Rob Halford
ének

Glenn Tipton
gitár

Richie Faulkner
gitár

Ian Hill
basszus

Scott Travis
dob

Rövid biográfia:

A zenekar 1969-ben alakult Birminghamben, Angliában. Az alapító tagok voltak: K.K. Downing gitáros, és közeli jóbarátja, a basszusgitáros Ian Hill. Fiatal, lelkes és tehetséges kezdő rock-zenekarként első koncertjüket Essingtonban adták 1971-ben. Kettejük mellé csatlakozott még Alan Atkins énekes és John Ellis dobos. A Judas Priest nevet Atkins előző zenekarától "örökölték", eredetileg pedig Atkins egy Bob Dylan dal címéből vette, a The Ballad of Frankie Lee and Judas Priest-ből. Folyamatos koncertezés vette kezdetét, de ekkor már a dobok mögött Alan Moore ült, igaz, nem sokáig: 1971 végén Chris Campbell vette át a helyét.

Az 1972-es év javarészében úton voltak Angliában, majd 1973-ban Atkins és Campbell is elhagyta a zenekart. Ezzel azonban nemhogy rosszabbra, de sokkal jobbra fordult a csapat sorsa. Csatlakozott ugyanis hozzájuk az énekes és volt színházi világítás-technikus Rob Halford , és a dobos John Hinch – mindkét zenész a Hiroshimából érkezett. További angliai turnézás következett, majd egy ötödik tag lépett be a zenekar életébe: Glenn Tipton , aki a Flying Hat Band-ben zenélt előtte.

1974-ben először turnéztak külföldön: Németországban és Hollandiában, hazaérkezésük után pedig lemezszerződést írtak alá egy kis angol kiadóval, a Gull-lal. Debütáló bakelitlemezük, a Rocka Rolla 1974 szeptemberében jelent meg. Azonban nem voltak elégedettek a felvételekkel, Hinch ott is hagyta a csapatot, helyére Alan Moore érkezett vissza.

A Judas Priest-et az 1975-ös Reading Fesztiválon való fellépésük egy sokkal szélesebb közönség számára tette ismertté. Második lemezük, a Sad Wings Of Destiny, melyet Jeffrey Calvert és Max West producerek segítségével készítettek el, hatalmas fejlődés volt a bemutatkozó albumhoz képest. Azonban a jó kritikák ellenére sem lett kasszasiker, és pénzügyi helyzetük még mindig kilátástalan volt. Ekkor Alan Moore másodszor is – és ezúttal végleg – kilépett a zenekarból.

A megmentő a CBS Records volt, aki nemzetközi lemezszerződést írt velük alá, és a Sin After Sin című album igen jól sikerült, a lemezproducer Roger Glover volt, a Deep Purple basszusgitárosa. A lemez munkálatainál a dobok mögött már Simon Phillips ült. Ö mint vendégzenész játsztott a lemezen. Első amerikai turnéjukon már Les Binks volt a dobos, akivel az első közös albumuk, a Stained Class mérföldkőnek számít a zenekar pályafutásában. A következő, Killing Machine című nagylemezen található első slágerlistás kislemezük, a Take On The World (# 12). Az 1979-es japán turnén vették fel az Unleashed In The East koncertalbumot, és még ugyanebben az évben ismét doboscsere történt: Binks helyére Dave Holland érkezett a Trapeze-ből.

Népszerűségük akkor nőtt meg jelentősen, amikor a Kiss-szel és a AC/DC-vel turnéztak együtt. A British Steel című album az angol nagylemezlista 4. helyén indult, és olyan nagy slágereket tartalmazott, mint a Breaking The Law, vagy a Living After Midnight. Felléptek az 1980-as doningtoni Monsters Of Rock fesztiválon, majd elkészítették a Point Of Entry korongot, rajta a nagy slágerrel, a Hot Rockin-nal. Újabb angol és amerikai turnék következtek, valamint a Screaming For Vengeance album felvételei, és ez a zenekar történetének talán legsikeresebb időszaka volt, olyannyira, hogy az album dupla-platina lett az Egyesült Államokban. 1984-ben a Defenders Of The Faith következett a sorban,amely szintén platina lett, majd a kicsit kommerszebb Turbo. Aztán 1987-ben egy koncertlemezt publikáltak Priest...Live címmel, egy Texasi koncert felvételeiből. A '88-as Ram It Down című albumuk visszatérést jelentett a tiszta heavy metal stílushoz, ugyanakkor ezzel egyidőben a banda népszerűsége csökkenni látszott, Dave Holland helyét pedig a Virginia államból származó Scott Travis vette át, aki előtte a Racer X-ben zenélt.

Ugyan már nem övezte általános elismerés a Judas Priest-et, ám továbbra is a legmarkánsabb heavy metal fellépők közé sorolták őket. 1990-ben rögzítették a Painkiller című új hangzású albumot. A British Steel óta a második legmarkásabb albumuk lett. Halford hangja tele vadsággal, s a gonosszal. Hatalmas siker.

A Painkiller turnén a társuk a Pantera volt, s ez elég volt ahhoz, hogy Rob kicsit nehezebb Pantera-szerű thrash metalt szeretett volna csinálni a már így is elég vad heavy metal Judas Priestből, persze ez a többieknek nem tetszett, így Rob bejelentette kilépését. Ez idő tájt ő volt a Black Sabbath énekese (1992-ben helyettesítette az akkori Sabbath énekes Ronnie James Dio-t, az Ozzy Osbourne szólókarrierját "lezáró" Costa Mesa-i koncerten előzenekarként fellépő Sabbath-ban), sőt együtt dolgozott a Panterával is, majd saját thrash metal projectjét, a Fight-ot vezette, majd később a Two-t, majd végül Halford néven dolgozott, és adott ki lemezeket.

A többiek hosszas gondolkozás után abban maradtak, hogy Halford is pótolható valahogy. 1997-ben a Judas Priest ismét stúdióba vonult, hogy rögzítse Jugulator című albumát, és hogy bemutassa a banda vadonatúj énekesét, Tim "Ripper" Owens-t. Nagy érdeklődésnek köszönhetően 2001-ben rögzítették az új stúdióalbumot, Demolition címmel.

Rob 2003-ban bejelentette, hogy szeretne újra a régi barátokkal zenélni, így Rippernek mennie kellett, aki a Jon Schaffer vezette Iced Earth amerikai power-heavy bandában talát helyet.
2003-ban Rob Halford visszatérésével újraegyesült a klasszikus felállású Judas Priest. A következő lemez felvételeit egy világ körüli turné előzte meg, melynek egyik állomása Budapest volt (a SummerRocks fesztivál keretében a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán). A Painkiller album után 15 évvel jelent meg a várva-várt visszatérő album Angel Of Retribution címmel, melyet ismét turné követett. A Judas Priest 2008-ban kiadta új albumát, mely a próféciáiról híres Nostradamus életét dolgozza fel. Az albumot Magyarországon június 17-én adták ki. A konceptlemez a következő hónapban a harmadik legeladottabb lemez volt Magyarországon. Azonban a kritikák elég gyengék lettek. 2009-ben kiadták a A Touch Evil: Live koncertalbumot.

TAGOK:

Robert Halford - ének (1973-1992, 2003-)
Glenn Tipton - gitár (1974-)
K.K.Downing - gitár (1969-2011)
Ian Hill - basszus (1969-)
Scott Travis (1989-)

Tim "Ripper" Owens - ének (1996-2003)
Alan Atkins - ének (1970-1973)

Dave Holland - dob (1979-1989)
James "Les" Leslie Binks - dob (1977-1979)
Alan Moore - dob (1971,1975-1976)
John Hinch - dob (1974)
Chris Cambell - dob (1972-1973)
John Ellis - dob (1970-1971)

Vendégzenészek:

Simon Phillips - dob (1977, a Sin After Sin albumon)
Don Airey - billentyű (1990,2001,2005,2008)
Jeff Martin - segéd ének (1986, a Turbo lemezen)

---------------------------------------------
DISZKOGRÁFIA: