Na még egy zenekar Stockholmból. A megfelelt jelzést megkapták, éppúgy, mint legutóbb, én azért felfedezni véltem kiváló dallamokat és igényesen összerakott dalokat is, az erőteljes megszólalásuk is jól esett, valószínűleg csak a versenytársaihoz mérten érzem mégis ingerszegénynek, nem saját magukhoz képest.
Az elején valami nagyon hangulatos black metal dologra számítottam, de gondolom a pontszám tükrözi, hogy nem igazán azt kaptam.
A Csend utca és a Mit nekem ugyan sokkal jobban megfogott anno, de ez így még mindig nagyon szép és jó. Itt most erős a kísértés, hogy adjak fél pontot arra, hogy a Képzelt Város olyan magyar zenekar, amit lehet külhoni pajtásoknak mutogatni, hogy "nézd már, nekünk is van minőségi post-rock zenekarunk Mordorban", és a visszajelzés pozitív lesz.. de nem adok, elég ennyi.
A hangzás tényleg lehetne jobb, de egyébként nekem tetszett, ötletes, erőteljes zene, ahol az ember folyton arra vár, hogy valami rekedted hangú férfiénekes rázendítsen, de nem teszi meg, aminek egyébként örülök.
Mit keres ez itt hátul? Szivárványnál színesebb, szórakoztató, szerethető (hamar kifogytam az alliterációs lehetőségekből), szuper avantgárd lemez, számomra szinte megunhatatlan.
Vártam, hogy valamiben több legyen, jobb legyen, nem igazán lett. A női sírás bedobása és a "nagyon félelmetes" szinti pedig valami olyan színpadias hatáskeltés irányába mutat, aminek itt nem volna helye.
Zseniális úgy, ahogy van, az ötlet és a kivitelezés is, tökéletesen sikerült a kibővült felállást kihasználni, talán minden eddiginél játékosabb lett. És ez jó.
Leginkább egy rosszul sikerült disznóvágást sikerült ehhez vizionálnom, ahol a jószág megszökik, ezért mindenki ordít mindenkivel, csapkod amerre lát, és időnként ismeretlen okból elhangzik egy gitárszóló. Még a pálinkázást korán túlzásba vivő tag is "megszólal" a második számban, ezzel már kifejezetten életszerű lett a kép, de hiába vagyok megint falusi, ez rohadtul nem dob fel.
Ezt sem csinálhatja mindenki jól. Szép, de üres. (És az igazat megvallva nem értem, mit keres ennél shoegaze meg post-black metal megjelölés mindenhol, nem mintha ez számítana.)
Nem valami sok zenekarnak sikerül ennyire profi zenét úgy játszani, hogy amellett még hallgatóbarát is legyen, ne csak az öncélúság dőljön belőle. Időnként bizonyára végig fogom még hallgatni, ha valami nagyon igényesre vágyom.
Sok hasonlót hallgatok, a The Hunt is bekerül a nagy kalapba, mert megérdemli. Még ha nem is mindegyik dal üti meg a mércét.
Egy forró vasárnap délutánon, vasalás közben, meccsre várva, nincs is jobb, mint egy kis romantikus fülkürtőbe hányás.
Nélkülük repülök tovább.
Rántott hús helyett csak a prézli. Jó ez, de kevés; és nem ragad a fogam közé.
Csak a számvégi idétlenségek túlzott elburjánzása miatt nem tökéletes. Egyébként pedig: lásd kritika!
Csak a szokásos agresszív, acsarkodó csapkolódás a félelemkeltés nevetséges eszközeivel. A bürittyölés miatt pedig szívem szerint még ezt a satnya két pontot is megfelezném. Ez most komolyan felidegesített! És gyanítom továbbra is ontja majd a zeneipar az efféle értéket.
Ők nem franciák??? Soha nem hallgattam tőlük lemezt, de nagyon hangulatos, kimondottan tetszik! Csak kár, hogy sokhelyütt pelyvás.
Vannak értékei, de csak mint az inkvizíciónak voltak.
A fogászati váróterem hangulatával tör az ártatlan hallgatóra. És az éles hangzás, hmmm..., az valami fantasztikus; masni kötődik tőle a gerincvelőmre.
Nem tudok hanyatt esni tőle, pedig minden földből valamennyire is kiállónak nekimegyek szánt-szándékkal. Tömegével vannak nagyon jó részek, de egy dal sem tetszik elejétől a végéig. Ilyenkor mit lehet tenni? Bármit adok rá, hazugság.
Jaj, ne, heavy. Nem, és nem. És azok a dalcímek! Az a szöveg!
Tökéletesen véleménytelen vagyok a lemezzel kapcsolatban. Lement 2-szer is, és akkor is.
Nagyon hangulatos zene. Viszont ének nélkül kérném. Néhol a saját szórakoztatásomra azt kívántam, bárcsak héliumos hangon is megszólalna, akkor legalább tuti, hogy vicc. Na jó, ennyire azért nem volt rossz, 8 pont.
Nemhogy hidegen hagy a rossz hangzás, de még tetszik is a hangulat misztikuma miatt. Kicsit olyan, mintha nem akartak volna az egésszel túl sokat foglalkozni, és kiadtak volna restségből néhány munkaverziót egy lemezen. Nem baj. Nálam mit sem vont le az élvezhetőségből. Jó ez.
Lefárasztott. Változatos, de számomra nem izgalmas.
Valóban érezhetőek a néhol elég egyértelmű hatások, és valóban ramaty volt a sírás (Jonathan Davis-nek valahogy jobban elhittem, mikor hasonlót művelt a Daddy-ben), de nekem tetszett. Egyszer sem untam és nagy esély van rá, hogy többször elő fogom venni.
Érdekes, érdekes. Magamtól sosem hallgatnék ilyet, úgyhogy végül is köszönöm az élményt. Bevallom, háttérzeneként ment, és csak nem úsztam meg a héliumos hangot. :) A vége felé haladva egyre jobb volt, az eleje nem tetszett annyira. Hasonlónak a Mars Volta ugrott be. A borító fura, nem ilyet képzelnék a zenéhez.
Nem egy Nile, nem egy Sikth, de mindenképpen egy energiabomba. Felbőszültem, gondolom ez volt a cél. Mivel a hangzás túl steril ahhoz, hogy hangulatot adjon át, biztos nem alkalmas délutáni sziesztához és relaxálni sem erre fogok. A számok kissé egyformák, a gitárszólók sem illenek nagyon bele, azonban a vaddisznó és a kis patkány kellemes orgánumukkal tettek róla, hogy jól érezzem magam közben. És a végén már hangulat is volt!
Egy nagy balalajka-kása. Elejétől a végéig ugyanolyan.
Sting, Ayreon, Pink Floyd ugrottak be a hallgatása közben, de nem tudom azt mondani, hogy bármivel megfogott volna.
Egyszerű mint a pofon, de mégis jó.
Nem az én műfajom. Kása. Bocs :-)
Azért is tetszik, mert kicsit olyan Eleven Hold-os. Zselenszky-ék első három lemezüket anno sokszor hallgattam. Talán még feljebb is mehet a pontszámom.
Nem is rossz, de a lemez keverése... :-)
...ahogy a francia Blut Aus Nord testvéri zenekarukat, úgy őket sem fogom megkedvelni. Nem olyan rossz ez, de nekem ez nagyon egysíkú gyorsvonat. :-) ...a lemez második fele valamivel jobb, de ennyi.
Alapvetően nem kedvelem ezt a death grindcore műfajt, de Travis Ryan valami ultra brutálisan nyomja és vannak egész jó témák is. Faltöréshez - No.1
broaf-al kell egyetértenem. Az If Only The Seas Were Merciful című dal tetszett a legjobban.
A Wolf's Return-t és a Monumentet nagyon imádtam/imádom, valamennyire még az Iron Will is bejött...de hogy azt a zenei világot miért adták fel mostanra, nem értem!
Nagyon ajánlott black hallgatnivaló! Hangulatos, ötletes, nehezen megunható. Borító is rég tetszett már ennyire, főleg a másik változat.
Az alteres, intellektüelkedő vokál miatt kizárt hogy bármikor is elővegyem, pedig az olyan szerzemény, mint pl. a Végtelen féltér, közel max pontos...Bűn volt nem meghagyni instrumentálisnak a dalokat...Ha pedig hozzáveszem hogy egy indie rock jegyet magán viselő zenekart sem viselek el...
A hangzás minősíthetetlen, ezáltal az élvezhetőség eleve hátrányból indul, de e felett még mindig szemet tudnék hunyni, ha a beltartalom legalább 10 másodpercnyi érdekességgel tudna szolgálni. Sok lesz már a kétpontosokból erre a körre...
Ha van zenekar, akinek a zenéjétől mindig is undorodtam, az a Sigh. Ezt a viszolygást az új album csak fokozta.
Gyakorlatilag mindegy milyen pontszámot kap ez a lemez; Karciusékat befogni nem tudja, a Képzelt Város pedig nem veszélyes rá. Csak mellékesen említve, tetszett...
Nagyon sok mindenre vevő vagyok úgy általában a zenét tekintve, de azért mindig felbukkan valami ami erős fejvakarásra késztet. Különösképpen sosem tudtam a DSO-val mit kezdeni eddig, a Pandora's Pinata ráadásul mégtovább feszítette azt a bizonyos húrt. Kínzás volt...
Ezen a sebességen, ilyen minőségben bármilyen mennyiségben jöhet a death/grind. Na mondjuk ha igazán érdekeset akartok hallani, ami beteg is és technikás is, akkor a Cephalic Carnage Anomalies lemezével tesztek próbát!
Több helyen is a Cold Body Radiation-től a Deer Twilight-ra emlékeztet, de azért az jobb anyag. Amúgy tök jó ilyen elhidegült zenét hallgatni amikor folyik az ember tökéről a víz!
Az ének szerintem néhol modorosságba csap át, egyébként engem is már elsőre meggyőzött a cucc. Fantasztikus, hogy egy mai anyag kapcsán emlegetni lehet régi pop-rock legendákat, mindezt úgy, hogy a végeredmény nagyon pofás!
Borzasztó nagy csalódás. Erőtlen, lomha és még talán a zenészek is unják. Egy Iron Will mellett ez szentségtörés.
kiváló, kiváló!
Nekem ez nem megy annyira le...
nem
Az eddigi vélemények és a pontok előtt döbbenten állok. Amikor az előző (egyébként kiváló) lemezüket ajánlottam, mindenki vért hányt és annak rendje szerint utolsó is lett. Most hogy elkészítették saját maguk paródiáját és a színvonal valahova Lagzi Lajcsi és a Duplakávé szintjére süllyedt, nagy a szerelem... hááát ti tudjátok. :)
Erős anyag. Az előző is az volt, ez is az!
Nekem a kettes lemez nem igazán tetszett, de ez a friss telitalálat. Vaskos, fullasztó és émelyítő. Pont mint egy barokkos vámpírballada...
A death/grind és grind zenekarok és zenék képezik azt a halmazt, amelyik az extrém vonulatból egyáltalán semmilyen érzelmet sem tud kiváltani belőlem. Egy dolgot hallok, hogy gyors. Ez viszont tényálladék, nem pedig érzés. Ettől függetlenül a CD érezhetően a krémbe tartozik, mert nem éreztem ellenállhatatlan késztetést a kikapcsolására.
nem
Nagyon ritkán érzem ezt a fajta kiteljesedett tökéletességet, amit ez a lemez zeneileg nyújt. A hangszerelés, a zenészi játék, a kompozíciók felépítettsége és a hangulat is páratlan! Brávó!
A DSO mellett ez is komoly csalódást okozott.
Nem tudom, hogy mennyi szerepe van a hőségnek, de szinte bármit nehezemre esik mostanában hallgatni. Ez a korong is ennek lett az áldozata, máskor akár többet is adtam volna rá.
Nekem is a vokál okozott problémát, sokkal jobb is lehetne az összhatás.
Meghallgattam, mást elég nehéz mondanom róla.
Az előző káosz kapott tőlem egy heteset, ez viszont egy fokkal jobban tetszik, így egyértelmű a pont.
Számomra semmi extrát nem nyújtott, csak szimplán jó volt.
Az előzőekhez képest csalódás. Jóindulattal hét.
Stílusuk krémjébe (húspépből és vérből) tartoznak.
Az időnként tikkasztó hőségben ez bizony dögunalom volt. Mintha a levegő még jobban "megállt" volna tőle.
Csak fárasztott, már az első napon is.
Nem a csordaszellem miatt, hanem azért mert untam. Az egyetlen pozitívum az énekes hangja; tisztára David Coverdale.
Jobban örültem volna, ha nem lenne ennyire eltúlozva a dörzspapír hangzás; hosszútávon károsodást okoz. Viszont különleges is, szép is, úgyhogy jár a jó pont.
Lehangoló és unalmas.
Egyenként a számok jók, de így együtt nem tetszik, olyan mint egy split album, mintha a dalok legalább 4 különböző zenekartól származnának, nincs köztük összefüggés, az egyik ilyen stílus, a másik olyan, együtt nem alkotnak egy egységes egészt. Ez most nem jött be.
Ezt is nagy nehezen végigszenvedtem. Egy fokkal rosszabb mint a DSO. Éccaka rémálmaimban kacsák fognak üldözni.
Igényes, egyedi (emp korábbi lemezükről úgy nyilatkozott kritikájában: "mintha visszafele játszanának egy-egy témát" na ez teljesen igaz erre a lemezre is), épp csak annyira avantgárd, ahogy én szeretem, változatos, és teljesen kiszámíthatatlan (pont mint én:) Az évvégi top 10-es listámban szerepelni fog ez a gyönyörű szörnyeteg. Csillagos tízes!
Nehezen viseltem. Nem is értem a majd' 90 ezer ember rajongását :S (fészbúk)
Ez számomra csak egy felesleges és értelmetlen acsarkodás.
Szeretem az efféle ambient/post-rock zenéket (Jakob, Sleepmakeswaves) Ez is tetszik. Közepétől, Lullabye... c.nótától erősebbnek érzem. Álmodozóknak ajánlott!
Nekem a többiek által felsoroltakon kívül még Sade kisasszony zenéje/előadásmódja ugrott be. Kellemes kis hallgatnivaló, de különösebben nem hozott lázba.
Gyengécske, szürkécske, rockocska.
Egy öreg berekedt méhész egymagában dünnyögve szegelgeti a kaptárt, hátul a méhek unottan zümmögnek.
Nem rossz, de csak ennyi.
Jól szól de sok az üres járat.
Hát ez nem semmi. A borító megér egy pontot. A dallamok is fülbemászóak. A gitárszólók se rosszak de amúgy meg néha idegesítő, néha vicces.
Ugyanaz, mint a Lunar csak itt már a méhész ideges, a méhek pedig türelmetlenek.
Ha ha ha. Jót nevettem
Egyszerre szórakoztató és idegesítő. Az ének szórakoztató, a dob idegesítő. A gitár témák néhol nagyon jók.
Ez egy nagy semmi.
Sting
Az ének jó, meg pár váltás. Egyébként halál tucat... Végülis kevésbé volt idegesítő, mint a Cattle Decapitation.
Nagyon hangulatos. Ráugrok a korábbi lemezeikre is. Ez a kilencedik :-o
Az éneket szokni kell. Néha hamiskás, de nem zavar. A ritmizálása inkább, bár lehet, hogy direkt ilyen. A magasabb tartományokban jobb a hangja Gergelynek. A zene kiváló.
Eléggé esetlen ez a keverés, és annyira a témák sem sütnek mindig, viszont van benne tér a merengéshez, az biztos. A harmadik számig eltartott, mire ráhangolódtam. A vége meg nagyon hozzásegített, hogy értékeljem. Jó zene ez.
Nem nehéz, csak nincs rajta fogás... A feléig állt a középértéken, de egy idő után rohadtul nagyon tényleg sajnos fájt nekem. Talán az a baj vele, hogy az egyébként hangulatos avantgárd elemekbe fullad bele az egész. Egyszer kiskoromban a szomszéd kislányánál vettem észre, hogy megcukrozza a kólát, mielőtt megissza. Ez is olyan. Csömör.
Nagyon élvezem, amiket a fhansziák csinálnak metál címszóval. Valószínű, hogy Bokor úrral egymás ellenpólusa vagyunk. Emlékeztet néha a Gojirára. Meghallgattam este mégegyszer a biztonság kedvéért, és az egyértelmű hatások ellenére sem érzem, hogy kevesebbet érdemelne. De... Mégis...
Iszonyúan fárasztó. A tisztán szimfónikus dal és a Mass Rapture viszont nagyon tetszettek. Egyedül ezek. Na jó... Még az utolsó is. A többi egyszerre zseniális és borzalmas. Fenéért kell azokat a rezeseket az elejétől a végéig fújni. Wagner is idegesítő néha emiatt.
Ennek igazából az értelmét nem tudom felfogni. És asszem mostantól kezd nagyon zavarni az irreális hangzás. Vicc ez a dob. A pig squeal is idegesít általában... Technikát nem vagyok hajlandó pontozni, és mivel kimondottan idegesített, de volt jópár eredeti fordulat benne pillanatokra (annyi ideig csak, hogy pont ne tudjam elkezdeni élvezni (The Monolith pl...)), legyen ennyi... Cserébe a szétlazított koponyavarrataimért.
Insomnium mindent elmondott helyettem.
Én csak (ÁL)progokat irtok. Ez meg egy kiváló kísérleti jazzrock zene. Sheollal meg Zebával csak a lélektelen technikai "másdolgomsincscsakagyakorlás" fickók produktumait irtjuk.
Hogy most a neves, nagy/multi kiadóhoz való szerződés, vagy egyéb dolog herélte ki ennyire a srácok zenéjét, nem tudnám megmondani... De tény, hogy nem érzem bennük azt a tüzet, lendületet, ami eddig a sajátjuk volt. Viszont érezhető az a szándék, miszerint idézzük meg egy csöppet a Sabbath Headless Cross és Tyr lemezét, de a "Vadászat" nótái közel sem olyan mágikusak, monumentálisak, mint a Martin-os BS albumok. Nem mondom, hogy rosszul esik a The Hunt hallgatása, de számomra túl puhány lett zeneileg...
A kását hangzásként nem annyira csípem, viszont cukorral és fahéjjal, netán kakaóval nagyon!
Lásd kritika!
Az érthetetlenül gyenge, hullámzó hangzást még sikerült tetézniük egy monoton, unalmas zenével...
Valami történt az előző lemezük óta! Vagy velük, vagy velem... Ugyanis ez tetszik! Ebben biztos közrejátszik a jóval összeszedettebb dobjáték, az élményszámba menő gitárszólók, és a hol space-es, hol csak szimplán bizarr zajok, effektek. És az olyan vendéghangszerek, mint konga, szaxi, stb.
Bush! Ez nem is gyorsvonat, hisz ritkán kapcsol nagyobb sebességre, inkább személyszállító, vagyis a középtempókkal variál. Zeneileg és hangulatilag is nagyon pöpec, mondjuk a Cold Room tiszta Gojira, még a tapping témákat is ugyanúgy sütik el, de talán pont ezért az a kedvenc nótám erről a kiváló lemezről.
Sokszor olyan érzésem volt, mintha Lusta Dick és vámpírdenevér cimborái tolnák a talpalávalót! :D Amúgy szerintem kevésbé komplex az előző lemezhez képest, de legalább olyan jó! Mondjuk a kettes album iszonyat dinamikus hangzása (és a dobos jazzes, dinamikus játéka) jobban tetszik, de a Pandora pinyátája is szépen szól! :P
A szinte minden dalban felbukkanó "disznólkodást" és az alapvetően gyors tempót (ami meg ugye a stílus sajátja) a helyén kezelve egy élvezetes korongot hallgathat a nagyérdemű. A több nótát is színesítő énekes részek sokat dobnak az összképen, abszolút kedvencem pedig a már a címe alapján is jókat ígérő Lifestalker, amiben a váltás, a bőgőtéma, a gitárszóló és a dallamos ének is kiváló! De a The Monolith is tetszetős ám!
A borító nagyon tetszik! A zene viszont olyan, mint a cover alapszíne, azaz szürke... Egyébként némi párhuzamot mutat a Képzelt Várossal, csak sokkal gyengébb annál.
Az első három albumuk instrumentális fúziós jazzt, progresszív rockot tartalmaz. Nem rosszak, viszont elég terjengősek, sok hangszeres magamutogatással, de hát valahogy ki kellett tölteni az ének hiánya okozta űrt... A The First Day-nek nagyon jót tett az ének megjelenése, viszont úgy érzem még nem teljesen vetkőzték le az instrumentális korszakukat. Sokszor esetlennek érzem az énekdallamokat/témákat, viszont a dalnok hangja tetszik. És bár zeneileg visszafogottabb, mint elődjei, egyúttal letisztultabb, izgalmasabb is. Talán idővel még jobban beérik a lemez, de nem biztos, ugyanis hangulati szempontból nem tartom kiemelkedőnek. A megelőlegezett bizalmat és az ezzel járó 8 pontot az előző lemezek tükrében kapja, önmagában egy erős hetest ér csak nálam. Per pillanat.
Egy olyan csapattól, amelyik csinált egy Iron Willt meg egy Wolf's Returnt, nem ezt vártam volna. Ha nem JB énekelne, akinek a hangját imádom, ennyit se kapna. Sajnálom a dolgot tényleg, ez a társulat sokkal többre képes.
Ez megint csak egy igen hangulatos, kiváló black metal lemez.
Minőségi, csak nem nekem szól, emiatt én rém unalmasnak találom.
A hangzás kritikán aluli, a zene meg izgalommentesen egyhangú. Ez most nem nyert.
Sokszínű, élvezetes kavalkád.
Kiváló, hangulatos és változatos zene, igazi francia minőség. :-)
Az előző lemez sokkal jobban tetszett, ez nem jön be. Ez nekem már túl sok, túl tömény. Émelyítő, ahogy Irsfa mondja, csak ez nálam nem pozitív értelmű.
A Cephalic Carnage és a Benighted mellett ők azok, akikben mindíg több fantáziát láttam a műfaj nagy átlagánál. Egész érdekes dolgokat tartalmaz ez a lemez is, csak legyen meg a tűrőképesség hozzá.
Szokásosan unalmas így ének nélkül.
Ez úgy zseniális ahogy van. Idevaló vagy sem, erről ezesetben nem is érdemes vitatkozni. Egyszerűen csodálatos és kész. Progirtók óvatosan közeledjenek hozzá! :-D
Manapság nagy ritkaság a jó tradicionális Heavy Metal lemez, de ez mindenképpen az. Ugyan nem jön be annyira, mint tavaly a Hell, vagy tavalyelőtt a Züül, de ez az album is nagyon adja. Kiváló dalok kiváló hangulattal, sokkal több nem is kell ehhez a műfajhoz! A lemez első fele 7, a második fele pedig 9 felé tendál. Úgy érzem, hogy a nyári szünet kitörtével itt bizony nagy Grand Magus pótlás lesz részemről :)
A manapság divatos Post-Black sorlemez, ami ugyan nem olyan rossz, de semmit nem vált ki belőlem.
Imádom minden pillanatát, szinte megérint ez a zene, a tudat, hogy magyarok pedig még jobbá teszi. Egyébként szerintem ez az eddigi legjobb kiadványuk.
Sajnos ez nagyon kevés. Az most hagyján, hogy ez évek óta a legszarabbul kevert Metal album, de minden dal egy bizonyos szűk kereten belül mozog, így már a 3. számnál rohadtul untam. Ráadásul tudván a "zenekar" hátterét, még tovább rombolja az összképet.
Akármennyire is akartam szeretni, sosem sikerült igazán. Nem rossz, de nem is lesz soha kedvenc
Jobb, mint amire számítottam. Egyedi ötletekben, vagy kapós megoldásokban nem bővelkedik, de a hangulatra nem lehet panasz. A Psalm IV második felében megbújó könyörgő sírás hatalmas ötlet, az nagyon átjött. Néhol még Thy Catafalque hatásokat is éreztem. Összességében tehát jó ez, de számomra helyenként elég lapos volt. Azt érzem, hogy vannak rajta húzó-számok és a maradék, ahol inkább a már jól bevált klisékhez nyúlnak vissza, ami nem nagy gond, de ha tudnak limitált mennyiségben kiemelkedőt nyújtani, akkor nekem abból egy kicsit mindig több kell.
Nem semmi zene. Őket is csak névről ismertem eddig, és most már csak egy kérdésem van: mi a szart hallottam? :D Tudtam, hogy nem mindennapi muzsikát tolnak, de erre azért nem számítottam. Igazán Metálnak nem is lehet nevezni... pontosabban nem az ős-metál rajongóknak készült, hanem egy kisebb rétegnek, akik viszont imádni fogják. Én hogyha nem is imádom, mindenképpen ott van a legérdekesebb dolgok közt, amit valaha hallottam és időre van szükségem, hogy teljesen kitapasztaljam.
A dob tényleg helyenként már elég idegesítő tud lenni. Az énekes nem rossz, de azért nem egy Julien Truchan. A maga műfajában korrekt lemez amúgy, de brutal death/deathgrind gyanánt csak a Benighted-ért tudok lelkesedni
Szerintem nem olyan vállalhatatlan. 45 percben unalmas az tény, de néha-néha erőre kap. A második dal egész pofás lett például. Ami engem a legjobban idegesített az a dobgép, teljesen felesleges és szarul szólal meg.
Valóban minőségi prog-rock, amit kellemes hallgatni... limitált ideig! A végére bevallom, nekem már sok volt egy kicsit. Elég sok a nehéz tétel, kicsit lazíthattak volna az utolsó pár számban. Emellett hangulatilag sincs a toppon, pedig ehhez a zenéhez elengedhetetlen, hogy bele tudjam magam élni, ez pedig nekem nem sikerült teljes mértékben. Ezeken kívül nagyon rendben van, kell ilyen is.
Bizony csalódás ez. Sehol egy rendes riff vagy egy remek dallamfordulat. Teljesen átlagos/tucat produktum. Sajnos...
Nem rossz lemez, de a közepes hangzás és a kommersz billentyűs megoldások nem segítik az élvezetét.
Az előttem szólókkal kb. egyetértek. Tehetséges, sokra hivatott zenekar a KV, lesz ez sokkal jobb is. Mehetne kissé több kakaó a gitárra...
Valami nagyon különlegessel rukkolt elő ez a számomra egészen tavalyig ismeretlen banda. Már-már death-be hajló postmetált hallunk itt 7 részre bontva, hol finom, merengő harmóniákkal, hol dörgő gitárral és sűrű dobokkal, amott progresszív/space-es lebegéssel. Azonnal levett a lábamról. (Azt nem merem leírni, mi nincsen benne, mert hátha valaki előítéletekkel közelítene felé!) Hangerő kötelező!
Szerepelt már itt máskor is, akkor sem tetszett. Egyébként meg mi a franc ez!
Vannak értékei és egyfajta különleges hangulata is, de nem lesz kedvencem. A borító viszont tetszik...
Nekem ez továbbra is vicc. Na, mondjuk gyenge poén...
Hihetetlenül agresszív, húzós sőt, a maga keretein belül változatos lemez lett ez is. Az ének és dob zseniális, a borító megint üt. Remekmű!
A shoegaze/postrock stílusban ennél sokkal jobb bandák mozognak. Egyetlen gondom vele, hogy mérhetetlenül unalmas ebben a formában.
Az Elo, az Eloy, Sting, Santana, Pink Floyd és a Rush szelleme is körbeöleli a zenét. Azon sem csodálkozom, ha mások másik tíz hatást fedeznek fel benne. Abban egyetérthetünk, hogy igen jó lemez lett. Persze nem mindenkor...
Évről-évre nyitottabb vagyok a hülyeségre, komolyan kezdek félni magamtól...
Nem sistergős, recsegős. Nem szélvész, de nem is lassú. Legalább nem a tucat reszelős blekkből való, bár a tipppikus blekkes hangközök innen sem hiányozhattak. Pff! :D
Nem rossz, nem rossz. Azt az időszakomat juttatja eszembe, mikor Nulladik Változat által szívtam magamba azt a fajta életérzést - bár nem sok hasonlóság van a kettő között. Kellene több kapaszkodó, főleg énektémák tekintetében, úgy sokkal hatásosabb lehetne.
A következő érdekfeszítőbb lesz, szinte biztos vagyok benne.
Bahon! Isten bocsássa meg ezt neked! ;)
Első találkozás. Hangulatban a Császárhoz hasonlatos, de sokkal vaskosabb - hangzásban legalábbis. Az újdonság nem a hangokból és hangzatokból, hanem azokon túlról ered. (Aki tud a sorok közt olvasni, az tud a hangok közt hallani?:) Abszolút meglepetés!
Elismerem, de... Az Of Kali... menetelős verzéjére felkaptam a fejem, mintha Gaë Bolgot hallottam volna (bár az komolyabb). Na, most már tudjátok. :D
Nem értem, mi bajotok a dobbal? Ilyen sebességeknél trigger nélkül csak a black metál jó (mert ott úgyis mindegy :D). Kellemes death/grind esszencia nem kevés érdekes fűszerezéssel.
Hé srác, húzd le a szinti hangerejét! Még egy kicsit! Még... Jó, köszi! Most a lábdobról, mert torz. Ja, direkt? Akkor tekerd vissza a szintire is! :D Vannak ebben a közegben kimondottan jó lemezek, de mindig jönnek a szánalmas lekövetők.
Már a nyitó dal elején - abból az egyetlen hangból - érezhető volt, hogy valami jó fog itt történni. Lehet, csak a pillanat varázsa ez a fordított hatos, de ne essen kétségbe senki, idővel elszámolom majd magammal. :)
Kezdetben nagyon lelkesedtem ezért a lemezért, majd ez ez érzés elmúlt kissé. Mindenesetre érdekes bolondozás ez! (Nem úgy mint DSO.)
Egy forró nyári éjszakán, fesztivál keretében tökéletes lehet, de hol van az a minőség, ami az előző lemezen volt hallható?! Ha az 9 pont, akkor ez ennyi!
Leborulok az Agresszió és Őrület temploma előtt, és véremet áldozom az Oltárán a hangpróbás zombitársaimmal egyetemben. :) Ui: zeneileg az Anaal Nathrakh vértestvére. Ötletes, kellően változatos, izgalmaktól nem mentes, morbid humorú, gyilkos lemez!

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 209. 210. 211. 212. 213. 214. 215. 216. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2012. június 30.
baathory bahon broaf bush insomnium Irsfa jpeter Linci lostmind17 Nagaarum oldboy Pistike66 Redrum ∑:
1. Irsfa
Karcius
The First Day
8 7.5 7 6.5 9 10 5 7 5 8 8 10 7.5 7.7
2. Linci
Reverence
The Asthenic Ascension
5 2 9 5.5 9 9 7 10 4 9 8 9 7 7.2
3. Redrum
Képzelt Város
Hélium
9 6 8 7 5 6 7 5 5 8.5 9 5 9 7
4. Perszepeta
Cattle Decapitation
Monolith Of Inhumanity
3 3 8 6 8 7 8 3 7 5.5 6.5 8 6.5 6.5
5. baathory
Diablo Swing Orchest...
Pandora's Piñata
10 8 7 6.5 2 9.5 7 4 2 7 8 5 8 6.3
6. Pistike66
Lunar Aurora
Hoagascht
5.5 2 7 3 9 9 7.5 8 3 8.5 4 9 5 6.2
7. Sheol
Grand Magus
The Hunt
7.5 8.5 4 7 6 5 7.5 6 4 5 6 6 8 6
8. bahon
Sigh
In Somniphobia
10 9.5 5 6 2 2 8 3.5 5 4 7.5 8.5 7 5.7
9. viribusunitis
Deathmole
Meade’s Army
8 5 8 5.5 2 4 6 6 6.5 8 3 4 4 5.7
10. insomnium
Hypomanie
Calm Down, You Were'nt Set on ...
4.5 4 5 4 9 4 6 8 3 8 4 5 6 5.2
∑:
7.1 5.6 6.8 5.7 6.1 6.6 6.9 6.1 4.5 7.2 6.4 7 6.8 6.4
zeba 2012. június 30., szombat, 15:58
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Ámen! ;-)
--

bahon 2012. június 30., szombat, 15:48
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Zeba, nekem meg a lemez bejuttatását TI! (a)
oldboy 2012. június 30., szombat, 15:32
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Mivel Peta jelezte, hogy nem fejezi be a kört, szerintem indíthatjátok az új fordulót, kedves illetékes kollégák! ;-)
bahon 2012. június 30., szombat, 08:31
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz Perszepeta üzenetére:

Ne várjatok rám, sajnos nem végeztem a lemezekkel. Vállalom a büntetésemet :-p
Most amúgy is egyéb teendőkkel foglalkozom (Sheol, nem röhög :P), illetve elvállaltam néhány kritika írását, inkább arra összpontosítok majd :-)

Mivel ez volt a 666. hozzászólásod és büntetésért esedezel, nem tudom, hogy mekkora eséllyel szaladgálsz a következő két hétben kétkezes csatabárdoddal az élőhalottak között? (6)
Sheol 2012. június 30., szombat, 07:51
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Válasz Perszepeta üzenetére:

Ne várjatok rám, sajnos nem végeztem a lemezekkel. Vállalom a büntetésemet :-p
Most amúgy is egyéb teendőkkel foglalkozom (Sheol, nem röhög :P), illetve elvállaltam néhány kritika írását, inkább arra összpontosítok majd :-)

Látom a Diablo Swing Orchestra nem tetszett, így hát egy másik Diablot választottál.
Perszepeta 2012. június 30., szombat, 00:25
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Ne várjatok rám, sajnos nem végeztem a lemezekkel. Vállalom a büntetésemet :-p
Most amúgy is egyéb teendőkkel foglalkozom (Sheol, nem röhög :P), illetve elvállaltam néhány kritika írását, inkább arra összpontosítok majd :-)
Ion 2012. június 29., péntek, 02:13
Ion
Csatlakozott:
2012. május 22.
Hozzászólások: 15
Ez az új Grand Magus korong emlékeztet vmire.., csak úgy, mint a Uirah Heep - Into the Deep-je(ahhh) - jee.. ^^ A hangszeres tudás villogtatása és a lázadás (a tipikus jellemvonások hosszas ecsetelésének nélkülözése) lett félretéve mindkét lemezt illetően, épp úgy ahogy mi, '70-esek sutba vágtuk anno a műanyag pisztolyunk nyújtotta lehetőségek tárházát az indián-játékok idejének letelte után. Emlékeinkben őrizzük az érát, de ettől függetlenül még mindíg szeretjük, ha odafigyelnek ránk.. Már ha meg van, mire gondolok.. (cool)
bahon 2012. június 28., csütörtök, 14:35
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz Nagaarum üzenetére:



Számítottam a kérdésre, de az "idegesítő" csak egy a mércék közül. Másban SOKKAL rosszabb volt az a lemez, mint a Cattle... Bíztam benne, hogy ezt a többszörös gondolkodásmódot megelőlegezitek, de amint látom, nem... (whistle)

Én meg sarazni magamat ( :-D ), de nálam a minden értékelhető szempont együttvéve, közös nevezője, eredménye, végkifejlete az, amit esetleg idegesítési mércén is lehet mérni. 8-|
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 2.39 seconds to render