Valóban nincs ebben semmi új, de sokkal hangulatosabb ez a dal, mint az előző albumok átlagban...

Kb. 130 perces lesz a dupla CD, tehát nem tolják ki a maximumra, azaz 160 percesre a játékidőt!

Ez a nóta önmagában természetesen nem fest teljes képet arról, hogy mi várható, de egyrészt arra enged következtetni, hogy nagy újításokra nem kell számítani, másrészt viszont reményre adhat okot. Ugyanis ez a dal legalább nincs túlnyújtva!

Válasz oldboy üzenetére:

Ez ugyanaz a dal, ami az eredeti hírben benne van!

Bocsánat!
--

Válasz zeba üzenetére:

Egy újabb dal! (Lassan "kiszivárog" a teljes lemez...)

Ez ugyanaz a dal, ami az eredeti hírben benne van!

Egy újabb dal! (Lassan "kiszivárog" a teljes lemez...)


--

Újabb egy percet kapnak a rajongók:


--

Engem hangulatilag az első pár perc nagyon az Images and Words anyagra emlékeztetett. Nem rossz egyébként. Számomra megalkották az etalont a Scenes... albummal, azt nehéz túlszárnyalniuk szerintem. Elkötelezettje rég nem vagyok a bandának, de izgalmas anyag lesz ez. Az "új Mike" pedig hozza az elvárható szintet, bár sejtettem, hogy nem lesz nagy visszalépés technikailag a dobok mögött.

Majd a teljes lemez hallatán lehet hosszútávú következtetéseket levonni. Mindenesetre nem lesz rossz.

Egyetlen dalbol nem lehet es nem is szabad itelkezni egy banda felett, DE...
Nekem tetszik. Nem egyedi, megirtak ok mar ezt parszor (Scenes from..., Images... albumok), viszont kellemes hallgatnivalo. Ami azt illeti, Nagaarum-nak igazat kell adjak a szoloval kapcsolatban. Az nem tetszik. Biztos technikas meg minden, csak en nem zeneszfullel hallgatom a zenet.
Nagy atlagban azert gratula az arcoknak (ehhez a dalhoz mindenkeppen)

Igazából semmi izgalmas. Ugyanaz a kényszeredett bonyolítás, mint eddig minden lemezükön. Összehasonlításként Gilmour és Petrucci játékára:
Petrucci kergeti a hangokat 220 bpm-el, de nem találja őket. Gilmournak meg minden pengetése aranyat ér.
Ezek sosem nőnek fel. Mindig is zenei maszturbátorok maradnak művészeti érték nélkül. Volt egy-két nagy pillanat az életművük során, de ügyesen megoldották, hogy mire a fülem ráállna, szét legyen kúrva az egész valami brutál szólóval...
Nem jöttek még rá arra, amit Rick Wright fejtett ki annak idején:
"A zene a hangjegyek közötti üres tér."

--
A sátán rossz.

Szerintem elég jó lett, várom a többit.
És hiányzik Portnoy, de Mangini zeneileg ki fogja egészíteni...és jó érzés, hogy ők ketten ráadásul barátok.