Nightmare Logic (2017)

    Be kell valljam, sosem voltam egy nagy thrash metal rajongó annak ellenére sem, hogy a legismertebb bandák bizonyos dalai gyakran megfordulnak a lejátszómban. Ez azt jelenti, hogy néhány dal erejéig életképes nálam a legtöbb zenekar, utána a gyakorlatilag ismétlődő fordulatoktól, nyakatekert gitárszólóktól és dühös, nyálfröcsögős szövegköpködéstől gyorsan elegem lesz az egészből. Hiába nem egy fiatal stílus, még manapság is nagy divatja van és minden évben jelennek meg erős kiadványok, amik szintén a nagyok sorsára szoktak jutni abban a tekintetben, hogy egyszerre mennyi időt szánok nekik. Utoljára például a parti thrash metalként funkcionáló Lost Society tudta átlépni nálam az álomhatárt és elérni, hogy végigfussak egy teljes kiadványon. Mindezt fiatalos lendületével, okosnak nem nevezhető, inkább ösztönös taplóságával érte el a banda. De a fiatalság nem alapfeltétel, mert velük ellentétben a Testament rutinjával győzött meg annak idején...Most azonban új jelentkezővel hozott össze a sors, ahol az állatias ösztönök mellett bizony értelem is előfordul kisebb adagokban, ez pedig a Power Trip új lemeze, a Nightmare Logic.
    A 2008 óta aktív dallasi bandának ez már a második dobása a 2013-as Manifest Decimation után, ami szintén jó kritikákat kapott és hasonló felfogásban készült alkotás. A folytatás talán még dörzsöltebb elődjénél, mivel úgy próbál modern lenni, hogy mindeközben iszonyatosan retró. Hogy sikerül mindezt elérni? Igen egyszerűen, a tipikus 80-as évekbe illő, zakatoló riffeket változatos tempókban adják elő, valamint hardcore elemekkel fűszerezik. Ennek hatása igen erőteljes vegyületet kapunk, mert míg a mezei thrash metal csak ugatni képes, a Power Trip harap is. Témáinak köszönhetően olyan energiákat mozgósít, amikről manapság sokan megfeledkeznek, gondolok itt az első, klasszikusnak számító Sepultura lemezek sebességére, nyersességére, valamint az időnként megidézett, 90-es évek elejéről származó Pantera menetelésekre. Remek példa erre az egyvelegre a lemezt nyitó Soul Sacrifice, ami kellemetlen, zúgó hangokkal rendelkező kezdése után azonnal meglengeti az orrunk előtt szőrös puttonyát. Egyszerű elemein, mégis azonnal hatni képes megoldásain érződik a gondos odafigyelés, tervezés minden jótékony hatása és mindez úgy, hogy az ösztönösség érzete sem kerül háttérbe. Ne olyan tervezésre gondoljatok, amit egy progresszív metal produkció igényel, sokkal inkább az arányok helyes megtalálásában rejlik itt a titok. Kellő súly és izmozás után kellő darálás, megfelelő mennyiségű és minőségű üvöltéssel, ordítással, valamint a nyakánál fojtogatott gitárok sikolyaival. A remek nyitás az ajtó berúgásával jelzi a lemez kezdetét, a megfelelően 32 percre beállított játékidő pedig a berendezéseinket, később a falakat teszi a földdel egyenlővé. A Executioner's Tax keretein belül megtudjuk, hogyan lehet kialakítani egy gyakorlatilag minden második zenekar által eljátszott egyszerű riffből egy zseniálisat fél percen belül, közben megkapjuk a már kötelező elemként elmaradhatatlan csordakiáltásokat is. A menetelős dal egészen a heavy metal kezdetéig nyúlik vissza és egyszerősége ellenére irtózatos hangulattal van ellátva. A Firing Squad gyűlölettel van átitatva és feltekeri a termosztátot elég rendesen, szólói és tempóváltásai pedig azonnal léggitározásra sarkallják az embert. Ugyanez elmondható a címadó Nightmare Logicról is, ahol a kemény tempóból pillanatok alatt süllyedünk az éppen csak lépkedő hardcore durvulásig. Minden hangulati eleme ellenére a Waiting Around To Die és a Ruination környékére már kezdett kopni az érdeklődésem, pontosan úgy, ahogy azt előre leírtam, mivel a remek, de voltaképp egyazon sávban mozgó témák kezdtek unalmassá válni. Ugyanakkor a thrash hangulatot mindkét dalban nagykanállal lehet habzsolni. Ezen a rövidke holtponton lendített át az If Not Us Then Wo, ami egy meglehetősen skizofrén hangulatot árasztó dal, ez pedig már kevésbé a megszokott műfaji kelléktár része. A rövid és voltaképp ezért működő lemezt a szintén jól sikerült Crucifixation zárja le tovább görgetve a bőrszerkós brigád szekerét.
    Mivel az étlapomon pont olyan ritka a thrash, mint a párolt homár és a fürjtojással díszített tonhalas kuszkusz, ezért magam is meglepődtem a lemez többszöri lepörgetésén, amit nem bántam meg, mert egy valóban erős folytatást tett le az amerikai zenekar az asztalra. Nem reformálnak, újítanak, ugyanakkor rettentő szerénységgel, alázattal produkáltak egy erős kiadványt, amit a műfaj kedvelőinek feltétlen ajánlani tudok. 


Power_Trip_Nightmare_Logic_2017
Kiadó:
Stílus:
thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Soul Sacrifice (04:12)
2.Executioner's Tax (Swing Of The Axe) (03:46)
3.Firing Squad (03:19)
4.Nightmare Logic (04:23)
5.Waiting Around To Die (04:24)
6.Ruination (03:11)
7.If Not Us Then Who (04:11)
8.Crucifixation (05:22)
Írta:
boymester
2017. április 8., szombat, 19:01
Facebook:
Needless - Heresy (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 14., vasárnap, 13:12
Critical Defiance - Misconception (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 5., vasárnap, 18:35
Embryonic Cells - Horizon (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 1., hétfő, 13:56
Sempiternal Deathreign - The Spooky Gloom (1989)
Kritika, boymester @ 2018. október 29., hétfő
Crowhill Tales - If I Were A Crow (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 20., szombat, 10:13
Darkest Color - Deal With Pain (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 3., hétfő, 15:50
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.034 seconds to render