Az Isten!

Fájó hogy nincs már köztünk,annak idején kevés Testimony koncert volt,ahol ne szerepelt volna egy Death feldolgozás! A gitárjátékom fejlődését is mind-mind Chuck munkásságának a lemásolásának tudom be!
Emlékként egy saválló pengető van a nyakamba low life felirattal ami rá és egy hatalmas gitárszolóra emlékeztet amit a Mörfi gyerekkel produkált!

Nálunk volt egy kazettás/CD-s bolt, ahol sok metal albumot lehetett kapni, de másoltak is át üres kazettára. Fear Factory - Demanufacture anyagát szerettem volna, de nem volt meg, így a tulaj "önkényesen" az Individualt és a Symbolicot másolta a 90 perces kazetta 1-1 oldalára. Nem sok ilyesmi zenét ismertem akkoriban, nem is hatottak elsőre, viszont szép lassan nagyon beértek (az figyeltem meg, hogy abból lesz igazán maradandó alkotás, ami nem rögzül egyből). A Symbolic rá sem fért egészen, csak évekkel később hallhattam végig, amikor CD-n is hozzám került. Nekem ez a kettő, valamint a Spiritual Healing a kedvencem, mivel ezeket hallottam legtöbbször.

Nagyon jó írás, gratula hozzá! Természetesen én is nagy Death fan vagyok, tetkóm is van

Nem akarom szét offolni az írást, de az én ereklyéim ilyenek:
https://photos.google.com/share/AF1QipMwq3phVKBAvUQPyj_hG-7EsfVwlHln6AGpu_RnqKm_Zl8h4YbjMta5NvFOK2OEvA?key=eW5GTEJpYkdLUThmczdCYkNRUnMwV2Rrb0ljRkxB
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.

Sokszor előfordul, hogy ügyes zenészek a hirtelen és korai haláluk után "dicsőülnek" meg igazán. Valahogy a szerencsétlen esemény okozta sokk feldolgozásának részévé válik a munkásságuk égbe emelése, hihetetlen nagy hatásként megélése és túldimenzionálása.

NOS! Én emlékszem, hogy 14-15 éves koromban mikor bekerültem a középsulis koleszba, a helyi metal közösség tele volt Death pólókkal, mindenki tolta a Symbolicot. Amikor elkezdtem zenélni és összejárni más korombeli zenészekkel, mindenki Death dalrészleteket próbált játszani. Burjánzott a Death feldolgozás és aki csak death metal jellegű dolgot tolt, annak a témáiban rendre felbukkantak Chuck jellegzetes megoldásainak hatásai. Ez a hatás a The Sound... és a Control Denied lemezeknél csak tovább nőtt. Már életében "hatások" rovatokban jelentek meg a korai lemezei. Hihetetlen nagy hatással volt rám is és bár a választott hangszerem miatt én a Death életmű dobosait figyelgettem igazán, azért Chuck nélkül azok a dobtémák sem születtek volna meg. Ja, és jegyezzük meg, hogy a MA 979 olyan zenekart tárol, akinek a nevükben így-úgy szerepel a death szó. Death viszont egyetlen egy van. Nem véletlen.

Nem tudom, hogy aki esetleg már Chuck tragikus halála után érkezett ebbe a közegbe, az hogyan éli meg a Death lemezeket. Valószínűleg már kicsit máshogy. Viszont ismerni KÖTELEZŐ!
--
Tiszta hülye, aki nem normális!

Én nem tudom, melyik a Death legjobb lemeze, de ronggyá hallgattam én is őket. Igaz, én csak 2003. körül kezdtem, mikor Chuck már nem is élt.

--
Nagaarum YouTube Csatorna

Nagyon jó írás, vissza repített a múltba, szerintem sokan hasonló dolgokat műveltünk abban az időben!
Nekem is vannak ilyen kézzel rajzolt kazettáim.
A lemez alapmű, a Death legjobb albuma, az én örök ranglistámon dobogón áll, viszont az érem színét nem tudnám sosem meghatározni, mert van még kettő lemez, melyek ugyanilyen hibátlanok és kitörölhetetlen kedvencek: Carcass - Necroticism és Brutal Truth - Extreme ....
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.

Kellene nékünk egy alapmű kategória. Ebben a stílusban ez a lemez időtlen számomra, és megkerülhetetlen. Jó írás.
--
Youtube csatorna

Jó volt olvasni ezt az írást. A lemez egy nagy 10-es természetesen, mint a többi.