Khrul továbbra sem tétlenkedik. A Nocrul lemez tavaly október elsején jelent meg a Neverheard jóvoltából kazettán, de már itt is van egy új project anyaga CDn (a Nocrullal közös korongon - kritika arról ITT). Az ő vokálja mellett hallható még W-é, az egyik gitárosé is. A társulatot a lengyel Rafał Pilipów (R) gitáros és a dobos Paweł Adamczuk (Anaal) alapította még 2006-ban. Ez a bemutatkozó lemez két korábbi demó után. Eredetileg digitálisban jött ki a Bandcampen.

Azt mondanám, hogy ez a furcsább vonulatot erősítő black metal hordák egyike. A hangzás ugyan a szokásos szakadék, igénytelen fajta, ami szerintem a létező legtökéletesebb a metalhoz, viszont nem érik be a dalszerzők a megszokott formulákkal. Dallamos kántálások az énekben (egy helyen), magasba felkúszó basszusgitár, nem megszokott dalszerkezet jellemzi a britek (lengyelek) által belakott zenei teret. A gitár tremolós pengetése mellett például többször is feltűnik bontottabb hangszerkezelés. A hangnemváltások is meg vannak tervezve, mindez viszont nem megy az ösztönösség rovására (azt megadja a hangzás).


A harmadik tételben, aminek nincs gyakorlatilag címe (Skullthrone - III - a dalok csak számozva vannak) a vokál erősen hajaz Csihar Attiláéra, különösen, amit a Mayhem Misteriis... korszakában művelt. Ez még talán nem jelentene nagy meglepetést, viszont az ez után következő dal határozottan punkos beütésű, és ezen az áthallásomon az alkotók lehet, hogy egy kicsit megbotránkoznak, akkor is meg kell jegyezzem. Azt leszámítva, hogy ideológiáját tekintve a black metal és a punk nem is lehetne egymástól távolabb, zeneileg én ezt a két műfajt nagyon is rokonnak érzem. Két perc után áll helyre a rend, a nóta innentől kezdve ismét black metal. A basszus nagyon izgalmasan teker a magasabb hangfekvésekben. A dob meg lassul - nem baj (korábban is volt tempótartási probléma, de ezek a hibák nálam nem hibák, hanem izgalmas elemek - különben is, marha jól dobol az ipse).
Továbbhaladva megint punkosra fordul a dolog kicsit, igaz csak a gitárok miatt, Anaal veri a blastet piszokul. Aztán ismét és ismét és ismét punk elemek ezerrel. Néha mintha el lenne hangolódva a basszusgitár, bár lehet, hogy csak a hangok vannak annyira megtekerve (hatos tétel), hogy disszonáns. Nem hallom ki rendesen. Erre is tudok lenyinteni. A végeredmény ütős. A záró tételben meg Maniac hangját hallom. Ahhoz hasonló, amit a Wolf's Lair Abyss EP-n csinált.