Ipari/ambient, szándékolt sebesség és mennydörgő hörgés. Mit akart a művész? Nekem semmi nem jött át a monotóniából. Ha már makrokozmosz, lehet, hogy ez az Úristen első pillanata, egy kalózfelvételen rögzítve? Amikor éppen-meg-fogja-teremteni-a-világűrt és a csillagrendszereket? és épp most kiszabadult a keze alól, de már látja, hogy ez mellément. És káromkodik. Szerintem. aki ezt csinálta, többre érdemes, ám valószínűleg nem hiányzik neki, hogy nekem tetszik-e, vagy sem. Sebaj.
Látom már, nekem semmi se jó? Nem túl új (a zene)j: Napalm Death első lemez keverve ipari/ambient-hangzással. Ez egyáltalán nem baj, Motörhead-et is sokan játszanak saját nevük alatt: ezt nevezik stílusnak. Itt csak azzal tud érdekessé tenni egy dalt, hogy néhol behúzza a féket aztán javarészt kiereszti. Nekem itt hiányzik valami egység, ami ugyanezen HP-ban, egészen hasonló stílusokban (mivel a HP RND-generátorával más nem is került be ? ) mégis megjelent.
Szerintem olyan, mint a címe: nagyívű akart lenni, de nem tudták, mit akarnak közölni. Volt már arra példa, amikor kimondottan ilyen építkező (manipulatív?), hasonló stílus fogott meg, de ezt nem találom annak. Szokták mondani pl. az absztrakt festészetre, hogy ha nem tetszik, ne kritizáld, inkább csinálj legalább ugyanilyet. De ha nem akarok? A ?The Temple? biztos, hogy egy feldolgozás, gondolom öntudatlan. Majd rájövök, hol hallottam 1:1-ben, csak ?zenébben?.
Hú. Erős, de én nem vagyok ennyire az. Fizikusok szabadnapon egy lopott oszcillátorral szórakoznak? És volt náluk egy lomiból mentett orsós magnó is?! Az ?Echatological Imperative? írásakor ugye a ?We Will Rock You?-t hallgatták? Én inkább eredetiben? Látom igazi korongon is kapható. Ha valaki sratchelésre vetemedne a vinyl-értékkel, nem biztos, hogy ebből kihallanám a mozdulatot.
A HP végett hallgattam meg, mert nagyon távol áll tőlem, mint ahogy a vérgőzös durvaságok is. Tiszteletben tartva, hogy okkal kerülhetett ide, és azt gondolom, hogy az az ambient-nek, régen iparinak nevezet alap koncepció lehet, sok popos effekttel, mégicsak emberek (még ha cro-magnon-i is) csinálták (csinálta), így próbálom értékelni. És azt is, hogy a pl. VHK-törte tüskés bozótos ösvényen haladva akkor csinált már ilyet, amikor itthon nem divat volt, hanem inkább önkifejezés. Sok sikert neki! Alighanem a pop-osabb sávok miatt változatosabb is, mint jónéhány noise-banda.
Teszik az a régies black metal hangzás, amit a számomra ezúttal érdekesebbé tett az ambient kísérletezés (nekem kísérletezés, neki a lételeme). A téma nagyívű és a zene ehhez hasonlóan aprólékos. Itt látom a kásás hangzás célját: mintha megelevenedne az egész történés: fém, hús, szövet a tárgyakban, kiáltás, jajgatás, ének, és beszéd a hangokban. Zajok a szekerekkel, fegyverekkel, lovakkal, kőfalakkal, poroszkálással a zajokban. A borító választás is lenyűgöző a zene-szöveg témához. Nem általános az ilyen zenében az artikuláltság, ezért ezt is díjazom.
Igazán érdekes a melankólikus, már-már lírai betétek keverése a dörgő zenével. Így tud érvényesülni a hangok és hangerőszintek dinamikája és az ismétlések is élvezhető gyakorisággal jelennek meg. A nem-károgó stílusokban az énekhang (tényszerűen) kifejezőbb tud lenni, attól tartok, a hörgő-károgó énekkel kellene valami történjen a saját határain belül is, mert így évek-évtizedek múltán bele-belehallgatva ilyenbe nagyon egyformákká válnak a merőben újnak szánt megközelítések is.
Pont azt találom érdekesnek, hogy végre egy ilyen stílusú zene, ami megmutatja magát valójában. Ezt kerestem. Nem kell zárlatos jack: így hallatszik a zene. Ezt értékelem. Aztán rájövök, hogy így meg nem az, amit eddig mutattatok és ódákat zengtetek a hangzás titkairól a HP-n. Ezzel tehát két szék között a pad alá estem (a pontozással), így lett középutas 5-ös.
Valamikor nagyon tetszett ez az ötletesség, mostanra stílus, és lehet, hogy korábban maguk kényeztettek el azzal, hogy a saját normájukat várom azóta is teljesíteni
Ahogy indul nagyon telibe talált a dinamikája. Olyan ?ne hallgasd éjjel, magadban? (bár elkövettem ezt a hibát). Aztán sportosan cséplő, a hangzásában (és tán ritmusában is) jellegtelen dobolással a számomra agyonütik a zenét. Nekem továbbra is fura, hogyan alakult ez stílus mára, azzal, hogy tényleg vér profi hangszeresek olimpiai számot produkálnak általuk így ellaposított hangzással. De értékelem a teljesítményt is.
Hozzák a sztenderdeket, de semmi kiemelkedőt nem hallok, semmi sem sarkall arra, hogy újra elővegyem
Jól szól, a dobos munkája nagyon tetszett, de csak az ordítozás, acsarkodás maradt meg emlékként. Megy a durvulás becsületesen de nem hallok dalokat, inkább csak ötleteket.
Második hallásra már untam, annak ellenére, hogy vannak érdekes hangfoszlányok, de annyiszor ismételgetik, hogy unalmassá válik. Nincs íve a daloknak, teljesen monoton.
A They are coming-ig bírtam. Ezt én nem tudom zenének tekinteni sem értékelni. Vallatni lehetne vele.
Ezt a lemezt nem lehet nem odafigyelve végighallgatni. Nekem sajnos nem volt rá időm, de nem is tudott úgy beszippantani, hogy otthagyjak csapot-papot. Néha jólesik hallgatni, néha meg olyan alteres művészieskedés.. Pillanatokra néha beugrott az After Crying.
Nem teszik sem a zene sem a hangzás.
Az első 3 perc szerintem zseniális. Utána tényleg sablonos de nem unalmas jó hallgatni. Sok emléket nem hagy, de remek kis atmoszférikus black anyag.
?
Szerintem az volt a cél, hogy szórakoztassanak, ennek maradéktalanul megfeleltek. Nekem nem bántóan mulatós, hanem laza, nem akarja túl komolyan venni magát. Szívesen megnézném koncerten igaz bulizene.
Jó a zene profi a megszólalás, de nekem lélektelen.
Az olasz Wormed le van öntve egy kis Morbid Angel felfogással. Elketyeg, ám a kimagasló teljesítmény se technikailag, se hangulatilag nincs meg.
Beteg faszok ezek jó arányérzékkel. Falbontáshoz, edzéshez (nyithatnának már a termek!) remek.
Belehallgattam előzetesen az ajánlásokba, hogy kb tudjam, hogy mi vár majd rám. Lényegében azóta megy loopolva az anyag. Képtelen vagyok kb letenni. Annyira finom, annyira magától értetődő számomra a mondandója, természetes áramlása van. A repetitív részek is nagyon működnek, mert olyan témát mantráz, amivel ez működik. Az hogy feltalálták az elfeledett stereo hangzást és milyen ügyesen játszanak vele, már - már hatásvadász módon, hát csak leborulni tudok. Az ilyen lemezekért járok ide, nem a rogyásig ismételt közhelyes szarokért.
A zajnak is van szerepe a zenében, nem is kevés. Ez viszont itt egy túltolt szélsőség. Mint amikor egy fűszert nem ízesítésnek használsz, hanem önmagában próbálod fogyasztani. Nyomjatok be egy kanál őrölt fahéjjat és érteni fogjátok. Ugye, hogy mennyivel másabb egy kis tejbegríz tetején ugyanez a mennyiség? Szóval ez egy vákuummal megfújt lufi, hogy némi képzavarral éljek a fenti szájbarágós magyarázat után.
Nem úgy kaotikus, ahogy én szeretem. Lényegében háttérzenének se tudott menni, mert kifejezetten zavart.
Nagyon sajnálom, de számomra ez harmatosabb a kelleténél. A 90-es években sem kedveltem ezt a fajta igénytelenséget. 20x átmásolt kazetta szuttyosság egy alapvetően pénztelen demo felvételen. Halmozottan sérült, és ami kihallik, hát az is csak a feltalált langyos víz.
Tökéletesen jellegtelen ez is, de legalább a hangzás nem bántó, mint a Vermineux esetében.
Értem amit Naga ír, hogy túl jó a hangzás, igaza is van, mert lehetne nojzibb, tufább és tényleg meghalna az ember tételenként, de így is nagyon működik a recept. Keblemre ezt is!
Vidámság, popság, mulatósság. Meghagyom másnak ezt az élményt. Ha a Walt Disney forgatna egy troll mesét a messzi északon, akkor ez lehetne az aláfestő zene. Kapudrog fiataloknak.
Sokkal több kell ahhoz, hogy értékesnek találjak egy lemezt. Minden hang előre tudható, még akkor is, ha rettentő profi. Hangulatot se sikerült teremteni, csak jönnek egymás után a hangok, de hatás az semmi.
Ámulok és bámulok azon, hogy milyen sok ember nem szereti itt a frankó, modern death metalt. Igazi ipari robbanás, misztikus fertő az egész.
Régen eléggé kedveltem a matekos cuccokat, aztán szép lassan kikoptak a hétköznapokból. Ez most kifejezetten jól jött. Hétvégén csempeleveréshez tuti ez adja majd az alaphangot.
Igen, ez förtelmes. Undorító, korhadt, penésztől bűzlő mocsok...amilyen egy extrém zenének lennie kell. A hangzása számomra zseniális, valamint nálam valahol itt húzódik a határvonal a gitárral és gitár nélkül játszott zenei részeket illetően. 70-es évek prog rock klasszikusai, főleg az úgynevezett Canterbury szcéna tudott ilyen jó arányokat tartani a billentyűk és a húrok közt. Napokban hallgattam újra a Khan Space Shanty lemezét, ez simán jó lehet annak a levezetésének.
Ha ezzel az ordenáré recsegéssel, ropogással kezdenének valamit és nem a nagyi diktafonjával rögzítenék, amit rábsznak a hangfalak tetejére, akkor nagyon érdekes lenne. Értem azt a relevációt, amit ez az erő és brutalitás kiváltani szeretne, de ha egy banda élőben így szólal meg, hátat fordítok és otthagyom a fenébe. Ez nem erő, szimplán túltolt művészkedni akarás ami már az élvezhetőség rovására ment. Azért időnként elő-elő bújik belőlük a zenélni akarás.
Sok ez a kevésbé jóból, akárhonnan nézem. Érdekes, de az értékes 10 ponttól nagyon messze áll.
Nekem is a hangzással akadtak problémáim. Ez a kása nem ad hozzá túl sokat a hangulathoz, akkor meg minek? Elvesznek egészen jó dolgok. Kell ez a csörömpölés, ala börtön feeling a vár mélyén, de túl van tolva.
Kicsit jellegtelen, de én szívesen hallgattam. Egyszer már átfutottam rajt pár hónapja, most legalább volt időm alaposabban megfülelni.
Ez egy teljesen semleges lemez számomra, mert nem látom, nem hallom és már nem emlékszem, mi volt.
Engem a Nattfödd lemezzel találtak meg az ezredforduló környékén, a Trollhammeren klipjén azóta is jókat mulatok, aztán el is vesztettük egymást. Nem rossz lemez ez, de különösebb katarzis nélkül zúgott át rajtam.
Anno írtam róla, de valami hiba miatt elveszett a cikk. Ott részletesen leírtam ezt az egyszerű tény: ez Necrophobic. Se több, se kevesebb. Pure death/black, a legminőségibb kivitelben. Én mindig kedveltem őket, szerintem nincs rossz lemezük, csak jó és kurva jó.
Bakker, ez mekkora zene már! Grind-, és black elemekkel átszőtt, kísérletezős death metal Kanadából. Már az első dalnál tátva maradt a szám, és be sem tudtam csukni egészen az utolsó dal végéig. Na, ez a zene teljesen egyedi. Mondjuk úgy, hogy nem a sokak által szidott, sablonokra épülő, ezerszer hallott aprítás. Kétség sem férhet az album zsenialitásához. Megérkezett a 2021-es év első gyöngyszeme kilenc darab, egyenként is kiemelkedő death metal szerzemény képében.
Az kétségtelen, hogy tudnak zenélni, de számomra óriási talány, hogy ezt a zagyvaságot hogy a fenébe képesek megjegyezni, és egymás után többször eljátszani (pl. a stúdióban a lemezfelvételnél)? Teljesen beteges, de legalább hangszerekből csiholják ki ezeket a hangokat!
A finn csapat megalakulását követően készített két EP-t, majd kilenc év elteltével bedobták a köztudatba ezt a nagylemezt. Nagyon komor, sötét hangulatú doom, amit hallhatunk. Az egész egy olyan utazás, ahol néha a fellegek között érzed magad, hogy aztán a következő pillanatban már a tenger fenekén ülve nézd végig, ahogy odafent megsemmisül a lét. Az egész lemez egy jó hosszúra sikerült, filozofikus merengés. Én kevésbé vagyok közeli barátságban a doom műfajjal, de ennek a lemeznek a hangulata valamit számomra is közvetített.
Fizikai fájdalmat okozott végighallgatni a lemezt. Minden tiszteletem azoknak, akik ilyen "zenét" hallgatnak, és pozitív értékeket találnak benne. Tényleg maximális respect!. Bocs, de én ezt nem tudom többre értékelni. A fél pont a néhol felismerhető hangszereknek szól.
Ez egyáltalán nem az én stílusom, rettentő távolság van közöttünk. Még csak semleges sem tudok maradni, mert nem tetszik. Nem fájt annyira mint a The Body lemezét végighallgatni, ez sokkal emészthetőbb, mondhatni muzikálisabb. De ennyi, és nem több.
Egyszemélyes black metal project az USA-ból. A klasszikus érára jellemző stílusjegyekkel felvértezett fekete fém történelmi, és háborús témákkal megspékelve, a stílus által "megkövetelt" hangzással, viszont arányosan keverve. Egyáltalán nem hallgathatatlan a zene, sőt! A maga nemében ez egy igen is jó black album! Sablonos és nem sok újat hoz a színtérre, de nekem alapvetően semmi bajom vele. A borító is tetszik, ez hozzátesz a zene értékéhez. Érdekes egyébként, hogy az album nem nagylemezként, hanem demo-ként látott napvilágot.
Nagyon jó black metal lemez. Az anyanyelv használata nagyon sokat hozzátesz az összképhez. Nekem elejétől a végéig tetszett, amit hallottam. Azonban ez esetben is meg kell említenem, hogy egy komplett zenekarral sokkal jobb is lehetne ez a lemez, mint egyszemélyes project-ként prezentálva. Minden esetre részemről jár a magas pont, mert tényleg tetszik a lemez!
Nem tudom, milyen okból került törlésre ez a beajánlott lemez, de sajnálom, hogy már nem tudtam meghallgatni. A pontokból úgy látom, eléggé megosztó anyag lehetett! Dobok egy semleges pontszámot, hogy végig legyen pontozva a lista. Sajnálom, hogy egy időre bezár a HP! Én bizakodva várom a folytatást, mert nekem nagyon tetszik az egész!
Ez egy teljesen frankó, jól megkomponált Finntroll lemez! Elég sokáig érlelték, hiszen hét év telt el az előző album kiadása óta. Megérte várni. Nekem a Jatkens Tid érát idézi, azt a lemezt pedig nagyon komálom!
A zenekar hozza a kompromisszum mentes, profi hangszeresek által előadott, minőségi svéd acélt, 10 bivaly erős death-black szerzemény formájában. Nem is kérdéses a magas pontszám. A profizmus áthat minden egyes eljátszott hangot.
Ez is csak a helyet foglalta egy jobb lemeztől. Ilyen unalmas death metal lemezt már rég hallottam. Csak nézzük meg a Sinister legutóbbi lemezét összehasonlításképpen, ég és föld a kettő!
Ilyen rossz kört már rég láttam. Sorakoznak a rosszabbnál rosszabb lemezek. Ez is egy borzadály!
Semmi értékelhető nincs ebben az izében.
Nem mondom, hogy szar, mert még a szar is kikérné magának. :D
Ennek sem láttam értelmét.
A borító és téma felkeltette az érdeklődésemet a lemez iránt. A hangzással azonban akadtak problémák. A vokál aránytalanul előtérbe lett tolva, a dobból jóformán csak a cinek szólnak de azok már fülsértően. Azért egy jobb (arányosabb) hangzással ebből többet is ki lehetett volna hozni. Szerencsére a gitártémákat hallani és azok tetszettek, még szólók is vannak.
Kellemesen elcsordogáló black metal. Ahhoz képest meg különösen előkelő, hogy egyszemélyes. Lehet, hogy az egyszemélyes mivolta miatt, de például a Necrophobic szintjét nem tudta hozni.
Gyűlölöm ezt a fajta hulladék metált!
Akárcsak a Wolfheart ez a zene és zenkar is a szívem csücske. Szerintem nagyszerűen sikerült az új lemez. Kitűnő hangzás és zenei teljesítmény! Kemény, de melodikus imádom!
Szégyen vagy sem, de én ezt a zenekart nem ismertem eddig, pedig a(z) - említésre méltó - black metal zenekarokban otthon vagyok, de ez a zenekar valahogy kimaradt. Jó a lemez, de valami mégis hiányzik.
"Hé srácok, mi lenne ha csinálnánk egy olyan zenekart, mint a Vektor, csak egy kvinttel mindent lehangolnánk és nem lenne kicsit sem érdekes?"
Amúgy a szimfonikus részek okésak de jaj
"Apa ideges, hű de ideges apa, bizony!"
Szavak nincsenek rá hogy ez milyen jó album, nagyon emlékeztet a Car Bombra a prittypüttyputtyogásokkal, de van benne egy ilyen kaotikus grindcore/powerviolence vonal is
Engem ez az esztétika annyira nem vesz le a lábamról, túl egydimenziós. A zene viszont szól olyan jól, hogy egy 8-ast megérdemeljen. Meg hát a tételek nagyon menőn meg is vannak írva, csak a lepitchelt motyogások zavarnak picit.
"ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" -Chip King. Ez egy minden eddiginél pusztítóbb album a számomra kétség nélkül a legheavybb zenekartól a bolygón. Volt szerencsém élőben látni őket a Dürerben mielőtt bezárt és habár az Oaken meg a Wasted Struggle is nagyon jó volt, feltörölte a Body velük a padlót. Az erősítő alapzúgása hangosabb volt mint az előző 2 banda, azt hittem leomlik az épület. Na most ez az album ugyanez.
Két hangosabb zenekart láttam eddig: Sunn O))) és Swans, viszont ez a legzajosabb mind közül.
Talán mintha hallottam volna róluk, de tényleg csak most konstatáltam hogy ezek elég régóta tolnak ilyen industrial zenét. (Sőt eléggé kult klassziknak is számítanak). Én őszintén jobban szeretem a tiszta industrialt mint ezt az EBM-közelibb vonalat mint ami itt hallható, meg önszántamból nem is mindig hallgatok ilyet, azonban mindenképp menő és pozitív zenei élmény volt ez.
Hiába menő az a pár dungeon synth rész, ez az album szenves sajnos attól, hogy BORZALMASAN szól, és nem a jó/izgi értelemben, kivehetetlen kakofónia, ami ezúttal nem áll jól (pedig általában nem zavar a kakofónia, lásd: a Body Gusztira adott 10 pontom), de itt a reverbbe való elfojtása annak, hogy sloppy szétesős az egész performansz sajnos nem válik be.
Elég veretős black metal mondjuk, ha szemet hunyunk ezek fölött, de nem érzem ezt még többnek egy kiforratlan Bandcamp projektnél. Van esztétikai érzéke a művésznek, szóval lehet ebből gyúrni a későbbiekben valamit.
Weidenek igaza van, nem valami végtelenül kiemelkedőről van szó, hiába gyönyörű a borító és az átvezetők. A black metal rész igényelne valami extrát. Én azért megadom a 7,5-öt
Totál nihil faszfless. Teljesen lehozott az életről. Olyan heavy, hogy a vinyl kiadvány nem 180g hanem 180 tonna lenne. Gondolom ezért kellett kazettával megelégedniük, és én még azt is csak egy bérelt Kamazzal merném idehozatni. Bár úgy tűnik megelőlegezték ezt nekem, mert kb tényleg annyiba kerül a shipping, mintha kibérelnék egyet.
Ahogy Weide mondta, ez a Body Gusztival ellentétben inkább érzelmileg pusztítja el a gyanútlan hallgatót, fél pont mínusz a zajongás hiányáért :(((
Elmegy, egész cuki zenekar.
A dalírás kissé túl populáris és melodikus, de egye fene. Jó lemez
Ha a Fractal Generator 5,5 pont volt, akkor ennek köteles vagyok kevesebbet adni legalább másfél ponttal, mert sajnos ahhoz képest is dögunalom ez a lemez.
Bazzki, tényleg sajnálom, hogy ennyi ember szűrőjén nem tudott keresztülhatolni a kanadaiak zsenije. Egy hónap mélyen járunk 2021-ben, és eddig ez a kedvenc albumom idénről, toronymagasan bármi más felett. Mindegy, nem fogom boncolgatni részletesen, mi mindent látok és hallok elképesztőnek ebben az albumban, de a Contagiont kiemelném, azzal a számmal egyszerűen leszedték a fejem. Remélem egyszer láthatom őket élőben.
Rendesen a falhoz kentek, most meg vegyes érzésekkel söprögetem magamról a csempeszilánkokat. Egyrészt baromi rég hallgattam ilyet, ezért jól esett, másrészt eszement változatos és kifejezetten technikás, amiért szintén jár a pont, ugyanakkor nem a jó értelemben lehengerlő. Bele se merek gondolni, hogyan működött volna ez 4-5 perces számokkal. Fogom még hallgatni, az tuti, de egyelőre kérnék egy kis pihenőt.
Ha a Flood Peak emocionálisan kínozza az embert, akkor a The Body azt fizikailag teszi. Azért nem adok 1 pontot, mert ilyen megközelítésben és tálalásban még nem hallottam kísérletezős noise lemezt. De azért azt hozzá kell tennem, hogy többet nem is akarok hallani ilyesmit. Sőt, egy jó darabig abszolút nem szeretnék semmilyen noise cuccot hallgatni. :D
Én totál megértem mindkét végletben pontozókat.
Kásás, kásás, de a lényeget lehet hallani! :D Nekem jól esett ez az egyszerűbb formában prezentált, hangulatos black, néha tényleg nem kell ennél több. Illetve ha ilyen minőségű manapság egy BM demo (mert a szerző és a MA is úgy hivatkozik rá, pedig ez LP-ként is simán megállná a helyét), akkor nem féltem a műfajt. Ugyanakkor túlmagasztalni sem akarom, mert egyelőre annyira nem érzem jónak, de az idő még kedvezhet neki,
Két gondom van az Afsky jelen lemezével. Az egyik, hogy a black metal részek szerintem messze nem kiugróak és jellegzetesek, illetve az egyéb, akusztikus, neofolk(?) betétek meg hiába baromi jók és megkapóak, abszolút nem illeszkednek organikusan a BM szegmensekhez. A borító, csakúgy mint az előző lemeznél, brutális és letaglózó, és tükrözi is valamennyire az album általános hangulatát. A baj lehet, hogy az én készülékemben van, mert utánanézve sok helyen szinte csak dicsérő szavakat olvastam a lemezről.
Ritkán borít meg zene, de a Flood Peak EP-je konkrétan érzelmileg kiborító. A dalszövegekkel együtt meg pláne. Iszonyatosan hatásos, az érzelmi húrokon visszafogottság nélkül játszó szerzemény a Fixed Ritual, de jólesőnek semmiképpen sem mondanám. A 30 perces játékidejét viszont az erényei közé sorolnám, jelen esetben jót tett neki (és nekem is) a rövidsége és tömörsége.
Emlékszem, mikor sok év hallgatás után előrukkoltak az első számmal az albumról (talán az Ormfolk volt az), mindenki eldobta az agyát, hogy visszatértek a Jaktens tid érába, mintha egyenesen onnan szakajtották volna a dalt. Nem mintha olyan baromi nagy íveket járt volna be a Finntroll a zenei stílusukban, szerintem konzekvensen vitték tovább azt, amit elkezdtek anno, de tény, hogy van némi régivágású romantikája az egész Vredesvävd-nek. Én imádom az összes albumukat, még csak kedvencet se tudnék kiemelni, annyira szívből rajongok az összesért. A 2020-as lemezük és éppen annyira jó számomra, mint bármelyik korábbi.
A pár körrel ezelőtti hangzás vitára, itt a tökéletes példa a mondandómra. Itt nem érzem, hogy egy szuper producer munkáját hallom, aki minden "szóljon jól" kérésre ugyanazt keveri, mint a Napalm meg Metal Blade lemezeinek nagyrésze. Itt úgy érzem a hangzás a koncepció része, hogy minél ridegebb és matekosabb legyen a cucc. Jók az arányok a death/grind abálás és a mathcore-os tördelések között, az effektezések meg nyekergések pedig tovább színesítik és adnak neki egy kis ipari zöngét. Egyetlen nagyobb hibája, hogy az előző sokkal jobban tetszett.
Egy fasza oldalon egy fasza cikkben azt olvastam, hogy a funeral doom a gitárral játszott ambient. Ez már a második nagy megvilágosodásom ebben a körben. Ez a gondolat pedig tökéletesen illik is a tárgyalt lemezre. "A Vének léteztek, a Vének léteznek, a Vének létezni fognak. Nem az általunk ismert terekben, hanem közöttük járnak csendesen és öröktől valóan, dimenziótlanul és általunk láthatatlanul. Yog-Sothoth ismeri a kaput. Yog-Sothoth a kapu. Yog-Sothoth a kulcs, és ő a kapu őrzője."
A The Body nekem az egyik kedvenc bandám ,amit az utóbbi egy évben még többet is hallgattam. Sokszor mondtam már, fogom is még, jelenlegi amerikai kísérltezős szentháromság a The Body, a Thou és a Full of Hell, nekem nem tudnak mellé lőni. Jah az ének szar, sőt idegesítő, én már megszoktam. Mert közben meg zeneileg és érzelmileg anynira súlyos az egész, hogy nem tud érdekelni, annyira más mint amit az ember várna. Állandóan az újat keresik, a határokat feszegetik, most viszatértek kicsit a drone-os, noise-os, ambientes dolgaikhoz. A gyötrelemmel, kétségbe eséssel és üreséggel vernek szájba. Az egy pontokat is simán megértem, de én erre ha akarnék se tudnék ennél kebesebbet adni, annyira hatásos számomra. 1-2 két hónap és jön is az új kollab lemez.
Ha Lars von Trier zenét csinálna az ilyen lenne. A hangzás tényleg lehetne mocskosabb, viszont imádtam ahogy a basszus dorombol. Ilyen tekintetben az Entropia nekem az etalon, de ez is jó volt.
tyűűha. ha nem lenne közel 4k a posta, már rendelném is a cd-t.
Az a baj, hogy nem igazán közvetít nekem semmit, a fizikai rossz érzésen kívül. Én rajongok az extrém depresszív, borongós cuccokért, de ez nem az, szimplán csak kellemetlen.
Húú, ez a hangzás már alapból 9!! És még a zene is jó!! Köszönet az ajánlónak!!
Azért ez messze van a Korpiklaani féle mulatóstól, sokkal több és jobb annál. De mondjuk én a Moonsorrow vonalat jobban kedvelem.
Bár alapvetően a black metal áll legközelebb a szívemhez, a raw, kályhacsőben zenélő, kétkazettás magnóval rögzített zajhalmazok sosem fogtak meg. Lehet nem vagyok TRVE CVLT... Elfér a polcon, sok minden nem vagyok. :)
A borító nagyon megtetszett már régebben, így bepróbálkoztam vele. Sem akkor, sem most nem kapott el a zene. Rendben van, a panelek a helyükön, stílushelyes, csak épp ennyi az amit tud.
Faja kis lemez. Abban azért van némi igazság, hogy sok banda neve alatt megjelenhetett volna ez a lemez az elmúlt 15 év dekonstruktív szuicid posztos hullámából. ;)
Én még rossz Necrophobic lemezt nem hallottam. Stabilan hozzák a több mint korrekt szintet. Viszont nagy újdonságok, meglepetések sincsenek. Lehet nem is kellenek. Így viszont van amikor fel tudok ülni a pkolvonatra, néha meg annyira nem. Most kevésbé gyűrt maga alá, de a Dawn of the Damned is egy minőségi Necro lemez.
Vettek 2 fúrógépet meg egy régi tárcsás mosógépet és azzal csinálnak ?zenét?, ha ez annak nevezhető. Ez inkább GYÖTRELEM! Bár most ez a dívat! De jó, hogy megöregedtem. Apropó, van egy Lyhász Lyácint Bt-nk ők zeneibbek? Blöró.
Kár, hogy nincs nulla pontozás.
CMC is egy meglepő zene itt a HP-n. Mindenesetre én örülök nekik! A formáció ?80-as években az akkori new wave generáció egy új irányú politikai és társadalmi szócsöve volt, amit most a XXI. századi társadalmi őrületben is tovább folytatnak, zenéjükkel pedig jó pár EBM csapatot megelőztek. Csak elismerésem Szász Gyurinak, hogy közel 30 év után még most is tudnak üzeneteket, potenciált tenni alkotásaikba.
A 100 éves háború (klisé) black metalba öntve klasszikus, reneszánsz hatású ambient elemekkel. Kellemes, egyszer hallgatós.
Csodálkozva fognék kezet mindazok HP társaimmal, akik tényleg végighallgatják, szeretik, élvezik. Másrészt az biztos, hogy senkiből nem vált ki semleges hatást és ezért kénytelen vagyok egynél több pontot adni.
Pont ugyanezt gondolom, mint Markaláb. Remélem tartós lesz az újjáéledésük!
Autóban, hazafele menet végighallgattam (időben pont olyan hosszú a lemez). Hát nem egyszerű hallgatnivaló, Isis korai EP-ek és első LP albuma jut eszembe, az volt ilyen tömény sludge metal. Több súlyos riffel ütösebb lenne, de így se rossz.