A szigetvári Aetherius Obscuritas 2002-ben jelent meg a magyar underground égiszén, s immáron a banda ötödik nagylemezét tarthatjuk kezünkben. Arkhorrl szellemi terméke pillanatnyilag kétszemélyes formában működik, a bandát nem ismerők kedvéért annyit érdemes elárulni, hogy az Aetherius Obscuritas idehaza meglehetősen egyedi ösvényen halad. A feketefém műfajon belül igen kevés precedens esetet találhatunk arra, hogy egy zenekar nyíltan és hitelesen felvállalja a ,,zene művészi megközelítését”, azaz alapkoncepcióban fekteti le, hogy a zene igenis a dallamoktól lesz az, ami. Fontos megjegyezni, hogy eme magatartástól a végeredmény nem hasonlít romantikus filmek soundtrackjére.

Az újító szándék, individualista black metal koncepció a 2009 októberében, a Paragon Records oltalma alatt megjelenő korongon is megmutatkozik. A borító önmagában többfajta értelmezést tesz lehetővé, de a zene is efféle kötetlen, végtelen térben szárnyaló szellemi táplálék. A csontig hatoló melódiákat Arkhorrl jellegzetes vokálja és Zson holtakat feltámasztó dobjátéka kíséri szigorú rendszerben.

A Black Medicine nagylemez dalai három csoportra szegmentálódnak: új dalok, egy áthangszerelt saját szerzemény és feldolgozások.

Az új dalok adják a lemez gerincét, általánosságban a változatos jelzővel illethetőek, kellő műgond és művészi megkomponáltság uralkodik rajtuk. Ezek a dalok mutatják csak igazán a hazai kontrasztot, lévén ilyen technikás, ötletes black metal zenét hazánkban senki nem produkál. Minden hangszer önálló életet él, de mégis eufonikus az összhatás – amellett, hogy nem veszti spiritualitását a konstrukció.


A Fagyos ölelés volt már hallható egy korábbi hangzóanyagon, az átdolgozás itt annyiban mutatkozik meg, hogy jó adag adrenalin-dózison esett át a dal: a tempó felélénkült.

A feldolgozások egy Marduk tételt (The Black Tormentor of Satan) és egy Running Wild (Black Demon) nótát fednek le, mindkettőről elmondható, hogy nem sikerült rosszul, de utóbbi esetében volt egy olyan érzésem, hogy különösebb hiányérzetem akkor se lenne, ha lemaradt volna a lemezről.

Ez a lemez méltó reprezentánsa a black metal szabad szellemiségének, mind dallamvilágában, mind pedig tematikában. Az üzenet nyilvánvaló: nem élhetünk örökké a múlt árnyékában.