A dán progresszív metalt játszó Anubis Gate zenekarnak az Andromeda Unchained a harmadik albuma. Az előző két kiadvánnyal (A Perfect Forever - 2005, Purification - 2005) sajnos nem sikerült megismerkednem, de a myspace oldalukon található két dal alapján a stílus és a zene minősége hasonló. Leginkább a Symphony X és a Queensryche keverékeként tudnám leírni, néha elektronikus témákkal fúűszerezve.

A zenekarban az énekért nem más, mint Jacob Hansen a felelős. Sokan „istenkirály” énekesnek tartják, én viszont inkább valami Russel Allen stílusú énekessel tudnám inkább elképzelni ezt a zenét. Remek dallamokat hoz, elképesztő tehetségről, technikáról, illetve zenei hozzáértésről tanúskodva, azonban nekem mégsem az igazi. A gitárosok (Jesper M. Jensen, Kim Olesen) játéka első osztályú. Első hallásra fülbemászó dallamok, nyakatekert szólók, matekos riffek. Minden, ami ehhez a zenéhez elengedhetetlen. A basszer-dob (Henrik Fevre, Martin Sorensen) páros remekül együtt van. Masszív alapokat szolgáltatnak a zenének.

Mégis hiányzik az, ami kiemelné az Anubis Gate-et a tömegből, ami kicsivel érdekesebbé tenné annál, ami. Szépen eljátszogatják, amit tudnak, de hiányzik belőle a különlegesség. Az amitől az emberek azt mondják, hogy ez állat, ezt azonnal hallanom kell.

A hangzás nem szakítja le a fejem, főleg akkor tűnik nagyon vékonykának, amikor a gitár is magasabb tartományokban mozog, de bőven élvezhető. Sok jó szám van a korongon, azonban egy kedvencet nem tudnék megnevezni. A jobbak közül való a címadó Anromeda Unchained, a Ressurectiuon in Time, illetve a Points of no Concern. A többi sajnos elég közepesre sikerült.

Ha az Anubis Gate-nek sikerülne kicsivel több fantáziát vinnie a zenéjébe, s ha rátalálna, arra a bizonyos fent említett különlegességre, akkor tutira vevő lennék a következő albumukra.