Digimortal (2001)
Három év telt el az Obsolete korong kiadása óta, és a srácok kiadták negyedik lemezüket a sorban. Sokan elfordultak Burtonéktől, mindenki azzal jött, hogy sokkal erőtlenebb, és kevésbé riffelős az ominózus lemez, mint elődje, a Demanufacture volt. Kiváncsi vagyok, hogy akkor a Digimortalra mit mondtak ezek az arcok, ugyanis messze ez a legdallamosabb anyaga a társulatnak.
A sok fitymáló vélemény alapján én egy nagyon fapados anyagra számítottam, de amikor meghallgattam az albumot, és lecsúszott egyszer-kétszer, akkor már nem is annyira negatív, ahogy sok ember a nyelvét köszörülte ezen a lemzen hogy milyen szar.
Tény, hogy a csapat messze nem játszik olyan agresszív zenét, mint korábban, de a minőség azért továbbra is ott van. A Hurt Conveyor, a Linchpin, a No One, vagy a többi szerzemény mind megállja a helyét. A riffek még mindig erőteljesek, húzósak, és a hangzás is kellemes.

A dob persze nálam gépgyanús, de ez tiszta sor. Nem állítom, hogy Ray nem fogott dobverőt a stúdióban, de valamilyen utókozmetikázás biztos volt, ugyanis a hangok (főleg a lábdobnál) természetellenesen pontosak. Ha más nem, a kevésbé dinamikus ütések egy szintre vannak hozva (a normálisakkal), és ez szerintem egy steril, kevésbé életszerű eredményt szült.


Burt viszont rengeteget fejlődött. Refrénjei annyira kiemelkedőek és fogósak, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Az egyetlen gázos dal egyébként Back The Fuck Up névre hallgat, és rappelnek benne, de aztán megérkeznek a gitárok is, úgyhogy még ez is elmegy...

Leginkább az tetszik a Digimortalban, hogy a csapat védjegyei (riffek, futuriszikus hangulat, változatos ének) továbbra is megtalálhatóak az anyagon.
Újabb pozitívum, hogy pont akkor, a metal visszatérésekor adtak ki Burték egy relatíve dallamosabb anyagot, igy a hitelesség megkérdőjelezhetetlen. Az egyediség úgyszintén, akárcsak a korábbi lemezeknél.
 


Összességében kellemes hallgatmány a Digimortal, és ha kicsit elkopott is az izom a dalokból, azért a Fear Factory még mindig Fear Factory
Fear_Factory_Digimortal_2001
Kiadó:
Stílus:
Industrial/Groove Metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.What Will Become? (3:24)
2.Damaged (3:03)
3.Digimortal (3:04)
4.No One (3:37)
5.Linchpin (3:25)
6.Invisible Wounds (Dark Bodies) (3:54)
7.Acres of Skin (3:55)
8.Back the Fuck Up (ft. B-Real) (3:10)
9.Byte Block (5:21)
10.Hurt Conveyor (3:42)
11.Never End (Memory Imprints) (6:48)
Írta:
Morbid Dave
2013. május 21., kedd, 21:39
Facebook:
Morbid Dave 2013. május 21., kedd, 22:16
Morbid Dave
Csatlakozott:
2011. március 11.
Hozzászólások: 168
Számomra is a Demanufacture az igazi lemez tőlük.
boymester 2013. május 21., kedd, 21:42
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Nálam egylemezes zenekar a Fear, méghozzá a Demanufacture lemezzel. Az Archetype is jól indult, de az sem veszi fel a rég elvesztett fonalat. Az utolsó lemezük meg egyszerűen lélektelen robotzene lett szerintem. Törzshelyünkön a zenegépben megvolt az album, egyedül a Linchpin szólt róla gyakran aláfestve a sörözgetést, csocsózást.
--
Youtube csatorna
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.056 seconds to render