Egy igazi északi epikus opera, a banda jellegzetes és beújított ízeivel. Sokkal több benne az atmoszférikus, a progresszív rock/metal, a '70-es évek hatásai, valamint az ambient andalgás, mint az előző 9 albumukon. Pl, a záró Voices-hoz hasonlót eddig még nem nagyon produkáltak. Ez a lemez egy jelentős irányváltás a zenekar pályáján, ha lehet így mondani? Nekem első hallásra is nagyon bejött!
Nagyon érdekes aláfestő zene lenne egy nem szokványos sci-fi filmhez. Bár igazából folyton csak kozmikus képek villantak elém a lemez hallgatása közben.... nem is tudom milyen lenne az a film ( talán egy kifordított Szárnyas Fejvadász). Bár lehet némileg sok a 2 x 20 perces dal, de kellemesen utaztatók egy merengős, biztonságos bensőséges kozmoszt alkotva.
Komplex massza, ami hol monoton ridegséggel, hol monoton lassúsággal ömlik a füleinkbe. Egy sikár kőhalom.
Lehet, hogy megcsinálták a legjobb lemezüket? IGEN! 79 percen át tartő mélységesen, mély atmoszféra, ami kellően változatos zenei képet mutat a béke és belső őrületeink között, egyben energikus és pokolian mocskos lett. 10+1 pont.
Tristan Shone multi-instrumentalista drone bio-robot zord dallamokkal teli cyber zenei projektjével egy meglehetősen egyéni sötét mezsgyén mozog. Egyéni, viszont az ipari metal szempontjából nézve már nem egyedi. Sorolhatnánk a hasonlatokat (NIN, Godflesh, GGFH, Skinny Puppy, stb.), de szerintem ez most tök fölösleges. Igaz jócskán vannak máshol már előtt témák a dalaiban, de ettől még rendesen le tud húzni masszaként lüktető zaj-örvényeivel.
Ha lehet azt mondani most még jobban beleásták magukat a ?70-es évek pszichedéliájába és kísérletezős prog / hard rock világába. De ahogy Mikael ?kerfeldt előző Sorceress albumuk kapcsán mondta: ?az már a múlté?. És igen, most már teljesen maguk mögött hagyták a (dörgedelmes) death metalos riffeket (igaz ezek már szinte Sorceress albumukra is lefogytak), helyette tekertek még párat zenéjükön (bejött egy kis jazz, filmzenés zongora, varieté hangulat) és egy időgépet raktak elénk, amivel ellebegünk új érájuk selymes, nyugis rétjei felett. Nekem azért néha-néha hiányoznak azok a markáns megdörrenések?
Nem vagyok zeneileg túl finnyás, szeretem is a bizarr dolgokat, de ez most komoly? Ne vicceljünk már! Okés, hogy kísérleti, meg noise zene, és nem tagadom van benne ötletes pszichedélia? de nekem inkább szenvedést adott az a pár dal, amiben bele hallgattam. Adok erre is 1,5-öt... így is túl pontoztam.
Kozmikus progresszív hatások, elszállós verbális vibrálások markáns death metal befolyással és XIX. századi folklórral. Mindebből a legizgalmasabb talán ez, a lemez története, amelyet az 1833-as amerikai (Texas) nagy meteorvihar ihletett meg, melyet az észak-amerikai keresztények tévesen értelmezve egy bibliai apokalipszisként fogtak fel. Zeneileg meg a jól bevált lángoló dallamos prog/death (Opeth, Katatonia, stb.) mély hörgésekkel és éteri énekdallamokkal. De nagyon ott van! (... lehet kicsit erősebb is mint az új Opeth?)
Olyan mint kölyökkoromban, amikor a garázsban zenélgettünk. Tetszik, hogy nincs benne semmi sterilség. Koszos, zajos és depressziós? igaz mi nem tudtunk zenélni, ők se nagyon.
Energikus ipari EBM metal? semmi új! Ha nem lett volna már egy Die Krupps, Front Line Assembly, Covenant, vagy Ministry még hatásos is lenne. De így?
Korábban nem ismertem őket nincs összehasonlítási alapom, így nem tudom eldönteni, hogy fejlődtek-e vagy sem. Nekem ez egy kellemes prog metal lemez néhol kicsit túlspílázva. Talán egy kicsit karakteresebb extrém vokál érdekesebbé tette volna. Nekem is felrémlett némi YES-es párhuzam.
Szivesen hallgatom, de inkább háttérzene. Volt egy kis időm jobban belemerülni és sikerült jóra hallgatni, vagy csak olyan hangulatban kapott el...
Nem is a zene fontos hanem a hangulat amit közvetít, nagyon gyakori vendég. Én is ajánlottam volna ha más nem teszi.
A post metal istenei számomra visszatértek és egy megunhatatlan lemezt tettek le az asztalra. megjelenése óta szinte minden nap hallgatom. szerintem kellően változatos és nagyon jól szerkesztett anyag. Optimálisan adagolják a zúzósabb és a nyugalmasabb tételeket. A lemez címadó dala pedig egyszerűen szép.
Az első meghökkenés után elkezdett működni de aztán unalmassá vált.
Nem kimondottan kedvelem őket, ezért indokolatlanul sokszor meghallgattam a lemezt de nekem elmarad a katarzis. Kicsit olyan érzésem van, mintha néhol utólag radírozták volna ki a hörgést. Ha nem az Opeth neve alatt futna valószínűleg látótérbe sem került volna ez az anyag.
El sem tudom képzelni, hogy valaki ezt önként végighallgatja. Számomra ez semmilyen értéket nem közvetít
Így tökéletes ahogy van. Tökéletes arányban a tiszta ének és az extrém vokál, remek hangszerelés és remek hangzás!
Nem tartozok ahhoz a réteghez, amelyikhez ez szól.
Ritkán hallgatok ilyesmit, jól is esett egy ideig, de aztán elfogy a mondanivaló. A végére nekem lapos lett.
Nekem kifejezetten jól esett és még párszor fog is az új anyag. Mostanában nem hallgattam hasonló stílusú zenét, már szinte el is felejtettem, hogy van ebből minőség is... Egy kis Vintersorg, néhol Sólstafir jelleg, de azért bőven számon tartható saját hangot is megütnek. A dalokból a remek énekhang ellenére le lehetett volna csípni néhány percet, mert pár dal után már minden finomsága ellenére is kezdett unalmassá válni. A Voices egy bomba sláger lehetett volna, ha kicsit még ülnek rajta, nekem így csak ismételgetés... Valamint itt esett le, hogy akarva, vagy akaratlanul, de befigyel náluk a klasszikus Yes hatása (nem csak Jon Anderson énekhangja, dallamai köszönnek vissza pár pillanat erejéig, de még a zenében is akadtak hasonló megoldások, hangulatok).
Nekem ez egyre jobban tetszik:) Lásd: kritika
Én sokkal jobbat vártam annál, amit az összkép nyújt. Érdekesen, már-már erőteljesen kezdődött, majd szép lassan belesüppedt saját képzelt nagyszerűségébe...ezek a monstre dalok itt teljesen céltalanok és unalmasak a kiemelkedő pillanatok ellenére is. Az egysíkú vokál pedig távol tartja őket az első osztálytól.
Imádom fikázni az új irányt, ám most kiszúrtak velem valamilyen szinten. Ha valami, akkor az Opeth lemeze mindig is igényli az extrém vokált, mert az általa okozott kontraszt volt a zenekar igazi sajátja, amiről lemondtak. Viszont a Watershed óta nem írtak ilyen jó dalokat, nem alkottak ennyire egységes anyagot. Számomra az utóbbi három album a 70-es évek összeszedetlen majmolása volt, amiket akkor vennék elő, ha a korszak anyagait meguntam (ennek kicsi az esélye). , Most viszont az eddigi töredék ötleteket és elképzeléseket végre sikerült egységgé kovácsolni. Szóval bűnös élvezet lett számomra a lemez, amit még többször meg fogok hallgatni. Az olyan elemek beszűrődése, mint a jazz rendkívül jót tett, viszont az áááázás és óóóóóóóóózás nekem itt nem jött be.
Nem értem ezeket a szörnyű pontokat, a hármast bőven megérdemli:)
Mivel ez egy debütálás, nem pedig sokadik lemez, az egyéniség megkérdőjelezhetősége mellett is jobban bejött, mint a példaképük új anyaga... Arról nem is beszélve, hogy érdekes témát boncolgat egy csodaszép borító alatt...
Gyerekek, ez a tirpunk punk banda olyan dologgal szolgált, amilyenekkel a kör egyik "neves" résztvevője sem: eredeti és friss ötletekkel. Nyers, pusztító és beteg. Respekt!
Amennyire éltem régen ezt a stílus irányt, annyira hagy hidegen már jó pár éve. Valószínűleg idősebb fejjel már mást keresek a zenékben, ezért a legtöbb hasonló vikinges dolog inkább kínos és komolytalan számomra, mint élvezetes. Viszont van két zenekar aminek a minősége vitathatatlan és még most is szívesen hallgatom őket, az pedig a Enslaved és a Borknagar. A legutóbbi kiváló lemez után, sikerült megismételni a bravúrt. Kicsit proggosabb mint eddig, ami viszont nem baj és kiváló az ének is.
Az előző nagylemezt még én ajánlottam, közben volt még egy EP is, szóval nem ülnek a babérjaikon. Továbbra is a magas minőségű "space black"-et hozzák, de az előző egy fokkal jobban tetszett.
Nem nagyon mélyültem el eddig a Mizmor világába. Nagyin sivár, nagyon tömény, amit jól fel tudott oldani az akusztikus részekkel és váltásokkal. Az előzményeket is pótolom mindenképp.
Nehéz és tömény érzelmi utazás, majd másfél órában. Kiváló lemez mint ahogy tőlük megszokhattuk, de a Mariner marad a kedvencem, pont azért amiért sokan gyűlölik Juile hangja miatt.
Akik jártasak az ilyen zenékben sok újdonságot nem fognak itt találni, ennek ellenére ez egy jó zsáner lemez. Ami viszont érdekes az a technikai háttere az egésznek. Ahogy egy gépészmérnök megálmodik és meg is alkot saját hangszereket. Még csak videókon láttam, de valami hihetetlen futurisztikus látvány, ahogy húzza, vonja, fújja azokat a bolondságokat amiket csinált.
Opeth-et sosem hallgattam, klasszikus prog-ot is csak nagyon ritkán, ennek ellenére kellemes hallgatni való volt. Viszont már hallatlanba úgy érzem, hogy a Wills Dissolve jobban fog tetszeni.
Én szeretem az "anti-zenéket" a noise rockot is, az elborult kísérleti dolgokat meg főleg. Az első két dal közben már dörzsöltem a tenyerem, hogy új kedvencet avatok, már dicshimnuszokba foglaltam volna az ajánló nevét. Viszont ahogy haladt előre a lemez, úgy esett egyre jobban szét, az egyébként se egységes összkép és lett a végére egy kaotikus, komolyan vehetetlen bohóckodás. Kár érte.
Kiváló bemutatkozás, ha sikerült levetni kicsit az egyértelmű hatásokat, akkor még jobb lesz.
Lásd ajánló.
Cyberpunk metalszerűség, ezer meg egy ilyen zenekar van, meg jó pár ami jobb is.
Ünnepnap, amikor új Borknagar, Primordial, Enslaved, netán Arcturus lemezt hallgathatok, ismerhetek meg. Ismét olyan felemelő és lelket simogató anyaggal jelentkeztek a norvégok, hogy alig győzöm újra meg újra hallgatni. A hosszú távra (örökre?) szóló barátság jut erről a lemezről eszembe. A Voices című dalt pedig benevezem az Év Dala versenyre a Misthyrming idei lemezének utolsó dalával együtt (Algleymi). Ezen a HP-n jelen van mindkét véglet, amit a zenében a legjobban és amit a legkevésbé értékelek. A pontszámok magukért beszélnek.
Emlékszem, tavaly ilyenkor haragban váltunk el egymástól, de a Mesarthim most békülni szeretne? Nos, az első 20 perces tételt annyira totálisan feleslegesnek éreztem, hogy alig akartam meghallgatni a másodikat. Hiba lett volna, mert zeneileg jobb a második 20 perc, vagy csak én érzem közelebb a metalosabb, ádázabb témákat. Ezt a fajta ködbe veszett távoli varjúkárogást viszont egyszer s mindenkorra száműzni kellene minden zenéből. Csak akkor vagyok hajlandó megbocsátani, ha a zenei alap különlegesen jóra sikerül. A Mesarthim még nem tart ezen a szinten. Jövő ilyenkor ismét szóba állhatunk.
Erre az albumra testileg-lelkileg fel kell készülni, annyira igénybe veszi az embert. Ennek ellenére, az itt hallható hangmassza nem tűnik céltalannak. Már az előző lemezzel megjegyeztem a formáció nevét. A súlyos, blackened drone/doom-iszonyat némi begyorsulást is belevisz az egyébként végtelenül lassú mázsákkal araszaló lemezbe, amelyben nyugalmasabb, akusztikus részek is elfértek. Ezekre mint szigetekre, kiülhetünk a következő megpróbáltatásig. Alapvetően jó lemeznek tartom, bár több fondorlat, több megbúvó szál elfért volna még. A szélsőségesen súlyos zenék kedvelői azonban rá fognak találni.
A körből ezt hallgattam a legtöbbet, mert sejtettem, hogy nagy utat teszünk meg együtt. EZ (!) az a súlyos zene, ami maximálisan lehengerlően tud hatni, mert rengeteg szépség és érzés társul hozzá. A súlyos témák mögött is olyan vészjósló zseniális ötletek bújnak meg, hogy eddig akárhányszor tettem fel újra, mindig fedeztem fel benne olyat, amit addig nem vettem észre. A nyugodtabb részek szenzációs hangulatot árasztanak, szinte magukba szívnak, és remekül ellensúlyozzák a lemez érdes oldalát. Így kell ezt mesterien űzni!
Az elektronika/industrial/drone/sludge keverékek a lehető legbarátságtalanabb zenék a világon. Az Author? rettentő súlyos mivolta ellenére hangulattal, koncepcióval is rendelkezik, amibe elhiszem, hogy bele lehet kapaszkodni. Az ilyen zenék hallatán a Suffocation Effigy lemezborítójának világában bujdosva tudom elképzelni magam. Igazi élvezettel nem tudom ezt hallgatni, de megértem. Az extrém súlyosság mellé nagyon fogós témák kellenek, vagy olyan zeneiség, ami például a Cult of Luna lemezén hallható. Itt is felütik a fejüket remek dolgok (Nazarene, Beastland), de többre lenne szükség.
Mindkét verziónak megvan a maga bája. Érdekes, mennyit változtat a hangulaton a nyelv használata. Mondjuk, én nem rajongok a több nyelven megjelenő lemezekért. Döntse el a zenekar, milyen hangulattal akarja felruházni a lemezt, mert így kissé összezavarodom, de lehet, csak én vagyok így ezzel. Egyébként a zene nagyon szép, és maguk a dalok is nagyszerű ívvel, ?ragadós? énekdallamokkal rendelkeznek, élnek, lélegeznek, lüktetnek! Azért valamivel több metalt el tudnék benne viselni, nagyobb lenne az egyensúly, ami mehetett volna a filmzenés részek rovására (amelyeket kissé túlzásba vitt a csapat, szerintem), de így is nagy kedvvel tudom hallgatni.
Albumcím, számcímek, borító, logó és a "hangok tudatosan (?) elrendezett (?) folyamata" abszolút összhangban van, én pedig megtudtam, hogy ilyen is létezik. Mike Pattonnal biztosan jókat tudna beszélgetni a banda. Gratulálok a készítőknek, de a rajongóiknak még inkább!
Roppant ígéretes anyag. Féltem, hogy igényessége ellenére maradandót, megjegyezhetőt nem fog produkálni a csapat több lejátszás után sem, de tévedtem. Egy idő után már kellemesen ismerős dallamokká és riffeké alakul át a lemez. Remélem, ez csak a kezdet...
Banya07-hez hasonlóan én sem tartozok ahhoz a közeghez, akik ezt át tudják érezni. A Madonna Rocket egészen üdítően hatott a többi dal között.
Ha a Protoplasma után teszi fel az ember, szinte felüdülésnek tűnik? 2 percig. Álmaimban sem akarok ilyen elektro-robot zenét hallgatni.
Hát nekem elsőre nem ütött a lemez, másodjára már ok volt, de korántsem ny?gözött le. Nekem hiányzik az előző lemezben meglévő tűz. A progresszivitásból is jócskán visszavettek, a dobjáték már-már unalmasan középszerű. Összességében ez egy kiváló de iparosmunka. Nem ér fel az előző két lemezhez.
Az a macskanyúzó vokál te jó isten... Ez az eszement visítás főleg ilyen szarul a zenéhez keverve manapság már nagyon gagyi. Jobb lett volna egy szikár károgás, mint ez a sivító visító förtelem.
Van benne potenciál, de ez most még ennyi, ami nem is kevés!
Valahogy így kell a vokált a zenéhez igazítani. A kiváló hangmérnöki munkának köszönhetően az acsargó vokál nem lett zavaró, nem nyomta el a zenét, ami több mint jó.
Ipari hulladék 1.
Az volt a szép amikor a lemez lement és a Spotify beadta random egy régi számukat és mennyire jobban tetszett az mint ez. Mikor a vokál beindult a régi számnál akkor esett le, hogy ez nem az új lemezhez tartozik. A gond ezzel a lemezzel csak az, hogy túl nőies, túl feminin, túl langyos. Azonban a magas hozzáadott érték miatt jár a magasabb pontszám!
Arra legalább jó volt, hogy kiderült, fél pontot nem lehet adni. :(
Hát messze vannak még ezek attól a bizonyos tróntól, de egy közepes produkciónak megfelel.
Nekem ez egy nagy sz..
Ipari hulladék 2.
Hamarosan kritika formájában is ki fogom fejteni a véleményemet!
Érdekelnek a kozmikus zenei kísérletek. Talán azért, mert szeretek sci-fi műveket olvasni, nézni. Ha csak a muzsikát veszem alapul, akkor tetszetős, bár nem rendkívüli a rejtélyes ausztrál duó lemeze. Viszont sajnos a vokál borzalmas, így lerontja az összképet. Instrumentális formában jobban élvezném ezt az utazást!
Ahogy öregszem, egyre nehezebben viselem nagy dózisban az extrém vokált. Itt meg ugye csak az van. Másrészt nem nagyon tudok mit kezdeni azokkal a lemezekkel, amik a klasszikus értelemben vett zeneiséget szinte teljes mértékben nélkülözik. És ez számomra pont egy olyan album. A hangulatos, akusztikus részek és a lassabb témák miatt 4 pontot azért megérdemel, más pozitívumot viszont én nem találtam az anyagban. Bevallom nem is tudtam végighallgatni, mert az első két dal alapján úgy voltam vele, hogy nem ér annyit a dolog, hogy rááldozzak még majd' fél órát az életemből.
A Cult of Luna név jelent egy bizonyos minőséget, az új korong sem kivétel ezalól. Mégis, valamiért sosem talált be nálam annyira a muzsikájuk, mint mondjuk egy Isis, Neurosis, vagy épp The Ocean-féle post/sludge/prog. egyveleg... Szerintem az említett bandák változatosabb, érdekesebb, hangulatosabb zenét játszanak, mint a svédek. A lemez második felében találni néhány meglepőbb megoldást, amiknek kifejezetten örültem!
Biztos az én készülékemben van a hiba, de ebben a körben ez már a harmadik olyan album, ami szerintem zene helyett zajt tartalmaz. Még szerencse, hogy Trent Reznor nem e stílusban alkotott/alkot, így egy-két NIN lemezt még én is élvezettel szoktam hallgatni! :)
Erről is fogok egy recenziót írni a közeljövőben!
Na ez sem nevezhető zenének, inkább csak valamiféle avantgárd bohóckodás, ami sanszos, hogy koncerten performanszként van elővezetve... Betegebb, mint a korai Frank Zappa lemezeken hallható zajongás/kakofónia. De azért hazánkban is vannak ennek előfutárai, elég csak az ős-Bikinire, Beatrice-re, vagy épp Waszlavik Mesterre gondolni, de a későbbiekben egy-egy alternatív csapat is próbálkozott hasonlókkal, aztán meg a Rémember-nek is akadtak ilyesmi megoldásai, de azért az említett formációk dalokban gondolkodtak a Protoplasmához képest!
Ez igen! Gyönyörű borító, hatásos koncepció, hosszú, összetett szerzemények, kiváló gitárszólók, remek atmoszféra! A progresszív death metal trónja megüresedett, amikor az Opeth muzsikájából száműzve lett a hörgés és a death metalos keménység. Ez az első albumos texasi brigád ha még letesz pár, ehhez hasonlóan igényes lemezt az asztalra, akár el is foglalhatja azt a bizonyos trónt! Van még persze hová fejlődniük, mert sem a hörgés, sem a tiszta/dallamos ének nem akerfeldt-i minőségű még! Zeneileg viszont roppant meggyőzőek!
Ebben már akad némi zeneiség, de ettől függetlenül nem tetszik. Punkot szinte egyáltalán nem hallgatok, tini koromban is inkább csak a mainstream vonal (The Offspring, Bad Religion) fogott meg úgy, ahogy. HC alapú muzsikák közül pedig a Biohazard, Sick of it All, Pro-Pain, Suicidal Tendencies volt műsoron. A noise zenék meg kimondottan távol állnak tőlem. A torzított/effektezett ének egy teljes korongon át szintén nem az esetem... A hangzás néha megidézte a második (szerintem legtüskésebb) Blind Myself lemezét, de azt sokkal erősebbnek tartom minden szempontból!
Angry robot music-ként is hivatkoznak a csapat stílusára. A robotos hasonlat valós, annyira mérgesnek viszont nem mondanám. Ez még a számomra is befogadható elektro zene. A rock/metalhoz mondjuk nem sok köze van, inkább White Zombie és Fear Factory remix lemezeken hallani ehhez hasonló muzsikát. Egynek elmegy, de nem tud azért lázba hozni.
Nálam az ének hazavágja az egészet.
Paradox kijelentés, de tényleg kellemes szuicid black metal. A szinti és a dallamok remek atmoszférát teremtenek.
Jól kezdődött, de hamar elfogyott a szusz. Utána már együtt szenvedtünk.
A befogadása abszolút nem egyszerű. Az olyan címkék, mint a sludge vagy post metal itt értelmüket vesztik. Nem ezek alapján kell megítélni, hanem az az összhatást alapján, amint ez a lemez nyújt. Ez pedig nem más, mint a katarktikus élmény.
Jó, hogy Eroen felhívta a figyelmet a videókra. Úgy tud igazából többet nyújtani, ha látjuk is hogy születik meg a zene (élőben, koncerten, videókon). Önmagában a lemez nem hat annyira.
Ez az album nagyon finomra, bensőségesre sikerült. Már-már túlságosan is. A svéd nyelvű verzió nekem jobban tetszett, kicsit különlegesebb volt.
Egyedül a Radosseynél éreztem, hogy ebből talán még lehet valami. Nem lett...
Ilyen mikor a tanítvány a mester fejére nő. Felvették az Opeth által elejtett zászlót. Elbírtam volna, ha még pár lapát riffel többet pakolnak a lemezre, mert értenek hozzá, hogy kell ?sulykolni? a zenét. Köszönet az ajánlónak!
Messze a legjobban a Madonna Rocket tetszett a legjobban a lemezen. Nekem kicsit túl sok volt a noise és a kisérletezés.
Se nem rossz, se nem jó, csak számomra idegen.
Az utolsó tétel az apró díszítésekkel kombinálva (háttérkántálás, zajsamplerek) kikúrt nyomasztó volt így éjjel egykor. A dalszerző nem Tom G. Warrior, de még lehet belőle!
Szerintem se előtte, se utána nem csináltak még olyan 10 pontos lemezt, mint Vertikal. Persze ettől még ez is erős lemez, megszokott kíváló hangzással, de nincsenek benne azok a "slágerek", mint Vertikal-ben szereplő Mute Departure (ami ismételten szerintem legjobb post-metal szám, ha engem kérdezel) vagy Vicarious Redemption. Ami nem baj, mert sok unalmas posztizé/sludge közül így is kimagaslanak.
Trent Reznor mindig is ilyen Author & Punisher által kreált, jellegzetes indusztriális alapzajhoz hasonlót akart csinálni, de neki inkább EBM alapok állnak jól. Nagyon nehéz hallgatnivaló, már első szám után le tud rántani mélybe. Bizonyos pillanatokban, bizonyos lelkületű embereknek nagyot üthet. Néha egybefolynak a számok, inkább egységes hangulatra megy rá.
Arra jó volt, hogy ennek hatására Porcupine Tree-t újra elővegyem.
Bandcamp tele van ehhez hasonlókkal. Koncerten biztosan sírva röhögnék rajtuk, meg szerintem ezt ők se gondolták komolyan. :)
Nagyon hasonlít The Jesus Lizard-ra (azon belül Goat-ot mindenkinek ajánlom, akik nem ismerik őket!), hozzájuk hasonlóan itt is van noise rock, énekközpontú megközelítéssel, csak ez még társítva van hc punkkal. Jó volt hallgatni, de az énekből hiányoltam azt a pluszt, mely által segítene a komolyabb belemélyedésbe, kicsit alibizést érzek nála.
Nem vagyok ellene ennek a már "nem annyira új" iránynak, kevés olyan banda mozog ezen a térfélen, akinek a művészetében igazi értéket lehetne felfedezni. Az előző album kifejezetten tetszett. Habár ?kerfeldt ezt egy koncept albumnak szánta és ez érződik is rajta, ennél most nem találom az egész albumot átölelő ívet. Még néhányszor azért le fog pörögni az elkövetekezendő hetekben.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 400. 401. 402. 403. 404. 405. 406. 407. ... 502. Horizontális nézet

2019. október 12.

  Cult of Luna - A Dawn to Fear
srppk
Borknagar - True North
farrrkas
 Wills Dissolve - The Heavens Are Not On Fire?.?.?.
banya07
Opeth - In Cauda Venenum
oldboy
Mizmor - Cairn
nascence
Mesarthim - Ghost Condensate
McFrost1977
Show Me The Body - Dog Whistle
Eroen
Author & Punisher - Beastland
Weide
Cyanotic - The Trigger Effect
krumpli
Protoplasma - -
boymester
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
Armand 10 10 9 9 7.5 8 5 7 6 1.5 7.3 Armand
banya07 10 8 10 7 10 8 3 6 7 1 7 banya07
boymester 7 9 9 8.5 10 6 10 6 5 3 7.4 boymester
Eroen 9 8.5 8.5 6.5 9 8 10 7 6 5 7.8 Eroen
farrrkas 10 10 8 8.5 7.5 5 3 6.5 2 1 6.2 farrrkas
Husky 8 9 7 8.5 6 3 1 2 2 1 4.8 Husky
oldboy 7 9.5 8.5 9.5 4 6 5 3 6 3 6.2 oldboy
srppk 10 6 8.5 7 7 8 6 5 5 1 6.4 srppk
krumpli 8     7 8   7.5 7.5   1 6.5 krumpli
nascence       8             8 nascence
  8.9 8.8 8.6 8.1 7.6 6.5 5.4 5.3 4.9 2.1 6.6  
Cult of Luna - A Dawn to Fear Borknagar - True North  Wills Dissolve - The Heavens Are Not On Fire?.?.?. Opeth - In Cauda Venenum Mizmor - Cairn Mesarthim - Ghost Condensate Show Me The Body - Dog Whistle Author & Punisher - Beastland Cyanotic - The Trigger Effect Protoplasma - -    
Avandra - Descender (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 24., péntek, 19:10
Rockstadt Extreme Fest 2017 - Augusztus 10-13, Barcarozsnyó, Erdély
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2017. augusztus 19., szombat, 22:02
Weakling - Dead As Dreams (2000)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 15., kedd, 11:17
Opeth - Sorceress (2016)
Kritika, oldboy @ 2016. október 9., vasárnap, 12:30
Mizmor - Yodh (2016)
Kritika, boymester @ 2016. augusztus 29., hétfő, 12:23
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.027 seconds to render