Nem emlékszem, hogy itt a Fémforgácson valaha is írtunk volna filmzenéről kritikát, de most megtörik a jég, így hát kezdjünk is bele… sem tudtam mit kezdeni azokkal a termékekkel, melyek nem mások, mint már kiadott dalok válogatása, egy film alá bepréselve, s sajnos a The Wicked éppen ilyen… A történet része, hogy Al Jourgensen a Ministry halála után projectjeire koncentrál és ahogy Rob Zombie is, így az ő ipari múltja és monstrum temetője által próbál valami újat… a film maga a jelen kortárs természetfölötti meséje, négy lány a hétvégén a nyugalom és kikapcsolódás érdekében valami isten háta mögötti helyre ruccanik ki, ott pedig megkezdődik a harc lassanként az életükért… ennyi azt hiszem elég is, avagy nyálazzál pár régi csontot újra és a fanyar íz majd eladható lesz pár hétig… sajnos nem csak a filmre áll ez, hanem magára a benne elhangzó zenékre is… na de lássuk… (mivel csak magát a CD korongot kaptam kézhez, így a külsőségek értékelésétől eltekintenénk, de elméletileg digi-packben jön ki, szóval aki megveszi annak a designra panasza nem lesz...)


A sort az Ascension of the Watchers kezdi, mely alapvetően egy elektronikus folk ambient, bár így név alapján nem sok embernek mond valamit, de ha azt írom Burton C. Bel énekelget és gittyózik benne, akkor talán egyeseknek beugrik, hogy a G/Z/R és a Fear Factory mellett más dolgokba is belevágott a Los angelesi fiatalember. Mindkét dal koncepciója a vizió és a lebegés, eltalált felhősített kissé pop-os ambientek ezek, melyek mély akusztikára és erős samplerekre épülnek, illetve Burton hangja és tónusa is érdekes érzésvilágot és atmoszférát teremt meg, a három ember alkotta (s ebből talán a legkultikusabb figura John Bechdel, akit az FLA-tól a Killing Joke-on át a Ministy-ben és a Prong-ban is megfordul karakter volt), 2002-ben alakultak, egy demójuk és két nagy lemezük jelent meg - a legutóbbi éppen idén Numinosum címmel a 13th Planet Records gondozásában és minkét dal erről került elő… zeneileg amúgy a Joy Division és a The Cure között mozog a dolog, tehát előre elektros grfuftik!


A Laika & The Cosmonauts érdekes neve és logoja (Laika volt az első kutya az űrben – oroszok által), amúgy pedig egy finn csapat akik az alternatív múltat keverik a jelennel, a lemez talán legérdekesebb dala, ami mellesleg az idei Cosmopolis-ról került elő és ezt a Yep Roc Records adta ki… amúgy 1987-ben alakultak és 88 óta gyakorlatilag 2-3 évente adnak ki egy-egy újabb szarkasztikus sci-fi adaptációval átszőtt deviáns tánczenét. Az ok, amiért rákerültek… Al Jourgensen szerint a legjobb kibaszott banda az egész világon…


Aztán a Revolting Cocks következik, amiről nem is írnék túl sokat, hiszen az új lemezről már értekeztem nem rég és akit érdekel ez a Jourgensen project az nézzen utána mondjuk itt.. a két dal amúgy tipikusan azt a könnyen emészthető ipari faszkodást takarja, amiben elég régóta utazik már a Revolting Cocks, avagy inkább háttérzene, és szórakoztatás, mint odafigyelés és agresszió… a HookerBot3000 amúgy éppen az imént linkelt kritikám azaz a tavalyi Sex-O Olympic-O első száma…

A Ministry & Co-Conspirators semmi új bandát nem takar, csak arra utal, amiről az utolsó Ministry lemez is szólt… a Cover Up-ról kap szerepet egy Golden Earring és egy T.Rex feldolgozás… kritika itt...


Majd a pennsylvaniai False Icons ad egy kis randevút a könnyen emészthető ipari hatások és elektronika mardosta metalnak, megint csak 13th Planet Records termék és számomra erősen NIN és Gravity Kills adaptációnak hat… szóval kb. annyira egyéni, mint amennyire jó...

Aztán egy újabb érdekesség a punkos ipari maszlagból, egy eddig kiadatlan Minsitry nóta, Cuz U R Next címmel… nagy világmegváltás nincs, mintha egy az egyben a Houses of the Molé című förmedvényről került volna elő… aminek amúgy borítója megegyezik a 13th Planet records dollár oltós mindent látó-figyelő szemével…


Aztán 2 új Prong dal következik, az újjáalakult Ministry-s, Danzig-es Tommy Victor formáció… a nóták a tavalyi Power of the Damager-ről szólnak, amit megint csak a 13th Planet Records dobott piacra, és zeneileg olyasmi, mintha egyértelmű folytatása lenne a 2003-as Scorpio Rising-nek, bár a crossover és korai thrash alapokkal erősen megspékelt 1986-ban alakult Prong legjobb korongjai a korai időkből egyértelműen a Prove You Wrong, illetve a későbbi ipari fertőzöttségben vergődve a krokodil bőr vastagságú Cleansing vagy az orosz post-kommunista Rude Awakening…


Majd a Meshuggah következik, akiket szerintem senkinek sem kell bemutatni, a matekos lófaszok királyai, izmos és lendületes szaggatás az egész a 2008-as ObZen-ről, ami mondanom se kell, megint csak a jól ismert kiadónk terméke… a Meshuggah az én esetemben a kezdetekben alkotott nagyot és az utolsó igazán értelmes korong a 95-ös Destroy Erase Improve tőlük, illetve a mestermű mindenképpen a Contradictions Collapse, ami egy iszonyatosan eltalált thrash ütlegelés…


...a pontos matekosság után a kanadai Threat Signal a következő résztvevő, ami amolyan melodikus death metal féleségben utazik, engem soha se sikerült igazán megfogniuk, most sem jött össze a 2004-ben alakult formációnak, amúgy az említett nóta nem kis Strapping Young Lad és Meshuggah lopásokat takar és a 2006-os Under Reprisal (első debüt nagylemez) című Nuclear Blast által kiadott korongról szaggat… 


...aztán a nevadai Hemlock köszönt ránk, zenéjük modern kissé grovos thrash futam, amiből a jelen fertőzései és egy nagy adag Pantera süpped meg, néhol egész numetalos… és elég régi lemezről szedte elő a Jourgensen gyerek, hiszen a ’99-es Shut Down-ról szól a Nobody Knows What Killer Looks Like… Majd végül egy újabb Ministry nóta zárásképpen, ami valójában a Rio Grande Blood-ról van, ám a filmhez igazítva egyéni és elszállós remix lett, érdekes újra ilyesmiket hallani a Ministry-től, nem rossz dal, de ez sem világmegváltás, és erőteljes Gravity Kills és Die Krupps érzetem támadt…

Na szóval, értékeljük a filmzenét? Én nagyon másnak látom… nem is nagyon filmzene ez, hanem inkább a 13th Planet records személyes válogatása, pár kivétellel megtóldva… korántsem rossz anyag, de ezeknek a daloknak a 90%-a már megjelent nagylemezeken, így tehát, aki a zenekarok miatt veszi meg (s mi másért tenné??!), az nem hall mást, csak ismétlődéseket… így tehát a pontszámmal is okosan kell bánni – tetszik, nem tetszik…