Én általában erősen kritikus vagyok a feldolgozásokkal kapcsolatban, mivel nagyon ritkán hallottam olyant, amelyik az eredetivel minimum azonos szintet hozott volna egy dalt. Jelen esetben viszont érdekes a helyzet, mert itt inkább átdolgozásokat hallok, ahol egy kicsit arra is ügyeltek az előadók, hogy az eredeti hangulatból is cseppentsenek a tányérba. Death metal csapat játssza a black metal horda dalait és viszont.
A két zenekart teljesen felesleges bemutatni, főleg a Fémforgács olvasóinak. Ehelyett arra gondoltam, hogy a kiadvány hátteréről kérdezem ki azt az embert, aki a fizikai manifesztációja mögött áll. Ezek a bandák teremtettek maguk körül egyfajta kultuszt, és ilyenkor a kulisszatitkok romboló hatással tudnak hatni erre, ezért csak a legszükségesebb infókat érdeklődtem meg Káger Balázstól, a Neverheard Distro működtetőjétől.
Viszont akkor előbb magáról a zenéről.


Az Age Of Agony az első a sorban.
A basszusgitártémák végig magas fekvésben mennek eredetileg a két Witchcraft dalban, ami lágyan megúsztatja őket, és nagyon örülök, hogy a Krisztián ezt így hozza feldolgozásban is. Kálmán is próbálja blackes károgásra fordítani párszor az orgánumát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nem is baj. Érdekesebben hat a dal előadva mélygyomrossal. Károgva már hallottuk. A Hegyek felettem lemezről válogattak egyébként a zalaiak.

Marha érdekes azt figyelni, hogy a két társaság miképpen próbálja a másik műfaj stílusjegyeit hozni, ugyanakkor hogyan nem tudnak / nem akarnak kibújni a saját énjükből. Angmar például az 2008-as AOA lemezről (Follow the Way of Hate) kölcsönzött On the Way of Hate-ben meg sem próbálja a Kálmán által alkalmazott gyomorhörgést nyomni, mégis egy kicsit mélyebb az orgánuma, mint általában szokott lenni. A beüvöltözései és a röhögések viszont kegyetlenek. Ezek megvannak a Brothersben is (Machinery of Hatred - 2011).

Hangszeresen nagyjából mindkét csapat azt adja vissza, ami az eredeti felvételeken van. Az énekek viszont, mint azt fentebb említettem, nagyon izgalmasan kavarnak be. Egy olyan metalrajongónak, aki nem ismeri a két bandát, csak egy szimpla split album ez, akik viszont igen, roppant izgalmas hallgatnivaló.



Személyes kitérő... Én a black metalt jobban zabálom, mint a deathet, viszont így, hogy átjátszás zajlik a másik stílusba, nem tudnám eldönteni, hogy kinek jobb a játéka. Rendkívül érdekes kísérlet.

A hangzás arat, igazi trufa-metal, erővel telt, darál. Az AOA által játszott két nóta kicsit tompábban szól, mint a WLR által kevert Witchcraftok.
Amire viszont muszáj még kitérjek kitérni az a fizikai megjelenés. Asztalra pakolt harci kellékek (7,62-es lőszerek, jelvények, vállap), a másik oldalon pentagram, koponya, egy felborult kupa, mindez elválasztva középen egy szuronnyal. Jól idézi a két zenekar érdeklődési körét. Maga a korong meg egészen hihetetlen megoldással készült, ezt inkább lefotóztam, mert így érthető meg igazán...

A Balázzsal megejtett diskurzust ITT olvashatják Önök.