A Képzelt Város előző, Anatolij című remekművével szerintem világraszólót alkotott. Legalábbis nekem nemzetközi viszonylatban is az egyik kedvenc poszt-rock lemezemmé avanzsált már a megjelenése idején. Az eltelt évek sem koptatták meg a fényét, sőt, ha most kellene pontoznom, megadnám rá a maximumot.
Persze ez egyben azt is jelenti, hogy azzal az albummal nagyon magasra tette a lécet a csapat. Továbbá óhatatlanul ehhez fogom hasonlítani a folytatást.
Amely nemrég megérkezett, és a Köd címet viseli.

Az elején érdemes leszögezni, hogy kimondottan tetszetős, igényes a "csináld magad” módszerrel gyártott kiadvány. Bakelit kislemez méretű papírtokba bújtatták a CD-t, és a borító is mutatós.
A banda zenéje továbbra is minőségi, és elmondható, hogy ezúttal is egy kicsit mást/másként játszanak, mint az eddigi korongjaikon. Az Anatolijról átörökítették a szomorkás, sötét hangvételt illetve a Ködön is akadnak keményebb, már-már metalba hajló riffek, továbbá Gál Dani dobolása is fémesen masszív itt-ott. Máskor meg leheletfinom, ahogy a hangulat épp megköveteli. Igazi dinamikus dobolást mutat be a szűk 44 perc alatt, élvezet hallgatni játékát. Gyöngyi csellója ezúttal is üde színfolt. Sajnos ő és Kocsis Szilveszter basszusgitáros/billentyűs úgy döntöttek, hogy "elköltöznek” a Városból. Aki még szeretné látni őket így együtt, élőben, az szeptember 3-án látogasson el az A38-ra!
A legnagyobb változás az Anatolijhoz képest, hogy Kovács Ákos András énekes/gitáros ezúttal jóval többet énekel. Fátyolos, alteros orgánuma nem biztos, hogy ekkora adagban mindenkinek bejön, de én jól elvagyok vele! Főleg, hogy a dalszövegek rendben vannak, kifejezőek, sokszor költőiek. Intelligens zene, intelligens szövegekkel. Akár ez is lehetne a zenekar mottója. :)



Mivel a Köd elődjével ellentétben nem koncept-lemez, így kevésbé egységes, bár atmoszféra tekintetében az egészet körbe lengi egy bizonyos érzésvilág. Emiatt ezt is érdemes egyben, elejétől végéig hallgatni. Dalokat amúgy sem tudnék kiemelni, hisz mindegyik kiváló a maga nemében. Ha mindenképp meg kellene neveznem egy favoritot, az a Vihar lenne. Hiába, fémszívem különösen megdobban az album szerintem legsúlyosabb tételére. Az „ess, eső, ess!” sor többszöri ismétlése közép tájt, az elfojtott verzék, és a Neurosis, Primordial féle kitörések mind-mind zseniális momentumok! A záró, egyben címadó szerzemény is hasonló szellemben fogant, tehát a végére rendesen besúlyosodik a lemez. No nem mintha az első 8 szám habkönnyű, vidám tingli-tangli lenne!
A hangzás ezúttal is hibátlan. Dinamikus, élő, lélegző.

Mindent összevetve, bitang erősre sikeredett a negyedik Képzelt Város nagylemez! Egy újabb nemzetközi színvonalú kiadvánnyal bővült a banda diszkográfiája. Az Anatolij továbbra is a szívem csücske, de a Köd szintén egy rendkívül magas minőséget képviselő anyag, sok ilyet kívánok még a csapat és a hallgatók számára!