Németország egyik legpatinásabb metal csapata a Crematory. A legelső albumuk még 1993-ban jelent meg. A kezdeti időkben az akkoriban burjánzó death/goth/doom metalt játszottak, csak úgy mint az Anathema, Paradise Lost vagy épp a Katatonia. A kortársaival egyetemben, a Crematory is igyekezett kialakítani magának egy saját stílust.

Az első pár albumuk főleg az underground körökben vált kultikussá.A 97-es Awake album már határozottan egy erős album volt. A legnagyobb eladott példányszámmal mégis a 99-es Act Seven büszkélkedhet.Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy új gitáros érkezett a bandába Matthias személyében. Ő pedig vállalta a dallamos énekeket, melyet kiegészített Felix öblös hörgése.Ezek a srácok ketten pedig hihetetlen dalokat írtak pl Fly vagy az I Never Die. A 2000-es Believe lemez után pénzügyi és egyéb okok miatt feloszlottak.Nem sokáig bírták zenéléls nélkül mert már 2004-ben vissza is tértek a Revolution albummal Valahogy nekem már ez a cucc nem igazán jött be a túlzottan industrial hatások miatt .Emiatt nem is vártam tűkön ülve ezt az alkotásuk.

Nem nagyon szeretném dalról dalra kivesézni az anyagot inkább csak néhány számot említenék meg. A legjobb szám a klipesélyes Kein Liebeslied kevesebb hörgéssel igzi lendületes refrénnel. A Dan Morgen Danach egy lassabb tétel és talán Matthias itt énekel a legszebben. Érzelmes egy szám az biztos. Vannak olyan számok amelyekről nekem a Rammstein is beugrott pl a Höllenbrand mely egy elég monoton szám, vagy a Warum, olyan gitártéma elektronika kompoziciót vonultat fel az elején, melyet a Rammstein is írhatott volna. Persze Matthias dallamvilága elég egyedi és kifejező. Hallható olyan szám is ami számomra elég idegesítő pl a discosan indító Kaltes Feuer, hiába jönnek be utána a zúzos gitárok és a hörgés, a technos alap végig ott dübög a háttérben. A záró Spiegel Meiner Seele pedig azért érdekes mert Matthias itt egyedül énekel lírát, nuku hörgés,.bárki számára könnyen befogadható.

Az biztos, hogy a hazai színtéren garantáltan borítékolható a siker. Német földön most úgyis nagyon megy ez a fajta elektro goth rock. Aki bírja a gépi hangokkal kevert zúzos metalt vagy éppen a Rammsteint, az most biztos keblére öleli a csapatot. Bevallom első pár benyomásom alapján nem nagyon tetszett a Klagebilder, de a fogós dallamoknak köszönhetően megtetszett. Csak azok a discós elemek nem kellettek volna, amúgy oké.