Nekem ebben az egészben az a szimpi, hogy végre nem az "én leszarom a közönséget, nem érdekel a véleményük"-féle tahózás, meg nem a "közönség a mindenem, olyan dalokat írok, amilyet ők akarnak"-féle nyáladzás megy, hanem értünk és nekünk is szól, nem pedig kétlábon járó pénztárca vagyunk.

Héj, bassza meg, ez a két dal gecijó! Nem vagyok nagy AO-s, se Vorkutás, de most végre nem északi mirelit, vagy nyugati recsegős klisé készétel született, hanem egy kis keleti minőség!
--
Gondolkodom, tehát tévedhetek!