1. | Insane (3:50) |
2. | Rotting in Vain (3:33) |
3. | Black Is the Soul (4:01) |
4. | The Hating (4:22) |
5. | A Different World (featuring Corey Taylor) (3:20) |
6. | Take Me (3:00) |
7. | Everything Falls Apart (4:17) |
8. | Die Yet Another Night (4:28) |
9. | When You're Not There (3:24) |
10. | Next in Line (3:28) |
11. | Please Come for Me (2:53) |
ZolixiusRex | 2016. november 9., szerda, 12:58 | |
Csatlakozott:
2011. január 31. Hozzászólások: 1788
|
A Korn és a Life Is Peachy mindent visz - Azokon 100-as dalok vannak, nem pedig 10-esek... Talán ezt is megszeretem majd egyszer. -- In Grind We Trust! |
|
Nagaarum | 2016. november 8., kedd, 19:22 | |
Csatlakozott:
2011. június 30. Hozzászólások: 2379
|
Én nagy Korn rajongó voltam az első öt lemezig. Még a hatodik is belefért. Valahogy úgy lehet, ahogy ZeroVoid mondja. Itt most egy kicsit vegyes az összkép, ugyanis Jonathan képes arra, amire csak kevesen, nevezetesen, hogy 25 év óta ugyanúgy énekel. A koszt én is hiányolom, viszont, ami a legidegesítőbb: A "kevesebb több" elvet mindig is üdvözöltem, azt viszont nem értem, hogy ezekhez a nagyon alap dobtémákhoz minek kell a vilkág egyik legtechnikásabb dobosát csatasorba állíttani? David Silveria is idegesítő volt, mikor leállt a "dobolással". Az első két Korn lemez igazi doboscsemege, utána meg megindult a lazulás. 7,5 -8 pontnak érzem ezt a lemezt, ha az Issues a 11. Ahhoz mérek tőlük mindent. -- >>> Kövess a Facebookon! <<< |
|
boymester | 2016. november 8., kedd, 15:10 | |
Csatlakozott:
2011. január 24. Hozzászólások: 3983
|
Minden tiszteletem a lelkesedésért a zenekar iránt:) Hozzám még koleszos koromban került közelebb egy-két dal, amire jó volt ugrálni meg hülyülni agyalás nélkül, aztán az ezredfordulóval el is temettem őket. Davies amúgy is kezd múmiára emlékeztetni. Akkor már neki is jár a tisztelet, mert nem adják fel az idő múlásával sem és bármennyire érdektelenné váltak számomra, az új dalokban sem érzek hiteltelenséget, ahogy régen sem. -- Youtube csatorna |
|
emp | 2016. november 6., vasárnap, 10:00 | |
Csatlakozott:
2007. december 17. Hozzászólások: 2497
|
Nekem abszolút kedvencem a The Path of Totality. Ahogy mondjuk a The Hauntedtől meg az Unseen, A PLosttól a One Second,a Moonspelltől a the butterfly effect... Valahogy számomra ezek a sztenderd zsánercsapatok akkor tudtak érdekeset alkotni, amikor kimozdultak a komfortzónájukból. Természetesen ezt a fogyasztó közönség ritkán tolerálja, mert fontos a táboron belüli kiszámíthatóság. Ez a lemez totál metal lett, ergo jó. Jah... jó mint a rántott hús rizsával. Minden falat ízével már előre tisztában vagyunk. Természetesen ha rántott húst akarunk enni rizsával, akkor pont a rántott hús rizsával a legjobb választás... -- Tiszta hülye, aki nem normális! |
|
ZeroVoid | 2016. november 6., vasárnap, 09:30 | |
Csatlakozott:
2014. december 30. Hozzászólások: 180
|
A Korn az Issues és az Untouchables idején volt a csúcson, az előző néhány lemezük közel értékelhetetlen számomra. Az új album talán a legjobb a TALITM óta, már ha ez akkora dicséret... Én már a SYOTOS-nál kiszerettem belőlük :/ |
|
oldboy | 2016. november 5., szombat, 19:53 | |
Csatlakozott:
2008. július 25. Hozzászólások: 1898
|
A 8.8 jobban néz ki! Szeretem a szimmetrikus dolgokat! |
|
Wulf | 2016. november 5., szombat, 17:11 | |
Csatlakozott:
2016. április 16. Hozzászólások: 5
|
Nekem érdekes módon a nem sokat emlegetett Life is Peachy album a kedvencem, utána mindig is hiányoltam azt a koszos hangzást, ami ott jelen volt. Én is úgy érzem, hogy az új album egy remek visszatérés a gyökerekhez. A pontszámnál mi döntött a 8.8 mellett? Hogy-hogy nem 8.7 vagy 8.9 lett? |