Kyle Thomas neve nem biztos, hogy annyira közismert metal berkekben, mint amennyire annak kellene lennie.
Én anno a Floodgate első és ezidáig egyetlen albumán hallottam először a hangját és azóta tartom nyilván zseniális énekesként.
Persze nem a Floodgate volt az első zenekara, hisz korábban a kultikus Exhorder élén tevékenykedett.
Aki nem hallott volna még erről a bandáról, annak elárulom, hogy nekik és főleg Kyle vokálstílusának elég sok köze volt ahhoz, hogy Phil Anselmo elég meredeket váltott a Pantera korai időszakára jellemző énekstílusán.
Persze a Cowboys from Hell és főleg az 1992-es Vulgar Display of Power már zeneileg is másabb: modernebb, keményebb, extrémebb Pantera képét mutatta.
Ők sem titkolják, hogy hatással volt rájuk az Exhorder.
Az Exhorder-re pedig a Pantera.
Ergo oda-vissza hatottak egymásra.
Nos, az Exhorder anno 2 lemezt jelentetett meg, az ezidáig utolsó albumuk ugyanabban az esztendőben jelent meg, amiben a Vulgar.
Viszont tavalyelőtt újjáalakultak, idén pedig érkezni fog a csapat harmadik albuma.
Természetesen Thomas-szal a mikrofon mögött.
És Marzi Montazeri-vel a másodgitárosi poszton.
Ő sem egy nyeretlen kétéves amúgy, a már emlegetett Anselmo-val komoly közös múltjuk van. Tagja volt a Superjoint Ritual-nek, illetve a Philip H. Anselmo & The Illegals-nak.


Talán nem tudták Kyle-lal kivárni az év végét, vagyis a friss Exhorder korong megjelenését, vagy fene tudja, hogy milyen indíttatásból, de összehoztak egy Heavy As Texas névre hallgató formációt, aminek gyorsan ki is dobták a debütáló nagylemezét.
James Goetz dobos és Lenwood Sonnier basszusgitáros tettestársakkal készítettek egy 8 számos, 36 perces, örömzenélős albumot.
Mi más lenne a műfaj, mint a southern/groove metal.
Ergo, Pantera rajongók nem igazán tévedhetnek e koronggal!



A kezdő To Keep a Promise rögtön olyan, mint egy kiadatlan Pantera nóta.
Thomas legalább annyira erős az extrém, kiabálós vokalizálásban, és a tiszta/dallamos éneklésben, mint nagynevű kollégája.
Sőt, szerintem jobb énekes Anselmo-nál.
Montazeri meg rendesen Dimebag szintű dolgokat penget.
Riffjei és szólói is a Mestert idézik!
Az It’s On zeneileg már nem is lehetne Pantera-sabb.
Középtájon a belassulás, majd az abból kibontakozó gitárszóló pazar.
A Pantera-ra is jellemző volt, hogy a lemezeken is a koncerthangzást adták vissza, pedig megtehették volna, hogy ne úgy legyen.
Mire gondolok konkrétan?
Ugye Dimebag volt az egyedüli gitáros, ezért nem tudott (és más se tud!) egyszerre riffelni, meg szólózni.
Lemezen persze megcsinálhatták volna, hogy az egyik sávon a szólót, a másikon meg az alatta játszott ritmusgitárt veszik fel, de általában nem így tettek.
A szóló alatt nem szólt ritmusgitár a lemezeken sem.
Legalábbis nem minden dalban.
Nos, a Heavy As Texas esetében pont ennek lehetünk fültanúi!



Meg annak, hogy a vonósokkal is felturbózott Blind-ban Kyle az Alice In Chains-t is megidézi!
Az AIC hatása aztán a későbbiekben is fel-felbukkan.
Persze ezzel együtt is leginkább a Pantera világára hajaz a Heavy As Texas muzsikája.
Tehát túl sok eredetiség nincs benne, de mivel a Pantera már rég megszűnt, így nem tudok azért haragudni, hogy zenei örökségüket más formációk továbbviszik.

Egyébként a lemezt domináló szigorú metalkodást az utolsó három szerzeményben lazább, rockos dallamokkal, lüktetéssel oldják föl néha.
A két záró nóta igazi kifejtős, epikus, hét percet meghaladó játékidejű tétel, amiben a zenészek és Kyle is fölvonultatnak olyan színeket/megoldásokat, amik miatt a Heavy As Texas többé válik egy szimpla Pantera-kópiánál.

Az meg tök jófejség a részükről, hogy minden féle regisztráció, vagy e-mal cím megadás nélkül, ingyen letölthető a lemez a honlapjukról!