64 perc progressive rock, nem tudtam már mi hiányzott. :-/
Holland death metal pont ahogy szeretem. Dallamosság és súlyosság, gyors és lassú tempók vegyítése. Ezek miatt lett ez egy izgalmas album.
Nevetséges.
Korrekt album, de pl. a "The Number of the Beast" még ennyi év után is jobban tetszik. (A hangzás is gyengus lett.)
Jó kis album, pár hallgatást feltétlenül megérdemel.
Ez igen. Végre egy tökös metal lemez ezen a hp-n.
Na ezt is igyekszem gyorsan elfelejteni. :|
Nem vagyok elájulva.
Korrekt, de nem túl érdekes..
Tucat.
A lemez nyugodt pillanatai igen jók, a blekkmetálkodós részek meg nem.
Sosem érdekelt a Maiden, de ez meglepett, nagyon kellemes anyag. A hangzás pedig pont jó így, a kevesebb néha több.
Megelőlegezem, még nem sikerült megemészteni.
Felejtős
Nemár
Progresszív kolbászmetál.
Jó cucc ez tehát, csak hosszú.
Néhány jobb pillanat, amúgy tök átlagos. Lehet még egyszer meghallgatom, visszaírom az egy pontot ;)
Pedig amennyit demózott a srác, mielőtt kijött ez a lemez, azt hittem, hogy lesz benne kraft rendesen. Az epikus részek jók, a blackmetálosok meg silányak.
Vannak benne hatarozottan jo pillanatok :)
Korrekt
Egy dallam nem maradt meg bennem, tehát tökátlagos, de annak legalabb jó.
Pfuj.
Borzalmas.
Nagyon fasza kis prog. rock album néha a billentyűs elkalandozik de ez az egyetlen negatívum.
Az eleje nagyon nem tetszett a vége az tűrhető az menti meg az 5 ponttól.
lol
Elég gyengus a hangzás meg túl hosszú is az album.
Az uccsó dal az jaú
Semmi emlékezetes momentum
Sokkal rosszabbra számítottam…
Jó
Fasza.
Sokkal jobbak születtek már idén, de végülis korrekt album, átlagosnak nem igazán nevezhető, merthát nem a megszokott tucat deathet nyomják.
Nem vagyok oda az effélékért.
A Brave New World óta nem igazán tetszenek a lemezeik.
Súlyosan elszállós zene a jó fajtából. Finom.
Jó kis témákat nyomnak, csak nem állnak össze egésszé. Pedig szólók, riffek nagyon korrektek, az énekes meg nem.
A címadó dal az teljesen rendben van, kilóg az albumról, de nálam az egyetlen értékelhető része. Illetve még talán kissé az utolsó dal is elmegy.
Minél többet hallgatom, annál inkább tetszik, és az is biztos, hogy hamarabb "beérő" mint az előző albumuk. De kedvencnek továbbra is maradnak korai albumaik, illetve a (nálam) abszolút csúcs koncertalbumuk. Majdnem kilences, évvégére meg biztos kilences lesz. Ja és a "progresszív kolbászmetál" kifejezés meg abszolút elnyerte a tetszésem:))))
Nem tudom ki mit tart prog zenének, én nem sorolnám oda őket. Az viszont tény, hogy jóféle HR/AOR dallamok szőtték be a hallójárataimat.
Az efféle muzsikákat számomra a dob teszi izgalmassá. Itt viszont be kéne zárni a "bőrfelelőst" ezért az unalmas kalapálásért. A dallamoskodás sem válik előnyére a bandának, de nem is hallgathatatlan.
Pedig szerintem nagyon is érzi ez a mókus, hogy hogyan is kell valami újat vinni ebbe a mára már túlzsúfolt műfaj zenéjébe. Valahogy egyszercsak rákattantam.
Az album többszöri meghallgatása után feltettem magamnak néhány kérdést. Még mindig feláll a szőr a karomon, ha a három gitáros valamelyike nekiveselkedik és elereszt egy igazán tökös szólót? Dickinson még mindig leénekli a csillagokat, miközben olyan átéléssel énekel, ahogy csak egy fanatikus metalfej tud? A galoppozós témáknál beindul a headbang? Steve Harris még mindig fantasztikus basszus-témákat dolgoz ki? A válasz mindegyikre: Igen! A Brave New World anyagát nem übereli, de megközelíti.
Sajnálom srácok, de úgy vagyok ezzel, mint mondjuk a Rolling Stones-al. Biztos van benne valami nagyon frankó amiért olyan sokan szeretik, csak én nem találtam még meg.
Nagyon túrnak a fiúk! A basszus mennydörög, a gitárok marnak, a dob agyonüt, az ének meg dühös. Nem kell ennél több.
Egy görög nemzetiszocialista banda, amely a náci Németországban a legnagyobb zsidó-ellenes lap nevét viseli és horogkeresztes karszalaggal pózolnak. Mivel nem szeretek belefolyni efféle ideológiai vitákba, csak a zenét pontoztam. Az meg szar.
Néhány éve hallottam a bandától egy feldolgozásokkal megpakolt anyagot, ami igencsak elnyerte a tetszésemet, de a saját dalaikkal valahogy nem tudok kibékülni. A kísérletezősebb, ám a germán fémzene hagyományait magában rejtő nótáikat nagyon bírom, viszont azokat a közékori doh-szagot árasztó, táncikálós, együgyű nótácskákat nem tudom elviselni. Egy erős hetes ez, mert szerencsére megtalálták az egyensúlyt.
Tartom magam a kritikámban leírtakhoz és ugyan úgy megadom a 9 pontot.
Soha nem tartozott a kedvenceim közé, egy igényes albumot ismerhetünk meg, vannak kellemes pillanatok, de számomra nagyrészt unalmas.
Igazán nekem való zene, poros kopott hangzással, de nem érzem azt a tökéletességet, amit szoktam egy ilyen zenénél. A gyengébbek közé sorolnám a Tjolgtjar zenéjét
A hangzás gyengének mondható, de lehet direkt vissza akartak ennyire kanyarodni. A zene számomra nem teljesen élvezhető, mint a régi időkben.
Az Isis zenéje továbbra is nagyon jó, a durva hangulatos zenei körökben.
A fiúk mintha albumról albumra javulnának, de még most sem nyerték el teljesen a tetszésemet.
Ez már majdnem tökéletes NSBM
Megszokott Blind Guardian színvonal, a jók közé sorolnám őket, de számomra soha nem a legjobbak közé tartoztak.
A metál Súméköreinek újabb futama.
Amennyiben nincs mi újat mondj, talán okosabb, ha csak levegővételre használod a szád!
Nagy kár, hogy nem Rubeus Hagridnak, s nem is Charlie Wesley-nek születtem! Akkor talán még bukfencet is vetnék.