Phenomenon [EP] (2009)
"A megértés mint egzisztenciálé Heidegger Lét és idő című művében megalapozott rendszerében elsősorban és mindig mint létmegértés jelentkezik, azaz ebben az értelemben minden tudományos igazság felismerése, minden műalkotás, gondolat, vagy egy másik személy megértése végső soron önmagunk, saját létezésünk mélyebb és igazabb megértését jelenti."
/Kérdező Tudomány/

Talán érdekesnek hat, ha egy kérdéssel indítom a görög horda debüt kislemezének kritikáját, de úgy érzem muszáj tisztázni, mielőtt jobban belemelegednék. Érdemes-e esélyt adni olyan csapatnak, amely egy meghatározó, ám ma már nem létező banda nyomdokain lépeget, minőségi módon, de lényegében mégis csak fénymásolat? Ha az egykori ősöket tisztelve nem vagyunk kíváncsiak a mimézis művészetére, akkor el kell, hogy vessük, s maximálisan le kell, hogy húzzuk a 2005-ben alakult thesszaliai csapatot, vagy legalább is érdektelenül szemlélni, hogyan fektetik le az erősen Emperor ízű riffeiket és tipikus stílusgyakorlataikat. Részesei lehetünk közel 25 percig, avagy mégiscsak egy mini albumról, azaz kislemezről van szó, melynek jól sikerült designja is erősen hajaz a fentebb említett nagyhorderejű és meghatározó banda késői anyagjainak külsőségeire (erőteljesen IX Equilibrium és Prometheus - The Discipline of Fire & Demise lüktetésű a dolog… a promó fotók meg igencsak Zyklon szerűek, nemde?). A hangzás annyira nem professzionális, mint egykori skandináv barátaink esetében, de azért a görög black bagázs se panaszkodhat. Szóval, teszem fel újra a kérdést; érdemes-e időt és türelmet felcserélni egy olyan halmazra, mely az egykori nagyoktól merít?


Az Emperor feloszlott, s mivel Ihsahn megtalálta helyét szóló projektjében, így nem számíthatunk arra, ami megesett a Satyricon vagy az Immortal esetében; így, pedig lehetővé teszik bizonyos kezdeményezések, hogy ha a helyükre nem is, de a nyomdokaik árnyékába férkőzzenek, s elfoglalják kiérdemelt, vagy éppen megbundázott páholyuk. Nos, a görög Aenaon tökéletes példa erre, avagy, ha nincs ló, jó lesz a szamár is, csak húzzon. ám a dolog ott azért egy csöppet sántít, hiszen hatásaik között nem csak a már sokat említett Emperor fordul meg, hanem mondjuk a komplexebb death metal őrlések között a Zyklon is. A formáció tehát technikás és szinte már progresszív black metal, billentyűkkel a háttérben, sok váltással, skandináv vonalon haladó művészeti burjánzással s egy nagy adag death metallal. A görög zenészeink nagy része már játszott–játszik kisebb-nagyobb projectekben, melynek többsége black metal, de egyik sincs olyan nagy név, hogy érdemes lenne megemlíteni, még akkor sem, ha a képzettségük akár a Rotting Christ szintjére is emelhetné őket. Az a fajta black metal ez, melyben nem a kásás gitárok, hanem a fogós és masszív riffek éles pengéi vagdalják be, szabdalják össze a kedves hallgatót. A frontember Astrous földöntúli szövegei a maga művészetével maximálisan kiszolgálja a stílust, illetve orgánuma valahol a károgás és hörgés között vergődik, mely nem egyszer töltődik fel remek dallamos kórusokkal, és rövidebb-hosszabb virtuóz szólókkal. Jövőt idéző patetikus hangulat és filozofikus betegségek repedt atmoszférája, avagy a sebesség nem erőltetett, éppen annyira gyors vagy éppen lassú, dallamos, mély, súlyos, amennyire az adott zenei rész megköveteli, avagy tudták tartani a szigorú koncepciót, annak ellenére is, hogy mindez nem hat erőltetettnek vagy éppen művészkedőnek. ily módon a kedves és teherbíró szamarunkból, majdnem ló nagyságú és külsejű négylábú patással álltak elő. A kérdés továbbra is az, hogy pontozzuk le, s tartsunk ki az eredetieknél, vagy engedjünk teret a hatásokon felnőtt reinkarnációnak? Én végül, mint a pontszám is mutatja, némi behódolással nem béklyózom meg a görögök jól összekalapált, de mind formájában, mind teljesítményében, mind pedig koncepciójában hithűen másoló, s a nagyokra hasonlító mélytengeri naszádját, de ettől még egy kevéske szálka a szemembe maradt – nagy könnyedzés nincs, s nem is egy bútorlap, de azért mégis csak ott van…


Ha eltekintünk a profi munka mellett (a Bleak Art Records-tól már megszokhattuk a remek külsőségeket és a korrekt hangzást illetve az istállóiban ácsorgó bandák egyikénél se nagyon tudunk panasszal élni), hogy lényegében egy ügyes és komplex fénymásolóval állunk szembe, akkor egész barátságosan is fogadhatjuk a görög hordát, melynek debüt mini anyagja ajánlott mindazoknak, akik kedvelik az Emperor, Zyklon, Satyricon, Varathron, Crionics, Dimmu Borgir még az őszintébb korszakából, megemlíthető még a Behemoth és néhol a Thorns vagy a Darkthrone neve is. Avagy szép kis halmaz, remek zenével, profi előadással, tökéletes színházzal és fényes kelmébe csomagolt színpaddal, az egyetlen problémát az öltözőben kattogó fénymásoló jelenti csak.

Aenaon_Phenomenon_EP_2009
Kiadó:
Stílus:
Atmoszférikus progresszív black-death metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Et In Arcadia Ego (1:18)
2.Perdition, A New Era (5:56)
3.The Virus Code (4:04)
4.And... Chaos Enthroned (5:43)
5.Navel (4:37)
6.Extradimensional Wall (2:38)
7.Outro (0:14)
Írta:
haragSICK
2010. január 2., szombat, 12:05
Facebook:
Aenaon - Hypnosophy (2016)
Kritika, boymester @ 2016. november 29., kedd, 19:57
Aenaon - Extance (2014)
Kritika, baathory @ 2014. április 5., szombat, 09:47
Aenaon - Cendres Et Sang (2011)
Kritika, haragSICK @ 2011. július 3., vasárnap, 14:36
Aenaon & Satanochio - A Parallel Zoetrope [split] (2010)
Kritika, haragSICK @ 2010. szeptember 14., kedd, 20:00
Koncertek
© 2001-2023 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render