Nos, én a nagykanizsai Teurgiát kb. 2005 óta ismerem, ha emlékeim nem csalnak, egy a Voodoo Club falai közt lezajlott koncerten láttam őket először. Elnézve a mostani tagságot, megjegyezhető, hogy bizony az évek során változások történtek a zenekar soraiban: Czirják Csaba átadta helyét Somogyi Ádámnak, aki így énekes, illetve gitáros is egyben. Ne menjünk bele, hogy jobb-e így, de mindenképpen más.

A Teurgia első kiadványai enyhén szólva sem mutattak olyasfajta jeleket, hogy erről a zenekarról még egyszer elismerő sorok jelennének meg a sajtóban. Ezt az állítást nagyjából a Mors Tua Ero EP-ig helyénvalónak érzem, de a Vég útján (2006) megjelentével a banda presztízse valamelyest felértékelődött. S lássunk csodát, 2008-ban már egy korrekt megszólalású (magyar mércével erősnek nevezhető) korongot tett le az asztalra a Teurgia. Álljon hát példaként minden kezdő zenekar előtt, hogy egy zenekar kitartással bármit elérhet. A Teurgia nem sértődött meg az negatív, sok esetben lehúzó kritikákon, hanem megfogadta a tanácsokat. A pozitív irányú változás pedig azt gondolom, a külcsín és a hangzás terén is szembetűnő.

A lemez profilját tekintve sokkalta mást sugall számomra, mint az eddigi Teurgia lemezek, lévén a booklet és a dallamvilág egy teljesen más megközelítést prezentál. Eddig főleg az okkultizmus, a sötétség dominált. A With True Faith-en emellett hangsúlyt kapnak a pogány és viking témák, előtérbe kerül a germán mitológia és az olyan ősi harcos erények, mint a becsület és a patriotizmus. Ezeket az eltérő motívumokat világszerte ötvözik zenekarok, én pedig azokat tartom tiszteletben, akik ezt a fajta zenét elhatárolják a black metaltól és egyszerűen pogány metalnak, vagy akármi másnak nevezik.

A zenekar javára szóljon, hogy a korábbi Teurgia kiadványokhoz képest ég és föld a különbség, szóval mindenki bátran közeledjen a zenekarhoz, akinek bejön a pagan metal. Másfelől, a dicséretek mellett még mindig van hova fentebb lépnie a nagykanizsai társaságnak, úgy látszik náluk az idő múlása kisebbfajta csodákra képes.