Összességében nézve a dalok lehetnének erősebbek is, de mondjuk a "My Winter Storm"-hoz képest már így is hatalmas előrelépésről beszélhetünk. Az éneket nem is kell ecsetelnem, fantasztikus, mint mindig. A legjobban tetsző szám a "Naiad" volt, ami kissé fura, tekintve, hogy az a bonus CD-n található.
Mondhatnánk, hogy remek debütalbum, de tudjuk, hogy nem éppen kezdő arcokból állt össze a banda. (Mithotyn, Falconer, Thy Primordial stb.) Persze azért erős lett ez a hangzóanyag, de kissé jobb dalokat kérnék a következőre.
Véleményem szerint nem sok köze van ennek a grindcore-hoz, azon kívül, hogy időnként felpörög a fordulatszám. Nyakatekert, agyontechnikázott, szanaszét szaggatott muzsika, amit alkalmanként jól eshet hallgatni. (Nálam ha grindcore, akkor Anaal Nathrakh.)
Sosem hallottam még erről a bandáról eddig, és ettől a mostani sajnálatos találkozástól eltekintve ez így is fog maradni.
Nagyon jól sikerült bemutatkozó lemez, bár ugye pl. Phil Swanson csak egy tucat bandában tevékenykedik/tevékenykedett. Én kedvelem a hangját az Hour of 13 debüt albumának meghallgatása óta. Egyébként jó kis doom dalok sorakoznak a lemezen, lehet nem ugyanazt a CD-t hallgattam mint ti. :P
Felejthető zene, de rossznak nem rossz azért. Kíváncsi lennék ki érez késztetést az újbóli meghallgatására mondjuk 1 hét múlva. :)
kb. mint a S.B.-re írtam.
Nagyon meg akarja magának fogni a hallgatót; fülbemászó meg minden, de én egy idő után nem találtam benne sok izgalmat. A záró, punkos "Thanks" tetszett a legjobban.
Először megijedtem mikor láttam, hogy nem A. N. énekel, de szerencsére semmi gond, mert jól énekel B. J. is. Nem könnyű zene, el kell merülni benne ahhoz, hogy hatni tudjon, de megéri.
Nem az én zenei világomban játszanak az arcok. Minőségi muzsika, de nálam csak háttérzenének teszi meg.
Turunen néni levett a lábamról (sajna csak átvitt értelemben). Az előző lemez amennyire nem tetszett, ez annyira igen. Zsíros zsenge zsigerekig zsizsegtem zsongásától, zsivány zsivajzseni!
Meglátásom szerint Odin tábortüzét körülülők között ez a csapat a fekete oldalon kapott helyet, Amon Amarth a halottin, míg Tyrék a népviseletbe öltözött folyton előremutatók között találhatók. Ez három egymástól nagyban eltérő megközelítés. (Habár a Day Of Sorrow valóban elég AA-os.) Röviden: jók, de nem lesznek sokat hallgatva.
Mi ez? Progresszív death? Nem rossz, de nem merem kihangosítva hallgatni, ugyanis amikor szólt, a szomszéd kandisznója nekiállt bontani a húgylétől megereszkedett betonkerítést, úgy begerjedt a gégemester bugyborékoló hörgésére.
Középső gyermekem kötelezett rá, hogy kétszer tíz pontot adjak. Megnyugtattam, hogy ez majdnem annyi. Érdekes kotyvasz a lemez, hiszen hol Metallica, hol Dream Theater, hol pedig (meglepetés!) Sentenced láb lóg ki a takaró alól. Hatalmas.
Észrevettem, hogy a 8. szám 3. refrénjében eltelált egy hangot az énekes. Le a kalappal... és bizakodva várják csak a beledobott aprókat!
Egy DJ nyári partiján előzenekarként olyan sikeres lenne ez a lemez, mint a disznósajtos szendvicsnek a vegetáriánusok országos nagytalálkozóján.
Csak rosszat fogok írni: rövid és kár az öklendező, fülbarátnak egyáltalán nem nevezhető károgásért. Többet adtam volna. Igaz, jobb adni, mint kapni; megtoldom egy felessel!
Van ebben minden; és jól össze is rakták a dalokat. Ráadásul látszik, hogy a tagok nem búslakodnak sokat egy resti pléhasztalán két fél vodka felett a világ megsemmisülésén.
Na, itt vannak a gyászhuszárok. Az élniakarástól túltengő elszállt gitármagányok nagyon szépen megformáltak, viszont az énekes olyan kétségbeesetten dalol, hogy visszazökkent a földre.
Megmondom őszintén többet vártam. Amikor belefülelés előtt megláttam a tagok névsorát viszkedni kezdett a hallójáratom. Van benne eltalált nóta rendesen, de van felettébb idegesítő is. Csak szűrve tökéletes.
Tarja éneklésével eddig sem volt gondom, a zenei alapot viszont soványkának érzem én is.
Fasza ez meg minden, a legutóbbi két Amon Amarth-nál pl. fényévekkel is, de aki már a kezdetektől képben van az ilyen viking zenéket illetően, az inkább csak ásítozhat. Aki él hal ezért, az viszont jól jár vele!
Egy-két érdekes megoldás, ill. a tempók variálása miatt adok 7 pontot, amúgy lefárasztott rendesen.
Nem az a baj hogy katyvasz, hanem hogy az összetevők külön is kicsapják a számat. Egyben meg maga a herpesz.
Nem tudom hpogy vagytok vele, de nekem a bájosan gagyi borító láttán már rossz előérzetem volt...és bizony, közepes amatőr hobbibanda jellegű a produkció. Megjegyzem, ennyire gyenge lenne a felhozatal doom metálból, hogy az ilyen Briton Rites-ok is labdába rúghatnak? Nem hiszem, csukott szemmel is lehet ennél jobbat találni/választani...
Az olcsó megoldások ellenére sem érzem annyira rossznak, hogy rutinból a sutba dobjam.Szívesebben vettem volna, ha csak úgy pőrén tolják a kőbunkó death metált.
Nem igazán tudtak lázbahozni a dalok. ...Amúgy EP ez vagy nagylemez? Csak mert tudat alatt nem hagyott nyugodni a rövidsége :)
Sikerült a kedvemre tenniük ezzel a metálos hangzással. Már régebb óta figyelgettem a lemezeiket, de valahogy csak mostanra sikerült megkedvelnem őket, pedig a zenéjük állandóságot mutat.
Azért örülök a Void of Silence-nek, mert ebben a rendkívül nehéz nezei világban csak 1-2 évente jelenik meg kiemelkedő alkotás, alapvetés pedig mégritkábban...2010-ben már az ember valahogy nem mer alapvetést említeni friss lemez kapcsán, én azért megteszem!
Én többek között azért szeretem a SB-t, mert ezt a fajta zenét ilyen lazán és fílingesen nem sok banda tudja játszani! A Firewind énekesének csatasorba állítása pedig a legnagyobb telitalálat.
Nem vártam túl sokat és még annak is csalódás lett a vége. Bombasztikusan üres a zenei alap. A gitártémák már-már ossiáni mélységekben járnak, amit a giccses barokk tobzódás és Tarja kisasszony szentimentális áriázása sem tud elfedni. Számomra ez így ebben a formában teljes mértékben élvezhetetlen.
Nem szívelem túlságosan, ha morcos vikingek rágják fülemet, mint haszontalan figyelemre vágyó gyermekek, bohóckodva, dulakodva, visítva.
Sosem volt szívügyem a grind és nem is lesz az, azonban a CC bebizonyítja, hogy lehet a stílus keretein belül SZÁMOKAT írni és fel lehet vállalni a változatosságot. Ezért jár a jó pont! (bár továbbra is a The County Medical Examiners a favorit grind banda, Dr. Guy Radcliffe, MD., Ph.D.-vel a mikrofon mögött!!!! :D )
Vártam rá, kíváncsi voltam, bizakodó voltam. Aztán énekelhettem Pataki Attis "háromszor" rigmusait. Csalódás, csalódás, csalódás.
húha! Azért a Reverend Bizarre nyomdokaiba lépni nem kis feladat, és nem is jött össze maradéktalanul. Ősfíling van, érdemleges témák nincsenek.
én ebben semmi érdekeset sem találtam, még harmadik hallgatásra sem. Viszont az éneket elég ergyának érzem, a szintiszőnyeg meg a klasszikus billentyűharcos színházblekkereket idézte számomra.
Nemvárt toronymagas teljesítmény! Gratula!
Már a második lemeztől imádom a csapatot és a harmadikat is bekajáltam, de azért már voltak szentségtelen kósza gondolataim az önismétlés témakörében és most itt a friss anyag, ami ismét olyan jó, hogy bekajálom és értékelem a szájharmonikát, a vendégénekesek okozta meglepetést (Mille Petrozza és Barney Greenway) is és vannak friss énektémák is, és a csapat élőben lehengerlően friss, izgalmas és RÁKENROLL nagybetűvel, de csak azért is hangot adok annak a kisördögnek ott benn, hogy a friss számok legalább fele akármelyik eddigi albumukon szerepelhetett volna és bizony akármennyire is a fellegekben van a csapat ezt nem lehet a végtelenségig ismételgetni és most kifulladtam elfogyott a levegőőőőőőő......
A The Grave of Civilisation simán max pontos, az album többi része hét, így marad a nyóóóóc! Az meg hogy mekkora alapvetés (szerintem nem az), majd kb. 10 év múlva kiderül.
Pont azon filozofáltam magamban, hogy mi az a nüansznyi különbség, amit érzek a friss és a régebbi Beggars között. Arra jöttem rá, hogy a Spice korszakban a Beggars megmutatta, hogy hogyan is játszák ők a hetvenes évek zenéjét, most meg a hetvenes évek zenéjét játszák. De jelentem megszerettem, gyakori vendég.
Az operafesztiválon is kicsit unalmasnak találtam a zenéjét. Beleértve az egy-két új szerzeményt is, amit játszottak. Viszont a bemutatkozó korongjánál sokkal jobb lett, tehát mondhatnánk, hogy fejlődött. A hangját és az előadásmódját ( meg ahogy a közönséghez viszonyul ) még mindig szeretem, ezért kap ennyit.
A versenyt ugyan felveszi az Amon Amarth-szal, de azért le nem győzi. Az első hallgatásnál nekem is egyből az AA jutott az eszembe. Ráadásul régi kedvenceim a Míthotyn tagjai munkálkodtak a lemezen és ez szintén érezhető. Az említett két banda rajongóinak mindenképp érdemes megismerkedni velük. Meg mindenki másnak is, aki szereti az ilyen jóféle, dallamos, hallgatóbaráthörgős, vikinges dalcsokrot. Ja, és a borító fasza, a női énekes darabocska meg színesíti egy kicsit a nagy vikingelést.
Elég "sűrű" anyag, az már biztos. Ennek ellenére viszont cseppet sem esett rosszul. Repangaea a kedvencem a lemez végéről.
Nekem úgy tűnik, hogy a kiemelkedő City Of Evil után, szépen visszafelé lépkednek. Még így is jó produkció, de inkább előrefelé kellene haladniuk.
A rettenetes borító ellenére a zene akár jó is lehetett volna. De sajna tökéletesen passzol egymáshoz a külcsín és a belbecs. Igazából az énekkel van gond. Amennyiben cserélnek frontposzton, akkor sikeresebb lehet a következő.
Rendben találtam. Semmi extra, de kitöltötte az időmet és nem csak háttérzeneként.
Megtörtént az, amiért a Hp-án általában ritkán panaszkodunk: rövid. Én magam ugyanis szívesen hallgattam volna még. Ami plussz pozitívum, hogy földijeink. Nyílván lehet még finomítani apróságokon, majd legközelebb. Remélem lesz folytatás...
Ezen nem emésztem magam sokat. Egyértelműen hibátlan teljesítmény. ..és még hörgőzés is van benne. ( Csak egy icipici, de lényeg, hogy meg lett fűszerezve! )
Lassú, lassan kibontakozó remekmű. Alan Nemtheanga lecserélése nem okozott gondot a digódoom brigádnak. Minden pillanatát élvezet hallgatni.
Szinte mindennap lepörög egyszer a megjelenése óta és még cseppet sem unom. Azt meg kár is ecsetelni, hogy mekkora zenészek tolják a hangokat.
Súlyos előítéleteim voltak az anyaggal szemben, ami részben alátámasztást is nyert. Tarjának szép hangja van, de a zene unalmas.
Unalmas, a megszokott "viking" sablonokra épülő sorozattermék.
Baromira nem estem tőle hasra. A 13 számból kb. a fele a jó, persze a többiben is akad jó pillanat, főleg a basszusjátékra gondolok, és a grindos kirohanásokra. De összeségében feledhető.
Az egyenként jó minőségű összetevőket nem sikerült megfelelően összekeverni, nem is sikerült oly jól.
Maximum az énekkel lehet bibi, egyébként teljesen rendben van a zenei aláfestés.
Ez nálam nem death metál. Üres, semmitmondó, hangulattalan.
Sokat nem tudok írni róla, tetszett.
Nagyszerű slágergyűjteményt hoztak össze megint. Minden dal megállja a helyét. Faja.
Gyönyörűségesen fájdalmas agóniaáradat. Nincs mibe belekötnöm.
Hatalmas hangulat árad az egészből. Kincs minden momentuma.
Azért én a tarját szívesebben eszem, mint hallgatom...
Egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a viking metal nem az én műfajom! Ha az Amon Amarth is ilyesmit tol, akkor nincs is kedvem megismerkedni velük.
Alapjában véve technikás death hallható a korongon, némi grind gyorsulással, de azért akad itt jazz (nem csak a szaxi miatt!) és sludge is! Szóval nem habkönnyű zene, de érdemes neki időt adni, mert nagyon sok jót mazsolázhat ki az arra fogékony hallgató! A 3. daltól egyébként nyilvánvalóvá válik, hogy a bőgős jele tutira Atheist logó volt az oviban!:D Márpedig, ha egyszer elkezd őrölni a tapping-malom, abból csakis valami jó sülhet ki!
Sajnos a túl sok líra megöli a lemezt, ahogy Revet a túl sok gyógyszer.:( Drukkoltam a csapatnak, de úgy tűnik, hogy az a kreativitás, ami az előző lemezeket jellemezte eltűnt. Hátha legközelebb egy újabb maradandó albummal lepnek meg minket!
Ha nincs az utolsó dal, amiben önmagát is jóval alulmúlja a mikrofonnyűvő manó, még a 7-est is megadtam volna a produkcióra. Ugyanis szerintem nem az a baj, hogy nagyon rossz a fickó hangja, hanem az, hogy nem tud emlékezetes dallamokat írni. A zene egyébként nem rossz, a hangzás is okés, nagyon élő fílingje van, a kisebb bakikat is benne hagyták. A hangkép meg emlékeztet a Mood első lemezére. Viszont több, mint 1 órán keresztül, megjegyezhető dallamok, kapaszkodók nélkül ez elég uncsi.:(
Maradjunk annyiban, hogy a címben szereplő 2 banda lemezeit szívesebben hallgatom, mint ezt...
Bámulatos bemutatkozó lemez: változatos, hangulatos, technikás, de nem túljátszott! A hossza is megfelelő, szerencsére nem estek abba a hibába a srácok, hogy minden, az évek alatt felgyülemlett dalt, témát rápakoljanak a debüt lemezre, ide kérem csak kiforrott, kerek, egész DALOK kerültek! Az ének, bár nem tökéletes, de egyáltalán nem gyenge, és sikerült megtalálni az egyensúlyt a dallamos, és a morózus részek között! Simán nemzetközi szintű produkció! Amilyen gyönyörű gitárszólók az October című csodában találhatók, arra eddig egyetlen embert tartottam képesnek, egy bizonyos Mikael Akerfeldt nevűt. Mindenesetre azt hiszem a továbbiakban nem kérdés, ha az Opeth újra hazánkba látogat, ki legyen az előzenekar!
Kb. ugyanazt tudnám elmondani, mint emp, de az az érzésem, hogy a következő lemezükön sem lesznek forradalmi újítások, max. a saját világukon belül terjeszkednek majd. De bánja a fene addig, amíg ekkora dalokat írnak! És az is tény, hogy a Volbeat stílus/hangzásvilág mára már védjeggyé vált! Egyébként az új lemez gitárszólók terén erősebb, mint az eddigiek, úgyhogy akár ezen a téren lehetnének még bátrabbak is a jövőben!
Bahon zseniális hozzászólását úgysem tudnám űberelni, az első mondatától, hogy stílszerű legyek majdnem halálra röhögtem magam!:D Aztán mégsem, úgyhogy azok a bizonyos huszárok várhatnak még a gyásszal!:)
Jelentem elkezdett működni! De azért továbbra is a Mantra III az etalon.
Sem a Nightwish, sem Tarja kisasszony szóló dolgai nem tudtak/tudnak utat találni hozzám. Sokkal inkább fáraszt, mintsem szórakoztatna. Nem ingem, így maradék mellkasszőrzetem magányos társaságában sétálok tovább.
Energiával teli és szórakoztató, remek debütálás. Véleményem szerint, azonban az Amon Amarth-ék szintjét (még) nem ütik meg. Ettől függetlenül kíváncsian várom majd a folytatást.
Fárasztó, idegtépő, a vokál pedig egyenesen hallójárat-ellenes. Személy szerint én itt nem hallok számokat, egymásra dobált témahalmaz az egész, így gyorsan rövidre is zárta a mély kapcsolat kialakulásának lehetőségét közöttünk. Nekem ez a folyamatos, komplex, tördelt darálás leginkább a Meshuggah-át idézte, csak ők tartalmasabban teszik mindezt. Komoly feladat volt végighallgatni, nem is sikerült első pár nekifutásra.
Nem kevés előítélettel kezdtem hozzá a hallgatáshoz, ugyanis a hideg kiráz ettől a bandától. Nos a véleményem nem sokat változott. Kezdhetném azzal, hogy mennyire ordítóan semmi eredeti nincs abban, amit csinálnak (jó, mai világunk és az eredetiség polémiája...de akkor is...), ennél még rosszabb, hogy mindent beborít az émelyítő műanyag szag. Élveznem kellene a muzsikát, sodródni vele, ehelyett unott arccal ülök és továbbra sem értem, hogy mi ebben a jó. Ráadásként érthetetlenül hosszúra is nyúlik, szóval szenvedtem rendesen. El sem tudom képzelni, hogy Portnoy Úr mi örömét lelheti mindebben...
Hangzás: 4 pont, Ének: 1 pont, Zene: 7 pont (egész jó lenne az alap, sokkal jobban tetszik, mint a jelenelegi HP másik gyászmenetének), viszont akkor még nem szóltam a borzalmas borítóról és a kínzó hosszáról. Maradnék a 3-nál mégis...
Gyalu, gyalu és gyalu. Minden tekintetben középkategória, langyos víz. Nem mondom, hogy alapjában véve rossz lenne, de ilyen lemezek tucatjával jönnek ki naponta. A nóták teljesen egybefolynak egy idő után és a 'Creeping death' feldolgozás is elég gyenge lett. Amolyan jött-ment és észre sem vettük vendég volt.
Komoly meglepetés hazánk fiaitól. A hangszeres szekció különösen erős, ami nekem kissé hiányérzetet okoz, az a gyenge vokál. Bizonytalan, sőt helyenként nem is tiszta. Másba viszont nem igazán tudok belekötni, egy élvezhető és igényes kiadvány kétséget kizáróan. A borító pedig gyönyörű. Gratula.
Parádés produkció, és kifejezetten tetszik, hogy igyekeznek új dolgokkal fűszerezni az egyébként általuk teremtett stílusközeget. A hörgős Evelyn szám pedig szimplán telitalálat. Keep it up man! :-)
Olyan ez az egész, mintha egy jól beivott, beszívott, szétesett éjszakán hirtelen elkezdenél távolodni a földtől és önmagadtól. Ezzel még nincs baj, de nyöszörögnek is mellé, ami konkrétan fájdalmas számomra. Borzasztóan távol áll tőlem, amit itt hallunk.
Hosszan tudnám ecsetelni, hogy mennyire szeretem ezt a bandát és a közreműködő zenészeket is külön-külön, de helyette inkább szóljon hangosan az ének: 'We were looking for something to believe in and we've found Rock and Roll. We live ourselves in the moment. Food for our souls. We are free!' Életérzés.
Az tény, hogy nem minden dal egyformán erős, de egyrészt összességében fényévekkel jobb az előző lemezénél, másrészt ez a hang nálam mindent visz...
Jó hallgatni, kellemes, a legutóbbi Amon Amarth lemeznél lényegesen jobban tetszik.
Ezt a műfajt alig lehet jobban csinálni, mint ahogy a CC előadja. Viri dícsérő szavaihoz még annyit tennék hozzá, hogy végre egy technikás death/grind banda, amelyik dalokat ír, nem csak témákat lapátol egymásra. Maximális teljesítmény!
Abszolút semmitmondó, és milyen hosszan mondja a semmit...
Szürke és unalmas, béna énekkel megfejelve. Nem ilyen a jó doom metál.
Nem rossz, de szinti nélkül nekem is jobban tetszett volna, a Metallica feldolgozás nem vészes, csak feleslegesnek tünik, pláne így a lemez közepén elhelyezve. :-) Bonus track-ként jobb lett volna.Összességében középkategória.
Csak azért nem 10 pont, mert akkor mit adnék a következő lemezre? :-D Nagyszerű anyag, símán leköröz sok külföldi vetélytársat.
Ha valaki arra kötelezne, hogy csak egyet választhatok az eddigi lemezeik közül, akkor az az előző Guitar Gangsters & Cadillac Blood lenne, azonban még mindíg nagyon kellemes, hangulatos hallgatnivalót tudnak nyújtani.
Nehéz, lassan megnyíló, épp ezért talán maradandó anyag. A címadó tétel tényleg monumentálisan nagyszerű, de a többi is jó. Igazából hangulat kérdése, éppen bejön-e vagy nem, most volt hozzá türelmem.
Kár, hogy énekest cseréltek, nem mintha az új (azért se írom le a nevét... :-D) rossz lenne, csak JB nagy kedvencem, és őt markásabbnak is találom. A zene az király, mint mindíg. Később lehet. hogy gondolatban hozzáadok majd a pontszámomhoz, jelenleg ennyi. Az biztos, hogy nem megy HP után a kukába. :-)
A Nightwish-t sem szerettem sosem,pont Tarja miatt! A szopránja csodás de,ennyi.....feledhető!
Gondolom volt egy lemezre valónyi ötlet a gityósban és ezt ránkszabadította! Kár hogy már elején ellötték a puskaporos hordót, így a végére a töltelék témák miatt lankadt a figyelmem!
Technikás is meg komplex is de elég zűrzavaros!! A bugyuta nyekegés brekegés, a pár másodperces nóta cafadékok pedig tovább rontották! Ettől még zenészi kvalitásukat nem érheti szó,de nekem ez így nem kerek!
Lazításként hagytam a végére! Minden ízében amerikai,olyan mint a mekis hamburger! Elvoltam vele,de nem tettek rajongójukká!
Bakker az énekes hangja néha beborzolta a fülszörzetem,de amúgy nincs probléma vele!
Könnyen emészthető USA death produktum! Nincs üzenete,csak hallgatni kell! Szerintem mindenki talál benne valami fincsit!
Versenyképes,helytálló,csatasorba állítható színvonalas magyar produktum,akárcsak mint a szatmári szilvapálesz
Ez nekem nagyon bejött!! A cowboyos részek annyira nem is, a néha viccess riffelgetés tetszik! Ezektől olyan érzésem volt mintha egy amerikai gimis lovestory betét dala volna!
Egy vonalon fut,meglepetés nélkül! Kántálásos ének,depresszív gitár....borongós opuszok,vannak jó tételek de összességében lupukkasztott a monotómia!
Igazából Ritchie Blackmore-os feeling és a Hammond jelenti az időgép motorját ami visszarepít néhány évtizedet! Nem rossz lemez de túldimenzionálni sem akarom!
Továbbra is kőegyszerű/eladható témákat aggattak Tarja csodás hangjára. Legyen bármilyen képzett, kellemes is az orgánuma 14 dal tőle is sok. (A Whitesnake feldolgi egyenesen rossz!)
Itt van ez a zenekar, amely elsőre akkora vikingmetál lemezt készített, amely felveszi a versenyt bármelyik Amon Amarth albummal. Természetesen svédek, mondanom sem kell.
Régi kedvenceim most sem tököltek sokat. Felrántottak bő tucatnyi dalt, amelyekről süt a minőség. Intenzív, technikás, virtuóz. A death/grind élharcosai!
Erősen túlértékelt bandának gondolom őket. Semmi olyat nem hallok, ami megmagyarázná a glóriát körülöttük.
Van olyan jó, mint ezen HP másik belassult zenekara. A sound is rendben, a dalok is elég erősek. Na jó, Phil nem lesz a kedvenc doom énekesem, de rossznak sem mondanám.....
Több - markánsabb - gitárral jobban szeretném. Aztán ezt a szintetikus maszlagot bizony hanyagolni kéne. Egyébként jó kis anyag!
Minőségi produkció, de nem én vagyok a célközönsége. Így aztán ismerkedésünk elég rövidke lett.
Kamumetál! Csak kötelességből ment végig.
Ritka, de hálás vendég lesz ez a lemez.Ebből az arányosan megszólaló, bár kissé unalmas doomból ez két lemezre is elég lenne.
Extrém zenei oldalról érkezett hétpróbás gazemberek önfeledt szórakozása egy óriási énekessel. Hatalmas.
Nem vagyok nagy Tarja rajongó most sem lett másképp.
Mindig is nagy tisztelője voltam az északi metálnak és ez a lemez is bizonyítja:jól teszem!Remek teljesítmény.
Ez az első lemez amit hallottam tőlük, de elmondhatom:nem az útolsó!Ez a lemez olyan mint az AC/DC-nek a Back in Black...Szerintem többet nem kell mondanom.
Egész jól sikerült a lemez.Van rajta jó pár kiemelkedő tétel ,műfaján belül mindenképpen kiemelkedő és említésre méltó.Ráadásul a hossza is pont kellemes.Akár a külföldi piacot is megcélozhatnák mert képesnek látom őket rá.
Nem sokat változott a zene de ezzel semmi probléma.A harmónika és néhány nevesebb zenész felbukannása pedig felteszi az i-re a pontot.A legjobb lemezük holtversenyben a Rebellel.
Pazar! Az előző albumaikhoz hasonlóan gyakori vendég lesz ez a korong is a lejátszómban.
Vonzanak valamilyen szinten a gyökerek, ám ez a korong még a sajátos kis őszinteségével is csak káoszt húz maga után, A Káosz viszont hozzávetőlegesen is gyönyörködtet, tehát nincs levonnivalóm a társulattól. Köszi, hogy éppen jöttetek...!
Az utóbbi veszélye csak kellő mennyiség esetén fordul elő!
