Nem is árt, nem is használ, de legalább szép. Az első számok vagy sokkal jobbak, mint a későbbiek, vagy kb. a felénél eluntam az egészet, biztos túl sok az erdő a lakhelyem környékén. Legalább mekongnak hála értem a szöveget :P
Sokadik hallgatásra is tetszik. Ilyen zenét bármikor szívesen meghallgatok, jó, ügyes, ötletes, de megragadni igazán nem tudott, és kedvencem sem lesz soha.
Nekem bejött a többek által kritizált ének, nem tudom, miért lenne jobb vagy változatosabb, ha az énekes vödröt húz a fejére és végighörgicséli az egészet. A zenét meg profinak és élvezhetőnek találtam, annak ellenére, hogy én nem svéd halálmetálon nőttem fel.
Nem igazán találtam benne semmit, amiért a továbbiakban hallgatni akarnám. Nem a világom ez a stílus, de még azon belül sem érzem kiemelkedőnek a lemezt.
Ez igen. Nem tudok okosabbat írni, mint ami emp kritikájában van.. szerintem mondjuk nem ül le se a közepén, se a végén a lemez. Talán a lendület teszi, talán a technikásság, de végig nagyon erősnek éreztem és még sokszor fogom vele elmúlttá tenni a világ dicsőségét..
"Fly my ravens, it`s time to fly and for me maybe to die".. nagyon tetszik, szép, hangulatos.. elsőre zavart, hogy a felütés még erőteljes, aztán "eldoomosodik" és egyre lassabbak a számok, de sokadjára így lett teljessé az elmúláshangulat, ami belőle árad.
Nem igazán hatott meg, akadt pár szép pillanat a lemezen, de az instrumentális részek lekötni nem tudtak, és a vendégzenészekkel játszott dalok is szokatlanul jellegtelenek.
Kicsit olyan, mintha pár jó ötlet apropóján készült volna egy teljes lemez, a fehér foltok pedig kitölthetőnek bizonyultak töksablonos depresszív black elemekkel. Személy szerint utóbbiakkal sincs bajom, de ha az ukrán boszorkánymester legközelebb nem rukkol elő kicsit többel, akkor feledésbe merül.
Csak hogy én is állást foglaljak: nem vagyok thrash rajongó. De ez tetszik. Az olyan érdekességekért, mint a Claws in so deep vége, vagy a Volcanic. Vagy mert egész kellemes dallamokat csempésztek a zenéjükbe, nem csak egy tömény zúzda az egész. Sztenderd thrash metál? Hááát..
A súlyos egy igen találó szó erre. A zene tetszett, az ének egy idő után nagyon nem, úgyhogy díjaztam, hogy a lemez csak félórás.
Az énekes ihletet kaphatott, miközben elmélyülten hallgatta a fa tetején vajúdó vetési varjút, amint az éppen egy strucctojással lepi meg párját. A zene pedig többnyire nem is rossz.
Kellemes muzsika, de hosszú útra nem ezt a lemezt vinném magammal.
Na, ez a fajta halálfém jöhet, van még hely a hangjegygórémban. A Parasites dal meg egyszerűen tökéletes! Habár a lemez egésze kicsit olyan, mint az utánfutós skoda: leül a végén. És hogy kontrázzak Oldboyra: Viri! Jó az irány!
Számonként fogyasztva üdítő, de egyben tömény a kibontakoztatlanága.
A borító akár Havancsáké is lehetne. A zenét viszont ugyanúgy nem érzem magaménak, mint a száz női mell rekordjának megdöntését.
Ahogyan azt látom, megint én vagyok a pontfukar. Pedig némelyik szóló kimagasló, sok téma tetszetős lélektápálék. Viszont megint hallok egy befogadásra alkalmatlan gégenyikorgást, ami ledózerolja a zene által felépített érzelemvárat.
Az első lemezüket hallottam csak, ami után véglegesen szakítottam velük. Most meg kitágult pupillákkal élveztem az albumukat.
Még a zenére sem tudtam odafigyelni...
Mert megérdemli.
Elviselhetetlennek ugyan nem nevezném, de nem is rengette meg a falakat.
A kedvencem a Skuggorna Kallar cimű dal!!! A többit meg már a többiek leirták!!! :-)
Jó kis finn prog mjúzik, remélem nem kell várni újabb 3 évet az új lemezre!!!
Imádom a svéd death metal vonalat, de nekem itt valami hiányzik!!!
Sokkal rockosabbra sikerültek az új dalok, de ez nem baj!!!
A thrash és a modern black metal tökéletes ötvözete!!! Szélsebes dalok, remek szólók, teljes pusztulás!!!
Ha jól tudom, akkor ezt nem bandának hivják!!! Egy csávó csinál mindent!!! Vagy Nem?
Volt szerencsém látni őket. A konci tetszett, de ez a lemez már nem annyira!!!
Egy jobb hangzással és sirás-sikoltás nélkül akár még tetszene is!!! :-)
Jót tett a bandának a ritmus-szekció csere, de én még mindig nem kedvelem Mark Osegueda orgánumát!!!
Mocskos sound, kiváló dalok!!! Kell ennél több? :-)
Nos igen, nagyon erősen áthatja a zenét a természet szellemisége. Ebből a szemponból is kiváló...
Egyszerű, de nagyszerű dalokat tudnak írni! Ennyi a recept. Ezzel a zenével nagyonis van keresnivalójuk, kiváncsi leszek hova jutnak.
Kicsit frusztráló az érzés hogy tudom, sokkal több van az Evocationben. Harmadik lemezük, de sajnos (vagy nem) nagyon mereven tartják magukat egyfajta sablonhoz, és rémesen kiismerhetővé váltak mostanra Nagyon szeretem amit csinálnak, a hangzást, azt az örökséget amit ők most továbbvisznek, de nálam ez most csak egy hetest ér.
Nyilvánvalóan jobban működött a dolog az előző énekessel, a mostani egy sima közömbös énekhang. Jó témák azért akadnak, de részemről ez pár hallgatás és nem tovább.
Nekem a befejező Deine Waffen... tetszett nagyon, örültem volna ha ezt a szintet hozza a többi szám is, majdnem sikerült is, szóval nincs messze a tökéletestől!
egész ügyes és hangulatos death/doom/black metál, teljes felállású bandaként sem hiszem hogy jobban tudna működni a dolog!
Soha nem érdekelt különösebben a ténykedésük, de meg is fogalmazódott bennem egy k. nagy kérdőjel, hogy mi extrát tud ez a banda hogy kiemelt figyelmet kapnak már vagy 10 éve.
Ahol ilyen posztrock-szerű elszállásba fordulnak az események az azért elég jó, kár hogy mindezt ilyen negyedligás depresszív pinceblackbe kellett csomagolni...
Az idei év az átlagon felüli thrash lemezek éve...már csak magát a thrash-t kéne megszeretni...
Nagyon nem az én zeném. A vokál rettenetesen tud idegesíteni, a dalok közti váltásokat is csak akkor veszem észre mikor egy-egy szóló felüti a fejét, amúgy egy massza az egész.
Bolond legyek ha értem, hol itt a művészkedés....
Magával ragadó, nincs mese. Csakis fejhallgatóval adja a maximális élményt, de azzal nagyon!
Kis időnek el kellett tellnie hogy leessen, ilyen szinten profi death metált kevesett hallhatunk! Az előző lemezüket azért jobbnak érzem!
Jópár évig abban a tévhitben voltam hogy amit Holdampf Gábor csinál a mikrofonnál az gyenge. Egy fenét....legalább karakteres volt. Nagyon megkéne újulniuk a jövőben, ha még azt akarják hogy számolni lehessen velük.
Nagyjából az a helyzet mint a Raventale esetében.
Jól mozognak a szláv bandák ebben a zenei közegben. Érdemelne jobb pontot is, a 7 pontot mégis bőven elégnek érzem.
A minőség és profizmus kétségbevonhatatlan, csakhogy untat.
Ma már azon kapjuk fel a fejünket ha a régi nagyok közül valamelyiknek sikerül az elvárásoknak megfelően teljesíteni, úgy hozzászokhattunk már a buktákhoz.
Azt mondták, menjek el az erdőbe, mert ott nagy az érzés! Kerestem, akartam és végül rá is találtam az érzésre. Azonban ez az érzés a megkönnyebbülés volt, amikor lejárt a lemez. És a szobámban voltam végig.
kritika
Nem értem... Valószínűleg létezik még egy zenekar ugyan ezzel a lemezzel. Más megoldás nem lészen, hiszen ha minőségi svédacél jön szóba, a kötelező alapbandák mellett pl. a Tribulation vagy az Entrails ugrik be. Ez nem tudom mi amit én hallgattam. Tényleg nem értem.
Ők azok akiket tök jó buli szeretni, meg a WoS az aztán Kazahsztán. Pedig nem jó vagy kiemelkedő. Csak magyar.
kritika
Tökéletes elegy, baromi nagy dalok, amiket már 2-3 hallgatás után ismerős vendégként köszöntöttem és ez előtt a vendég előtt mindig nyitva áll az ajtóm.
Az első három szám tetszik. Tényleg! De valójában azok sem érnek egy fabatkát sem. Ez számomra mindig is egy bazári majom bagázs volt és az is marad. Jééé de aranyosak! Nézd csellóval csinálnak gitárhangot! Tök jó! Odass! Még bólogatnak is! Hűűűű!
Ez a hangzásvilág kényszerből született meg és vált egy egész irányzat alapkövévé. Ez egy nagyon érdekes és izgalmas szegmense a szélsőséges vonalnak. Annyi a problematika, hogy egyszerűen középligás a saját csapatában.
Az utolsó három lemezük számomra az a thrash, amiért lelkesedni tudok. Változatos, agresszív, latinos.
szaros csizma, vasvilla metal
Ejjj, de rózsabimbó, ejjjj de rózsabiiiiiiiiiiiimbó, SeHol! Ez valami csúúúdálatos! :} Akár a rothadó mennyegző a leprásék lakodalomában :P
Teljesen rendben van!
Profi munka, de inkább stílusgyakorlat, mint szív-vér album, s igazából a lefektetett zene se annyira hatalmas nagy eresztés, sok mai fiatal csapat készít hasonlót, csak őket sehol sem írják, mert kis kiadók és kis nevek bölcsője.
Nem kicsit unalmas! Bár hazai színtéren biztos kiemelkedő... egyeseknek!
Na, ez húz rendesen!
Az alapvetően cammogó témák a szláv közösségből merítkezve nem egy helyen mutat adaptációt népdalok vagy rég feledésbe borult folk dallamok vizein hajózva, a súlyos riffek és eltalált billentyűtémák, pedig bármennyire nem tűnik paganosnak, mégis csak azt a halmazt elégítik ki. Astaroth-unk hangja, pedig valahol a hörgés és károgás között rekedt, de inkább a death metal felől érkezik hősünk, aki előtt le a kalappal, hiszen szép munkát végzett.
Mindig is érdekelt, amit csinálnak, de csak ritkán döbbentett meg a mélység. Itt az újon akad ez-az, de a tökéletestől messze áll.
A nem egységes hangzást leszámítva, ügyes és kiemelkedő produkció!
Ők mindig is jók voltak!
Brutális német tank ez, kevés sörrel, pár csepp vérrel, s annyira sokféle fertőzéssel és masszával, hogy szinte bárki megtalálhatja benne számításait, nincs is mit tenni, fedeleket lecsukni, indulhat a menet; nagyipari gyomirtás, barázdákra vágott gyep, no meg megroskadt hétvégi vityilló... repkednek a kések, törnek a poharak, s egy részeg pasas masszívan bassza a táncoslányt a bárpulton. Kérem szépen a cirkusz áll, s egy ideig még fog is... a tulaj csak a verekedés végét és a rohamrendőrök érkeztét várja!
Napokig el tudnám hallgatgani egyhuzamban, akár csak a Raventale-t, vagy a Hexenmeistert. Remek gondolat volt beajánlani, míg le nem járt a határidő.
Nekem ez is tetszett.
Nem találom annyira szokatlannak a vokált, engem kicsit a Hypocrisy mesterének produkciójára emlékeztet. Zeneileg meg korrekt.
Nagyon vártam ezt a korongot, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az új dalolóval a WOS. A várakozásomnak megfelelően Cselényi Csaba remekül pótolja a kilépett Gábort. Viszont a dalokat nem érzem olyan erősnek, mint a korábbi albumokon. Pláne a Sun Faced...etalonhoz képest. Mindenesetre a jövő ígéretes.
Jóféle feketefém.
Többször majdnem beajánlottam már, de mindig tolódott a dolog. Szerencsére nem kerülte el a megmérettetést az ukrán egyszemélyes "banda". Az ilyesmire mindig van hangulatom és ez egy igen jó lemez.
Nekem tetszett.
Egyértelműen a hangzás a gyengéje. A tartalom pedig kellemes perceket okozott, a néhol nehezebben viselhető "ének" ellenére is.
Nem vagyok nagy thrash rajongó, de ez a lemez párszor még dübörög majd nálam.
Túlzott vátozatossággal nem vádolnám a srácokat. A címadó tételig szinte egy számnak tűnt az egész. Szerencsére aztán maradandóbbra sikerült a folytatás.
Evocation komment 2.0! Csak a műfaji környezet más, és a produkció színvonala!
Sok újat nem tudok hozzá tenni...tetszik!
Ki vagyok akadva, hogy a kedves HP-s stáb mennyire túlértékeli ezt az albumot! Svéd vonalon 10-es pakkokban tudnék jobb, mívesebb, vérbelibb albumokat sorolni!
Az új énekest jobban komálom a Stardrive-ban, ide a régi jobban illene. Mindegy, a zene így is tetszik.
Wow! Elkenték a szám rendesen!
E körben nálam egyértelműen ők viszik a prímet!
Nem kegyetlenül kurva rossz, hanem aránylag szar. Semleges.
A mi Vérzivatarunkkal egy hullámhosszon szomorkodnak, de a mi fiaink hangulatosabban teszik dolgukat.
Jobbfajta sztenderd thrash metál, többször nem kell.
Ami számomra egészen mostanáig a Burzum Filosofem-je volt az etalon ebben a műfajban, az mostantól ez az album. Csodálatos, varázslatos, változatos muzsika, amelyben a hangulati apróságok épp olyan fontos elemei, mint maga az egész benyomás. Igazi mestermunka, emelem kalapom! :)
Ez az album újjáfogalmazta bennem a progresszív metal fogalmát. De a magasabb pontszámhoz nem ártott volna még egy kicsit több súly! ;)
Le sem tagadhatják a srácok, hogy Svédországból származnak, vérbeli svéd halálfémet hallhatunk ezen az anyagon. Dallamos, Göteborgra emlékeztető riffek és szólók, igazi hangulatos számok. Engem megvettek kilóra. A -1 pont az ének miatt van, de egy idő után megszokható, hogy a megszokott hörgés helyett blackes károgást hallhatunk. :)
Ha ez az anyagot előbb hozzák ki, mint a Sun Faced Apostle nevű mesterművet, simán írtam volna, hogy bíztató kezdet, ami után bármi megtörténhet még. Így viszont sajna visszaesésnek lehetünk tanúi. Kár az énekért, nem rossz az új srác, de azért hiányzik innen Holdampf mester.
A pont marad, az indoklás változik. Hiába vannak benne szép elemek, ha maga az egész nem áll össze bennem. Nem a leggyengébb album, amit valaha hallottam, de nem hiszem, hogy sűrűn elő fogom szedni.
Na kérem szépen, ÍGY kell metálba úgy elektronikát csempészni, hogy a végeredmény igényes legyen, és ne egy borzalmas torzszülött korcs fattyú! Erre mások miért nem képesek? Példát vehetnének erről az albumról...
Úgy álltam neki a lemez meghallgatásának, hogy na most megmentem a kondér becsületét. Ahhoz képest... Bizonyossággal állíthatom, hogy (elnézést ettől mindenkinek) a Play Metallica.. után a leggyengébb teljesítményüket dobták ki a srácok. Ha nincsenek a vendégszereplők, akkor kevesebbet adtam volna az anyagnak. Hol van már a Reflections mindent elsöprő lendülete? Ki tudja... Sorry srácok, ennél tudtok jobbat is!
Ugyan elsőként került a kezeim közé ez a korong, mégis utoljára hagytam, több napi hallgatás, gondolkodás és véleményezés után. Nem azért, mert jó lenne. Két nagy hibája is van neki: 1. a hangzás (pontosan annyira erőtlen és halk, nagy hangerőnél is, mint a Therion anyagok, ezek miatt nem tudok a svédekért rajongani), 2. egész egyszerűen nincs rá hangulatom, hogy végighallgassam. A Skogen köröket ver rá erre az anyagra, pedig majdnem azonos műfaj. Majd legközelebb...
Lehet elfogult vagyok a thrash metalt illetően, de ez számomra az Év Albuma. Ennyi év, és még mindig itt vannak, és lenyomtak egy olyan óriási albumot, amitől egész egyszerűen nem tudok szabadulni. Újra elkapott a thrash láz, ennél több nem is kell nekem. Köszönöm Death Angel! :)
Mocskos egy hibrid ez rendesen.... germán barátaink aztán tudják, hogyan kell egy súlyos, de ütős zenét szerkeszteni! Azt hiszem, végleges bérletet vett a lejátszóba. :)
A forduló "szép albuma" címre ezúttal többen is pályáznak, de a Skogen talán a legesélyesebb a cím megszerzésére! A lemez hangulati értékéhez pedig úgy érzem egy kicsit a mostani időjárás is hozzáad valamicske pluszt.:D
Ritka, hogy egy lemez ennyire tökéletesen építkezzen, mint ez! Dalról-dalra új dimenziók nyílnak meg, új színek kerülnek a palettára. Nagyon ott van a szeren!
Viri! Jobban örültem volna, ha az Intronaut-féle vonalat viszed tovább, mert azt sokkal izgibbnek tartom, mint a szokásos halál metaljaidat...már bocsesz!
Most persze hosszasan fejtegethetném, hogy mennyire imádom a Mood-ot, és hogy szerintem a Sun Faced... minden idők legjobb doom lemeze, és Holdampf Gabi hangjában, dallamaiban mekkora LÉLEK van, de nem teszem. Hisz a mostani WOS egy más, és mégis ugyanaz a zenekar! Kevésbé mély, sötét, mint eddig volt, de még mindig képes olyan meganótákat írni, mint az Army of the Dead, ami úgy a 3. perc környékén egy nagyszerű váltással operál, és ahogy Csaba elkezdi nyomni, hogy "Lights go out..." onnantól végem van! Nincs mese, továbbra is ők az egyik legjobb magyar banda!
Bár nem vagyok egy black szakértő, de ilyen minőségű és mennyiségű gitárszólót még nem hallottam feketefém lemezen. A sokszor felbukkanó Exodus-ízű thrash riffelések és súlyos málházások is igen fincsik. Azért legközelebb a vokál terén nagyobb változatosságot kérnék!
Ez a holló igen ügyes mesemondó!
Az ülve headbangelés nagymesterei visszatértek! Mondjuk nálam nem fognak túl sokáig maradni az tuti...
A pincehangzás és a hisztérikus vokalizálás elég sokat levon az akár még szépnek is nevezhető zene élvezeti értékéből.
Ezek a kis filippínó gyerekek még mindig nagyon tudnak! Bár egy hangyafasznyit gyengébb, mint az előző lemez, még így is az év thrash lemeze nálam. A Claws In So Deep pedig pályafutásuk egyik legnagyobb nótája!
A klasszikus crossover fertőzések és a modern metal halmazok (bocs a plagizálásért 'Sick!) keveredése egy méregerős koktél képében manifesztálódott!
'Lenn az Alföld tengersík vidékin, ott vagyok honn, ott az én világom;...' és ott nincs erdő. Hol kellemesen, hol kevésbé kellemesen semleges. Legjobbra az 'Eld' című szerzemény sikerült.
Őszinte ember lévén, az az igazság, hogy én egyáltalán nem érzem sem olyan kirívóan jónak, sem pedig különlegesnek ezt a produkciót. Nincs komoly problémám, tökéletesen elsimul a háttérben, vannak tetszetős tételek is ('The Burden', 'Wolf in me'), a libabőr és az extázis viszont elmaradt.
Az egyhangú, varjakat megszégyenítő vokálon kívül sokmindenbe nem tudok belekötni. Szó szerint letarol ez a szélvészgyors, gyűlöletbe csomagolt riffáradat. Így kell kérem death metált csinálni. Csúcskategória.
Zsíros és érdekfeszítő riffekkel operálnak, viszont ilyen tompa hangzással és ennyire kritikán aluli vokállal erejét és hathatósgát veszti az egész munka. A súlyosnak szánt muzsika, abszolút súlytalannak hat. Több Nagy Mágus hallgatás és azonnali pacsirtacsere a recepten.
Pöpec, remekül működő ötvözet született a germánok keze alatt. Mikor kezd sok lenni az én viráglelkű füleimnek a black-metál, váltanak egyet és csak úgy sodornak magukkal a trash-központú gitárszólók és elemek. Nagyon jó kis durvulás ez, a Hp meglepetése.
Elmélkedős, elszállós, borús szösszenet, mely sok ötletes, tetszetős momentumot tartalmaz, és a fene tudja, talán az időjárás, vagy csak a sok munka és nehéz napok okán, borzasztóan passzol a hangulatomhoz. Lehet máskor nem érne ennyit nekem, most ennyit adok.
Mindig is tetszett, amit ez a banda csinál, no nem azért mert ülve headbangelnek, hanem mert ötletes és jó dolgokat hoznak magas színvonalon. Bár nem sikerült igazi kedvenceimmé válniuk, bármikor elhallgatom lemezeiket és az új anyag is tökéletesen passzol az eddigi leltárba. A 'Not Strong Enough' és a 'Bring Them to Light' lett a két csúcspont.
A nyúzott ember végső haláltusájával megspékelve ez így gyakorlatilag hallgathatatlan.
Többször is gondolkoztam, hogy beajánlom 2010 általam egyik legjobban várt albumát, amire viszont sokszori hallgatás után sem tudom azt mondani, hogy olyan mély nyomokat hagyna bennem, mint azt elődje, a Killing Season tette. Ha már így bekerült, akkor 9 pontot tudok adni és reményemet kifejezni, hogy hamarosan ismét elcsípem őket, és élőben is meghallgathatom az új kedvenceket, mint a 'Claws is So Deep', 'Truce' vagy éppen az 'Opponents at Side'.
Kőkemény, súlyos, változatos vasbeton alapzat, amiről azt gondolnád, hogy a legnagyobb szélviharban is megállja a helyét, de itt mégis sikerült szétkiabálni.
Betévedtem egy sűrű erdőbe, ami magába szippantott, és többé nem ereszt... Lassan leereszkedik az éjszaka...
Szóhoz sem jutok... (ugyanazt tudom mondani, mint emp a kritikájában)
Teszik a dolgukat, méghozzá elég korrektül. Nekem is az az érzésem, még ennél is többre lennének képesek, nagyon kiemelkedő dolgokat nem hallottam, ettől függetlenül ez egy erős 8-as.
Hát ez nem igazán tudott lekötni...
Nagyon erős, változatos album, rengeteg kis finomságot tartalmaz, a Sic Transit... szám végén lévő szólótól egyenesen leesett az állam (efféle black metal albumokon ritka az ilyesmi), de sok példát lehetne kiemelni. Ha egy Marduk - Nightwing szintjét összességében nem is éri el (számomra legalábbis), de mindenképp a legjobbak között a helye (az "újgenerációs" BM bandák közül)!
A (dob)hangzás miatti szemöldökráncom már kisimult, amúgy kiemelkedő egyéni teljesítmény, jó témákkal. Van még hova fejlődni, de jó lesz ez!
Régen nagyon tetszett amit csináltak, meg hát újdonság is volt anno. Az utóbbi jópár albumuk viszont nem jön be, sőt egyre inkább eltávolodtunk egymástól, úgyhogy ez a hajó sajnos elúszott, de más szigetén bizonyára ki fog kötni. (és ha már 7. szimfónia, a pontszámom is7-es, ennyit megérdemel, főleg mert elismerem munkásságukat, a (vendég)zenészek tehetségét...) Ui: arra azért kíváncsi vagyok, a stúdióban mennyit trükköznek a hangszerekkel, hogy ennyire metálos hangzást tudjanak kreálni... bár ezzel nincs bajom, hisz (populáris rock/) metálzenekarrá nőtték ki magukat, és hát metálzene sincs meg torzított gitár nélkül :)
Akárhányszor hallgatom, az ugrik be (nem tehetek róla), hogy van Magyarországon egy hasonló stílusú zenekar, melyet úgy hívnak: Vérzivatar... ami ha változatosságban talán nem, de főleg hangzásban, és hangulatban jóval erősebb, mint a Hexenmeister ezen albuma... Ettől függetlenül tetszik, szeretem az efféle elborult, depresszív zenéket, és hát valóban illik a novemberi esős időjáráshoz is. :)
Kimagasló zene, kimagasló zenészekkel... kár, hogy nem vagyok nagy thrash metál rajongó, leszámítva pár favoritot...
Érdekes egyveleg: egyszerre vonzó és taszító, de amúgy semmi kiemelkedő, leszámítva, hogy baromi súlyos.
Semmi okot nem látok arra, hogy megtagadjam a maximumot ettől a hatalmas albumtól. Ha van black metál lemez, amire el lehet mondani, hogy "szép" zenét tartalmaz, akkor ez az.
Ennél jobban nem tudott közel kerülni hozzám. Vannak rajta nagyon eltalált, jó dalok, de nem mind az számomra, nem tetszett egységesen az egész lemez.
Nem rossz, de az Infamyn és a záró Apocalypticen kívül nemigen találtam olyan dalt, ami emlékezetes lenne.
Arctalan produkció, egyáltalán nem érintett meg.
Elsőosztályú dallamos black metál kiváló hangszeres teljesítménnyel, remek, változatos nótákkal. Elismerésre méltó teljesítmény.
Nagyszerű zene és az évszaknak is pont megfelelő. :-) Újabb ékes bizonyítéka a keletről érkező egyre jobb minőségnek.
Sosem tudott lázba hozni ez a banda, számomra totál érdektelen amit művelnek. A Broken Pieces című förtelemért még 1 pont levonva.
A gyenge hangzást leszámítva jó anyag, bár aki nem bírja az ilyen hisztérikus vokalizálást, nehéz perceket élhet meg vele, szerintem megvan a hangulata.
Rosszabbra számítottam, ha szeretném a thrasht nagyon tudnék lelkesedni érte, de sajnos nem így van...
Letaglózott, ezzel célját teljesítette.
Jómagam mint belvárosi gyereknek annyi közöm van az erdőhöz,amíg lemegyek ide a ház mögötti tölgyfa alá az óvodai Makk Marci kellékeket összeszedni! Ez a Tundra-Tajga miszticizmus megérintett volna, ha nem unom el a 8 perces trackeket! Az akusztikus részek azok f@szák!
Korrekt anyag!Nem is tudok negatívumot említeni!
Az előző lemez is nagy kedvencem ! Itt is próbálják a klisséket lerángatni magukról,plusz még ezzel a fűrész hangzással is sikerült élvezetessé tenni!
Nem jött be az új torok,olyan sótlan és ízetlen!
Meglepett!! Ráköpött a koporsómra,majd eltemetett!
A kettes Sear Bliss-t juttatta eszembe! Remek egyéni teljesítmény ,nálam Hp győztes!!
Mivel ez nem metal ezért a saját zenei környezetében kellett értékeltem hogy igazságos pont születhessen!
A Jagermeister név jobban igazodott volna a banda stílusához, ezzel a ködös ,depresszív,természeti kompozícióval nagyon megfogtak!
Nekem már csak egy lemezes banda marad!Az pedig az első! Nagy hatással volt rám az első klipp,felvettem videóra a Monster of Rockból a Sky csenelről 87-ben!! A Voracious Souls istenkirály,meg a lemez is!Ez sem rossz de ahogy elhagytam a farmer mellényem ,úgy hagytam el thrash metalt is!
Gyatra kvint tologatás,ha nem szólna úgy ahogy,akkor még ennyit sem adtam volna!
Itt az Entrails fele! Ezek után felfelé gömbölyítek....Egy kicsit tömörebb megfogalmazásban még több pontot kapna.....
Voltak szimpatikus részek, szó se róla! Különösen a sok szellős, kifejtős téma és hangsúlyos basszus tetszett. A változatosnak szánt vokál nem jött be...
A jelenkori skandináv deathmetál talán legtehetségesebb zenekara. Hatalmas nóták, pazar sound, féktelen energia, intenzitás és precíz hangszeres munka. Az Infamy pedig a műfaj gyöngyszeme! Rendes hangerőn lebontja a szobád...
Zenei téren nem tapasztalok különösebb változást, de egységes és végre jól is szól.
Sötét és undorító! Sok ilyet hallottam már itt a hp-n is, de most igen jól esett. Tetszik a gitárosok munkája is.
Össze kell szednem a két korábbi lemezt is, annyira jó ez! (A hangzás kérdésén most felülemelkednék.)
Legfeljebb intronak, mondjuk másfél percben...
Adja magát a Raventale párhuzam, mégha nem is zenei téren. A hitelesség itt is megkérdőjelezhetetlen, de a lehetőségek hamarabb kimerültek. És ez hallatszik sajnos....
Nem ők kedvenceim a műfajból, de minden elismerést megérdemelnek. Az újkori lemezeik közül talán ez a legjobb! (Hova tünt A. Galeon? )
Húzos, feszes, spontán thrash/death//hc-t tol ez a német brigád. Nincsenek technikai villantások, nincs újító szándék, mégis tetszik. Fasza kis anyag na....
Ennyi az annyi.
Én bár nagy thrasher vagyok, mégsem jött át. Egyszer a hossza miatt, másrészt sosem lelkesedtem értük.
Attól, hogy viszonylag ilyen jó pontot adtam rá nálam ilyen zenei téren megmarad a Crack Up Dead End Run lemeze az abszolút favoritnak. Magyarán szép, meg jó de nem szakította rám a mennyezetet.:)