek majd meg, ez csak a kezdet, ezekkel a fiúkkal még komolyan számolnunk kell a jövőben!
Elér egy bizonyos minőségi szintet, több mai black metal produkcióval egyetemben, de néhány részletet leszámítva, képtelen igazán fogós dalokban gondolkodni.
A death metal (az egyik kedvenc zenei irányzatom) számos alfajának lápjaiba szívesen merülök nyakig. Az efféle sekély pocsolyákat azonban, bármennyire arrogánsan is hangzik, ki szoktam kerülni. Ezt az acsargást pedig még az újkori Chris Barnestól is nehezen tolerálom (pedig amit a karrierje során, a Maximum Violence-szel bezárólag csinált, arra egyfajta etalonként tekintek); ami a zenét illeti, az én ízlésemnek túl langyos és felszínes. Néhány kivétellel, engem a komolyabb dolgok fognak meg igazán, ezt meg nem tudom komolyan venni.
Gyűrik a fiúk rendesen, pihenés nélkül. Az intenzitással semmi bajom, annak megvan az elsöprő ereje, és biztos nem könnyű ilyen őrlés mellett fogós dalokat írni, de sokaknak sikerült már, úgyhogy nem ártana erre jobban odafigyelni.
Valóban van ebben minden, de én úgy érzem, hogy a thrash, death és egyéb elemek iszonyú energiát, vérfrissítést kölcsönöznek a daloknak. Hallatszik a frissesség, a lendület, és az, hogy tele vannak jó ötletekkel (nem volt ez mindig így). A riffek gyilkosak, a dallamok fülbemászóak, és megfelelő adagot kapunk mindenből, méghozzá jól összerakva. Az előzetesen közzétett dalok előtt borzasztó szkeptikus voltam, most viszont meggyőztek.
Pontosan tudom, milyen hangulatban kell lennem, és mikor kell ezt majd hallgatnom, hogy működjön a kapcsolat az Öröm és köztem, úgyhogy ezt megjegyzem magamnak. A szövegek nagyon jók és sokat hozzátesznek a hangulathoz. Az egész koncepció, lemezborító, zenekarnév, albumcím, maga az előadásmód rendkívül szimpatikus. Ha a szavalást kiegészítené valamilyen éteri dallamokat produkáló tiszta ének (férfi vagy női), akkor bele se kötnék semmibe.
Nagyszerű progresszív metal lemez. A Riverside-ra és a Leprousra emlékeztet. Több mint kellemes hallgatnivaló.
Tetszetős Opeth-szerű muzsika, nem eget rengető, de jó dalokkal. Többször is előkerül majd. Kifejezetten jólesett.
Megvan a varázsa ennek a zenének is. Tolkien világát nagyon szeretem, viszont annyian feldolgozták már zenében, hogy már alig tud meghatni a dolog. Úgy alakult, hogy sikerült barlangok, erdők között, viharban meghallgatni. Nem egy mindennapi élmény, azt el kell ismernem. A hétköznapokban viszont nem fogom feltenni.
Sikerült! Végighallgattam. Most valami új kihívás elé kell néznem... Nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy lássam az énekes arcát civilben, és a Metal Archives-on meg is találtam. Sosem néztem volna ki belőle...
Nincs bennem előítélet, de ez nem tetszett. Mondanám hogy korukhoz képest azért nem rossz, csakhogy jó pár svéd csapat anno a 90-es évek hajnalán hasonló életkorban rakott le alapműveket...
Jók a lemezen fellelhető hangulatok, de semmi karakter, semmi egyéni íz.
Masszív másod-harmadvonal. Nálam kicsit a Jungle Rot, Disbelief-féle csapatokra emlékeztet a munkásságuk. jelen vannak, hallgathatóak a lemezeik, de semmi kiugrót nem érdemes várni....
Kicsit olyasmi mint a régi Impaled Nazarene...begyüvős!
Legjobb időszakukban is gagyinak tartottam őket, nincs ez másképp manapság sem.
Nem rossz...kicsit olyan, mint volt anno az Avar : Csend éve.
Úgy tűnik szépen beérett a csapat, megtalálták a saját stílusukat...
Hogy is mondjam, kellemes meg minden, de jellegtelen...
Ide is elég lesz egy szerényebb pontszám.
Mintha egyetlen egy dal ment volna 71 percig... Egyébként működött a dolog, de hallgatásról hallgatásra ötletszegényebbnek tűnt.
A lemezipar kb annyira haldoklik, hogy minden szart kiadnak annak, aki bárhogy is bejut egy stúdióba. Normális esetben itt apuci szólt volna a gyerkőcöknek, hogy ez még korai, az, hogy van némi fogalmatok arról, hogy kell hangszereken játszani, az még kevés az albumkiadáshoz. Például kezdhették volna azzal, hogy legalább alapjaiban eldöntik, milyen stílust szeretnének játszani.
Nagyon ehhez nincs mit hozzátenni, változatos, kíváló, rég volt olyan, hogy ennyire kellemes meglepetést okozott egy (nekem) ismeretlen banda. (Két hét múlva lehet tízes lesz.)
Felejtős.
Sok hallgatás után azért megmutatja az album erényeit és gyengéit egyaránt. Jóféle kis brutalizálás, és még csak azt se mondanám, hogy egykaptafa, mert igyekeztek a dalokba némi változatosságot becsempészni. Viszont nekem a 40 perc sok, illetve akkor nem, ha tényleg minden dal kiemelkedően jó (itt azért erről szó sincs.) Az ideális egy split lenne, egy hasonló zenekarral, 2-2 dal, 15-18 perc játékidővel.
Párszor meghallgatom az albumaikat és ez az előzőekhez képest jobbnak tűnik.
Áúúúúúúúúúúúúú................Sorry....
Korrekt, de valahogy nem üt át úgy, hogy lelkesedjek érte.
Van egy jó csomó kiváló Opeth album, így ha ahhoz van kedvem, azokat hallgatom. Nem játszanak rosszul, beletették azt, ami kell, de totál feleslegesnek érzem.
Sajnálom, nekem ez értékelhetetlen...
Több mint egy óráig hallgatni azt, hogy valaki (szinte végig) egy hangon visít-sikít, azt én nem tudom élvezni.
Soha nem szerettem a Dream Theatert sem de ez még annál is rosszabb
Lengyel extreme folk black metal? Ide vele...elég rendesen a lejátszóban ragadt
Személy szerint a kísérletezős death metalért jobban oda vagyok...nekem ez monoton elég lett
Sima év végi top 10es....és szívesen Zoli
Mainstream black metal a gyenge fajtából
Mostanában egyre több doom zenét hallgatok...de nem ebből a fajtából
Jó kis lemez, egy kicsivel több hörgéssel még jobb lenne
Elég egyhangúak a témák a végére simán untam már...
Instrumentális verzióba szívesebben hallgatnám a lemezt....a énekes vonyítása valami katasztrófa
Vigyázni kell azzal a kijelentéssel, hogy fiatalok, nem baj, ha nem jó még. Sok metál alapvetést raktak le a 80-as,90-es években és általában nem a 30-40-es éveikben járó fószerek.
Amúgy meg nem tudom, ez milyen, engem hidegen hagy.
Nem egyszer hallgatós. Egyelőre ennyi.
Valahogy az az érzésem, hogy megpróbálják lemásolni a Six Feet Undert, csak elég bénán sikerül nekik.
Jópofa zúzás, de 10 perc és megunom. Számomra sem közvetít hangulatot és egyébként meg fárasztó is a végig ezerrel darálás.
Most egy kicsit vissza is vettek, az előző lemezen több volt a thrash-death metalos elem. Én mindíg bírtam őket, bár a kétezres évek során teljesen kimaradtak. Az előző anyag kapcsán fedeztem fel őket újra, amit egy hirtelen rámtörő nosztalgiahullám hatására vettem meg részegen a Pincében.
A szövegek direkt ilyen izék? A narráció stílusa a másik, amitől itt a falra mászok. A zene jó, bár nem elég erős, hogy instrumentálisan megállja a helyét, pedig én ezt max úgy tudnám élvezni. Nem ismertem őket, de nem bánom.
Hallani, hogy műfajában jó, de nem fogom hallgatni...
Kellemes
Először megörültem, hogy de jó, Summoning klón, de sajnos messze van ez még a példaképtől.
Egy időben nagyon sok ilyet hallgattam. Persze most is szeretem, csak már nem hoz annyira lázba az ötezeregyedik átlagos dsbm anyag.
Én nem fogok beállni a DT becsmérlők közé, mivel nagyon szerettem őket sokáig, igaz, hogy azután elég sokat vesztettek a varázsukból. Ezt a zenét viszont üresnek érzem, sőt, helyenként idegesít is, főleg az ordibálós részek.
Az előző Kings of Carnage elég sokszor megfordult a lejátszóban, de ezt sem érzem rosszabbnak. Nem szól hosszú távra, de néhány alkalomra kellemes hallgatnivaló.
Brutalitás bőven van, fantázia és hangulat jóval kevesebb.
Sokkal rosszabbra számítottam, ez egész érdekes lett. Mondjuk Dani hangja nem lett kellemesebb mostanra sem, de a dalok egész jók.
Eléggé megdöbbentő élmény... van olyan hangulat, amikor gondolkodás nélkül 10 pontot adnék rá, de most ez nincs meg, és szerintem nem is lesz olyan, legalábbis remélem. Mindenesetre elég rendesen le lehet hangolódni tőle. A szavalás szerintem pont jó ide, nagyon jól erősíti a depresszív hatását az egésznek. Nehéz, nagyon nehéz...
Nem túl karakteres, de nagyon kellemes hallgatnivaló valóban.
Tényleg nagyon elkoptatták ezt a stílust is. Emiatt nem igazán hoz lázba már az ilyen. Amúgy nincs vele gond, kellemes hallgatnivaló, csak nem érdekel annyira, mint régebben.
Szerintem nincs ezzel nagy gond, zeneileg teljesen rendben van a dolog, én nem érzek itt semmi különösebb amatőrizmust. Nyilván a hasonló világban mozgó Summoning szinvonalát nem éri el, de nem rossz.
Hangulatos, csak az album hosszát tekintve ez az egyhangú sikítás, ami egyébként illik ehhez a zenei formához, tényleg fárasztó.
Bizony, 10 év és három lemez múlva akár újra meghallgatnám őket. Most még inkább DT feldolgozásokat kéne nyomniuk.
Lengyel és progresszív black. Sztereotípiáknak pedig nincs helyük....!Napok óta hallgatom, és ez még sokáig így is marad.
Megbízható banda. Nekibuzdul az ember, jólesik, működik is ez a fajta pofonegyszerű death&roll. Aztán ahogy jött, távozik is a lejátszóból, maradandó nyomok nélkül.
Amíg nem tudnak markánsabb dalokat írni, eddig kérész életű lesz a kapcsolatunk. Az intenzitás önmagában már kevés.
Nem túl sokra értékelem az eddigi munkásságukat, de ez a lemez azért hallgatható. Ha nem lenne ennyire színpadias, hatásvadász, ugyanakkor kiszámítható is, többet is kaphatna.
Rá tudtam hangolódni elég gyorsan, de készséggel elismerem, hogy sok a ballaszt.
Ez a műfaj nem lételemem. Hallhatóan profik és a zene is kellően karakteres, mégsem akarom többször végighallgatni.
Lehetne kissé lendületesebb és a dalok sem túl erősek, de egyébként kellemes!
Tolkien világa rengeteg zenekart inspirált eddig is. Most Egyiptomból érkezett egy tisztelgő. Inkább kuriózum értéke van, bár elég hangulatos.
Ha valaki van annyira elvetemült, - márpedig elég sokan vagyunk - hogy szereti az orosz depresszív black végtelenül sivár, abszurd vonalát, az ne is keressen tovább. Itt mindent megtalálhat, amitől garantáltan nem lesz jobb napja....Persze egy késő novemberi jeges, ködös, nyúlós napon biztosan hatásosabb....
Mivel Mike Portnoy-nak köze van hozzá - nem kicsit - nem tekintem önálló produkciónak. (Véletlenül apuci szeme fénye is "legalább" úgy dobol, mintha egy Dream Theather albumról szólna a produkció.) - Én ezt nem veszem be! - Srácok, eladtátok a lelketeket az ördögnek - már ha volt egyáltalán - akit Mike Portnoy-nak hívnak. Pfeeeeeeeeeeej!
A népies hatások mentik meg igazából az albumot. Talán egy kicsit több csí - vagy fűszer kellett még volna. :)
Vállalhatatlan és műanyag. Ennyi.
Huh, rendesen odapörkölnek a srácok. - Lehet plágium, de akkor is: Black metal, én így szeretlek! :D - Hangzás: pipa, dalok hosszúsága: pipa, hangulat: pipa, brutalitás: pipa. Igazából nem találok rajta kapaszkodót, de nem is akarok. Hagyom inkább, had sodorjon magával. :) / Köszi az ajánlónak. - Talán még egy gondolat: le kéne őket hívni valami jó kis magyar fesztiválra.
Lassuk be, a Cruelty And The Beast albumuk volt számomra az etalon - a saját stílusukban. - Ezt most sem sikerült megfejelni, de legalább hallgatható az album. - Az akkori Nicholas Baker féle felállás volt a legmasszívabb, ez meg amolyan válogatott idegenlégiósokból álló "őszinte" zenekar. Persze aki szereti a pózerkedést annak lelke rajta. Lehet sok volt a vérfrissítés. Muhahahahahaaaaaaaaa...
Nem könnyű muzsika ez, de nagyon nem. - Talán egy két megoldásban változtattam volna a zenén, ha az én kezem munkája lenne, de ez nem is igazán fontos. - Számomra rövid - most meg ez a baj muhahahaha... - de lehet pont ebben van az erőssége. :) - Csak beavatottaknak.
Elég érett produkció. Itt aztán tényleg minden a helyén van. - Aki szereti a Rush féle progresszivitást és elege van a Dream Theather túlgondolt, túlzsúfolt, öncélú hencegéséből, annak ez aranybánya. :)
Akit kivert a legutóbbi, mindenféle hörgős felhangot mellőző Opeth album, az itt bepótolhatja. - Jónak elég jó lett a korong - bár lehet, hogy az Mikael Åkerfeldt rajongók gyűlölni fogják. Az ilyesfajta progresszivitás jobban elszórakoztatja az embert. :)
Néha rendesen elcsodálkozom, hogy egyes emberek mi mindent értenek zene alatt. - Lehet az én készülékemben van a baj... - Talán egy jó producer csodákra lenne képes ezzel az albummal.
Csatlakozom a boymesterhez elmondottakhoz.
Ez úgy szólal meg, ahogy kellene... de szerintem senki nem erre számított. Ezt én sem veszem be, hogy a tökik ilyen minőségben nyomulnak önerőből. A Dream-es áthallasok pedig már kínosak. Ha nem tudnám, hogy kik ők, akkor egy semleges 5-6 pontot osztanék, de látva ezt a felallast... még a fiatalos lendületet sem merem értékelni...így kapnak egy kövér 1-est
Már megint lengyel black. De talán többet is illene mondani az albumról. Elég frissítően kezelik a folkos elemeket és a progresszióval sem bánnak fukarul. A sokadik ilyen csuda lemez után már nem tudok akkora csodálattal tekinteni a lengyel black/death hordákra. Ettől függetlenül nagyon profi és szórakoztató az anyag