Lásd: kritika
Én egyáltalán nem mondanám tucatnak, van egy érdekes hangulata a csapat lemezeinek, de igazán jó dalokat erre támaszkodva még nem hoztak létre. Erősen nyit a lemez, majd percről percre, ráadásul hosszabb dalok segítségével, belesüllyed a semmibe...
Pure esetében soknak éreztem a játékidőt. Úgy tűnt, lemezhosszal kívánják bepótolni az eltelt éveket, ez itt is érvényes, de már alakul...egyébként nagyon jó lemez, sajátos hangulattal.
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika.
Lásd:kritika
Lehet én is bekerülök a híradóba, mint év embere jelölt a lemez miatt. Kétszer végignyomtam, hátha erőteljesebb lesz a hangzás vagy legalább egy dal megmarad. Tudnak zenélni a srácok, ez megkérdőjelezhetetlen, de itt a vége számomra...
Ez nálam felér, sőt lepipálja a nemrég itt szerepelt Chapel of Disease-t. Erős pályázó a The Scythe of Cosmic Chaos az év végi címre!
Már nem olyan fontos lemez ez, mint anno a régiek, de csúcsminőség kétségtelenül.
Nálam hitelét vesztette ezzel a lemezzel a csapat! A Squalor Opera-ra
készült klipet meg jobb lett volna nem is látnom!
Én sem mozgok ebben a zenei világban otthonosan, de ez nagyon jó anyag!
Túlértékeltség szagot érzek!
Ha kanadai tech.death, akkor Neuraxis és Quo Vadis!
Újabb kiemelkedő alkotás a Sulphur Aeontól. Death metal kedvelőknek kötelező anyagot tett le az asztalra a német társaság. Nem szabad kihagyni!
Értetlenül állok a pontszámok előtt, de legyen ez az én bajom. Ez az album igazi ajándéka a 2018-as évnek. Nemcsak hibátlan death metal mű, hanem kreatív, elvetemült, ihletett, és ami a legfontosabb, pár próbálkozás után futkos az ember hátán a hideg a zseniálisan eltalált témák, harmóniák garmadájától. Hangulat, dalszerzés felsőfokon! Olyan death metal ez, amelyben a kiszámíthatóság és nosztalgia okozta barátságos kényelem sehol sincs: ez előre mutat, szikrákat szór, parazsat köp, örvényt és vihart kavar.
Az anyag hangulata nagyon elkapott, de persze csak sokadjára. Hosszú út után, félálomban, éjszaka egy buszon bámultam kifelé az esőben az elhaladó autók fényeit, amikor egyszer csak magával ragadott a lemez. Legalább a tízezredik alkalom, amikor bebizonyosodik számomra, hogy a megfelelő pillanatra várni kell, és ha jó a lemez, eljő a várva várt érzés.
Hosszú távon kissé fáraszt, kisebb adagokban egészen befogadható brutális death metal anyag. Azt hozzáteszem, hogy mindenképp a minőségi címke alá tartoznak.
Már az előző lemezzel is meggyűlt a bajom, aztán végül sikerült lenyelnem a boymester által emlegetett falatot, de ezúttal talán még rágósabb az a bizonyos falat... Ugyanakkor van egy torz bája ennek a zenének, amely épp olyan kaotikus, mint a Peste Noire körül forgó világ. Egyedi, különleges, furcsa, és bár kicsit zsong a feje az embernek a végére, főleg a (túl) sok vokál miatt, érdemes elkezdeni a vele való ismerkedést.
Ez a lemez méltán viseli az atmoszferikus jelzőt. Valóban sikerül a lemeznek amolyan fátyolos, vízsodorta zenét kreálni, ami áramlik, és vele együtt annak hallgatója is. Az már nagyon egyénfüggő, hogy ki mennyire tudja ennek a sludge-ban gyökerező sodrásnak átadni magát.
Weide véléményét osztom. Valahogy én sem látom benne azt a szenzációt, amelyet a Bandcamp-en felsorolt elismerő szavak előrevetítenek. Egyáltalán nem rossz death anyag (8 lemezből 5 death metal ezen a HP-n, szóval van miben válogatni), de nem lesz maradandó.
Minőségi technikás anyag. Én a death metal más ágazatait jobban kedvelem, de örömmel hallgattam. Amikor megjelent, egyszer meghallgattam, aztán félretettem, de örülök, hogy pár hét elteltével előkerült itt, hogy behatóbban is szemügyre vegyem. Érdemes volt!
Tucat...
Tucat...
Korrekt iparosmunka.
Egyértelműen pozitív csalódás, végre melodikus elemek és jól beépítve ebbe a darálóba. Az Anaal Nathrakh-ot juttatta eszembe, nem nagyon marad el mögötte.
Bohócok...
Több mint rossz...
Ebben látok fantáziát, ez jó!
Attól a cirádás gitártól a falnak mentem, elég ötlettelen és egysíkú death.
Semmi érdekeset nem véltem felfedezni. Tök átlagos death munka. Egyhangú, '90-es évek elején sokkal jobb lemezek jelentek meg.Stílusában pontozok. Egy Gorement akkori lemezéhez képest ez lófitty nekem.
Vékonyan szóló death metal. Nem különösebben tetszik.
Már akkor sem most meg még se. Az első lemez ok.
Ez meg stílusában hallotunk már ilyet ezret.
Egyébként se. Most meg mégúgyse. Semmitmondó.
Így kell egy számomra nem tetsző stílusban maradandót alkotni.
Ez is csak felejthető dolog lesz. Kár így úgy a Massacre-from beyond lesz a mérce. Azt meg valljuk meg nem sikerült megugrani.
Gyerekek ez kilenc pont.
A tavalyi év végére csak megjelent az év death metál lemeze, imádom az eddigi összes lemezüket, de talán ez sikerült eddig az összes közül a legkomplexebbre..
Az előző lemezük is baromi jó lett, kreatív és végre innovatív ami kifejezetten jót tehet a mostani death metal színtérnek.
A hangulata teljesen rendben, a vokál fáraszt egy idő után....
Totálisan hozzák a megszokott Aborted minőséget, csak mostanában nekem ez már túl egyhangú, de minőségi death metal a maga közegében.
Elfogult vagyok velük kapcsolatban, mert ők is szerepet játszottak anno abban, hogy elkezdtem black metalt hallgatni...hangulatos, ízig-vérig Peste Noire....
Nem mondanám rossznak, de kevés post-metal zenekar képes olyan szinten lekötni, hogy akár egy HP-n magas pontot kapjon.
Valóban agyon hype-olják bandcampen, nálam ez tök átlagos halál metal lemez.
Zseniális! Nálam egyértelműen megnyerte a tavalyi technikás halál metál lemeze díjat, pedig el voltunk látva szerencsére rendesen ilyen stílusú lemezekkel...
Az idei év death metal lemeze! Sötét és változatos, tovább tágították saját Cthulhu világukat ami engem teljesen elvarázsolt! Az előző lemezeiket is csípem, de most még feljebb léptek. Nem tudom megunni és nem tudok betelni vele, a cd instant vétel volt. Év albuma, teljes mértékben egyenértékű az idei Thy Catafalque és Sear Bliss albummal.
Ezek a dalok, ez a hangzás, az egész olyan, mintha már hallottam volna, mástól más néven.
Pont ezt a hangulatot kaptam, amit egy In The Woods albumtól elvárok. Semmit nem koptak az évek alatt.
Hiába a vérprofi zene, technikai tudás, a penge éles hangzás, ez akkor is egy átlagos, "rádió barát" deathcore. A vokáltól feláll a hátamon a szőr, mint mindig az ilyen jellegű visításnál. Nagyon messze van a brutális death metaltól, Zolinak való :D
Féltem tőle, de csípem! Francia agymenés, gondoltam az elején, aztán az ugrott be, hogy a Recipe Ferrum! után a Tormentor-ból is simán kinézek egy hasonló lemezt. Végig meg van az egyediség és a komolyság, a szóló munka pedig kifejezetten igényes.
Marc üvöltése adja a sludge pusztulatot az albumnak, de amikor tiszta hangon énekel, az teljesen összhangban van az igen erős doom/death metal-al, amit kreáltak. Egyfajta korai Anathema utánérzet, nem másolat, csak hasonlat. Az üvöltés ezért számomra ront az összképen, de így is több mint egy jó album ez!
Régisulis death metal, olyan amin felnőttem, modern köntösbe bújtatva. Kam hangja bivalyerős, Pettersson pedig tud zenélni és jó nótákat írni, ennyi.
A debüt Aura óta szinte semmi nem változott a tagságon kívül, bár kétségtelen, hogy azt is nehéz ilyen minőségi szintre össze hozni és egyben tartani. Azt gondolom, hogy a zene rutinból jön, minden terű minősége és változatossága ellenéri is egysíkú és a végére unalomba fullad.
Van mit felfedezni ezen a lemezen. Ha valami, akkor ez nem tucat!
A death metalra ma elég nagy igény mutatkozik. Még az ilyen átlag alattira is.
Klasszis lemez, pláne a mai zsengébb felhozatalban.
Volt nekik már egy ilyen deathcore-os kitérőjük 10 éve, és elég szarul sült el az is.
Az elmúlt 10 évben ha jól rémlik 1-2 alkalommal már találkoztam velük, és mindig marha hamar kinyomtam. Most végigment becsületből, de csak ráerősített a régi benyomásaimra.
Nagyon kevés értékelhető részt találtam.
A borító jó, de nagyon nem reflektál a hallható zenére.
Pár olyan dalt hiányoltam csak, ami miatt legközelebb is elő akarjam venni.
Imádom a Lovecraft által megteremtett mitológiát és imádom a minőségi death metalt. Értelemszerűen rajongok ezek ötvözetéért is. Brutálisan erős, kimagasló színvonalú anyag. Kissé talán későn érkezett, nem tudtam annyit hallgatni, hogy bekerüljön az év végi top 10-es listámra, de a CD-t már megrendeltem.
Érdekes témák érdekes megközelítésének garmadája sorakozik itt, változó minőségben. Valahogy nem sikerült annyira ízlésesen tálalni a sok remek ötletet, hogy ne fásuljak minduntalan bele a végébe. A dob szerintem nagyon furán szól (legalábbis némelyik számban, bár ez lehet, hogy tudatos), a vokál pedig néhol túl sok. Mondjuk bírom ezt a fajta acsarkodást, de itt sem ártott volna vagy a változatosság vagy a mértéktartás. Még előveszem majd, mert érdekes anyag, de ehhez is kell a hangulat.
Pont az az érzés kapott el ezzel az anyaggal kapcsolatban, mint a Riverside legutóbbi lemezével. Csúcsra járatott hangulat és atmoszféra, remek összetettség, de mindehhez idő kell. A Wasteland-re is először talán 6 vagy 7 pontot adtam, mostanság meg napi szinten kerül elő. Jelen lemeznél is simán elképzelhető, hogy valamikor akár 10 pontos is lehet, de ehhez még sok-sok hallgatás kell. Ráadásul egész jellege miatt itt szerintem több időt kell ráfordítani a lemezre, megfelelő hangulati állapotban.
Ez most nálam nem lőtt gólt. Hiába a hallható tehetség és a profi keverés, hangzás, a tömérdek sablon megoldása miatt nálam a középmezőnybe kívánkozik ez a lemez. Hangulatilag pedig nekem ez nagyon gyenge.
Boymester kritikájában rengeteg kulcsmondat elhangzik, amivel maximálisan egyet tudok érteni. "Csípem az érezhetően direkt művészkedést? Egyáltalán nem. Viszont az egyéniséget igen... a lemez első fele az, ami igazán elszórakoztatott a kiadványon, de morbiditásban, elvontságban nem marad alatta a folytatás sem". Pont így vagyok ezzel én is. A tradicionálisabb, de a zenekar egyedi hangszínét magában hordozó első rész sokkal inkább közelebb áll a szívemhez, mint a direktbe advant-garde-ba hajló, elborult második fele a lemeznek, de összességében szórakoztató, felismerhetően Peste Noire-os album ez, ami megéri a ráfordított időt. Viszont az épkézláb borítókkal még mindig hadilábon állnak ezek a franciák...
Még mindig nem szívlelem annyira ezt a műfajt, de itt legalább kellően változatos formában sikerült tálalni a sludge ritmusokat. Bár összességében én túlzónak és soknak érzem az albumot (az utolsó szerzeményt én simán kihúztam volna a lemezről úgy, ahogy van), de nem mondhatom, hogy végigszenvedtem volna. A végére ugyan számomra megfárad az egész, de az elején pumpál annyi lendületet és vadságot, hogy simán dobjak neki egy hetest.
Sokkalta súlyosabb és vészjóslóbb anyag, mint amire számítottam. A számok mázsássága, a keverés ridegsége, a szinti-betétek háttérben morajló, fel-felbukkanó hangjai mind egy baljós, vészterhes idők kínjával átitatott hangulatot vetítenek elém hallgatás közben. Emellett pedig kalapál a dob, ahogy kell, csattog a gitár, hörög a Kam Lee, szóval van itt minden, ami egy ütős death-anyaghoz kell, ugyanakkor inkább érzem egy gonoszabb, keseredett iparosmunkának, mint egy üde, friss színfoltnak a zsáner palettáján. Plusz értem én, hogy valami koncept anyagról van itt szó, de túl sok a hollóból már, a számcímek meg a koncepció terén kissé meg lehetett volna tornáztatni jobban az agyat és a képzelőerőt. Hollófetisisztáknak és a Cryptic Corvus Corax Crown Cave-Cult tagoknak biztos jobban adja. :D
Nálam idén a Beyond Creation 'Algoritmusa' vitte az "Album of the Year" díját, kétségtelenül. Hihetetlen nívós, összetett anyag, amit nem áldoztak fel a céltalan zenei ömlengés és fitymacsattogtatás oltárán. Hihetetlen dallamvezetésekkel és hangulattal átitatott mestermunka, ami nem annyira öncélú, hogy ne lehessen ráhangolódni (nekem viszonylag gyorsan sikerült), ugyanakkor rejt annyi izgalmat és érdekességet, hogy kedvem legyen újra és újra elővenni. Imádom minden mozzanatát, minden egyes intermezzót, a számok levezetését és az egész benyomást, amit az album tett rám.
Finom kis massza. Az elején nem estem tőle hasra, de a második nóta már kezdett győzködni. - Én azért nem tettem magamévá, még a sokak által istenített világ ellenére sem. Hangulatában nem talált meg, de zeneileg képtelen vagyok belekötni. :) - Deatherek, ide! (Bár azért hosszú távon inkább elfáradtam...) - Update: Kicsit túlhúztam, lehet nem kellett volna.
A szólókon kívül nem sok jó dolog volt ebben a DM-ben. - Közel 40 percet vett el az életemből, s még szarul is szól. Csak fanatikusoknak...
Nem mondhatnám, hogy az eddigi életművüket teljes egészében végigkövettem. Sajnos sem a régmúltban, sem az új albummal kapcsolatosan sem alakult ki köztünk közeli barátság. - Nem mondom, vannak rajta szórakoztató elemek, de az elejétől a végéig nem tudott lekötni a lemez. Ráadásul nekem hosszúnak is tűnik... Talán, ha minden napra egy nótát hallgatnék meg az albumról?
Igazából nem tudom sokszor miért kell mindent véresen komolyan venni. :) Igaz a death metal hívők számára okozhat némi fejfájást a banda, ugyanis a már nem megszokott vagy rendre bejáratott muzsikájuk az igazi mozgatóereje ennek a csapatnak. Albumról albumra más arccal. Ők ilyenek, kiszámíthatatlanok. Belgák. :D - Aki szórakozni akar, annak tökéletes lemez karira és után. :) - Azért ez a zene élőben még brutálabb. :O
Huh, megpróbálok egyszerűen fogalmazni: érdekes. :) - Ajánlott? Igen, mindenkinek, vérmérséklete szerint. :D
Komoly zene, komoly zenészektől. Itt a jó példa arra, hogy nem kell folyamatosan futamokban gondolkodni, s legalább harmincezer hangot eljátszani egy perc alatt. Aki elmerül ebben az ingoványos muzsikában, annak ezerszer is át kell majd élni minden ezredmásodpercet... A zenével kapcsolatban pedig egy apró megjegyzés még. Talán aeonok is eltelnek majd amíg végleg lezárul a hallgató lelkének bomlási folyamata. - Kezdőknek csak kellő szokatás után ajánlott. :)
Igazából nem akarok belekötni. Aki a stílust már régebb óta követi, annak olyan, mintha újra egy régóta lakatlan szigetet kellene bejárnia egyedül. Szórakoztat, s ennél azt hiszem nem is kell több.
Próbáltam a kanadaiak zenéjében fogózkodót keresni. Igazából nem lenne ezzel a zenével baj, ha nem egyetlen albumon hangzana el ennyi téma... Ráadásul a fretless basszus sem könnyíti meg az egész zene befogadását. Death metal progresszív szóval és nem kevés zenei maszturbációval nyakon öntve.
Befutott még egy év lemeze a végére
Hihetetlen. Minden albumuk egy klasszikus. A pure nehezebben ért be. De ez elsőre