„Bánatban mindig az az erős aki azt okozza
Folytott hangon szégyelve magát, formál púposra
A járatod mindig ilyenkor késik
de valójában soha nem jön el
A földbe tipor és rajtad térdel
nem hagyja, hogy kikelj...„
/Hagyd nőni/

A fővárosi Toscrew itt a 'forgácson sokáig téma volt botrányával és irdatlan lebőgésével a Hangpróba'n. Mivel az idei anyagot megelőző Kolonc kislemezükről is én írtam, így kihagynám a bio és discográfiai fölös futamokat. Inkább nézzük, mi is a helyzet a csapat szerzői kiadásban napvilágot látott debütjével. Először is a külsőségek puritánok, de lényegében illeszkednek a tartalomhoz, a hangzás viszont professzionális hazai szinthez mérten - gondolom megint csak Moles érdeme a Teurgia'ból. Lássuk, miből is élünk!


Le kell szögezzem már így az elején, hogy a Hangpróba's lebőgést nem teljesen értem, hiszen a zenei tartalom, ha világot nem is megváltó, de gyengének és ötletelennek nem igazán mondható! - éppen ezért is raktam be kicsit félve a korongot, hogy mi fog itt engem fogadni... az énekre rengeteg panasz érkezett a Hangpróba'n, s valóban lehetett volna kicsit erőltetni még ezt a hörgést, hiszen mégsem black metal banda ez, hanem inkább valamiféle death féleség – bár aztán ember legyen a talpán, aki pontos halmazba tudja zárni a Toscrew zeneiségét, hiszeg egy valag szimfonikus black és néhol puritán metal mellett az extrém progresszió és a már emlegetett death metal is meghatározó szegmens – ahogy az old school thrash elemek is előkerülnek néhol és egy csipetnyi grindcore és post íz se zárható ki. Mi is akkor hát ez a nagy kavalkádon kívül? S ha még meg is határozzuk, élvezhető a végeredmény?
Nos, szép számmal akadnak olyan, amúgy személyfüggő (befogadás terén) hibák, amik kiküszöbölhetőek; billentyű témák sok helyen túl midisek, vagy komplexebb és markánsabb vagy lágyabb hangszínekkel kellett volna dolgozni. A basszussal, dobbal és gitárokkal semmi gond sincs, a témák nagy része energikus és ütvefúró módon cammogó, az egésznek megvan egyféle mélysége, amelyre rásegítenek a nem mindig elsőre érthető (sem hallgatva-sem olvasva) szövegek is. Koncerten nem tudom hogy bizonyít a három elvetemült, hiszen a Konolc után Kovács Ákos dobszerkója mögé Markó Dávid ült, Südi urunk pedig az indiai kultúra girbe-gúrba krízisein átkelve tökéletes metamorfózióval négy kezet növesztett Ganésává vált, hiszen gitározik, énekel és az övé a billentyű poszt is!!! A rengeteg kellemes és komplex megoldás ellenére egy kicsit átgondolatlannak és elhamarkodottnak érzem a debütöt, érdemes lett volna még ezen egy egy ideig rágódni, beilleszteni esetleg több instrumentális dalt illetve jól megtervezett átvezetéseket, no meg több hangsúlyt fektetni a szintetizátorba és több mély orgánumot a vokálokba!!! A Mohó száj klipjét elnézve amúgy rendben vannak, és lesz innen még jövő, ahogy létezik egy beszédes múlt is...



...csak nem győzöm hangsúlyozni, több energiát kellett volna beleadni. A kislemezükre hajdanán hirtelen felindulásból 8.7-et adtam, erre pedig most meggondoltan 8.2-öt. Aki esetleg azt a konzekvenciát vonná le, hogy visszafejlődtek, az nagyot téved; én voltam hajdanán nagylelkű. :}