Az "elveszett paradicsom"-ot akár stílusteremtő bandának is tekinthetjük, hiszen az elsők között alkalmaztak dallamos gitárokat, melódiafutamokat az ólomsúlyos, doom-os death metalban. A [i:dde6ecd6]Gothic/Shades/Icon/Draconian[/i:dde6ecd6] négyes az első ligába juttatta az angol srácokat. A következő lemez, a [i:dde6ecd6]One Second[/i:dde6ecd6] sok rajongónak hatalmas csalódást okozott, hiszen [i:dde6ecd6]Nick Holmes[/i:dde6ecd6]-ék - a [b:dde6ecd6]Moonspell[/b:dde6ecd6]-lel szinte egyidőben - felfedezték a [b:dde6ecd6]Depeche Mode[/b:dde6ecd6]-ot; a [i:dde6ecd6]Host[/i:dde6ecd6]-on már szinte alig volt metal-os gitár. Az új évezredben egyre nagyobb teret nyertek az agresszívabb hangzások, a [b:dde6ecd6]Paradise Lost[/b:dde6ecd6] is igyekezett megtalálni régi önmagát. A 2005-ös album, ha nem is akkora album, mint a [i:dde6ecd6]Draconian Times[/i:dde6ecd6], azért reményt kelthet.