Hamarosan elköszön közönségétől a 66 éves Földes László, alias Hobo, és zenekara, a fele annyi idős Hobo Blues Band. A búcsúkoncerteken (2011. február 11-12.) a HBB „klasszikus” felállása fog színpadra lépni, vendégként pedig besegít a „nagy öregeknek” Madarász „Madi” Gábor gitáros is, aki az utóbbi időben Hobo szerzőtársa volt.


Ezen apropóból jelent meg tavaly év végén a Halj meg és nagy leszel! című greatest hits, aminek a hanganyagát, dalait Hobo válogatta össze. Nem mondhatnám, hogy szakértő vagyok HBB-ügyben, de anno a szakdolgozatomban is írtam róluk, mint egy korszakos zenekarról, a „Fekete Bárányok” egyik képviselőjéről. Lehet, hogy túlzásnak fog tűnni, de szerintem ezek a bandák (HBB, P. Mobil, Beatrice) zenéjükkel, szövegeikkel, lázadásukkal, szabadságvágyukkal rést ütöttek a kommunizmus falain!
Kevés olyan dalszövegírót tudnék mondani, mint Hobo, aki a legtöbb nótát intelligens, kritikus, cinikus, fanyar humorú, sokszor vers-értékű szövegekkel látta el.
Az, hogy mennyire tekinthető énekesnek, már más tészta…
Én inkább performernek mondanám.
Számomra ő egy olyan előadó, mint világhírű „mormogi” társai: Leonard Cohen, vagy éppen Nick Cave. Bár én elvagyok antihangjával és énekstílusával, de valószínűleg nem véletlen, hogy azok a kedvenc HBB lemezeim, amelyeken a zseniális blues-torok Bill Kapitány is megrezegteti hangszálait.
Szerencsére ez a greatest hits úgy van összeállítva, hogy valóban a legfontosabb dalokat tartalmazza, így nagyokat bólogathatunk az olyan ellenállhatatlan himnuszokra, mint pl. a 3:20-as blues, vagy épp a Kopaszkutya. De megtalálhatók rajta az ellenpólust képviselő, a blues-rock határain túllépő, már-már jazzbe, progresszív rockba hajló alapvetések is, példának okáért a Nem hallod, üvöltök!, a Gyáva bohóc, és a Nem lehet két hazád.
Természetesen a zenekar definitív művéről, a Vadászatról is szerepel nóta a lemezen, mégpedig a Mesél az erdő, melynek a gitárszólóit egyszerűen imádom!
Amit Tibusz ebben a dalban művel, az világszínvonalú!
Csakúgy, mint az egész Vadászat, ami szerintem nemcsak az egyik legjobb és legfontosabb magyar könnyűzenei album, de világviszonylatban is párját ritkítja!
Az olyan sorok, mint a „Bement a városba a Vasorrú Bába, fellép a tévében, kell a pénz kalácsra”, vagy az  „Itt jön Lúdas Matyi, libáját megette, hátrányos helyzetű, nem megy egyetemre” örökre bevésődnek a szürkeállományba. Ezt a greatest hits lemezt azoknak érdemes beszerezni, akik nem ismerik, birtokolják a komplett HBB-diszkográfiát, de szeretnének egy kicsi, de annál fontosabb szeletet magukénak tudni az elmúlt 4 évtized honi zene-és társadalomtörténetéből.
Abban pedig búcsúkoncert ide, vagy oda, biztos vagyok, hogy hallunk még Hoboról, hisz kevés ember van, aki nála jobban érti és tudja, hogy „úton lenni boldogság, megérkezni a halál”.