Ami szembetűnő lehet elsőként ezen koncertbeszámolóval kapcsolatban az a csonkasága, a kimért terjedelmet pedig az indokolja, hogy rám nem jellemző módón nem törekedtem a teljességre... A hosszanti felesleges és unalmas időhúzással felérő előzményeket nem kívánnám taglalni, legyen elég annyi, hogy külső körülmények nem tették lehetővé a Night Visions II. elnevezésű eseményt végignéznem, egyedül az est fő számát, az Aetherius Obscuritast sikerült megtekintenem. A szigetvári duó 2007 óta dolgozik együtt az Aetherius Obscuritas szentségtelen zászlaja alatt, ekkor lépett be ugyanis ― a dobgépet felváltván ― Zson az addigi egyedüli mindenes és alapító tag Arkhorrl mellé. Kettejük szövetségének az eredménye a 2007-ben a világra szabadított Víziók nagylemez lett, s ezen korong elvi koncepcióját hivatott prezentálni a Night Visions elnevezésű két felvonásos eseménysorozat. Az első koncertnek Pécs adott otthont, a Night Visions II. pedig Budapesten került megrendezésre a Blue Hell-ben.

Visszakanyarodva a tetthelyre, az AO második bandaként lépett a pódiumra valamivel este tíz után. Tekintettel a formáció koncertjeinek erős limitáltságára (7 év alatt 5 koncert), némiképp több emberre számítottam a Yuk-ban, pontos adatokkal nem szolgálhatok, de tudtommal nem léptük át a 300 főt sem. Úgy gondolom elfogadható ez a fajta passzív hozzáállás a zenekar részéről, hiszen a ritkaság számba menő élő fellépésekre így kizárólag a kompetens személyek látogatnak el. Régen rossz, ha egy magát black metal zenekarnak feltüntető banda heti rendszerességgel lép a pódiumra, mert elvész a varázsa a dolognak, és kötve hiszem, hogy jelentősebb aura megteremtődhetne hétről-hétre.

A baranyai horda színpadi felállása a Sudden Death deathrash alakulatból verbuválódott össze, így a pódiumon kipróbált tagság nézett farkasszemet a közönséggel. Más kérdés, hogy az alkalmilag toborzott legénység nem a sztenderd black metal vonalról való, ám ezen az éjszakán ez nem okozott maradandó károkat a show összességét tekintve. A program gerincét meglepő módon nem a Víziók lemez szolgáltatta, hiszen erről a lemezről csak a Mysterious Path of Desires csendült fel a címadó dalt leszámítva. A korábbi lemezek adták a felhozatal gerincét, sorjáztak az ütős dalok: Ében lovag, Maradok, Álom, Fagyos ölelés, A múltunk hatalmával és a The Moon Shield. A koncert tanúbizonyságot tett arról, hogy két gitárra is lehet alapozni egy valamirevaló feketefém koncertet, úgy hogy ne lényegüljön át a zene egy nem kívánt fázisba. A hangosítást korrektnek nevezném, bár időnként éreztem némi rapszodikusságot és differenciát a hangszerek dominanciája közt, de nem volt számottevő.

Akiknek a lemezek alapján bejön ez a zene, az ő számukra a Night Visions II. is számottevő értéket közvetített, azt lefogadom. Pletykák kaptak szárnyra, miszerint a nyáron több alkalommal is látható lesz az Aetherius Obscuritas színpadon, de én ezt szükségtelennek tartom, mert azzal elvesztené vélhetőleg a ciklikusság nyújtotta varázsát a történet. Számomra mindenképp.