A 2011-es Önharckép mindenképp egy útjelző volt a Salvus részére. Azon már érezhető volt, hogy a kezdeti bizonytalanságokat sikeresen levetkőzték. Persze "Minden kezdet" nehéz, ahogy a folytatás se minden esetben könnyű.

Az előző album után a Salvust sem kerülte el a tagcsere, ám úgy érzem ettől erősebbek lettek, mint valaha. Szerencséjükre olyan gitárost találtak Erdélyi Peti (Ad Astra, ex-Megazetor) személyében, akivel minden téren magasabb szintre tudtak lépni. Ennek a felállásnak az első megjelenési formája a három dalt rejtő digitális változatban realizálódott Metamorf című feldolgozás EP volt, Quimby (Most múlik pontosan), Ákos (Ilyenek voltunk), Zséda (Motel) dalokkal.
Ezen kívül a banda jó érzékkel megtalálta a mai tribute hullámban is a helyét, s ennek némi hatása is lett a lemezre érzésem szerint. De erről majd a maga idejében.

Megállapítható, hogy a harmadik lemez már egy összeért zenekar műve. Fura, hogy a megjelenés után gitároscsere történt, de az is zökkenőmentesen zajlott.

Szóval nézzük, mi is hallható a Lélektartón!
Háromnegyed órában kapunk kilenc, na jó 8+1 dalt a megszokott és mára nyugodtan mondhatom, hogy kialakult Salvus stílusban, ráadásul nem szokványos, semmitmondó szövegekkel, hanem értelmes, mai gondolatokkal.
Mondjuk ez utóbbi miatt azért megint előjön még egy-két helyen a szövegtorlódás, bár korántsem zavaróan.
 

A Lélektartó háromnegyed órányi Salvus-féle modern metalt rejt tehát, amiben fogós énekdallamok és ragadós(!) refrének, jól megszerkesztett dalok segítik a befogadást.



Bátor húzás volt rögtön a lemez elejére tenni a megjelenés előtt klipesített Világra szólót, lévén az anyag második leghosszabbja a maga bő hat percével. A videó is ötletes lett, bár nem ezt tartom az album legjobb dalának.
Erre a címre két nótát jelölök megosztva.
Elsőként a legrövidebb, mindössze három és fél perc alatt ledarált Méltatlanok jutalma az, amit a képzeletbeli dobogóra helyezek. Ez a leggyorsabb tétel a lemezen, mégis sikerült a thrashes zúzás mellé olyan énekdallamokat tenni bele, ami miatt kedvenccé vált. Meg kell említeni azt is, hogy az Ad Astra-ban az éneklést is vállaló Erdélyi Peti itt is hallatja hangját, amivel jól egészíti ki Pötörke Zolit.



A másik fő kedvenc a címadó dal. Ebben (is) érzem a már említett In Flames hatást. Ami ráadásul jót is tett a dalnak. Itt ugyan ez főképp a Hocza Robi (Mytra, Remorse) által hozott billentyűs, sampleres témáknak köszönhető. A nóta epikus szólója is említést érdemel, ahogyan az is, hogy bár szövegileg nem ezt tartom a csúcsnak, véleményem szerint Zoli ebben énekel a legnagyobbat.

Említhetném még a kissé hard rockos Távolodó szempárt, az akusztikus részeket is bőven alkalmazó Vándor útlevelére c. dalt is, mert ezekben is van potenciál. Ez utóbbiban is érzem a göteborgiak hatását.
Még egy dalt emelnék ki. Ez pedig a bő hat és fél perces, utolsó előtti Mögöttes én. Ebben a remekül felépített dalban megint csak tetten érhető a Fridén vezette svéd csapat hatása, főleg annak a fényében, hogy itt teljesen a feldolgozásokkal fellépő Salvus-t halljuk. Vagyis itt Drazsé (ex-Megazetor) hozza a durva témákat.



A lemezt az Átszálló akusztikus verziója zárja, nem rossz, érdekességnek megteszi, de nem zavarna a hiánya sem, ha értitek mire gondolok.

Összességében azt mondhatom, hogy a zenekari Youtube csatornán teljes egészében meghallgatható album kellően változatos, Vári Gabi és a Black Hole Sound neve garancia a jó hangzásra. A kiadvány külleme is jól sikerült, Jacsó Balázs munkáját dícsérhetjük.

Kiadó:

Nail Records

Forgalmazó:

HMP

Stílus:

modern metal

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2015. április 29., szerda, 14:50

Facebook: