Összességében nézve a dalok lehetnének erősebbek is, de mondjuk a "My Winter Storm"-hoz képest már így is hatalmas előrelépésről beszélhetünk. Az éneket nem is kell ecsetelnem, fantasztikus, mint mindig. A legjobban tetsző szám a "Naiad" volt, ami kissé fura, tekintve, hogy az a bonus CD-n található.
Mondhatnánk, hogy remek debütalbum, de tudjuk, hogy nem éppen kezdő arcokból állt össze a banda. (Mithotyn, Falconer, Thy Primordial stb.) Persze azért erős lett ez a hangzóanyag, de kissé jobb dalokat kérnék a következőre.
Véleményem szerint nem sok köze van ennek a grindcore-hoz, azon kívül, hogy időnként felpörög a fordulatszám. Nyakatekert, agyontechnikázott, szanaszét szaggatott muzsika, amit alkalmanként jól eshet hallgatni. (Nálam ha grindcore, akkor Anaal Nathrakh.)
Sosem hallottam még erről a bandáról eddig, és ettől a mostani sajnálatos találkozástól eltekintve ez így is fog maradni.
Nagyon jól sikerült bemutatkozó lemez, bár ugye pl. Phil Swanson csak egy tucat bandában tevékenykedik/tevékenykedett. Én kedvelem a hangját az Hour of 13 debüt albumának meghallgatása óta. Egyébként jó kis doom dalok sorakoznak a lemezen, lehet nem ugyanazt a CD-t hallgattam mint ti. :P
Felejthető zene, de rossznak nem rossz azért. Kíváncsi lennék ki érez késztetést az újbóli meghallgatására mondjuk 1 hét múlva. :)
kb. mint a S.B.-re írtam.
Nagyon meg akarja magának fogni a hallgatót; fülbemászó meg minden, de én egy idő után nem találtam benne sok izgalmat. A záró, punkos "Thanks" tetszett a legjobban.
Először megijedtem mikor láttam, hogy nem A. N. énekel, de szerencsére semmi gond, mert jól énekel B. J. is. Nem könnyű zene, el kell merülni benne ahhoz, hogy hatni tudjon, de megéri.
Nem az én zenei világomban játszanak az arcok. Minőségi muzsika, de nálam csak háttérzenének teszi meg.
Nem vártam túl sokat és még annak is csalódás lett a vége. Bombasztikusan üres a zenei alap. A gitártémák már-már ossiáni mélységekben járnak, amit a giccses barokk tobzódás és Tarja kisasszony szentimentális áriázása sem tud elfedni. Számomra ez így ebben a formában teljes mértékben élvezhetetlen.
Nem szívelem túlságosan, ha morcos vikingek rágják fülemet, mint haszontalan figyelemre vágyó gyermekek, bohóckodva, dulakodva, visítva.
Sosem volt szívügyem a grind és nem is lesz az, azonban a CC bebizonyítja, hogy lehet a stílus keretein belül SZÁMOKAT írni és fel lehet vállalni a változatosságot. Ezért jár a jó pont! (bár továbbra is a The County Medical Examiners a favorit grind banda, Dr. Guy Radcliffe, MD., Ph.D.-vel a mikrofon mögött!!!! :D )
Vártam rá, kíváncsi voltam, bizakodó voltam. Aztán énekelhettem Pataki Attis "háromszor" rigmusait. Csalódás, csalódás, csalódás.
húha! Azért a Reverend Bizarre nyomdokaiba lépni nem kis feladat, és nem is jött össze maradéktalanul. Ősfíling van, érdemleges témák nincsenek.
én ebben semmi érdekeset sem találtam, még harmadik hallgatásra sem. Viszont az éneket elég ergyának érzem, a szintiszőnyeg meg a klasszikus billentyűharcos színházblekkereket idézte számomra.
Nemvárt toronymagas teljesítmény! Gratula!
Már a második lemeztől imádom a csapatot és a harmadikat is bekajáltam, de azért már voltak szentségtelen kósza gondolataim az önismétlés témakörében és most itt a friss anyag, ami ismét olyan jó, hogy bekajálom és értékelem a szájharmonikát, a vendégénekesek okozta meglepetést (Mille Petrozza és Barney Greenway) is és vannak friss énektémák is, és a csapat élőben lehengerlően friss, izgalmas és RÁKENROLL nagybetűvel, de csak azért is hangot adok annak a kisördögnek ott benn, hogy a friss számok legalább fele akármelyik eddigi albumukon szerepelhetett volna és bizony akármennyire is a fellegekben van a csapat ezt nem lehet a végtelenségig ismételgetni és most kifulladtam elfogyott a levegőőőőőőő......
A The Grave of Civilisation simán max pontos, az album többi része hét, így marad a nyóóóóc! Az meg hogy mekkora alapvetés (szerintem nem az), majd kb. 10 év múlva kiderül.
Pont azon filozofáltam magamban, hogy mi az a nüansznyi különbség, amit érzek a friss és a régebbi Beggars között. Arra jöttem rá, hogy a Spice korszakban a Beggars megmutatta, hogy hogyan is játszák ők a hetvenes évek zenéjét, most meg a hetvenes évek zenéjét játszák. De jelentem megszerettem, gyakori vendég.
Súlyos előítéleteim voltak az anyaggal szemben, ami részben alátámasztást is nyert. Tarjának szép hangja van, de a zene unalmas.
Unalmas, a megszokott "viking" sablonokra épülő sorozattermék.
Baromira nem estem tőle hasra. A 13 számból kb. a fele a jó, persze a többiben is akad jó pillanat, főleg a basszusjátékra gondolok, és a grindos kirohanásokra. De összeségében feledhető.
Az egyenként jó minőségű összetevőket nem sikerült megfelelően összekeverni, nem is sikerült oly jól.
Maximum az énekkel lehet bibi, egyébként teljesen rendben van a zenei aláfestés.
Ez nálam nem death metál. Üres, semmitmondó, hangulattalan.
Sokat nem tudok írni róla, tetszett.
Nagyszerű slágergyűjteményt hoztak össze megint. Minden dal megállja a helyét. Faja.
Gyönyörűségesen fájdalmas agóniaáradat. Nincs mibe belekötnöm.
Hatalmas hangulat árad az egészből. Kincs minden momentuma.
Az tény, hogy nem minden dal egyformán erős, de egyrészt összességében fényévekkel jobb az előző lemezénél, másrészt ez a hang nálam mindent visz...
Jó hallgatni, kellemes, a legutóbbi Amon Amarth lemeznél lényegesen jobban tetszik.
Ezt a műfajt alig lehet jobban csinálni, mint ahogy a CC előadja. Viri dícsérő szavaihoz még annyit tennék hozzá, hogy végre egy technikás death/grind banda, amelyik dalokat ír, nem csak témákat lapátol egymásra. Maximális teljesítmény!
Abszolút semmitmondó, és milyen hosszan mondja a semmit...
Szürke és unalmas, béna énekkel megfejelve. Nem ilyen a jó doom metál.
Nem rossz, de szinti nélkül nekem is jobban tetszett volna, a Metallica feldolgozás nem vészes, csak feleslegesnek tünik, pláne így a lemez közepén elhelyezve. :-) Bonus track-ként jobb lett volna.Összességében középkategória.
Csak azért nem 10 pont, mert akkor mit adnék a következő lemezre? :-D Nagyszerű anyag, símán leköröz sok külföldi vetélytársat.
Ha valaki arra kötelezne, hogy csak egyet választhatok az eddigi lemezeik közül, akkor az az előző Guitar Gangsters & Cadillac Blood lenne, azonban még mindíg nagyon kellemes, hangulatos hallgatnivalót tudnak nyújtani.
Nehéz, lassan megnyíló, épp ezért talán maradandó anyag. A címadó tétel tényleg monumentálisan nagyszerű, de a többi is jó. Igazából hangulat kérdése, éppen bejön-e vagy nem, most volt hozzá türelmem.
Kár, hogy énekest cseréltek, nem mintha az új (azért se írom le a nevét... :-D) rossz lenne, csak JB nagy kedvencem, és őt markásabbnak is találom. A zene az király, mint mindíg. Később lehet. hogy gondolatban hozzáadok majd a pontszámomhoz, jelenleg ennyi. Az biztos, hogy nem megy HP után a kukába. :-)
Továbbra is kőegyszerű/eladható témákat aggattak Tarja csodás hangjára. Legyen bármilyen képzett, kellemes is az orgánuma 14 dal tőle is sok. (A Whitesnake feldolgi egyenesen rossz!)
Itt van ez a zenekar, amely elsőre akkora vikingmetál lemezt készített, amely felveszi a versenyt bármelyik Amon Amarth albummal. Természetesen svédek, mondanom sem kell.
Régi kedvenceim most sem tököltek sokat. Felrántottak bő tucatnyi dalt, amelyekről süt a minőség. Intenzív, technikás, virtuóz. A death/grind élharcosai!
Erősen túlértékelt bandának gondolom őket. Semmi olyat nem hallok, ami megmagyarázná a glóriát körülöttük.
Van olyan jó, mint ezen HP másik belassult zenekara. A sound is rendben, a dalok is elég erősek. Na jó, Phil nem lesz a kedvenc doom énekesem, de rossznak sem mondanám.....
Több - markánsabb - gitárral jobban szeretném. Aztán ezt a szintetikus maszlagot bizony hanyagolni kéne. Egyébként jó kis anyag!
Minőségi produkció, de nem én vagyok a célközönsége. Így aztán ismerkedésünk elég rövidke lett.
Kamumetál! Csak kötelességből ment végig.
Ritka, de hálás vendég lesz ez a lemez.Ebből az arányosan megszólaló, bár kissé unalmas doomból ez két lemezre is elég lenne.
Extrém zenei oldalról érkezett hétpróbás gazemberek önfeledt szórakozása egy óriási énekessel. Hatalmas.
Az utóbbi veszélye csak kellő mennyiség esetén fordul elő!
