Nem is olyan nagyon rég írtam a görög Emperor árnyékában felnőtt Aenaon Phenomenon című kislemezéséről, s már akkor is úgy nyilatkoztam, hogy bár komplex fénymásológépről van szó, ettől függetlenül érdemes lesz rájuk odafigyelni a jövőben. A jövő nem debütöt szült, hanem egy splitet, amely nagyon úgy tűnik, hogy csak 7’-es lemezen jött ki (csekkold ITT), mindössze 500 példányban, így tehát komoly megtiszteltetés és köszönjük a Floga Recordsnak a korrektséget. Megkaptuk írott CD-én és természetesen hanglemezen is, s az is evidens hogy utóbbit hallgattam. A hangzás és a külsőségek egyaránt túlmutatnak az átlagos nemzetközi szinten, régen voltam ennyire elégedett egy kritika megírása közben.

A splitet a görög kissé talán post-black metal Aenaon kezdi, a már megszokott Emperor megoldásokkal dolgoznak, nem mentes a többszólamú vokáloktól sem, ahogy a billentyűk fura témái is nem kevéske elektronikus mimézissel kecsegtetik a modernebb felfogású zenék szerelmeseit. Az információk szerint időközben megszabadultak gitárosuktól Draugen–től illetve a dobosuktól Lazaros Emanouilidis-tól (hogy ki játszik a spliten, ember vagy gép – azt nem tudom, bár kellően élőnek tűnik). Mint már említettem a dobos nem lett pótolva, de az elveszett hathúros helyére Achilles nevű muksi került. S hogy visszatérjek magára az anyagra és annak tartalmára; az I, Tyrant komplex és nagyon összerakott nóta, tökéletesen kifejezi azt az utat, amelyen a görög srácok elindultak. A jövőt tekintve a  thesszaliai hordának rengeteg esélye van arra, hogy kiemelkedő és nemzetközileg elismert bagázs legyen (bár ettől úgy érzem személy szerint, hogy most sem állnak messze – főleg ilyen minőségi kiadványokat elnézve igenis fogunk még rólunk hallani). Az említett Emperor mellett fertőzések terén megemlíthető még mindig (már nem annyira direkte) Zyklon, Satyricon, Dissection…


A második oldalon a román fővárosból érkezett Satanochio következik megint csak nem megszokott halmazokban dolgozó black metaljukkal. A bukaresti csapat 2004 alakulása óta két nagylemezt, és egy valag EP-ét és splitet adott ki, zeneileg egyesek szerint avantgárd, én inkább érzem post-black metalnak, de természetesen az érdekes megoldások és váltások nem zárják ki a fentebb említetteket. S bár a két csapat nagyon más hajóban evez, valahogy a folyó mégis egy, hiszen mégiscsak hasonlítanak egymásra. A Satanochio Crimson Grim című nótája kevésbé black metal, puritánabb, bunkóbb, a háttérben a korai Slayer rohamsisakos osztagjai vesztegelnek, miközben sok helyen a Fleurety féle megoldások és átjátszások burjánzanak. Engem amúgy meglepett, hogy a románoknak ennyire minőségi bandái is vannak, úgy tűnik lassan nem csak gazdaságilag, de zeneileg is lehagy minket minden környező ország… na, de ne menjünk bele politikai identitásunk vegyes zavaraiba, s inkább élvezzük, amit a görög és román formációk összepasszítottak.

A végeredmény egy igényes és limitált split, amelyet rövidsége ellenére is érdemes beszerezni, és kopatni a tűt, élvezni a barázdákat, amelyekből komplex zene és professzionális hangzás súrolódik ki.