Nos, a zalaegerszegi Vorkuta brigád bemutatásával ennék a splitnél se időznék (nézzen utána, aki kíváncsi az aktív hazai horda történetére, és netán nem ismerné azt), inkább rátérnénk kritikánk tárgyára, amit a Necromancer Recordsnál jelent meg 7”-es színes hanglemezen 400 példányban, illetve a már többször is szobakerült a brazil underground terjesztő és kiadó kegyiben; Hammer Of Damnationnél - kazetta formában 1000-re limitálva a dolgot – a külsőségek amúgy a két kiadványnál eltérőek. Ahogy a cím is sejteti itt valami nem éjfekete fém fog a lobogó fáklyák fényében oltárra kísérni a megszeppent lánykát, mint áldozat, hanem a puritán rock’n’roll thrash és black halmazok olvadnak össze…


A Vorkuta srácoknak már volt dolguk a japán fővárosból szabadult Abigail-lel a 2007 szeptemberi Barbatos és Drünken Bastards koncert kapcsán (hiszen Yasuyuki Suzuk a Barbatos és az Abigail frontembere is egyben, haha), ami után a Metal Ör Die Records meg is jelentette a közös stuffot; Hungarian Legions. Mindkét daluk korábbi szerzemény, az At The Threshold Of Hell 2004-ben született (s jelezve mennyire nem a tipikus Vorkuta mélység és sötétség a már említett koncerten is ellőtték) míg a Helldrinkerz 2001/2002 környékén íródott. Zeneileg minkét nóta a már említett old school thrash-punk berkekből deportált black’n’roll szegmensekből dolgozik, és érezhető leginkább, hogy a Vorkuta és a Drünken Bastards nem csak tagságában, de koncepciójában sem választható el radikálisan egymástól. A két szerzemény erőteljesen szól, a témák pofon egyszerű és a minimálisan komplexebb között mozognak (bár a Helldrinkerz-ben azért egész súlyos bűntetés is fellelhetőek és csak néhol mutatkozik meg ez a ’roll atmoszféra), ám itt igazából a filing számít, ami árad ezekből a pokolbéli tangókból, haha! 10

Az Abigail Tokyoban alakult 1992-ben, és zeneileg olyan képződmény, ami a fekete fémet jó adag szexualitással (kurvák, muffok, szopatások), sörrel és háborúval önti nyakon, s számomra abszolúte hibridje a Sodom, Tankard és mondjuk korai Bathory illetve Kreator vonalnak. Nagyon régi sulis, iszonyat lázadó és velejéig romlott, deviáns ritmikus zajhalmaz muzsika, a spliten sajnos nem szólalnak meg valami korrekten…


A Satanik Lust nem biztos hogy koncertfelvétel (inkább próbatermi), de a Rocking Metal Motherfuckers 100% hogy élő dolog, a hangzás mindkét esetben hagy maga után kivetni valót, s sajnos a már többször szobakerült atmoszféra és filing se jön át olyan iszonyat erősen, hiába kapunk tipikus thrash’n’roll szólókat… a nóták kellően gyorsak és punkosak, de az én esetemben az Abigail zenéjében mindig a lassú és morajló letisztult témák tetszettek, amiből itt egy minimál rész sincsen, így hát a pontok terén se tudok mit kezdeni velük… 8

Röviden összefoglalva, aki a régi sulis zenékért rajong és a fekete fém is halmazát képzi porításának, annak ez is egy remek alkalom, hogy 15-20 percre élvezkedjen a múlt reinkarnatív felhalmozásán, viszont a beszerzéssel esélyes hogy már elkésett, hiszen ungerground, underground… underground…